Heti imacélok - április 28 - május 5 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten egy vonakodó és kételkedő, egykori diákmisszionárius izgalmas történetének harmadik részét olvashatjuk.  

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. április 28 – május 5.)

·       Imakérés: Imádkozzunk azért a sok diákért, akik nemsokára diplomáznak a főiskolákon és egyetemeken! Imádkozzunk azért, hogy Isten vezesse és irányítsa lépteiket és a jövővel kapcsolatos terveiket!

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért, akik útra kelnek Az egyház teljes munkaidős szolgálata nevű rendezvényre! Imádkozzunk egészségükért is, mert sokan fognak hatalmas utakat megtenni.

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy Isten segítsen meg bennünket és a vezetésben szolgálókat, hogy tartsuk tiszteletben testünk templomát és tegyük magunkévá a NEW START alapelveket (Táplálkozás, Testmozgás, Víz, Napfény, Mértékletesség, Friss levegő, Pihenés és Istenben való bizalom), a tőlünk telhető legnagyobb mértékben.

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy többen legyenek készen arra, hogy életüket a külmisszióra szenteljék, különösen a nehéz, el nem ért területeken. 

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok velünk együtt a nagyvárosok listájából ezúttal a kínai Zhongxiang városáért! Zhongxiangban 1 030 000 ember él. Amiatt, hogy a várható életkor 75 év ebben a városban – közel 10 évvel több a világátlagnál – Zhongxiangot Kínában a hosszú élet otthonának nevezik.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok, hogy Isten áldja meg Zhongxiang lakóit a következő területeken:

- imádkozzunk a város vezetőiért

- az ott élő családokért

- a fiatalokért, akik fontos döntések előtt állnak

- a magányos idősekért, hogy barátokat találjanak

- a nők biztonságáért, oktatásáért, jólétéért

- a férfiakért, hogy bölcsek legyenek, építhessék karrierjüket, és értelmes célt lássanak életükben 

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Szombatiskolai MCS – Zarkáné Teremy Krisztina és munkatársai; Bp. Újbuda – Simon Zsolt, Henter Zsombor, Kamut, Karcag (gyülekezet alapítás) –Simon Csaba, Soós Róbert, valamint Molnár András nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk az Unió választókonferenciért (május 5.), hogy Isten terve teljességében megvalósuljon!

·       Hálás beszámoló: Köszönjük, hogy imádkoztatok a Ki a sótartóból Missziótalálkozóért. Több százan tapasztaltuk meg Isten közelségét és áldását ezen a szombaton, és fogalmaztuk meg elkötelezettségünket Isten és ügye mellett.

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

A kézzel épített imaház

(Tűz általi keresztség – III. rész) – Írta: Jiwan Moon

(E bizonyságtétel idején Jiwan Moon és egy másik fiatal, Seong Hoon, diákmisszionáriusok voltak a Fülöp-szigetek egyik eldugott kis falujában. Ez a történet egy három részből álló sorozat második darabja, az április 21-ei blogbejegyzés folytatása. Íme a második rész, ha elmulasztottad volna olvasni: http://100napimadsagban.blogspot.com/2019/04/m_24.html

Kevesebb, mint két hét volt addig, míg visszatértünk az Egyesült Államokba. Seong Hoon és én még sok mindent meg szeretettünk volna tenni a faluért, mielőtt elmegyünk. Az evangélizációs sorozat csodálatos eredményei után, amelyek a sok ima eredményeként történtek, az embereknek szükségük volt egy istentiszteleti helyre. Egy imaházat akartunk nekik építeni, de csak annyi pénzünk volt, ami az élelemre és a hazautazásunkra volt elegendő.

Elmentünk a közeli városba és kiszámoltattuk, hogy mennyibe kerülne egy imaház felépítése. Nem volt elegendő pénzünk az építkezésre, de egy sürgős kéréssel fordultunk az Egyesült Államokban működő Koreai Amerikai Ifjúsági Missziós Mozgalomhoz (KAYAMM): „Kérünk, küldjetek nekünk 200 dollárt. Egy imaházat kell építenünk!”   

Meglátogattuk a Dél-Mindanao Missziót és az elnöktől készpénzt kértünk addig, amíg a pénz az Egyesült Államokból megérkezik. A misszió vezetői elegendő pénzt adtak, hogy alapot lefektessük. Seong Hoon és én tréfásan mondtuk egymásnak: „Nem kell aggódnunk az étel miatt; van banán és kókuszdió. És ha lefogyunk egy kicsit, visszahízzuk majd, ha otthon leszünk.”

