Heti imacélok - november 24 - december 1 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvashatunk tapasztalatot, HOGY ISTEN MEGVÉDTE AZ ERDŐTŰZTŐL AZ ADVENTISTA TÁBORT

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. november 24 – december 1.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Közel-Kelet-Észak-Afrika Unióért (MENAU) és azokért a városokért, amelyekben nincs adventista jelenlét, hogy Isten küldjön munkásokat az aratásába. 48 olyan város van ezen a területen, amelynek lakossága meghaladja az egymilliót, és amelybe adventista eddig még nem tette be a lábát.

·       Imakérés: Imádkozzunk a 10/40-es ablakért, amely 263 olyan városnak az otthona, amelynek lakossága meghaladja az egymilliót. Imádkozzunk odaszánt misszionáriusokért, akik készek szolgálni ezen városok el nem ért embereiért.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Mindennapi egészség rádióműsorért, amelyet Tokióban közvetítenek. Imádkozzunk azért, hogy Isten áldja meg az előadókat, hozzon hallgatókat és kapcsolja össze ezeket a hallgatókat a helyi gyülekezetekkel.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok továbbra az írországi gyülekezetekért, hogy rájöjjenek arra, hogyan érhetik el hatékonyan társadalmukat! Imádkozzatok azért a 150 000 emberért, akikhez eljutott a GLOW füzetek valamelyike, amelyet a Fiatalok Jézusért missziós csoport osztott szét július hónapban. Imádkozzunk azokért, akik elkezdtek gyülekezetbe járni, hogy tovább növekedjenek!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Generál Konferencia ülésszakáért, amely 2020. június 25 - július 4 között ülésezik! Imádkozzunk azért, hogy Isten készítse fel egyházát és vezetőit a Szentlélek kitöltetésére.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a közelgő 10 napos imaközösségért (2020. január 8-18)! Imádkozzunk buzgón azért, hogy világviszonylatban sok ember kapcsolódjon be ebbe a 10 napos erőteljes programba, amely arra összpontosít, hogy hogyan tarthatunk fenn egy mélyebb kapcsolatot Krisztussal. Az angolul olvasók már most információkhoz juthatnak ezen a honlapon:  www.tendaysofprayer.org Magyarul a www.adventista.hu oldalon lesz elérhető az anyag.

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Adventista Zsidó Baráti Társaság –Dr. Tokics Imre; Tass – Zoboki Nóra; Szolnok – Soós Róbert, valamint Agárdi István nyugalmazott munkatársért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangélizációs és missziós programjaiért!

·       Imakérés: Imádkozzunk az unió és egyházterületek jövő évi terveiért, amelyeket most fektetnek le az egységek!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!

Szabadulás a tűzből – Írta: Andrew McChesney

Egy nyáron az egyik adventista misszionárius család más adventistákkal együtt az egyház egyik görögországi táborhelyén töltötte szabadságát. Száraz, meleg nyár volt és az egyik vasárnap délutánon erdőtűz tört ki a tábortól úgy 3-4 km-re.

A felnőttek és négy misszionárius gyermek figyeltek és vártak, hogy mi fog történni.

A tűz egyre közelebb jött és egyre veszélyesebbé vált. A táborozóknak cselekedniük kellett. Kört alkottak, elkezdtek énekelni és imádkozni.

Amint imádkoztak elkezdett fújni a szél, amely távol vitte a lángokat a tábortól. A csoport 20 percig énekelt és imádkozott és a szél egyre távolabb vitte a lángokat. A felnőttek elfáradtak és egy idő után a gyermekek is.

„Rendben, a veszély elmúlt” – mondta valaki és a csoport feloszlott.

Percekkel később azonban a szél irányt változtatott és a lángok megint csak gyorsan közelítettek a táborhoz. „Mindenki hagyja el a tábort!” – kiáltotta valaki. „El kell mennünk most azonnal!” – mondta másvalaki.

A táborlakók többsége összecsomagolt és a tengerparton keresett biztonságot, amely úgy 700 m-re volt a tábortól.

Hét férfi maradt a táborban két tűzoltóval együtt, akik épp akkor érkeztek oda.

