100 nap imádságban - 95

    95. nap – június 27. szombat

„Beszélj hittel és bátran, míg az Úrra vársz… Félj és óvakodj a kételytől, mert az szokássá válik és elpusztítja hitedet. Mennyei Atyánk munkálkodása néha sötétnek, rejtélyesnek és megmagyarázhatatlannak tűnik, de bíznunk kell benne!”

In Heavenly Places, 73. o.

IMACÉLOK:

1.    Imádkozzunk azért, hogy a Generál Konferencia ülésének ideje alatt legyen felház-tapasztalatunk, mint az első pünkösdkor a tanítványoknak, és erőt nyerjünk ahhoz, hogy elérjük Krisztusnak az egész világot, mint ahogy ők tették! Ideje hazamennünk!

2.    Imádkozzunk azért, hogy minden résztvevő friss érdeklődéssel forduljon Isten szent Igéjének tanulmányozása és az imádság felé, és ne ugyanúgy térjen haza az ülésről, ahogyan érkezett!

3.    Imádkozzunk a 35 új uniókonferencia növekedésért, amelyek megalakulását most, az ülés során fogják hitelesíteni szavazatukkal a küldöttek! Ezek mind 2010 óta alakultak. (Isten valóságosan munkálkodik!)

4.    Imádkozzunk Ted Wilson, G. T. Ng, és Robert Lemon testvérekért, hogy Isten adjon nekik bölcsességet elkészíteni az elmúlt öt évről szóló beszámolót!

5.    Imádkozzunk minden hivatalos, ügyintéző szekcióért, hogy minden ékesen és jó rendben történjék, időben és hatékonyan szülessenek meg a döntések, s mindezzel igazán megdicsőítsük az Urat!

6.    Imádkozzunk, hogy a küldöttek és a résztvevők időt szánjanak arra, hogy a konferencia során időt szánjanak arra, hogy az imaszobában könyörögjenek Istenhez a az Alamodome F jelű tárgyalótermében.

7.    Imádkozzunk, hogy a hőmérséklet legyen tűrhető és ne túl forró a szállásukról a dómba, majd visszafelé sétáló résztvevők számára!

8.    Imádkozzunk, hogy a Szentlélek különösképpen kiáradjon az Észak-ázsiai-Csendes-óceáni Divízió vezetőire és küldötteire, és adjon erőt nekik az Istentől ihletett, és az Ő dicsőségét szolgáló döntések meghozatalára!

9.    Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek különleges módon áradjon ki az Inter-európai Divízió vezetőire és küldötteire, és tegye képessé őket Istentől ihletett és Őt dicsőítő döntések meghozatalára a konferencián!  

10.          Imádkozzunk azért, hogy a gyülekezeti tagok és a vezetők mindnyájan felkarolják az egészségügyi üzenetet, és ne csak elméletben, hanem gyakorlati életükben is alkalmazzák annak elveit, s így teljes szívből és egészséges testben tudjuk szolgálni legjobb képességeinkkel Istenünket!

Előre a térdeinken

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: Fil 4:1-23

·       Alapige: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” Fil 4:7.

„Hogyan maradok majd hűséges a megpróbáltatás idején? Hová fogok rejtőzni, mit fogok enni, hogyan fogom túlélni a nyomorúság idejét?” Ha nem gyökereztünk meg Krisztusban, akkor ijesztő lehet azon meditálni, hogyan bírjuk ki a vég idejét. A föld történelmének utolsó eseményei azonban már itt vannak. Hogyan készüljünk fel arra, hogy megálljunk a végső válságban?

Pál egy létfontosságú kulcsot ad a kezünkbe a Filippi levél 4. fejezetében. Az 5. vers végén kijelenti: „Az ÚR közel!” Ez a tény bizony sokakat feszültté tesz, ezért helyénvalóak Pál ezután következő szavai: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Fil 4:6). Más szóval, ne aggódjunk amiatt, hogy az Úr közel van, hanem imádkozzunk mindenért! Az ima bármilyen jellegű feszültségre kiváló ellenszer, különösen a végidőre vonatkozó félelmekre! Az ígért eredmény pontosan az, amire szükségünk van akkor, amikor a végről gondolkodunk, és ami átvezet bennünket a végső eseményeken: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4:7).