Soha életemben nem építettem semmit sem! Nem hiszem, hogy volt valaha is lapát a kezemben. Eszembe nem jutott volna, hogy az alaphoz sóderre van szükség. Nem tudtam, hogy homokra is szükség van. Azt gondoltam, hogy csak kiszórjuk a cementet a földre és az alap megjelenik. Nem volt pénzünk homokra és sóderre. Valakinek az az ötlete támadt, hogy gyűjtsünk a folyómederből. A folyó másfél kilóméterre volt. Egy egész napot töltöttünk azzal, hogy homokot és sódert ássunk. Kezeink tele lettek vízhólyaggal. Amikor a hólyagok kipukkadtak, a kezünket vér öntötte el. Sebeinket ruhadarabokkal kötöztük be és tovább dolgoztunk. A kimerültségtől arra sem tudtunk gondolni, hogy mennyire fáradtak vagyunk; csak arra tudtunk gondolni, hogyan építjük fel az imaházat, hogy az emberek istentiszteletre össze tudjanak gyűlni.

A homokot és sódert dobozokban a vállunkon szállítottuk az építkezés helyszínére, néha pedig egy tehén hátán. Lassan haladtunk a munkával.

A falu vezető emberének volt egy teherautója, és mi eldöntöttük, hogy elkérjük tőle homokot és sódert szállítani. Egy kis gondolkodás után ideadta. Ez nagyon fellelkesített bennünket.

Átgázoltunk a folyón és elkezdtük telepakolni a teherautót. Még enni sem álltunk meg. Csak arra tudtunk gondolni, hogy együtt tartunk majd istentiszteletet abban az imaházban, amelyet saját kezünkkel építettünk.

Miután a teherautó megtelt, néztük, ahogyan lassan bemegy a folyóba. Hirtelen rájöttünk arra, hogy valamit nagyon elrontottunk. A sofőr azt mondta, hogy túl nagy a rakomány. Mindent megpróbáltunk, hogy a teherautó megmozduljon, de minden próbálkozásunk kudarcba fulladt. Néhány óra múlva a sofőr azt mondta, hogy nincs más választás, le kell pakolni az autóról.    

Próbáltam elrejteni a könnyeimet, miközben lepakoltuk a teherautót és láttam, amint nehéz munkánk eredménye eltűnik a folyóban. Meg sem bírtam szólalni. Seong Hoon sem beszélt. A teherautó üresen sem akart mozdulni. Valaki elment egy katonai autóért, hogy húzza ki az autót a folyóból.

Tudtuk, hogy az építkezésnek vége. Már nem kérhettük a falu vezetőjét, hogy teherautóját újra használjuk. Ahogy visszamentünk arra a helyre, ahová reményeink szerint az imaházat építettük volna, valaki megkérdezte: „Miért vagytok olyan csüggedtek?”

Elmondtuk neki, hogy mi történt. Ő csak mosolygott. Nem tudtuk, hogy csak gúnyolódik, vagy össze akarja törni a lelkünket.

„Láttátok azt a kis dombot pont ott, ahol az imaházat építeni akartátok? – kérdezte. „Régebben valaki elkezdett házat építeni pont ott, ahová ti most akartok építkezni. Nem tudta folytatni és otthagyott egy teherautónyi homokot és sódert. Menjetek és nézzétek meg, ott van a fű alatt. Megtaláljátok, amire szükségetek van!”

Komolyan mondta? Csak egy módja volt annak, hogy megtudjuk.

Az építkezési területünk mellett találtunk egy kis dombot. Elkezdtünk ásni és megtaláltuk azt, amire szükségünk volt. Isten gondoskodott szükségletünkről, még mielőtt kértük volna.

Azon a szombaton az új imaházban tartottuk az istentiszteletet. Seong Hoon és én könnyes szemmel öleltük meg egymást, mert arra a sok áldásra gondoltunk, amelyet Isten adott imáinkra való válaszként, amikor odaszenteltük magunkat Neki.

Ez a missziótapasztalat megváltoztatta az életemet. Ott ismertem meg Jézust személyesen. Ott tapasztaltam meg azt, hogy milyen boldogság embereket Krisztushoz vezetni, és ott döntöttem el, hogy az Úr szolgálatára szentelem életemet, függetlenül attól, hogy a jövő mit tartogat. És micsoda jövőt és életet adott nekem Isten az Ő szolgálatában az elmúlt húsz ében ettől a tapasztalattól számítva. Újra és újra megtapasztaltam azt, hogy egy olyan Istent szolgálunk, aki tényleg meghallgatja az imáinkat és válaszol azokra.

Jiwan Moon a nyilvános campus-szolgálatok vezetője a Generál Konferenciánál. Az Adventista Káplánok Szolgálatának is az egyik társelnöke. A marylandi Silver Springben él feleségével és három lányával.    