Éjfél körülre a tűz 100 m-re közelítette meg a tábor kerítését. Látni lehetett, ahogy a lángok a fenyőfák tetejét nyaldosták. Ha a szél befújt volna egy tűzcsomót a kerítésen belülre, az egész tábor lángra kapott volna.

Az öt férfi és a két tűzoltó egy sürgősségi vonalat képeztek, de tudták, hogy vajmi keveset tehetnek. A tűz egyre közelebb jött. Az adventisták imádkoztak.

Amikor a tűz 10 m-re megközelítette a kerítést egy nagy csapat tűzoltó érkezett és eloltották a lángokat.

Reggel a táborozók meglepődve nézték a terepet. A kerítés körül az egész terep fekete volt. A szomszédos táborhely is hamuvá égett. Az adventista táborhely zöld oázisként állt egy feketére égett és elpusztult vidék kellős közepén. A tűz a tábor minden oldalán pusztított, de a tábort nem is érintette.

„Az Úr megállította a tüzet a kerítésnél” – mondta az édesapa, akinek a teljes neve Kim Papaioannou. „Tudtuk, hogy nem fog ártani nekünk és a táborunk megmenekült.” 

Heti imacélok - november 17-24 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvashatunk, HOGY MIT TEGYÜNK A NEHÉZ TERMÉSZETŰ EMBEREK MEGVÁLTOZÁSÁÉRT

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. november 17-24.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a közelgő 10 napos imaközösségért (2020. január 8-18)! Imádkozzunk buzgón azért, hogy világviszonylatban sok ember kapcsolódjon be ebbe a 10 napos erőteljes programba, amely arra összpontosít, hogy hogyan tarthatunk fenn egy mélyebb kapcsolatot Krisztussal. Az angolul olvasók már most információkhoz juthatnak ezen a honlapon:  www.tendaysofprayer.org Magyarul a www.adventista.hu oldalon lesz elérhető az anyag.   

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy Isten elsőként és mindenek előtt bennünk kezdje el megújító munkáját, hogy sokkal hatékonyabban el tudjuk érni a világot az evangéliummal! Továbbá, imádkozzunk gyülekezeteink elmaradt tagjaiért! Imádkozzunk azokért a nehéz természetű emberekért, akik próbára teszik türelmünket és elcsüggesztenek bennünket.    

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért az ázsiai és Közel-keleti országokért, ahol jelen pillanatban is vallási üldözés folyik! Imádkozzunk azért, hogy egyházunk tagjai hűségesek legyenek és kiálljanak Isten Szava mellett. Imádkozzunk azért, hogy Isten küldjön több munkást ezekre a területekre.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Teljes Tagbevonás eseményért, amelyet 2020 májusára terveznek Pápua Új-Guineában! Imádkozzunk minden részlet tökéletes előkészítéséért!  

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Fiatalok Jézusért konferenciáért, amelyet január 1-4-re terveztek a Kentucky állambeli Louisville-be! Fiatalok ezrei gyűlnek itt össze a világ minden tájáról. A fő téma: „Sok vagy kevés által.” Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek különleges áldása legyen az összejöveteken, az előadókon és a missziós tevékenységeken, amelyeket Louisville városába terveztek!

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Magyarországi Globális Misszió, gyülekezetalapítások; Szombathely – Tóth Szilárd; Szerencs (szórvány – Molnár Miklós, valamint Zsoldosné Szopkó Magdolna nyugalmazott munkatársért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangélizációs és missziós programjaiért!

·       Imakérés: Imádkozzunk az unió és egyházterületek jövő évi terveiért, amelyeket most fektetnek le az egységek!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!

Ima a nehéz természetű emberekért – Írta: Frank M. Hasel

Vágyunk arra, hogy könnyű és boldog életünk legyen. Szeretnénk mentesek lenni a bajoktól és nehézségektől, de a való élet gyakran más. Talán te magad is megtapasztaltad, hogy vannak olyan dolgok az életben, amelyek kihívást jelentenek vagy egyenesen kínosak és gyakran kell olyan emberekkel bajlódnod, akik ténylegesen megnehezítik az életedet. Tényleg vannak olyan emberek, akikkel nem lehet könnyen kijönni. Talán egy osztálytárs, egy tanár, egy munkatárs vagy egy felettes jelenti ezt számodra. Vagy talán a gyermeked vagy a házastársad adja fel neked a leckét. Azok az emberek, akik megkeseríthetik az életedet, mindenütt megtalálhatók. Mit tehetsz egy ilyen helyzetben?

