100 nap imádságban - 100

100. nap – 2015. július 2., csütörtök

„Amikor a Szentlélek kitöltetett pünkösdkor, olyan volt, mint nagy szél zúgása. Nem korlátozta semmi a mértékét, betöltötte az egész helyet, ahol a tanítványok tartózkodtak. Így adatik majd nekünk is, amikor szívünk felkészül a befogadására.”

(The Review nad Herald, 1902. június 10.)

IMACÉLOK:

1.    MA KEZDŐDIK A GENERÁL KONFERENCIA ÜLÉSE! Imádkozzunk, hogy ezen ülésszak ideje alatt mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Isten meghallgatta népe imáit, és ennek eredményeképpen bőségesebb áldást áraszt minden jelenlévőre, mint azt kértük vagy reméltük volna.

2.    Imádkozzunk, hogy amint a küldöttek az Alamodome-ba érkeznek az ülés első napján, Urunk megszentelő jelenlétét érezzék, és úgy viselkedésükben mind beszélgetéseikben arra törekedjenek, hogy megdicsőítsék az Istent!

3.    Imádkozzunk azért, hogy a késői eső kitöltessen Isten egyházára a Generál Konferencia ülésének ideje alatt, és „Ami megtörténhetett volna” 1901-ben, az megtörténjen 2015-ben, és Jézus hamarabb visszajöhessen!

4.    Imádkozzunk azért, hogy a bizottságok munkája rendben megkezdődhessen, s hogy a lelki üzenet, ami megadja az egész ülés alaphangját, elérje célját; Isten munkálkodhasson, és sátánnak esélye se legyen arra, hogy elterelje a figyelmet a lelki ráhangolódásról!

5.    Imádkozzunk azért, hogy az ülés napirendjét Isten vezesse, könyörögjünk annak zökkenőmentes lebonyolításáért, s hogy a gyűlések időben és hatékonyan történjenek!

6.    Imádkozzunk bölcsességért, és a ma megszavazandó nyilatkozatokért, amelyek megerősítik, hogy az egyház hitének és működésének alapja a szent Biblia, és bízunk Ellen White írásaiban is.

7.    Imádkozzunk azért a 35 uniókonferenciáért, amelyek a legutóbbi, 2010-ben megtartott Generál konferenciai ülés óta szerveződtek meg, s amelyek megalakulását most fogják szavazatukkal hitelesíteni a küldöttek.

8.    Imádkozzunk, hogy Isten vezetése nyilvánuljon meg abban is, hogy ki kerül be a jelölő bizottságba, amelynek tagjait szintén a mai nap során fogják megszavazni. Ma fogják megvitatni, kit válasszanak (vagy jelöljenek újra) a Generál Konferencia elnöki tisztségébe.

9.    Imádkozzunk azért, hogy az egymás iránt tanúsított alázatunk és szeretetünk nyilvánvalóvá tegye mindenki számára, aki bennünket figyel, hogy Krisztus él a szívünkben, hiszen a Biblia azt mondja, hogy akkor vagyunk az Ő tanítványai, ha szeretjük egymást.

10.                   Imádkozzunk azért, hogy minden döntés, amit meghoznak az ülés során, Isten akaratával megegyező legyen, és végül az Ő dicsőségét szolgálja!

Fejezzük be a versenyt együtt!

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: 1Kor 9:24-27

·       Alapige: 1Kor 9:24

Az utolsó egy-két kilométer a legnehezebb, úgy hallottam. Éppen az a szakasz, amikor a cél már szinte látótávolságban van. Ezt az igazságot magam is megtapasztaltam az első félmaratoni futásom alkalmával.

Emlékszem, amikor az 5 kilométert jelző táblát elhagytam, rápillantottam a hőmérőre is: 3,8 °C fokot mutatott. Hideg volt. Ám nem egyedül futottam, hiszen velem tartottak rokonaim és barátaim is. Mind együtt edzettünk erre az eseményre. Amikor pedig jó barátok vesznek körül, gyorsabban fogynak a kilométerek. És persze a pályán ott volt még körülöttem több ezer idegen is, akikkel ugyanazon cél felé igyekeztünk.  

A 8-9. kilométernél az út egy folyó mentén vezetett végig. A tömeg minden egyes lépéssel ritkult körülöttünk, és tekintetünk a horizonton pihent, nem a lábunk alatt elhaladó poros földet néztük. Már régen beálltunk egy bizonyos ütemre, és kényelmesen beszélgettünk futás közben, gyakran egymásra néztünk, nevettünk.

Valahol a 16. kilométer után néhányan úgy döntöttünk, kicsit lassítunk az iramon. Mostanra éreztük a jóleső fáradtságot, ami a kimért, de tartós erőkifejtés következménye. Tudatosan figyeltük a kilométerjelző táblákat is.