Heti imacélok - április 21-28 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLO

Ezen a héten egy vonakodó és kételkedő, egykori diákmisszionárius izgalmas történetének második részét olvashatjuk.  

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. április 21-28.)

·       Imakérés: Imádkozzunk együtt a Teljes Tagbevonás keretében szervezett összejövetelekért, amelyek szerte Indiában lesznek 2019. június 12-30. között! Kérjük, hogy Isten hatalmasan munkálkodjon ezeken az összejöveteleken!

·       Imakérés: Imádkozzunk az Adventista Világrádió fejlődő szolgálatáért! Imádkozzunk, hogy még sokan meghallják Isten szeretetének üzenetét a rádióhullámokon keresztül, és közel kerüljenek mennyei Atyánkhoz!

·       Imakérés: Imádkozzunk a mobiltelefonos evangelizációért, amely az Adventista Világrádión keresztül indul! Ezernyi ajtó nyílik így meg az igazság hirdetése előtt, amit sosem tapasztaltunk még.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok velünk együtt a nagyvárosok listájából ezúttal az iráni Tabriz városáért! Tabrizban 1 700 000 ember él. A történelem során már többször volt Irán fővárosa. Vannak ősi keresztény templomok a városban, köztük egy olyan is, amit Marco Polo említ az írásaiban. Ma Tabriz ipari központ, híres az autógyártásról, a textil- szerszám- és egyéb gyárairól.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok, hogy Isten áldja meg Tabriz lakóit a következő területeken:

- imádkozzunk a város vezetőiért

- az ott élő családokért

- a fiatalokért, akik fontos döntések előtt állnak

- a magányos idősekért, hogy barátokat találjanak

- a nők biztonságáért, oktatásáért, jólétéért

- a férfiakért, hogy bölcsek legyenek, építhessék karrierjüket, és értelmes célt lássanak életükben

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok, hogy a Szentlélek töltessen ki a Hetednapi Adventista Egyház tagjaira, hogy legyen erőnk hatékony bizonyságtevőként élni Isten dicsőségére!  

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Ifjúsági MCS – Palotás Kristóf ifjúságvezető és munkatársai; Bp. Újpest – Cserbik János, Izsófalva, Jászberény (szórvány) – Feketéné Trankusz Erzsébet, Bodolai Zoltán, valamint Mayor Zoltán nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Ki a sótartóból Missziótalálkozóért, hogy Isten áldása legyen rajta, hogy gyülekezeteink felébredjenek, betöltsék küldetésüket és sok emberhez elvigyék az evangélium örömüzenetét! Információ itt: http://kiasotartobol.adventista.hu/

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

Kevés gyógyszer, sok imádság

(Tűz általi keresztség – II. rész) – Írta: Jiwan Moon

(E bizonyságtétel idején Jiwan Moon és egy másik fiatal, Seong Hoon, diákmisszionáriusok voltak a Fülöp-szigetek egyik eldugott kis falujában. Ez a történet egy három részből álló sorozat második darabja, az április 17-ei blogbejegyzés folytatása. Íme az első rész, ha elmulasztottad volna olvasni: http://100napimadsagban.blogspot.com/2019/04/ezen-heten-egy-vonakodo-es-ketelkedo.html )

A falu lakói sokféle betegséggel fordultak hozzánk: különösen bőrbetegségekkel. Nem volt tiszta vizük, és ugyanazt a vizet használták a gyerekeik fürdetésére, amiben az állataikat fürösztötték. Az egyetlen gyógyszer egy enyhe antibiotikus hatású kenőcs volt. Tehetetlennek éreztük magunkat.

Úgy döntöttünk, hogy ha semmi mást nem tudunk tenni, hát imádkozunk a gyerekekért, akiket hozzánk hoznak. Csodálatos módon minden gyerek meggyógyult, akire csak rátettük a kezünket és imádkoztunk! Seong Hoon és én nem hittünk a szemünknek!

Egyik este néhány férfi egy fiatalembert kísért hozzánk. A fordítónk közölte, hogy a férfiak testőrök. Az egyik vendég a szomszéd falu törzsfőnöke, a fiatalabbik pedig a fia volt. A fordító szavaiból megértettük, hogy a fiúnak gyomorfekélye van, és azt akarják, hogy segítsünk rajta.

A Pepto-Bismol, egy bizonyos bizmut tartalmú gyógyszer volt a készletünkben az egyetlen, ami gyomorbántalmakra való, de tudtam, hogy ez egyáltalán nem gyógyítja a fekélyt, de még ha gyógyítaná is, egy adagtól nem lesz eredmény. Nem tudtam, mitévő legyek.