Hát imádkozol. És – természetesen – határozott erőfeszítést teszel a probléma megoldására. És kedves vagy az ilyen emberekhez. Türelmes vagy, nagyon türelmes. Őszintén reméled, hogy meg fognak változni; bátorítod és segíted őket a jó irányba való változásra. Mindent megteszel, ami hatalmadban van, hogy segíts rajtuk. A legjobb igyekezetedet adod bele. És már számtalanszor megpróbáltad. És természetesen imádkozol. De semmi sem változik.

Végül valaki azt tanácsolja, hogy négyszemközt beszélj ezzel a nehéz emberrel és tárd fel a problémát. Ezért összeszeded minden bátorságodat, hogy megközelítsd őt. Nyitott vagy, őszinte és becsületes és olyan kedves, amilyen csak lehet. A legtöbb emberi lény értelmes, gondolod. Minden, amit meg kell tenned az, hogy világosan feltárod a problémát, hogy az illető megértse – és megváltozzon. Így gondolod. De minden hiába. Egy bizonyos idő elteltével úgy érzed, hogy a helyzet tulajdonképpen reménytelen, hogy az illető megváltozzon. Folyamatosan az idegeidre megy. Nem számít, hogy mit csinálsz, mennyire őszinte és szeretetteljes vagy, a legjobb igyekezeted is eredménytelen.

Hirtelen ráébredsz arra, hogy ha meg is van mindened, amire valaha vágytál, ha egészséges vagy és jó módban élsz, a boldogságod mégis nagymértékben attól az embertől függ, akivel ki kellene jönnöd. És ha a körülményeid meg is változnának, és milliomos lennél, a házastársad még mindig az a megrögzött házsártos zsarnok lenne, és még mindig valahogy ki kellene jönnöd azzal a szőrszálhasogató anyósoddal, a bosszantó munkatársaddal és/vagy azzal a fárasztó presbitereddel.

Végül, rájössz arra, hogy az illető még mindig az a házsártos személy és te tehetetlen vagy, nem tudod megváltoztatni. Amikor minden terved kudarcot vallott, hogy egy nehéz természetű személyt megváltoztass, talán jobban megérted Istent, hogy mit érezhet, amikor velünk, emberekkel küszködik. Isten nem csak látja azt a nehéz személyt, akivel neked nap mint nap ki kell jönnöd, és aki feladja neked a leckét. Isten lát még egy másik személyt is, aki ugyanolyan. Ez a személy te vagy.

Ez a perspektíva megnyithatja az első lépést a probléma megoldásához: Fel kell ismerned, hogy te is ugyanolyan vagy, mint amit másokban kifogásolsz. Neked is szükséged van Isten megbocsátására. Neked is vannak problémás területek a jellemed minőségében, amit mások problémásnak tartanak, amit nem tudnak megváltoztatni és nem tudnak kijönni veled. Talán nem érzékeled magad annyira nehéz személynek. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a magunk hiányosságait és hibáit ne lássuk annyira súlyosnak, mint ahogy azt mások látják. A saját hibáid kezelése a legnagyobb kihívás – még Istennek is.

Minden hatalom ellenére, amivel rendelkezik, lehetetlen számára, hogy téged megváltoztasson, ha te azt nem akarod. Ez mindenkire igaz. Isten körüludvarol bennünket, és utánunk jön az ő nagy és gyöngéd szeretetével, de még a legnagyobb szeretet sem fog kényszeríteni sohasem bennünket. Isten nem csak mások tökéletlenségét és nehéz természetét látja, a te hibáid is teljesen nyilvánvalóak előtte. A csodálatos dolog azonban az, hogy Isten szeret bennünket – mindannyiunkat – makacsságunk ellenére is. És Isten sosem mond le rólunk. Soha nem ér véget irántunk való szeretete.