Aztán jöttek a rettegett utolsó kilométerek. Utunk elkanyarodott a folyó mellől, és hegynek felfelé vezetett a belvárosi kerület felé, ahol (a jelek szerint) a célvonalat találjuk majd. A futók hirtelen egy sorba rendeződtek, egyesek elhúztak mellettem, mások lemaradtak. A lábunk? Ha eddig nyöszörgött, hát most már sikoltott rendesen. Egyre több versenyző mellett futottunk el, akik már csak gyalogoltak, vagy meg is álltak. A fáradtság és a kilométertáblák közötti, végtelennek tűnő távolság együtt komoly harcot indított el agyunkban és lábunkban is.

Mennyire hasonló a helyzet, amikor a 11 órás „futókkal” találkozunk a verseny előttünk álló szakaszában! Sokan hosszú kilométereket tettünk már meg az első szeretet tüzében, lelkesen. Dombok között, gyönyörű völgyekben haladtunk, békés patakok mentén futottunk végig. De most az utunk másfelé kanyarodik, és egyértelműen felfelé tart. … A kilométerek lassabban fogynak, mint valaha. A cél pedig mintha távolodna tőlünk… De vajon nem ismerjük a verseny tervezőjét? Nem azt ígérte, hogy a cél pontosan ott lesz, ahol lennie kell, sem egy lépéssel hamarabb, sem egy lépéssel később?

Igen, a fáradtság igazi, de a bajtársiasság átsegít ezen is. Bármi áron elérjük a célt. Mindnyájan, együtt. Kiabálunk egymásnak. Nyöszörögve kaptatunk a hegyre. Visszakocogunk, hogy támogassuk azokat, akik lemaradtak. Még egy sarok, és talán ott a cél. De nem… talán a következőnél. Ó, igen! Már látszik! A „diadalív”, ami a lefutott távot jelzi. A cipőnk orra már a célban, hivatalos idő teljesítve. Mindenki nyakában ott az érem. Teljesítettük! És senki sem veszett el közülünk.

Nos hát, ilyen időt élünk most. Minden áron el kell jutnunk a célig. És mindenkinek. Menjünk együtt, imádkozva és dicséretet énekelve! A cél már itt van, a következő kanyaron túl. Majdnem otthon vagyunk!

Szívből jövő imádság:

Drága mennyei Atyánk! Segíts nekünk, hogy beléd kapaszkodhassunk, tudván, hogy „aki elkezdte [bennünk] a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil 4:6). Segíts, hogy ne adjuk fel annak ellenére sem, hogy a kilométerek egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. Segíts kitartani, amíg bizton haza nem vezetsz bennünket! Jézus nevében, ámen!

Írta: Seán Nebblett

További idézet: „Ahhoz, hogy diadallal megfussuk hitünk pályáját, éppen olyan fontos kitartást, türelmet és önmegtagadást gyakorolnunk, mint tették azt a görögök és rómaiak a különböző versenyeken… Mindent félre kell tenni, ami akadályozna, semmi sem húzhat vissza. S miután mindezt megtettük, egy végső erőfeszítés szükséges még a győzelemig” (Sketches from the Life of Paul [Jegyzetek Pál életéből], 164. o.). 

100 nap imádságban - 99

    99. nap – 2015. július 1., szerda

„A Sátán által felhalmozott akadályok – legyenek bár látszólag oly áthatolhatatlanok, mint az örök hegyek – eltűnnek a hit parancsára. ‘Semmi sem volna lehetetlen néktek’.”

Ellen G. White: Jézus élete, 364. o.

IMACÉLOK:

1.    Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a 2015-ös Generál Konferenciai ülésszak idejére, minden küldöttre és résztvevőre San Antonióban, oly mértékben, hogy félre tudjanak tenni minden büszkeséget, gonosz beszédet, követelőzést bizonyos tisztségre való megválasztásért; hanem helyette inkább alázattal keressék Isten áldásait - a mennyből áradó elismerést - még akkor is, ha másokat magasabb tisztségbe helyeznek, mint őket.

2.    Imádkozzunk, hogy úgy kezeljük a meg nem értést és a különbségeket, hogy inkább több időt töltsünk az imádsággal és Isten Igéjének tanulmányozásával, ahogyan az úttörőink tették.

3.    Imádkozzunk, hogy az evangélium változtasson meg bennünket és formáljon át, hogy egyénenként, személyesen éljünk és járjunk naponta Krisztussal, és ez minden cselekedetünket és életünket betöltse.

4.    Imádkozzunk, hogy távolítsuk el szívünkből az önzést. Csupán Isten képes győzelmet adni számunkra önző bálványaink felett.

5.    Imádkozzunk, hogy Isten áldjon meg és vezessen bennünket, miközben naponta hallgatjuk a különleges tapasztalatokat. Imádkozzunk, hogy ezek a tapasztalatokat bátorítsák az embereket arra, hogy Jézusért éljenek és elérjenek embereket Istenért, személyesen, gyakorlati módon.

6.    Imádkozzunk, hogy Isten helyezze (vagy tartsa meg) a különböző osztályok vezetőit és a vezetést, hogy Övé legyen a dicsőség az egyház missziójának előmozdítása érdekében a Generál Konferencia Központjában.