„Tennetek kell valamit!” – sürgetett idegesen a fordítónk. „A folyón túl lévő faluból jöttek.”

Az egyetlen dolgot tettem, amit tudtam. Így szóltam a férfihoz: „A bizmut az egyetlen gyógyszer, amit be tudok adni a fiának. Ez nem fekélyre való, hanem gyomorbántalmakra, de mégis alkalmazzuk. Utána pedig már csak azt tehetjük, hogy imádkozzunk érte.”

A férfi elég bizalmatlan volt, de megengedte, hogy beadjuk a gyógyszert a fiúnak, és imádkozzunk érte. „Uram!” – könyörögtem. „Nincs olyan gyógyszerünk, ami jó lenne a fiúnak, de kérünk, gyógyítsd meg őt!”

Az ima után megígértem a főnöknek, hogy elmegyek majd hozzájuk egy jobb gyógyszerrel. Két nappal később meg is látogattuk őket. „Hol van a fia?” – kérdeztem tőle. „Reméljük, a gyógyszer nem okozott semmilyen bajt.”

„A fiam a kukoricaföldön van” – válaszolta a férfi széles mosollyal. „Jól van. Köszönöm a gyógyítást!”

Nem hittem a fülemnek. Mit tettünk mi? Tudtam, hogy Isten hatalma gyógyította meg a fiút. Amikor láttuk, hogy Isten munkálkodik rajtunk keresztül, akkor mi magunk is változtunk. Már nem féltünk semmitől. Átkeltünk a folyón, hogy máshol is tanítsuk az embereket a Bibliából. Órákig másztunk a hegyeken, hogy egy-egy családot meglátogassunk.

Miután napokig látogattuk az embereket a szomszédos területen, eldöntöttük, hogy evangelizációt tartunk. Kölcsönkértünk egy áramfejlesztőt a déli Mindanao missziótól, és végiglátogattuk a falvakat, hogy meghívjuk az embereket. Lelkesített a gondolat, hogy többet beszéljünk az ott élőknek Isten szeretetéről és arról, hogy milyen boldogságot tud ez hozni az életükbe. Egy tényezővel viszont nem számoltunk: az időjárással.

A legtöbb napon kétszer is esett az eső. Aznap, amikor az előadásokat kezdtük volna, egész délután zuhogott. Aggódtunk. Este fél hétkor kezdődött volna az előadás. Hatkor jöttek páran, hogy megnézzék, megtartjuk-e a prédikációt. Elhalaszthatnánk az alkalmakat, gondoltam magamban. Aztán meg azt: dehogy halasztjuk! Ezt az előadást nem lehet elhalasztani! Csak pár napunk van arra, hogy az embereknek a Megváltóról beszéljünk. Nincs olyan ok, ami miatt Isten ne akarná, hogy megtartsuk ezeket az előadásokat.

Mindenkinek azt mondtam: „Isten akarja ezeket az összejöveteleket, de sátán el akar csüggeszteni bennünket. Imádkozzunk!” Hatan kezdtünk imádkozni. Amikor én voltam soron, így imádkoztam: „Uram, tudjuk, hogy el fog állni az eső, de legalább 15 percre van szükségünk, hogy működésbe hozzuk a generátort. Kérlek, állítsd meg az esőt 6:15-kor!”

Miután áment mondtunk, az eső még jobban rákezdte, mintha gúnyolódni akarna rajtunk. A többiek rám néztek. „Készüljünk csak tovább!” – mondtam nekik. Pontosan 6:13-kor az eső elállt. Hálát adtunk Istennek a csodáért. Izgatottan figyeltük, mit fog tenni értünk.

Az időjárás nem okozott több galibát a két hétig tartó sorozat alatt. Végül több mint ötvenen fogadták el Jézust személyes Megváltójuknak. Az utolsó szombaton nyolcan közülük meg is keresztelkedtek. Igen, mi olyan Istent szolgálunk, aki gyönyörködik abban, hogy válaszoljon imáinkra!  

(A bizonyságtételt április 28-án folytatjuk itt, a blogon.)

Jiwan Moon a nyilvános campus-szolgálatok vezetője a Generál Konferenciánál. Az Adventista Káplánok Szolgálatának is az egyik társelnöke. A marylandi Silver Springben él feleségével és három lányával.    

Heti imacélok - április 14-21 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten egy vonakodó és kételkedő, egykori diákmisszionárius izgalmas történetének első felét olvashatjuk.  

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. április 14-21.)