Ami még ennél is csodálatosabb, az a tény, hogy Isten ragaszkodik hozzánk és még mélyebben elkötelezi magát irántunk, mint amit mi valakivel megtehetnénk: Arra vágyik, hogy bennünk és velünk éljen. Ez azt jelenti, hogy Isten páratlan módon és nagyon közelről találkozik minden rossz gondolatunkkal, amit gondolunk, minden gyűlölködő, irigykedő, kapzsi, közömbös, makacs, kérlelhetetlen impulzussal bennünk. A mi tiszta és szent Istenünknek, a Szentléleknek ezt sokkal fájdalmasabb elviselni, mint nekünk az összes ember hibáját, amelyek bosszantanak bennünket.

Ez a perspektíva új perspektívákat nyithat a nehéztermészetű emberek megváltoztatásához. Mindenekelőtt, az én életem fokozatosan fog megváltozni. Ha kész vagyok rá, megengedhetem Istennek, hogy megváltoztasson dolgokat az életemben. És ő meg is fogja tenni. Az Ő szeretete olyan hatással lesz rám, hogy kedvesebb és előzékenyebb leszek mások iránt. Az Ő hatalmának köszönhetően képes leszek arra, hogy őszinte szeretettel és növekvő türelemmel közelítsek a legnehezebb természetű emberekkel az életemben. Természetesen én vagyok az egyetlen nehéz természetű ember, akit Isten megváltoztathat, ha erre kérem. Miért nem próbálod ki? Meg fogsz lepődni azon, amit Isten benned és általad tenni tud, még másokért is.

Bibliai szempontból helyes és jó az, hogy másokért imádkozzunk (Ef 6:18; 1Tim 2:1-3; Jer 29:7), még a nehéz természetű emberekért is. Természetesen ez az ima először engem fog megváltoztatni, de hiszem azt, hogy ez Istennek is lehetőséget ad arra, hogy különleges módon cselekedjen és munkálkodjon. A bűneset óta, mindannyian ellenséges területen élünk. Ebben a bűnnel tele világban, Sátán mindannyiunkat saját követőjének vall. Ezért Istennek engedélyt kell adnunk arra, hogy különleges módon munkálkodjon. Miközben a Szentlélek fáradhatatlanul munkálkodik minden emberi lényben, Isten azt szeretné, ha mi az Ő munkatársai lennénk (1Kor 3:9) a megváltás tervében.

Amikor másokért imádkozunk, Istennek lehetőséget adunk arra, hogy aktív legyen a mi érdekünkben. És természetesen másokért is imádkoznunk kell, mert vannak olyanok, akik soha nem tanultak meg imádkozni és soha nem látták példáját annak, hogy hívő emberek értük imádkoztak és őket Isten jelenlétébe vezették. És még ott vannak azok is, akik sosem tapasztalták meg személyesen az élő Isten életükben. Nekik szükségük van az imáidra és imatámogatásodra. Mert az ima összeköt – még nagy távolságokból is. Micsoda kiváltáság, hogy Isten imapartnerei lehetünk!

Heti imacélok - november 10-17 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvashatunk tapasztalatot, HOGYAN VÁLASZOLT ISTEN EGY FIATAL KITARTÓ IMÁIRA azzal kapcsolatban, hogy milyen életutat válasszon.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. november 10-17.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Teljes Tagbevonás eseményért, amelyet 2020 májusára terveznek Pápua Új- Guineában! Imádkozzunk minden részlet tökéletes előkészítéséért!  

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok Japánban élő gyülekezeti tagjainkért, akik missziós terveket készítenek a 2020-as tokiói olimpiára! Imádkozzunk azért, hogy Isten már most készítse a versenyzők és nézők szívét, hogy felfedezzék azt, hogy Isten egy sokkal fontosabb versenyre hívott el bennünket, amelyben nem érmet szerzünk, hanem örök jutalmat.    

·       Imakérés: Imádkozzunk a kolumbiai ADRÁ-ért és a Bucaramangában és Medellinben levő adventista gyülekezetekért, akik segíteni igyekeznek a venezuelai menekülteknek, akik az otthoni instabil helyzet miatt menekülnek. Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon békességet és bátorságot testvéreink sokaságának, akik rendkívül nehéz körülmények között élnek Venezuelában!

