2015. július 2., csütörtök

100 nap imádságban - 100

100. nap – 2015. július 2., csütörtök

(The Review nad Herald, 1902. június 10.)

IMACÉLOK:

1.    MA KEZDŐDIK A GENERÁL KONFERENCIA ÜLÉSE! Imádkozzunk, hogy ezen ülésszak ideje alatt mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy Isten meghallgatta népe imáit, és ennek eredményeképpen bőségesebb áldást áraszt minden jelenlévőre, mint azt kértük vagy reméltük volna.

2.    Imádkozzunk, hogy amint a küldöttek az Alamodome-ba érkeznek az ülés első napján, Urunk megszentelő jelenlétét érezzék, és úgy viselkedésükben mind beszélgetéseikben arra törekedjenek, hogy megdicsőítsék az Istent!

3.    Imádkozzunk azért, hogy a késői eső kitöltessen Isten egyházára a Generál Konferencia ülésének ideje alatt, és „Ami megtörténhetett volna” 1901-ben, az megtörténjen 2015-ben, és Jézus hamarabb visszajöhessen!

4.    Imádkozzunk azért, hogy a bizottságok munkája rendben megkezdődhessen, s hogy a lelki üzenet, ami megadja az egész ülés alaphangját, elérje célját; Isten munkálkodhasson, és sátánnak esélye se legyen arra, hogy elterelje a figyelmet a lelki ráhangolódásról!

5.    Imádkozzunk azért, hogy az ülés napirendjét Isten vezesse, könyörögjünk annak zökkenőmentes lebonyolításáért, s hogy a gyűlések időben és hatékonyan történjenek!

6.    Imádkozzunk bölcsességért, és a ma megszavazandó nyilatkozatokért, amelyek megerősítik, hogy az egyház hitének és működésének alapja a szent Biblia, és bízunk Ellen White írásaiban is.

7.    Imádkozzunk azért a 35 uniókonferenciáért, amelyek a legutóbbi, 2010-ben megtartott Generál konferenciai ülés óta szerveződtek meg, s amelyek megalakulását most fogják szavazatukkal hitelesíteni a küldöttek.

8.    Imádkozzunk, hogy Isten vezetése nyilvánuljon meg abban is, hogy ki kerül be a jelölő bizottságba, amelynek tagjait szintén a mai nap során fogják megszavazni. Ma fogják megvitatni, kit válasszanak (vagy jelöljenek újra) a Generál Konferencia elnöki tisztségébe.

9.    Imádkozzunk azért, hogy az egymás iránt tanúsított alázatunk és szeretetünk nyilvánvalóvá tegye mindenki számára, aki bennünket figyel, hogy Krisztus él a szívünkben, hiszen a Biblia azt mondja, hogy akkor vagyunk az Ő tanítványai, ha szeretjük egymást.

10.                   Imádkozzunk azért, hogy minden döntés, amit meghoznak az ülés során, Isten akaratával megegyező legyen, és végül az Ő dicsőségét szolgálja!


Fejezzük be a versenyt együtt!

·       Bibliai szakasz elmélkedésre: 1Kor 9:24-27
·       Alapige: 1Kor 9:24

Az utolsó egy-két kilométer a legnehezebb, úgy hallottam. Éppen az a szakasz, amikor a cél már szinte látótávolságban van. Ezt az igazságot magam is megtapasztaltam az első félmaratoni futásom alkalmával.

Emlékszem, amikor az 5 kilométert jelző táblát elhagytam, rápillantottam a hőmérőre is: 3,8 °C fokot mutatott. Hideg volt. Ám nem egyedül futottam, hiszen velem tartottak rokonaim és barátaim is. Mind együtt edzettünk erre az eseményre. Amikor pedig jó barátok vesznek körül, gyorsabban fogynak a kilométerek. És persze a pályán ott volt még körülöttem több ezer idegen is, akikkel ugyanazon cél felé igyekeztünk.  