7.    Imádkozzunk, hogy Isten áldja meg a Generál Konferencia kommunikációs vezetőit és az Adventist Review News munkatársait, miközben a híreket közlik az ülés alatt, hogy ugyanakkor ők is keressék Istent, továbbá adjanak dicsőséget és tisztelet Istennek, valamint azok is, akik nézik a közvetítéseket.

8.    Imádkozzunk fiataljainkért és a gyermek programokért, a nagyobb támogatásért és érdeklődésért a gyülekezeti tagjaink részéről és az irodai dolgozókért, miközben tanfolyamot tartanak az ifjúságnak, hogy legyenek misszionáriusok az örök élet számára, ne önmaguknak és a világnak éljenek.

9.    Imádkozzunk, hogy a Szentlélek töltse be a Dél-Ázsiai-Csendes-Óceáni Divízió vezetőségét és a küldötteit, hogy Isten adjon nekik bölcsességet a döntéshozatalkor.

10.                   Imádkozzunk, hogy Isten Egyházában legyen ébredés (figyeljünk, imádkozzunk és tanulmányozzuk az Igét), hogy felismerjük az idők jeleit és felkészüljünk Jézus második eljövetelének várására.

Ne add fel! Tarts ki! Majdnem Hazaértünk!

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: 2Timótheus 4:1-8

·       Alapgondolat: „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését” (2Timótheus 4:8).

Emlékszem arra, amikor néhány évvel ezelőtt részt vettem a Bibliatáborban a Colorado-i hegyekben. Azelőtt még soha nem jártam Colorado államban, és nem tudtam, milyen csodálatosak ott a hegyek. Tulajdonképpen még most is látom magam előtt a Sziklás-hegység színpompáját, és a kis csapatunkat, amint egyik reggel mászik fel a hegyre. Lélegzetelállító volt.

Habár, elmondhatjuk, hogy mennyi szépséget láthatunk, mégis ha összehasonlítjuk azzal, amit Isten készít számunkra az örökkévalóságban, nem bámulatra méltó? „Isten jelenlétének egy-egy fényjelét ebben az életben is felfoghatjuk már, s megízlelhetjük a menny örömét is; de a tökéletes öröm és boldogság csak az eljövendő életben vár reánk. És ott az örökkévaló élet rávezet majd arra, milyen magasztos rendeltetése van az embernek, akiben visszaállíttatott az Isten képe.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 561. o.).

A sziklás csúcsra nem volt egyszerű feljutni. Az első alkalommal, amikor a csapat felment, én nem tudtam végigküzdeni az utat. A félelem szó szerint megbénított, amikor letekintettem a körülöttem levő mélységbe. Tudjátok, féltem a magasságtól, és a gonosz ezt tudta. Ahogy haladtam felfelé a sziklás hegyen, egy halk hang súgta a fülembe: „Nem tudsz felmászni! Ez túl nehéz neked! Ha mégis felmész, valószínűleg lezuhansz vagy kifulladsz a hegyen.”

Remegtem a félelemtől, megálltam a felfelé vezető úton és kiabálni kezdtem. Majd óvatos léptekkel visszafelé indultam, amikor néhány barátom visszafordult és segített nekem. „Meg tudod csinálni! Csak lépj ide, most pedig ide!” – bátorítottak. A szeretetük és együttérzésük elűzte a félelmemet, végül lépésről lépésre elértem a hegy tetejét. Kitűnően éreztem magam. A dicsőséges és csodálatos látvány mindennél többet ért, és a küzdelem árán szerzett tapasztalat felvitt a magasságba.

Emlékeztetni szeretnélek, hogy az Úr bátorít, támogat és vigaszt nyújt számunkra a mennyei otthon felé vezető úton! Ahogy ezt a Zsidókhoz írt levél 13:5-6 versében olvassuk: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” Ezért bátran mondhatjuk: „Az Úr az én segítségem. Nincs, mitől féljek. Ember, mit árthat nékem?”

Vagy ahogyan Róma 8:31 versében olvassuk: „Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Az életünk útján és a Mennybe vezető utunk talán olyan, mint az én első hegymászásom Coloradóban. Az odavezető úton jöhetnek kétségek, ekkor figyeljünk Isten ígéretére, és ne arra, amit a gonosz angyal hazudik nekünk, hogy nem tudunk előre haladni az Atyához, mert már túl sokat vétkeztünk ahhoz, hogy elérjük a célt. Ne figyeljünk a kísértő hangjára! Habár vannak nehéz időszakok, amikor a küzdelemben lefelé tekintünk, mégis előre kell haladnunk, és tekintetünket Jézusra kell emelni. A mennybe vezető út nem könnyű, de a legértékesebb lesz, amikor elérjük a túlsó partot. Bármerre tekintesz az elkövetkezendő napokban, emlékezz arra, hogy Jézus melletted van. Ha Őfelé tartasz, és Őt képviseled, nem hagy cserben. Segít neked és vigyázz rád, amikor szükséges. Mellette biztonságban érsz HAZA!