·       Imakérés: Imádkozzunk fiataljainkért, akik olyan országokban élnek, ahol vallási üldözés folyik! Imádkozzunk azért, hogy szilárdan megálljanak hitükben, és erőteljes bizonyságtevők legyenek Isten dicsőségére!

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy Isten bőségesen árassza ránk Szentlelkét és mutassa meg, hogyan lehetünk még hatékonyabb bizonyságtevői az Ő dicsőségére!

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy Isten bőségesen árassza Szentlelkét a helyi gyülekezetetekre! Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek olyan hatalmas munkát végezzen, hogy az emberek vonzódjanak a gyülekezetekbe, ahol megláthatják Isten hatalmas tetteit.  

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Adventista könyvkiadás; Szigetszentmiklósi Misszió – Dr. Szabó János; Szentes – Kovács László, valamint Zágonyi Tiborné nyugalmazott munkatársért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangélizációs és missziós programjaiért!

·       Imakérés: Imádkozzunk az unió és egyházterületek jövő évi terveiért, amelyeket most fektetnek le az egységek!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!

Emlékezzünk Isten hívásának realitására – Írta: Gerald Klingbeil

[Ez a második része a megválaszolt imáról és az Isten vezetéséről szóló tapasztalatnak. Ide kattintva olvashatod a tapasztalat első részét, amelyet múlt héten adtunk közre:

http://100napimadsagban.blogspot.com/2019/11/m.html ]

Tizennégy hónappal később, még mindig Isten vezetésére vártam. Órákat töltöttem azzal, hogy a jövőmről gondolkoztam és imádkoztam – egyedül, a családommal és a barátaimmal. Úgy tűnt, hogy Isten hallgat ebben az ügyben és én azon gondolkoztam, hogy vajon miért? Már majdnem befejeztem polgári szolgálatos katonaságomat, amikor két hét szabadságra mentem. Kora októberi ősz volt Európában, és a legjobb barátommal Mathias-szal úgy döntöttünk, hogy hegyet mászunk a svájci Alpokban. Kevés pénzzel, de két jól megpakolt hátizsákkal, egy fémvázas sátorral és sok lelkesedéssel felszerelkezve indultunk el a St. Moritz felé. Az első hét tiszta gyönyör volt: kék ég, napsütés, hűvös éjszakák, jéghideg víz és magas hegycsúcsok. A hetet 3000 méter körüli magasságban, hegymászással töltöttük.

Pénteken délután, amint egy meredek emelkedőn haladtunk úticélunk felé, ahol a szombatot töltjük majd, az időjárás hirtelen megváltozott. Felhők száguldoztak a hegycsúcsokon és a hideg szél eszünkbe juttatta azt, hogy ősz van. Elértük a hegytetőt, amely egy kis tó közelében volt, tele gleccservízzel. Nemsokára készen állt a sátrunk és hálózsákjaink is, hogy nyugovóra térjünk. Felfrissülésként megmártóztunk a jéghideg tóban, megettük forró levesünket és készen voltunk a szombat fogadására. Öt nap intenzív túrázás és hegymászás után örömmel fogadtuk a pihentető szombatot, és gyorsan elaludtunk.

Az éjszaka közepén egy borzasztó viharra ébredtem. A védtelen helyszín nagyon veszélyes volt. Az eső ömlött a kis sátrunkra, a villámlások és mennydörgések egymást követték az égbolton. A villámlások és mennydörgések közötti számolásból rájöttem arra, hogy a vihar pontosan fölöttünk van. Rémület fogott el. Meg sem tudtam mozdulni a hálózsákomban. Fiatal éveimben akkor rémisztett meg először a halál gondolata. Tudtam azt, hogy közel vagyunk a hegycsúcshoz egy olyan sátorban, amelynek tartóvasai az ég felé mutatnak – ami tökéletes vonzás a villámnak. El tudtam képzelni, hogyan nézhetett volna ki a környék egy villámcsapás után. Sötét volt. Az eső úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna – sehova nem tudtam elrejtőzni.