A 8-9. kilométernél az út egy folyó mentén vezetett végig. A tömeg minden egyes lépéssel ritkult körülöttünk, és tekintetünk a horizonton pihent, nem a lábunk alatt elhaladó poros földet néztük. Már régen beálltunk egy bizonyos ütemre, és kényelmesen beszélgettünk futás közben, gyakran egymásra néztünk, nevettünk.

Valahol a 16. kilométer után néhányan úgy döntöttünk, kicsit lassítunk az iramon. Mostanra éreztük a jóleső fáradtságot, ami a kimért, de tartós erőkifejtés következménye. Tudatosan figyeltük a kilométerjelző táblákat is.

Aztán jöttek a rettegett utolsó kilométerek. Utunk elkanyarodott a folyó mellől, és hegynek felfelé vezetett a belvárosi kerület felé, ahol (a jelek szerint) a célvonalat találjuk majd. A futók hirtelen egy sorba rendeződtek, egyesek elhúztak mellettem, mások lemaradtak. A lábunk? Ha eddig nyöszörgött, hát most már sikoltott rendesen. Egyre több versenyző mellett futottunk el, akik már csak gyalogoltak, vagy meg is álltak. A fáradtság és a kilométertáblák közötti, végtelennek tűnő távolság együtt komoly harcot indított el agyunkban és lábunkban is.

Mennyire hasonló a helyzet, amikor a 11 órás „futókkal” találkozunk a verseny előttünk álló szakaszában! Sokan hosszú kilométereket tettünk már meg az első szeretet tüzében, lelkesen. Dombok között, gyönyörű völgyekben haladtunk, békés patakok mentén futottunk végig. De most az utunk másfelé kanyarodik, és egyértelműen felfelé tart. … A kilométerek lassabban fogynak, mint valaha. A cél pedig mintha távolodna tőlünk… De vajon nem ismerjük a verseny tervezőjét? Nem azt ígérte, hogy a cél pontosan ott lesz, ahol lennie kell, sem egy lépéssel hamarabb, sem egy lépéssel később?

Igen, a fáradtság igazi, de a bajtársiasság átsegít ezen is. Bármi áron elérjük a célt. Mindnyájan, együtt. Kiabálunk egymásnak. Nyöszörögve kaptatunk a hegyre. Visszakocogunk, hogy támogassuk azokat, akik lemaradtak. Még egy sarok, és talán ott a cél. De nem… talán a következőnél. Ó, igen! Már látszik! A „diadalív”, ami a lefutott távot jelzi. A cipőnk orra már a célban, hivatalos idő teljesítve. Mindenki nyakában ott az érem. Teljesítettük! És senki sem veszett el közülünk.

Nos hát, ilyen időt élünk most. Minden áron el kell jutnunk a célig. És mindenkinek. Menjünk együtt, imádkozva és dicséretet énekelve! A cél már itt van, a következő kanyaron túl. Majdnem otthon vagyunk!

Szívből jövő imádság:

Drága mennyei Atyánk! Segíts nekünk, hogy beléd kapaszkodhassunk, tudván, hogy „aki elkezdte [bennünk] a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil 4:6). Segíts, hogy ne adjuk fel annak ellenére sem, hogy a kilométerek egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. Segíts kitartani, amíg bizton haza nem vezetsz bennünket! Jézus nevében, ámen!

Írta: Seán Nebblett


További idézet: „Ahhoz, hogy diadallal megfussuk hitünk pályáját, éppen olyan fontos kitartást, türelmet és önmegtagadást gyakorolnunk, mint tették azt a görögök és rómaiak a különböző versenyeken… Mindent félre kell tenni, ami akadályozna, semmi sem húzhat vissza. S miután mindezt megtettük, egy végső erőfeszítés szükséges még a győzelemig” (Sketches from the Life of Paul [Jegyzetek Pál életéből], 164. o.). 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése