Heti imacélok - szeptember 23-30. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvashatunk, hogy valaki szabad szombatot kapott munkahelyén, imájára való válaszként.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2018. szeptember 23-30.)

·       Imakérés: A Generál Konferencia személyzete az Adventista Egészségügyi Evangelizációs Hálózattal (AMEN) karöltve egy különleges egészségügyi szolgáltatást (ideiglenesen létrehozott rendelőt) tervez indítani a Maryland állambeli Silver Springben. Kérünk, imádkozzatok az önkéntesekért, az orvosokért, és a betegekért is, akik dolgozni fognak, illetve gyógyulást keresnek az október 7-én felállítandó klinikán.  

·      Imakérés: New York városában az „Utazó Wellness” elnevezésű teherautó munkatársai is egészségügyi szolgáltatást nyújtanak. Ingyenes gyógymasszázs vérnyomásmérés és egészségügyi tanácsadás  szerepel a szolgálatban. Imádkozzunk azért, hogy Isten küldje oda azokat az embereket, akiknek a legnagyobb szüksége van a segítségre, és akik a legbefogadóbbak.

·       Imakérés: Szintén New York városában, a Bronx negyedben működik a Bronxi Éléskamra elnevezésű szervezet, amely 7000 embert lát el élelemmel azon a környéken, ahol a lakosság 50%-a mélyszegénységben él. Az önkéntesek mindig imádkoznak az oda betérő személyekkel. Kérjük együtt Istent, hogy terjessze ki a befolyásközpont hatáskörét, hogy ezáltal minél eredményesebben segíthesse és érje el a környéken élő embereket!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a közelgő Ima- és böjtnapért, amely a negyedik lesz ebben az évben, és október 6-án tartjuk meg. Imádkozzunk, hogy sokan csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez! A témánk ezúttal az lesz, hogyan járjunk közbe a kiszolgáltatottakért, akiket Jézus „legkisebb atyánkfiainak” nevez. A forrásanyag magyar fordítása hamarosan elérhető a Magyar Unió honlapján.

·       Imakérés: A Generál Konferencia alkalmazottai minden tavasszal és ősszel személyesen működnek közre egy különleges missziós projekt megvalósításában. Ezen az őszön a globálmissziós terv szerint a szibériai burját népcsoport számára alakítanak ki egy befolyásközpontot a Burját Köztársaságban. Kérünk, imádkozzatok azért a kicsi, de életerős és virágzó adventista gyülekezetért, amely a régióban működik! Azon a területen a keresztények kisebbségben vannak. Ha pedig késztetést érzel arra, hogy csatlakozz a GK alkalmazottaihoz, és szeretetadományt küldj a Burját emberek elérésének támogatására, kérünk, látogasd meg a következő linket: https://adventistmission.org/missionweek         

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteinkért, amelyek az őszi missziós és evangélizációs munkájukat készítik elő!

·       Hálás beszámoló: Köszönjük az imáitokat a Ki a sótartóból Missziótalálkozóért. Éreztük rajta Isten gazdag áldását

·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!

Egy bolti eladó, aki imával harcolta ki a szombati szabadnapot – Írta Andrew McChesney

Sophie Buama akkor fogadta el a szombatot bibliai pihenőnapként, amikor a lelkész a negyedik parancsolatról prédikált 2017 októberében egy evangelizációs sorozaton.

Akkor még nem hagyta ott a munkahelyét Dél-Csendes Óceánia francia területén, Új-Kaledóniában.

Sophie négy napot dolgozott egy élelmiszerboltban, keddtől péntekig Mebuet-ben, Maré csöppnyi szigetének egyik falujában. A másik három napon munkatársa, Celine vezette a boltot.

A napnyugta évszaktól függően délután 5:30 és 6:45 között volt, és Sophie-nak este hétkor kellett zárnia az üzletet. Szörnyen érezte magát, hogy dolgozik szombaton. Ám nem akarta feladni a munkáját, mert nehezen lehetett állást találni, és az ő fizetéséből tartották fenn az egész családot. Imádkozott Istenhez, hogy változtassa meg a munkarendjét.

Az egyik péntek estén Sophie megint csak a munkahelyen volt, és idegeskedett amiatt, hogy egy újabb szombaton dolgozik; ám ekkor kapott egy telefonhívást. Munkatársa panaszkodott, hogy Új-Kaledónia fővárosában, Noumeában van, egy másik szigeten, és egyszerűen nem tud jegyet váltani a Maréba repülő járatra.

„Be tudnál menni helyettem dolgozni holnap?” – kérdezte a kolléganője. „Nem, én holnap gyülekezetbe megyek” – válaszolta Sophie. „Tudod, holnap szombat van, az Úr napja, amit Istenem tiszteletére megtartok.”