SZÍVBŐL JÖVŐ IMÁDSÁG:

Mennyei Atyánk! A Biblia elmondja nekünk, hogy a haza vezető út nem lesz könnyű. Tudjuk, hogy sok megpróbáltatás lesz a felfelé vezető úton. Ezért, szükségünk van a Te vezetésedre és segítségedre, hogy a keskeny úton maradjunk. Segíts, hogy naponta átadjuk magunkat neked, és rajtad tartsuk a tekintetünket! Segíts, hogy halljuk csengő hangodat és ne adjunk helyet a csüggedés sugalmazásának, ami az ördögtől jön. Kérünk, védjél és oltalmazzál meg bennünket a támadásokkal szemben, addig, míg hazaérünk! Jézus nevében imádkoztunk. ÁMEN!

Írta: Kat Taylor

Fordította: Tokics Mária

100 nap imádságban - 98

98. nap – június 30. kedd

„Láttam, hogy amikor nem érezzük rögtön, hogy válaszolt imáinkra, szilárdan ragaszkodjunk hitünkhöz, ne engedjük meg a bizalmatlanságot, mert az elválaszt minket Istentől. Ha hitünk meginog, semmit nem kapunk Tőle. Istenbe vetett bizalmunk legyen erős, és amikor a legnagyobb szükségünk lesz rá, záporként hull majd ránk az áldás.”

Bizonyságtételek, 1. kötet 121. o.

IMACÉLOK:

1.      Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek ereje kiáradjon Isten egyházára a GK ülésszakán. Nem tudjuk, hogy Isten mikor fogja elhozni a késői esőt, de tudjuk, hogy Isten megígérte. Zak. 10:1. (És inkább előbb jöjjön, mint később!)

2.      Imádkozzunk azért, hogy ne csak a szokásos ügyintézés folyjon ezen a GK ülésen, hanem lelki megújulás történjen, amely képessé tesz bennünket arra, hogy elérjük a világot Jézusért.

3.      Imádkozzunk azért, hogy Isten szabadon munkálkodhasson a Generál Konferencia alatt, és hogy mi ne hátráltassuk az Ő munkáját kétségeink vagy hitetlenségünk miatt!

4.      Imádkozzunk azért, hogy mindannyian felismerjük, hogy a végidőben élünk, és Isten prófétai üzenetének hangoznia kell az egész világon, késlekedés nélkül.

5.      Imádkozzunk, hogy őszinte alázat és csendes, Krisztushoz hasonló magatartás jellemezze az előadásokat és megbeszéléseket a GK ülésszakán, és hogy tudjunk mindenkit szeretni és tisztelni.

6.      Imádkozzunk a javasolt szövegmódosításokról folytatandó megbeszélésekért, hogy azok a Hetednapi Adventista Egyház 28 alapvető hitelvének megerősítését szolgálják, és a teremtésről szóló állásfoglalás megerősítését.

7.      Imádkozzunk a küldöttekért, akik már útban vannak. Néhányan most érkeznek San Antonióba. Imádkozzunk, hogy erősek és egészségesek tudjanak maradni, és tiszta legyen a gondolkozásuk, amikor készülnek és kutatnak.

8.      Imádkozzunk, hogy Isten vezessen és áldjon meg minden technikai és hírközlő eszközt a generál konferenciai programokon.

9.      Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek bőségesen kiáradjon a TED (Transz-Európai Divizió) vezetőségére és küldötteire, hogy Isten adjon nekik bölcsességet a szükséges döntések meghozatalában.

10.  Imádkozzunk azért, hogy San Antonio térségében a gyülekezetek növekedjenek és terjeszkedjenek minden új tag által, akik majd csatlakoznak soraikhoz. Imádkozzunk, hogy a Szentlélek különleges mértékben kiáradjon a helyi lelkészekre és vezetőkre San Antonioban.

Jó, jobb, vagy a mennyei legjobb?

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: Zsolt. 27:1-14

·       Alapige: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.” (Zsolt. 27:4)

Az utóbbi néhány évben sokat küzdök valamivel. Ez egy olyan küzdelem, ami talán benneteket is érint. Ez küzdelem a jó, a jobb és a legjobb között!

Ez a küzdelem sok mindennapi szokásomat és életmódbeli döntésemet érinti, de a legfőbb pont, ahol tényleg érzem mostanában a támadást, az a közösségi média és a technológia területe. De hogyan tudok harcolni ellene? A technika sok áldást is rejt magában. Ez a jó ajándék azonban, amely lehetővé teszi számunkra, hogy könnyen kapcsolatba kerüljünk a körülöttünk levő világgal, a legnagyobb ellenségünkké is válhat, ellenséggé, amely gátolja azt, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk egymással és Istennel úgy, ahogy kellene. 