Ebben a világban, ahol folyamatos zűrzavar és felfordulás uralkodik, mindnyájunknak békességre van szüksége, amit csak úgy érhetünk el, ha imában időt töltünk az Istennel. Pál apostol azzal folytatja ezt a szakaszt, hogy elmondja: megtanulta, miként legyen elégedett minden körülmények között „Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13). Tartsuk szem előtt, hogy ezt egy olyan ember írta, akit megköveztek, hajótörést szenvedett, megvertek és börtönbe vetettek! Pál tapasztalatból tudta, hogy az ima által valódi békességet lehet nyerni, és minden nyomorúság közepette elégedettnek lenni! Nem csoda, hogy amikor kalodába zárva ül a börtönben éjfélkor, akkor is úgy találjuk, hogy imádkozik és boldogan énekel, habár nem sokkal korábban meg is vesszőzték (ApCsel 16:25). 

Péter is megjegyezte, hogy a nehéz idők elviseléséhez az ima a kulcstényező. „A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok” (1Pt 4:7). Péter saját tapasztalatból tanulta meg, milyen katasztrofális következményekkel jár az ima elhanyagolása. Jézus könyörgött Péternek és a többi tanítványnak, hogy vágyazzanak és imádkozzanak, hogy ne essenek kísértésbe (Mt 26:41), amikor életük legnagyobb válságának küszöbén álltak. Péter azonban elaludt, amikor kitartóan imádkoznia kellett volna, és mielőtt még rájött volna, mit tesz, elárulta legjobb barátját akkor, amikor Jézusnak a legnagyobb szüksége lett volna rá.

Az ihletett írásban ezt olvassuk: „Mivel Péter elaludt annak ellenére, hogy Jézus megparancsolta nkei, hogy vigyázzon és imádkozzon, nem kétséges, éppen ezzel készítettel el az utat nagy bűne elkövetésére.” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 616. o.). Vajon mi milyen győzelmet veszítünk el amiatt, hogy alszunk, pedig Isten arra kér, hogy vigyázzunk és imádkozzunk?

Lk 21:36-ban Jézus egyértelműen kijelenti, hogy a vég idején csakis úgy állhatunk meg, ha imádkozunk: „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:36).

Ellen White egy látomást kapott Istentől, amiben – többek között – azt is látta, hogy azok fognak mindvégig kitartani, akik kitartanak az imában is. „Ahogy az imádkozó hívők folytatták buzgó kiáltásukat, időnként fényes sugár ragyogott rájuk Jézustól, mely bátorította szívüket és beragyogta arcukat. Láttam, hogy egyesek nem vettek részt ebben a buzgó küzdelemben és imádságban. Ők közönyösnek és gondatlannak tűntek. Nem álltak ellene az őket körülvevő sötétségnek, és az körülzárta őket, mint egy vastag felhő. … Láttam, hogy Isten angyalai sietnek azok segítségére, akik minden erejükkel azért küzdenek, hogy ellenálljanak a gonosz angyaloknak és kitartóan könyörögnek Istenhez. Az angyalok azonban magukra hagyták azokat, akik nem tettek ezért semmilyen erőfeszítést, és őket nem is láttam többé. … A könyörgő hívők érezték mélységes méltatlanságukat, és teljesen alárendelték magukat Isten akaratának, mégis, mint Jákób, kivétel nélkül mindnyájan komolyan könyörögtek és küzdöttek a szabadulásért” (Early Writings, 272. o. angolban).

A lényeg nem is lehetne világosabb. Ahhoz, hogy megálljunk a vég idején, nem arra van szükség, hogy élelmet halmozzunk fel, vagy megtaláljuk a tökéletes búvóhelyet. Sokkal inkább arra, hogy komoly, küzdő, kitartó imával kapaszkodjunk Krisztusba! Az ígéret szerint ennek az lesz az eredménye, hogy szívünket folyamatosan Isten békessége fogja uralni, és Isten igazságot szolgáltat a buzgó imáinkra válaszul.

Szívből jövő imádság:

Mennyei Atyánk! Látjuk, hogy a vég közel van. Köszönjük, hogy nem kell aggódnunk amiatt, hogy hogyan fogjuk kibírni a próba idejét. Köszönjük, hogy megtanítasz arra, hogy legfontosabb szükségletünk: a buzgó imádság. Kérünk, adj szívünkbe égő vágyat az imára! Segíts úgy imádkozni, mintha az életünk függne tőle, hiszen ez így is van! Köszönjük, hogy választ is ígérsz, és segítesz mindaddig, amíg kitartunk az imában. Köszönjük, hogy nem kell félnünk a megpróbáltatás idejétől, mert tudjuk, hogy erőt adsz nekünk a kitartáshoz. Jézus nevében, ámen!

Írta: Zac Page lelkész