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok azokért, akiket az Idai ciklon pusztítása és az azt követő áradások sújtottak Mozambikban, Malawiban, Dél-Afrikában és Zimbabwéban! Emberek ezrei próbálnak tovább élni, menteni, ami menthető, és részt venni a helyreállítási munkálatokban. Nagy szükségük van az imáinkra!   

·       Imakérés: Kérünk, emeljétek fel imában a mozambiki adventista egyetem személyzetét és diákjait, hiszen az épületekben komoly károk keletkeztek a ciklon pusztítása során. Kérünk, imádkozzatok a szükséges helyreállítási munkálatokért!

·       Imakérés: Imádkozzunk a Mobil Wellness Klinikáért, amely 2019. 2-6-a között fog működni Indiában, s készíti elő a Teljes Tagbevonás programjait.  

·       Imakérés: Imádkozzunk együtt a Teljes Tagbevonás keretében szervezett összejövetelekért, amelyek szerte Indiában lesznek 2019. június 12-13-án! Kérjük, hogy Isten hatalmasan munkálkodjon ezeken az összejöveteleken!

·       Imakérés: A jó Isten igazán megáldotta az Ifjúság Teljes Bevonása programjait márciusban. Reményeink szerint hamarosan beszámolókkal jelentkezünk ezekről az eseményekről! Imádkozzunk azért a sok fiatalért, akik döntést hoztak az Úr mellett az ifjúsági evangelizációk alkalmain, hogy elkötelezettségük erős maradjon, és az Úr hűséges tanítványaivá váljanak!

Magyar imacélok:

·       Hálás beszámoló: Köszönjük a imáitokat a Debreceni ReményPONT által szervezett Házasságerősítő programért, amelyet 2019. április 14-re terveztek a Hotel Lyciumba, Mihalec Gábor testvér vezetésével. Isten különleges módon megáldotta ezt a programot

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Az Unióközpont alkalmazottai, munkatársai; Bp. Sashalom – Simon László, Hajdúszoboszló, Hódmezővásárhely – Restás László, Bicskei Róbert, valamint Körmöczi Miklós nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteinkért, amelyek a tavaszi missziós és evangelizációs munkájukat végzik!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

Tűz általi keresztség – I. rész – Írta: Jiwan Moon

Végzős voltam a Déli Adventista Egyetemen a Tennessee állambeli Collegedale-ben, amikor úgy éreztem, elsüllyedek a kétely futóhomokjában. Adventista családban nőttem fel, az édesapám és a nagyapám is adventista lelkészek voltak, és adventista elvek, adventista szokások szerint éltem; ám sohasem tapasztaltam meg Jézust teljesen személyes szinten. A kételyeim egészen addig mélyültek, hogy már azt is kétségbe vontam, létezik-e egyáltalán Isten, és ha igen, mi köze van bárki életéhez.

Teológiát tanultam, már nagyon közel jártam ahhoz, hogy édesapám és nagyapám nyomdokaiba lépjek. De olyannyira kiábrándított az a közöny, amit néhány gyülekezetben és a saját életemben tapasztaltam, hogy megfogadtam: sosem lépek szolgálatba. Más lehetőségeken gondolkodtam: azt fontolgattam, hogy fogorvosi vagy jogi pályán haladok tovább.

A szüleim aggódtak, látván a lelki harcokat, amiket vívok, ezért beírattak egy rövid misszióút résztvevői közé, amelyet a Koreai Adventista Ifjúsági Mozgalom(KAYAMM) szervezett, hogy három hónapot töltsek egy idegen országban. Dühös voltam. Nem akartam menni. „Mit kezdenék én egy olyan országban, ahol gőzöm sincs sem a nyelvről, sem a kultúráról?” – ellenkeztem a szüleimmel.

De ők ragaszkodtak az ötletükhöz. „Na, jó” – mondtam magamban. „Elmegyek valamilyen országba, kiélvezem azt a három havi vakációt, hazajövök, és aztán folytatom a dolgaimat ott, ahol abbahagytam.”  

Kétséggel a szívemben, teljesen szkeptikusan vettem részt az eligazító képzésen. Ahogy végignéztem azokon a fiatalokon, aki ott voltak velem, így morfondíroztam magamban: „Hogyan lehetnének ők misszionáriusok? Némelyik szinte gyerek még, alig érettségizett le a középiskolában.”

A poggyászommal együtt hamarosan megérkeztem a Fülöp-szigetekre. Miután Manilából repülővel leszálltunk, a társam, Seong Hoon Jeon és én két napot egy hajón töltöttünk, fél napot egy zsúfolt buszon, amin nem volt légkondicionáló, majd még néhány órát egy dzsipen. Aztán motoron vittek tovább olyan ösvényeken, ahol autók már nem tudtak volna közlekedni. A célállomás Pag-Asa volt, egy apró falu a hegyekben a Sarangani-szigeteken (a Fülöp-szigetek déli részén).