Mindannyiunknak fel kell ismernünk, hogy Sátánt nem zavarja, ha az életünket jó döntésekkel töltjük. Nem, a jó döntések rendben vannak, sőt a jobb döntések is, amíg meg nem hozzuk a legjobb döntést. Tudjátok, az a sok Youtube videó, amit a barátaitok küldenek állatok megmentéséről vagy furcsa mutatványokról, csodálatos tehetségekről, egyedi házakról vagy nevetséges pillanatokról... tulajdonképpen nincs semmi baj a legtöbbjükkel. De miközben talán jobbak, mint amit mások néznek, felismerjük-e, hogy ezek a választások, amelyek jók, ártatlanok és néha még jobbak is, gyakran megfosztanak minket Isten legjobb választásától? Ahogy az egyik barátom szereti mondani: „Gyere le a Facebookról, kerüljön bele inkább a képed az Ő könyvébe!”

Mindegy, hogy hány ember like-olta az oldaladat vagy a hozzászólásodat, hányan ismerték el a szépségedet vagy a tehetségedet. Az számít igazán, hogy Isten mit gondol. „Az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (1 Sám 16:7)

Ha egy elfoglalt vezető vagy, lehet, hogy a te gyengéd nem a Facebook, hanem egy film, amit repülés közben megnézel, miközben átrepülöd az óceánt, vagy bekapcsolod a TV-t este a motelben, csak hogy megnézd a híreket. De mi van akkor, ha megengedjük, hogy az élet jó és jobb dolgai elvonjanak minket a legjobbtól, attól, hogy bensőséges kapcsolatot tartsunk fenn a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal?

Hetednapi adventisták vagyunk, állítólag a mennybe készülünk! Azonban attól tartok, hogy a lelki érzékenységünket eltompítja a televíziós és internetes szórakozás és a közösségi média állandó gátja, ami folyamatosan igényli a figyelmünket. Képesek vagyunk órákat tölteni ezekkel, és mégis küzdenünk kell azért, hogy csak néhány percet is töltsünk Isten szavával! Küzdünk azzal, hogy egy pár percig ne nézzük meg az okostelefonunkon, hogy kaptunk-e új „like”-ot, szöveges üzenetet vagy twitter üzenetet. Ha azonban komolyan vesszük, hogy a mennybe készülünk, akkor valaminek meg kell változni az értékrendünkben és abban, hogy mit tartunk fontosnak.

Az ihletett író így fogalmazott: „A legtöbb hitvalló keresztény nem érti, milyen lelki erőt nyerhetne, ha olyan buzgón, lelkesen és kitartóan törekedne elnyerni a mennyei dolgok ismeretét is, mint a földi élet jelentéktelen, mulandó dolgainak ismeretét. A hitvalló keresztény tömegek megelégszenek azzal, hogy lelki törpék legyenek. Nem tűzik ki célul, hogy keressék először Isten országát és az Ő igazságát, ezért az istenfélelem rejtett titok marad számukra, amelyet nem képesek megérteni. Nem ismerik Krisztust tapasztalatból.” (Counsels for the Church, 186. o., kiemelés hozzáadva)

Természetesen a média, valamint a közösségi hálózatok jó célokra használt eszközök is lehetnek. Én a saját fiókjaimat kifejezetten azért tartom fenn, mert ezek által is bizonyságot szeretnék tenni. Ugyanakkor a megfelelő határok között kell tartanom őket, újra és újra alá kell rendelnem őket Istennek, különben ezek fognak engem irányítani, ahelyett, hogy Isten irányítaná őket. Ha hasonló küzdelmeid vannak, javaslom a 7 vagy 10 napos média és közösségi hálózati böjtöt. A megtakarított időt töltsd azzal, hogy értelmesebb módon kapcsolódsz a családtagjaidhoz vagy szeretteidhez. Tölts több időt azzal, hogy tanulmányozol a Bibliában valamit, amit szeretnél megtudni. Töltsd ezt az időt imádsággal, vagy bibliaversek memorizálásával! Ez talán áldozatnak tűnik, és nem is olyan könnyű (elvégre nézzünk szembe a tényekkel, jobban függünk ezektől a dolgoktól, mint amennyire ezt szeretnénk elismerni), viszont megígérem, hogy ha meghozod ezt az áldozatot, akkor ez meg fogja változtatni az életedet!

A Biblia azt mondja: „Igyekezzetek pedig a hasznosabb (az angolban: legjobb) ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok nektek.” (1Kor 12:31) Krisztus ez a kiváltképpen való út! Ő a legjobb ajándék! Keresd Őt, amíg nyitva az ajtó! Ő hamarosan visszajön!

Szívből jövő imádság

Drága mennyei Atyánk! Ahogy magunk előtt látjuk a végidő válságát, az ellenség ezerféleképpen lefegyverzett minket. Nincs erőnk a lelki küzdelemhez, mert lelkileg nem a megfelelő dolgokra összpontosítunk. Érzéketlenekké váltunk a valódi örök értékek iránt. Bocsáss meg nekünk, Atyánk! Szeretnénk most újra Rád összpontosítani. Többé nem szeretnénk megelégedni a jó vagy jobb dolgokkal. A legjobbat szeretnénk! Téged akarunk! Hogy amikor visszajössz, el tudd mondani: „Én is ismerlek benneteket, ti vagytok az én gyermekeim!” Segíts nekünk, Atyánk! Győzd le bennünk azokat a dolgokat, amelyek uralni akarnak minket. Te légy a mi szívünk egyetlen igazi vágya! Jézus nevében! Ámen.