Kicsivel később Sophie kapott egy sms-t a szupermarket tulajdonosától, aki szintén Új-Kaledónia fővárosában tartózkodott. „Ki kell nyitnod a boltot holnap, és dolgozni szombaton is” – írta a tulajdonos. Sophie visszaírt, hogy nem, másnap istentiszteletre megy, és nem fogja kinyitni az üzletet. Egy perc múlva jött a tulajdonos válasza: „Semmi gond. Akkor zárva lesz a bolt.”

Sophie nagyon aggódott, és kipanaszkodta magát egy barátnőjének a gyülekezetben. „Ne félj!” – biztatta a testvérnő. „Csak féld az Istent!”

Vasárnap a munkatársnője még mindig távol volt, ezért Sophie nyitotta ki a boltot. A tulajdonos, akinek már sikerült visszarepülnie, bejött a munkahelyre, és tajtékzott a dühtől. „Ez a bolt még sosem maradt zárva szombaton, és nem akarom, hogy ez még egy szombaton előforduljon!” – üvöltözött Sophie-val.

Sophie emlékeztette a tulajdonost arra, hogy miben hisz, és hozzátette: „Ha ki akar rúgni, megteheti.”

Pár héttel később a tulajdonos elengedte Sophie-t négy napra, hogy tinédzser lányával, Catherine-nel a fővárosba utazzon. Ám miután visszajött, a tulajdonos azt mondta neki, hogy le kell dolgoznia a négy napot, amit kivett szabadnapnak. Kettő ezek közül szombatra esett.

Sophie próbálta elcserélni a napokat a munkatársnőjével, de a főnök ragaszkodott hozzá, hogy ő dolgozzon. Sophie ledolgozta mindkét szombatot, de egész nap sírt. Éjjel pedig nem tudott aludni.

Kétségbeesetten imádkozott: „Istenem, segíts, hogy legyenek szabadok a szombatjaim!” A gyülekezetet is megkérte, hogy imádkozzanak érte.

Néhány nappal később a tulajdonos közölte, hogy új munkabeosztást készített. Sophie addig minden nap túlórázott a főnök kérésére, de emiatt túlórabért kellett kapnia. „Mostantól kezdve vasárnaptól szerdáig dolgozol” – jelentette ki a tulajdonos. Sophie nem hitt a fülének! Otthon széles mosollyal közölte férjével az örömhírt.

Ma Sophie kevesebbet keres, mint korábban, de nem bánja. Végre imádhatja Istent szombaton! „A fizetésem nem fontos, nekem az Istennel töltött idő a legfontosabb” – vallja. „Nagyon örülök, hogy végre szabadnapom van szombatonként!”

Andrew McChesney az Adventist Mission főszerkesztője.

Heti imacélok - szeptember 16-23. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvashatunk tapasztalatot, hogy Istennek a próbáinkkal is terve van.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

 Heti imacélok

(2018. szeptember 16-23.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok brazil származású gyülekezeti tagjainkért, akik a Japánban található Kakegawában élnek, és megpróbálják elérni a brazil bevándorlókat és a japán őshonosokat is! Tulajdonukba került egy volt karaokeközpont, amely jelenleg a gyülekezet ReményPont befolyásközpontjaként működik.

·      Imakérés: A Haifa Befolyásközpont Izrael egyik turista- paradicsomában helyezkedik el és különböző szolgáltatásokat ajánl fel a gyerekek számára szervezett főzőköröktől kezdve a bibliai művészeti kiállításokig, koncertekig, bibliaklubokig stb. Kérünk, imádkozzatok azért, hogy Isten különleges áldást árasszon erre a központra és azokra, akik odalátogatnak.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a közelgő Böjt- és imanapért, amit világszerte október 6-án tartunk! Imáink középpontjában most a „legkiszolgáltatottabbak” állnak. Kérünk, imádkozzatok azért, hogy akik részt vesznek ebben a közös imában, átalakuljanak e tapasztalat által! Magyar változat hamarosan a magyar unió honlapján.

·       Imakérés: A Generál Konferencia partnerségben az ÁMEN-nel (Adventista Orvosi Missziós Hálózat) ideiglenes orvosi rendelő felállítását tervezi a Marylandi Silver Springben élők számára. Kérünk, imádkozzatok az önkéntesekért, az orvosokért és a betegekért, akik eljönnek a rendelésre október 7-én!

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteikért, amelyek az őszi missziós és evangélizációs munkájukat készítik elő!

·       Imakérés: Imádkozzunk a Ki a sótartóból Missziótalálkozó közelgő alkalmáért, amely Szegeden kerül megrendezésre 2018. szeptember 22-én!http://kiasotartobol.adventista.hu/

·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!

Ez javamra van – tényleg? Írta Pavel Goia

Sok évvel korábban, feleségem Daniela és én egy jól jövedelmező vállalkozást vezettünk Romániában. Kényelmes életünk volt, minden szükséges dologgal, befolyással és barátokkal. Számtalan alkalommal segítettünk a rászorulókon, támogattuk az egyházat, jótékonysági programokat szerveztünk és „alázatosan” büszkék voltunk minderre.