Amikor Seong Hoonnal megérkeztünk, teljesen megdöbbentünk azon, amit láttunk. Azt sem tudtuk, mit gondoljunk erről az egészről. A falu annyira primitív volt! Az emberek hihetetlenül szegények. Az általános iskola padlóján kellett volna aludnunk, de elleptek bennünket a hangyák és szúnyogok hada támadott. Skorpiók másztak be a hálózsákunkba. Semmi sem készített fel minket ezekre az állapotokra. Azt sem tudtuk, túléljük-e az első hetet, nemhogy három hónapot!

Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor rájöttünk, hogy Isten nélkül egy tapodtat sem mehetünk tovább. Az első héten Seong Hoon, aki nemrég érettségizett a középiskolában, minden nap órákig olvasta a Bibliáját, egy ültő helyében. „Mi ütött beléd?” – kérdeztem tőle.

„Nagyon hiányzik az anyukám” – válaszolta. „Csak így tudom kicsit elterelni a gondolataimat arról, hogy mennyire hiányzik a családom.”

Az élet nem volt könnyű a faluban. Csak egy vízszivattyú működött. Azt a kevés vizet használtuk ivásra, főzésre, mosakodásra és mosásra, amit hordani tudtunk magunknak. A levegő páratartalma szinte kibírhatatlan volt! Úgy tudtunk csak lehűlni valamelyest, ha vizet öntöttünk a fejünkre. Mire vízhordás után visszaértünk az iskolába, megint csak úsztunk a verejtékben, és csak egy vágyunk volt, hogy újra zuhanyozhassunk.

Az első napokban gyakran gondoltam arra, hogy feladom. De mindig eszembe jutott az egyik egyetemi tanárom mondása. Amikor a lelki küzdelmeimet vívtam, így tanácsolt: „Imádkozz Istenhez! Jelezd felé, hogy szükséged van rá!”

Folyóvíz és áram nélkül próbáltam élni; s az egyetlen dolog, amit kérni tudtam Istentől, az volt, hogy segítsen át ezeken a próbákon. Amikor átadtam neki az egómat, drasztikus változásokat munkált bennem, és ettől a perctől kezdve az ima lett életem legfontosabb része. …

(A bizonyságtételt április 21-én folytatjuk itt, a blogon.)

Jiwan Moon a nyilvános campus-szolgálatok vezetője a Generál Konferenciánál. Az Adventista Káplánok Szolgálatának is az egyik társelnöke. A marylandi Silver Springben él feleségével és három lányával.    

Heti imacélok - április 7-14 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten egy megtérési tapasztalatot olvashatunk, amit a Hope Channel egyik nézője oszt meg velünk.  

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. április 7-14.)

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok a szerte a világon működő 54 Hope Channel adóért, amelyek 60 nyelven hirdetik Isten örömhírét, hogy van jobb élet most és az örökkévalóságban is. 

·       Imakérés: Imádkozzatok a Spirant TV-ért, a romániai Hope Channelért! A reményt hirdető csatorna a 15. elismert televíziós állomás az országban!

·       Imakérés: Imádkozzunk a tervben lévő, Harpurban létesítendő stúdióért, amely az indiai Hope Channel hálózatában fog működni, és elérni az örömüzenettel mintegy 800 millió hindi nyelven beszélő embert!  

·       Imakérés: Imádkozzunk a Hope Channel egész világszéles hálózatáért, amely csodálatos módon ér el embereket, de nagyon kevés alkalmazottal dolgozik.  

·       Imakérés: Imádkozzunk a Hope Channel hálózatában működő azon stúdiókért, ahol az ország kormánya ellenséges az adók működése irányában!

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért a Hope Channel állomásokért, amelyek olyan régiókban működnek, ahol az emberek nem is ismerik a kereszténységet!

·       Imakérés: Imádkozzunk a többi adventista médiahálózatért szerte a világon, amelyek szintén a hármas angyali üzenetet hirdetik közel és távol. Imádkozzunk, hogy Isten segítsen rájönnünk, hogyan dolgozzunk együtt hatékonyan az ő dicsőségére, s így siettessük az Ő eljövetelét.    

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Debreceni ReményPONT által szervezett Házasságerősítő programért, amelyet 2019. április 14-re terveztek a Hotel Lyciumba, Mihalec Gábor testvér vezetésével. Imádkozzatok érte, gyertek el házastársatokkal, vagy ajánljátok ismerőseiteknek! Bővebb információ itt: http://debrecen.remenypont.hu/kapcsolaterosito-trening-paroknak/

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Tiborszállási Adventista Általános Iskola és Óvoda; Bp. Rákoscsaba – dr. Szilvási András, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház – Szilasi Zoltán, valamint Kisgyörgy Imre nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteinkért, amelyek a téli-tavaszi missziós és evangelizációs munkájukat végzik!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

Imádkozzunk Bertáért, és a hozzá hasonló tízezrekért! – Írta: Derek Morris

Berta kereső ember. Nyitott a Biblia tanításai iránt, és kedveli a Hope Channel programjait. Mi, a televíziós adó munkatársai, régóta imádkozunk Bertáért. Hadd mondja el most ő a saját szavaival, hogyan változtatta meg Isten az életét!

Katolikusként nőttem fel. A nővérem és családja kivételével nálunk mindenki buzgó katolikus. Viszont otthon sosem volt Bibliám. Tudtam, hogy van Isten, de nem igazán ismertem  sem Őt, sem az irántam való, végtelen szeretetét. Úgy hittem, hogy folyton figyel engem, és várja, hogy mikor büntethet meg az újabb bűneimért. Mivel ilyennek ismertem Istent, állandóan féltem tőle.

Már felnőtt voltam, amikor egy műtétem után a kórházban lábadoztam, és egy barátom megajándékozott egy új fordítású Bibliával. Elkezdtem olvasni, és azonnal vonzani kezdett az Ige, bár alig értettem belőle valamit.

A Hope Channel szombatiskolai programjáról akkor szereztem tudomást, amikor a zöldségesnél találkoztam egy idősebb asszonnyal, aki ugyanabból a gyümölcsből szeretett volna vásárolni. Bemutatkoztunk egymásnak, és mielőtt elköszöntünk volna, meg is egyeztünk, hogy együtt ebédelünk.

Annyira jót beszélgettünk, hogy meghívtam hozzánk, hogy ott folytassuk. Ahogy jobban megismertem, kiderült róla, hogy özvegy, és egyedül él. Nem telt sok időbe, hogy jó barátok lettünk. Nem volt tévéje, ezért amikor nálunk volt, gyakran kérte, hogy kapcsoljam be a Hope Channelt. Akkor fedeztem fel azt az adást, amiben a szombatiskolai leckéről beszélgetnek a jelenlévők.

A barátnőm azóta távozott közülünk, de nagyon hálás vagyok a barátságáért. Tudom, hogy Isten gondviselése küldte őt az életembe, és ennek jó oka volt. Lenyűgöz Isten csodálatos szeretete, és ígéreteihez való hűsége. Ő még mindig gyógyítgat engem, de hála neki, már nagyon messze vagyok attól az énemtől, aki valaha voltam.

Az igazság kutatása közben a Szentlélek elvezetett oda, hogy tanulmányozni kezdtem a szombat témakörét. Ez új felfedezés volt számomra, hiszen sosem hallottam a szombat megszenteléséről. Most tanulom, hogy hogyan ünnepeljem meg. Az otthonomban bibliakört tartok. A csoport tagjaival rendszeresen imádkozunk, dicsőítjük az Urat, és olvasunk a Bibliából. Nincsen gyakorlatom a tanításban, és félénk vagyok, ha mások előtt kell beszélnem, de a Hope Channel szombatiskolai anyagainak segítségével tanulom, és képezem magam, hogyan is kell bibliakört vezetni.

***

Észak-Amerikában és szerte a világon tízezrek élnek, akik nézik a Hope Channel adásait, és az életük megváltozik. Kérlek, imádkozzunk együtt Bertáért! Még nem lett egyik helyi gyülekezetnek sem a tagja, de az lesz a következő lépés.

Derek Morris a Hope Channel International igazgatója.

Heti imacélok - március 31 - április 7 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten az idei Tíznapos imaközösség alkalmaival kapcsolatban olvashatunk tapasztalatokat.  

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. március 31-április 7.)

Írta: Ted N. C. Wilson

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok még erőteljesebben a megújulásért és reformációért szerte a világon minden gyülekezeti tag, gyülekezet, intézmény, egyházterület, unió, divízió életében, az egész egyházban! Kérjük együtt buzgó imában a Szentlélek késői esőjét Jóel 2, Hóseás 6 és Apostolok cselekedetei 2 fejezetének értelmében!

·       Imakérés: Imádkozzatok mind a 13 divízió és a csatolt uniók (Közel-Keleti, és Észak-Afrikai Unió) terveiért és tevékenységeiért, a Misszió a nagyvárosokért programért!