Írta: Melody Mason

További idézet:

„Törekednünk kell a legjobb ajándékokra, de ez nem jelenti azt, hogy elsőbbségre kell törekednünk. Buzgón kell küzdenünk erőért, hogy Krisztus példáját kövessük, hogy az Ő evangéliumának hírnökei legyünk.” Ye Shall Receive Power, 207. o.

100 nap imádságban - 97

97. nap – 2015. június 29.

„Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? Miért kellene kétségbe vonnod hatalmamat? Miért érvelsz követelményeim ellen? Szavamat adtam. Ha hiszel, meglátod Istennek dicsőségét. Ami természeténél fogva lehetetlen, még nem gátolja a Mindenható munkáját!”

Jézus élete, 535. o. (angolban)

IMACÉLOK:

1.    Imádkozzunk azért, hogy mindazoknak, akik részt vesznek a Generál Konferencia ülésén, legyen olyan tapasztalata, mint amilyen a tanítványoknak volt a felházban! Igen, az ügyrendnek mennie kell, de imádkozzunk azért, hogy Isten jelenléte nyilvánvaló legyen népe között!

2.    Imádkozzunk azért, hogy úgy az egyház vezetői, mint a laikusok több időt töltsenek a bibliatanulmányozással és az imával, hogy egészen Isten akaratával megegyezően vezessék egyházunkat!

3.    Imádkozzunk azért, hogy annak következtében, ami az ülésen történik, az egyház tagjai szerte a világon lássák meg azt, hogy erő van abban, ha Isten népe együttesen és buzgón keresi Urát; s hogy amit Isten tesz, az válasz ezekre a buzgó imákra. Legyen Istené a dicsőség!  

4.    Imádkozzunk azért, hogy mindenütt azért, hogy az egyház küldetése iránti tevékeny figyelem, megbecsülés, és lelkesedés jellemezze a küldötteket, és ez felülírjon minden más témát!

5.    Imádkozzunk azért, hogy a küldöttek elég időt töltsenek a bibliatanulmányozással és az imával, amikor az ügydöntő kérdések tárgyalására készülnek a felszenteléssel és más érzékeny témákkal kapcsolatosan. Imádkozzunk, hogy alázatosan kövessék a Szentlélek vezetését ezekben a témákban!

6.    Imádkozzunk azért, hogy Istent dicsőítő lelkület uralja a küldöttek és résztvevők szívét azért, amit Isten eddig tett, és most tesz az Ő egyházáért!

7.    Imádkozzunk a küldöttekért és a résztvevőkért, akik most utaznak az ülés helyszínére, hogy Isten óvja őket az úton, és adjon nekik jó egészséget!

8.    Imádkozzunk a késői eső kitöltetéséért a Dél-afrikai-Indiai-óceáni Divízió vezetőire és küldötteire, hogy legyen bölcsességük a hamarosan kezdődő ülés során!

9.    Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a Dél-Csendes-óceáni Divízió vezetőire és küldötteire, hogy Isten irányítsa gondolataikat és terveiket, amint készülnek a nemsokára kezdődő Generál konferenciai ülésre!

10. Imádkozzunk, hogy a küldöttek fordítsanak különleges figyelmet táplálkozásukra és egyéb fontos életmódbeli dolgokra, hogy az immunrendszerüket és gondolkodásukat semi se befolyásolja hátrányosan, amikor az egyház jövőjét érintő kérdésekben kell döntéseket hozniuk!  

A mennyei kórusban énekelni

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: Zsolt 146:1-10

·       Alapige: „Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok” (Zsolt 146:2)

Mi az, amit a leginkább vársz majd, amikor a mennybe jutsz? Vajon azt, hogy átléphesd a gyöngykapukat? Vagy az aranyutcákon járhass? Hogy találkozhass a pátriárkákkal, vagy időt tölthess Jézussal?

Azon kívül, hogy Jézus csodálatos jelenlétében legyek, én azt várom igazán, hogy csatlakozhassak az angyalokhoz Isten dicsőítésében. Az utóbbi néhány évben Isten egyre többet és többet tanított meg nekem arról, hogy mennyire fontos Őt dicsőíteni, és azt is megértettem, ha én a mennyei udvarokban majd az angyalokkal akarom Őt dicsőíteni, akkor ezt már itt és most meg kell tanulnom. A Bizonyságtételek 5. kötetében ezt olvassuk: „Az egész menny egységes szívvel és lélekkel dicsőíti Istent. Tanuljuk meg már most az angyalok énekét, hogy tudjuk majd énekelni akkor is, amikor ragyogó seregükhöz csatlakozunk!” (318. oldal).

Amikor arra gondolunk, hogy dicsőítő ének, akkor elkerülhetetlen, hogy a szép hang jusson eszünkbe. De én hiszem, hogy a lényeg nem az, hogy szép hangunk legyen, vagy kottaismerő személyek legyünk; sokkal inkább az, hogy a dicsőítés szívből jöjjön, és dicsőítsük Istent a nehéz időkben és a kellemes körülmények között egyaránt. Az a lényeg, hogy Jézus jelleme alakuljon bennünk.