Amikor Isten elhívott a lelkészi szolgálatra, feladtuk a vállalkozást, a szokatlanul magas bevételeket és a kényelmes életet. Mindezt örömmel és hittel tettük, és Istennek hozott áldozatként értelmeztük. Azt mondtuk, hogy nincsenek érdemeink, de csendben áldozatunkat hitbeli cselekménynek minősítettük, és úgy véltük, készen állunk a szolgálatra. Azt vártuk, hogy nagy dolgok fognak történni.

Egy néhány évvel később egy sor váratlan esemény következtében Isten elvezetett bennünket az Egyesült Államokba. Ez a második áldozat nagyobb volt számunkra, mint a sikeres vállalkozás feladása – elhagytuk házunkat, otthonunkat, családunkat és barátainkat és elmentünk egy új országba, minimális angoltudással, pénzügyi tartalékok és támogatás nélkül, egy diákvízummal. Nem voltak barátaink; nem volt pénzünk az élelemre, ruhára, eszközökre és egyéb szükséges dologra; nem volt autónk sem. Rövid időn belül nagyon elcsüggedtünk. Nagyon frusztrált voltam, mert nem tudtam megérteni a tanárokat és az osztálytársaimat, amikor hébert és görögöt tanultunk angol nyelven.

Kevés élelemmel és sok fizetendő számlával, kétségbeesetten imádkoztunk, de nem jött azonnal válasz.

Feladtunk mindent, nagy dolgokról álmodtunk, de ehelyett csak a végtelen csüggedés volt az osztályrészünk. Nem tudtuk megérteni, mi történik és miért. Vajon hol van az Isten? Munkálkodik-e egyáltalán? Nem volt fény és remény a látóhatáron.

Ahogy visszatekintünk, most már tudjuk, hogy Isten ott volt minden pillanatban. Neki volt egy terve, és minden lépésnél, minden részletben tulajdonképpen a javunkat munkálta. Többet tanultunk az igaz hitről, a teljes odaadásról és arról, hogy teljesen Istentől függjünk. Azt is megtanultuk, hogy megértsük a próbákban levő embereket, hogy szeressük őket, hogy meghallgassuk őket, és gondoskodjunk róluk. Megtapasztaltuk és megtanultuk értékelni az alázatosságot, az igazi kitartó imát és sok egyéb értékes keresztény jellemvonást.

Hasonló módon, de egy sokkal szélesebb skálán ez történt a Hetednapi Adventista Egyházzal is, amely egy krízishelyzetből született meg. El sem tudom képzelni úttörőink csalódottságát! Mindent feladtak, hirdették és hitték Jézus második eljövetelének közelségét, izgatottan és várakozással tekintettek előre Jézus eljövetelére, és mégis, amikor a várt idő lejárt, nem történt semmi.

Azonban, amit ők válságként és csalódásként éltek meg, nemcsak nevelte őket fontos tanulságokkal, hanem Istennek egy eszköze volt az ő megváltásukra. Az esemény, amely összezavarta az úttörőket, tulajdonképpen megjelölt időpontja lett a nagy engesztelési nap szimbóluma beteljesedésének – kezdete a vizsgálati ítéletnek és Jézus munkájának, mint Közbenjáró, Főpap és Védőügyvéd – az egyetlen út az üdvösséghez.

Hasonlóképpen volt ez a kereszt eseményei után is: a tanítványok Jézus halálát a legnagyobb válságként élték meg. Azonban ez volt a legjobb hír és Istennek az az eszköze, amelyet saját megváltásukra és üdvösségükre használt fel. A kereszt nélkül nem lett volna reménység számukra és senki más számára sem. Az Ótestamentumban a Nagy engesztelési nap – az ítélet napja – a lehető legjobb hír volt. A bárány megáldozása volt az egyetlen útja a bűnbocsánatnak és az örök életnek. Azokat az eseményeket, amelyeket krízisként élünk meg, Isten felhasználja a mi javunkra és arra, hogy felkészítsen egy szolgáló életre.

A jelenések könyvének 10. fejezete megtanít bennünket arra, hogy van egy nagyon egyértelmű megkülönböztető jel, amely Isten egyházát jellemzi földünk történelmének utolsó periódusában. És van egy megkülönböztető jel, ami Isten minden egyes gyermekét jellemzi. Miközben „az egyház tagjainak egyéni hűsége lesz kipróbálva, mintha nem volna másik személy a világon” (Last Day Events, 260. oldal), az is igaz, hogy „Isten tökéletesen ismeri gyermekeit, és úgy törődik velük, mintha rajtuk kívül senki sem lenne, akiért odaadta volna Drága Fiát” (lásd: Jézushoz vezető út, 75. o.)

A próbák termik a tiszta aranyat; de Isten tudja, hogy mennyit tudunk elviselni. És ahogy igaz az, hogy Jézus készít számunkra egy helyet, éppúgy igaz az is, hogy bennünket is készít arra a helyre.