·       Imakérés: Imádkozzunk, hogy egyéni és közösségi szinten is olvassák az emberek a Higgyetek az ő prófétáinak napi olvasmányait, ami a Biblia, Isten szent Szava olvasására és tanulmányozására bátorít.

·       Imakérés: Imádkozzunk, hogy egyházunk vezetése és tagsága részéről szívbéli hála és teljes elfogadás mutatkozzon meg a prófétaság Lelke írásai iránt, és mindenki rendszeresen olvassa ezeket a műveket!

·       Imakérés: Imádkozzunk erős összetartásért és egységért az egyházszervezet és a támogató szervezetek között, hogy egységesen tudjuk előrevinni az egyház misszióját!

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy az egyház vezetői és tagjai egyaránt annak biztos tudatában legyenek, hogy a végidőben élünk, és Jézus hamarosan visszajön!

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Debreceni ReményPONT által szervezett Házasságerősítő programért, amelyet 2019. április 14-re terveztek a Hotel Lyciumba, Mihalec Gábor testvér vezetésével. Imádkozzatok érte, gyertek el házastársatokkal, vagy ajánljátok ismerőseiteknek! Bővebb információ itt: http://debrecen.remenypont.hu/kapcsolaterosito-trening-paroknak/

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Ifjúsági Evangélizáció és az Ifjúsági Világnap; Bp. Óbuda – Bodnár János,Gáborján, Geszt (szórvány) – Farkas Attila, valamint Horváth Sándorné nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteinkért, amelyek a téli-tavaszi missziós és evangelizációs munkájukat végzik!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

Isten közbelépett, és megmentette az életét! –  Bizonyságtételek a Tíznapos imaközösség idejéből

A Tíznapos imaközösség harmadik napján az imacsoport előtt imádkoztam, amikor arra éreztem késztetést, hogy Isten közbelépését kérjem valaki életében, aki öngyilkosságot tervez. „Uram, ne engedd, hogy véghezvigye az illető! Kérlek, lépj közbe!” Másnap iszonyúan megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy az adott időben éppen saját nagynéném próbált öngyilkos lenni. De az imáinkra válaszként Isten közbelépett, s megmentette az életét. Most, amikor ezt a bizonyságtételt írom, már jól van a nagynéném, és Isten dolgozik az életében. Mindnyájan dicsőítjük az Urat azért, hogy ilyen csodálatos választ küldött az imáinkra. – N. K. Zambiából

                                             

Kimondhatatlanul hálás vagyok az Úrnak a Tíznapos böjt- és imaközösségért! 2016 óta imádkoztam azért, hogy a gyülekezetem aktívan bekapcsolódjon a kezdeményezésbe, és ebben az évben végre megtörtént. Imacsoportokat alakítottunk szerte a városban, és a gyülekezetünk tagjai minden nap összejöttek imádkozni. Mindegyik csoportban nagyon magas volt a részvételi arány, és egyértelmű, hogy az Úr válaszol imáinkra, és betölti a közösséget az ő jelenlétével. Hálás vagyok Jer 33:3 ígéretéért, amely így szól: „Kiálts hozzám, és felelek, nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (ÚRK) Isten válaszolt az imáimra! – M. M. Dél-Afrikából

A Tíznapos imaközösség eredményeként Isten nagyon mély munkát kezdett el a szívemben. A megbocsátással küzdöttem, de Isten megváltoztatta a szívemet. Megbocsátó szeretetet ültetett belém azok iránt, akik bántalmaztak engem; emlékeztetett arra, hogy Ő már előbb megbocsátott nekem. Másik problémám is volt: féltem bizonyságot tenni Jézusról, de Isten elvette a félelmemet, és most bátran bizonyságot teszek Megváltómról! Milyen csoda ez! Egy másik csoda, amit megtapasztaltam, a gyógyulás. Egy bizonyos mellkasi fertőzéssel küzdöttem, de ez is szűnik lassan, dicsőség az Úrnak! Tudom, hogy Ő meghallgatta imáimat, és minden imát, amit csak felküldtünk hozzá. Alig várom, hogy még több bizonyságtételt elmondhassak az ő kegyelméről és irgalmáról! – A. D. Dél-Szudánból

Az idei Tíznapos imaközösségben megtapasztaltuk a Szentlélek kiáradását. Nem tudom, hogyan fejezhetném ki hálámat Isten iránt ezért a hihetetlen tapasztalatért. A bibliatanulmányozó csoportunk minden nap kis imaköröket alkotott, ahol szó szerint önvizsgálatot tartottunk, és igényeltük Isten Igéjének ígéreteit mindennapi életünkre. Csodálatos áldást nyertünk. Köszönjük a Tíznapos imaközösséget! – S. C. a Közel-Keletről