Meg kell tanulnunk, hogy hálásak legyünk és már itt tudjuk dicsőíteni az Istent mindenért, ha majd a mennyben is ezt szeretnénk tenni.

Nekem nem ment mindig könnyen az, hogy dicsőítsem Istent. Volt olyan időszak az életemben, amikor sokkal könnyebb volt a negatív dolgokat meglátni, mindazt, ami rosszul működött, a pohár szerintem mindig félig üres volt, a rózsák helyett pedig a töviseket figyeltem. De ahogy egyre közelebb és közelebb húzódtam Istenhez, Ő megtanított a körülmények ellenére is dicsőséget adni Neki.

Ellen White ezt írja az In Heavenly Places (Mennyei helyeken) című könyvében: „Kezdd el arra szoktatni nyelvedet, hogy dicsőítsd Őt, és szívedet arra, hogy éneket zengjen Istenednek!” (95. o.). Amikor megértettem, hogy „szívünk teljességéből, őszintén dicsőíteni Istent éppen annyira kötelességünk, mint az imádság” (Christian Service [Keresztény szolgálat] 213. o.), szokásommá tettem, hogy reggel ébredéskor elkezdtem dicsőíteni Istent, aztán folytatta utazás közben, és este a napot is így zártam. Szerencsére az agyunk gyorsan tanul, és ma már természetes számomra, hogy ébredés után első gondolatom az Isten dicsőítése.

Hogy van ez veled? Tanulgatod, hogyan dicsőítsd Istent már most, minden körülmények között, hogy egy napon majd a mennyei angyalok között is dicsőíthesd Őt?

A menny már itt elkezdődhet, mert „a Lélek közelebb juthat a mennyhez a dicsőítés szárnyain. Istent énekkel és zenével dicsőítik a mennyei udvarokban, és amikor kifejezzük hálánkat, már közeledünk ahhoz, hogy a mennyei seregek dicsőítő énekéhez csatlakozzunk” (Jézushoz vezető út, 104. o., az angolban)

Szívből jövő imádság:

Drága mennyei Atyánk, köszönjük Neked, hogy a dicsőítésben erő van, ami közelebb visz már most a mennyhez! Köszönjük, hogy egy napon majd mi is csatlakozhatunk a mennyei kórusban Téged dicsőítő angyalokhoz! Könyörgünk azért, hogy segíts megtanulnunk, miként dicsőítsünk Téged igazán szívből már itt és most, körülményeinktől függetlenül, tudván azt, hogy a legsötétebb éjszakában is itt vagy velünk, és hamarosan eljössz, hogy hazavigyél bennünket. Várjuk a napot, amikor személyesen is megköszönhetjük mindazt, amit tettél értünk! Jöjj hamar, Úr Jézus! Drága nevedben kértünk, ámen!

Írta: Raluca Ril

100 nap imádságban - 96

96. nap - 2015. június 28. vasárnap

„A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11:1,6; ÚRK)

IMACÉLOK:

1. Imádkozzunk azért, hogy lelkileg készen álljunk a Szentlélek különleges kiáradásáért a GK ülésén San Antonioban. A menny arra vár, hogy áldásával töltsön be minket, de a legtöbben nem tudják ezt befogadni.

2. Imádkozzunk, hogy a Krisztusban való egység lelkülete a küldötteken meglátszódjon és, hogy Jézus imája: „Mi egyek legyünk” beteljesüljön, azért, hogy a Szentlélek kiáradjon.

3. Imádkozzunk azért, hogy minden küldött és résztvevő (és mi is mindnyájan) napi személyes közösségben járjunk Krisztussal, és ne engedjük, hogy akár a Generál konferenciai ülés teendői megrövidítsék az Istennel töltendő időnket, mert ha megszakítjuk ezt a kapcsolatot, akkor nem lesz erőnk a kísértések idején.

4. Imádkozzunk azért, hogy jókedv uralkodjon az ülés ideje alatt és, hogy az emberek miközben jönnek-mennek, megkérdezzék, „Mi olyan különleges ezen a helyen? Valami különleges dolog történik itt!”

5. Imádkozzunk a nyelvek ajándékáért azok számára, akik az egész ülés alatt folyó szimultán fordításokat végzik, hogy az üzenetet pontosan tolmácsolják a Szentlélek erejével. Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon fizikai erőt és állóképességet a tolmácsoknak a Generál Konferencia egész ideje alatt.

6. Imádkozzunk azért, hogy minden audio-vizuális és műszaki berendezés megfelelően működjön, hogy mindenki jól hallhasson mindent, bárhol is üljön a teremben.

7. Imádkozzunk azért, hogy senki se próbálja meg manipulálni a napirendet vagy az üléseket, hanem engedjük meg a Szentléleknek, hogy hasson a szívünkre, és vezesse a munkarendet. Isten olyan munkát végezhet el, amilyenről nem is álmodtunk, ha teljesen átadjuk magunkat Neki!

8. Imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért a Közel-Keleti és az Észak-Afrikai Uniók vezetőire és küldötteire, hogy Isten felkészítse őket arra, hogy a világnak azon a részét még nagyobb munkát végezhessenek.

9. Imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért a Dél-Amerikai Divízió vezetőire és küldötteire, hogy képesek legyenek további tagokat kiképezni a lélekmentés szolgálatára.

10. Imádkozzunk az egyházunkért, hogy felébredjünk lelki fásultságunkból és kábultságunkból, hogy felismerjük az idők fontosságát, és hogy tegyünk le mindent az oltárra Istenért és az Ő művéért.

Nincs több könny, sem fájdalom!

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: Jel 21:1-7

·     Alapige: „És szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4; ÚRK)

Tegnap a nagymamám szívinfarktust kapott. Amikor kora reggel meghallottam a hírt, könnybe lábadt a szemem, és a bánat nehéz súlya szakadt a szívemre. Felidéztem azokat a vasárnap délutánokat, amikor mama és én összeültünk. Általában teát iszogattunk, miközben élveztük a sütőben készülő finomság illatát, amit gyakran készített. Valójában megígértem nagyinak, hogy én is megtanulom elkészíteni ezt a kókuszos finomságot. Soha nem tanultam meg. Mégis, ma, ahogy itt ülök, ezer kilométerekkel távolabb, keserű honvágy van bennem. Úgy vágyom mamával lenni!  Szeretnék vele időt tölteni, az ölébe hajtani a fejemet, hogy végigsimíthassa a hajamat. Szeretném hallani, ahogy újra énekel nekem, és ugyanazokat a történeteket meséli, mint régen. A szívem sóvárog a társaságában lenni, és kész lennék bármit megadni érte, hogy időt tölthessek vele, hogy mosolyra fakasszam megtört szívét. Ekkor hirtelen megértettem, hogy Isten pontosan így érezhet irántam.

„Édenben Isten közvetlenül szólt Ádámhoz és Évához (1Móz 2:3). ‘És meghallották az ÚR Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt.’ (1Móz 3:8). [Ádám] fedetlen arccal szemlélte az Úr dicsőségét és takaró fátyol nélkül beszélgetett Istennel, Krisztussal, és az angyalokkal a Paradicsomban.” (Spirit of Prophecy, 1. köt., 7.o.).  Ám a bűn következtében elveszítettük azt az előjogunkat, hogy folyamatosan Istennel legyünk a mennyben. Arra gondolok, hogy hányszor menekültem el Isten közelségéből haragomban és nyugtalanságomban. Elmulasztottam, hogy higgyek az Ő ígéreteiben, és nem ismertem el az Ő készségét, hogy saját Fiát feláldozta megváltásomért. Ám az Atya szíve mégis sóvárog irántam. A Biblia ezt mondja: „Bensőm megindult [Shanter] miatt, bizony könyörülök rajta – ezt mondja az ÚR” (Jer 31:20). Szeretném a nagymamámat életben látni, ahogy nevet. Szeretnék közel lenni hozzá, hogy láthassa azt az asszonyt, akivé váltam, tudva, hogy odaszántam magamat arra, hogy bármi áron végigjárom az utat a mennyei hazámig.

Amint közeledünk a 100 napos imádság végéhez, az én szívem is lángol bennem a mennyei otthonunk iránt. Vágyom Atyámmal lenni a mennyben. Szeretném az Ő beteljesült ígéreteit élvezni, hogy „…az Isten sátra az [velem] van, és [velem] lakozik…, és maga az Isten lesz [velem]” (Jel 21:3). Éhezem azt a napot, amikor Isten „…minden könnyet letöröl a szemünkről, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:3). Vágyakozom az idő után, amikor a mennyei Atya valóban „mindent újjá tesz” (Jel 21:4).

„Fájdalom nem létezhet a menny légkörében. Ott nem lesz könny, sem gyászmenet, sem gyászszalag.” (Great Controversy, 676. o. angolban).

Hála Istennek már nem kell sokat várnunk, hiszen Ellen White így szól: „Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő.” (Great Controversy, 640-641. o.).

Várva-várom azt a napot, amikor reménységünk valóra válik, és meglátjuk Őt, Aki úgy szeretett minket.

Szívből jövő imádság:

Drága mennyei Atyánk, imádkozunk Hozzád, hogy a Te Lelked jelenjen meg a Generál Konferencia ülésén, már kezdettől fogva. Vegyék körül szent angyalaid a stadiont és azok otthonait, akik az interneten vagy televízión keresztül világszerte figyelemmel kísérik az ülést. Kérünk Atyánk, add megtapasztalnunk a Szentlélek új kenetét, csakúgy, mint pünkösdkor. Amint figyelünk és várunk a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére, segíts megkapaszkodnunk a Te második eljöveteled ígéretében. Bárcsak lángolna bennünk a szívünk a Te közelségedben, Jézus nevében! Ámen.

Írta: Shanter Alexander