Nem tudom mennyi ideig feküdtem ott mozdulatlanul. Valahogy imádkozni sem tudtam, a félelem ledermesztett. Úgy tűnt, mintha órák teltek volna el – de a valóságban nem biztos, hogy több volt 15 percnél. Aztán hirtelen megszólalt bennem valami és a gátak megnyíltak. Kiöntöttem, a szívemet Istennek, a menny, a föld, a vihar, az eső, az élet és a szépség Teremtőjének. Átgondoltam az életemet, mérlegeltem a gondolataimat és tetteimet. Megvallottam mindazt, ami elválasztott engem minden élet fentartójától. És aztán megtörtént! Anélkül, hogy sokat gondolkoztam volna rajta, felkiáltottam Istenhez: „Uram, ha az a te akaratod, hogy teljes munkaidőben téged szolgáljalak, kérlek állítsd meg a vihart, amikor áment mondok.”

Honnan jött mindez? Hetek óta nem gondoltam nagy dolgokra; élveztem a szabadságot és a hegymászás örömeit. De most itt volt – és az ámen szóval befejeztem az imámat.

Mély csend ülte meg kis sátrunkat. A villámok, mennydörgések és az eső is elállt, mint amikor valaki lekapcsol egy villanykapcsolót. Gondolom, ki volt! Ahogyan ott feküdtem a svájci Alpokban, majdnem 3000 méter magasságban, kezdtem megérteni mi történt. Felráztam a barátomat, hogy elmondjam, mit tett értem az Úr. A mindenség Teremtője meghallgatta egy kétségbeesett gyermekének a kiáltását. Őt érdekelte a jövőm, és kiadta nekem az útiparancsot!

Csodálatos szombatot töltöttünk fenn a hegyen. Ritka, párás köd ölelte körül a sátrunkat, és mi órákat töltöttünk beszélgetéssel és imával. Másnap reggel folytattuk kirándulásunkat. Az időjárás megváltozott, a tél közeledett és hópelyhek tapadtak a hatalmas hegyek csúcsaira. Az éjszakák most már hidegebbek voltak. Visszaindultunk a civilizációba és találtunk kedves autósokat, akiket nem zavart, hogy elvigyenek két koszos, kissé átható szagú, hátizsákos kirándulót.

Zaklatott voltam, mert értékeltem édesanyám tanácsait. Meglátásai számítottak nekem – és tudtam, hogy mi a véleménye arról, hogy lelkésznek tanuljak. Azon töprengtem, hogy vajon hogy fog reagálni a hegyi tapasztalatomra. Mit fog mondani. Ahogy harmadik emeleti lakásunkhoz közeledtem és csengettem, egy csendes imát küldtem Istenhez. Az ajtó kinyílt és édesanyám izgatottan ölelt magához (csak egy édesanya tud így megölelni egy büdös hegymászót). „Anya, el kell mondanom neked valamit. Isten hihetetlen dolgot tett velem” – tört ki belőlem. Anyám tétovázott egy röpke pillanatig, aztán elkezdett beszélni, nem is engedte, hogy szóhoz jussak. „Gerald” – mondta, „olyan sokat imádkoztam a jövődért. Alig két hónapod van a polgári katonai szolgálatod végéig.” Egyenesen reám nézett. „Nem tudom miért, de az az érzésem, mintha Isten azt mondaná nekem, hogy el kellene kezdened lelkésznek tanulni. Tudod, hogy mit mondtam neked, de úgy tűnik, Istennek más tervei vannak.”

Isten útiparancsa nem oldott meg mindet, mielőtt 10 hónappal később elkezdtem teológiai tanulmányaimat az ausztriai Bogenhofenben. Azonban a sok kihívás ellenére is tudtam, hogy mi a célom. Tudtam, hogy hová tartok, amikor Dél-Afrikába mentem, hogy tanulmányaimat befejezzem. Itt nem csak egy diplomát kaptam, hanem egy gyönyörű társat is, akivel a helderbergi főiskolán találkoztam. Tanulmányok, pénzügyek, szolgálati lehetőségek – Isten mindenről gondoskodott. Mindegyik alkalommal, amikor ezek után küszködtem valamivel, vagy elgondolkoztam elhívásomról, egy emlékeztetőt kaptam arról, hogy jó helyen vagyok – az Isten által kijelölt helyen, az Ő művében, előmozdítva országát egyik kis lépésről a másikra.

Isten ma is hív. Szüksége van azokra, akik készek meghallani szelíd, halk hangját, de nem ijednek meg akkor sem, amikor a mennydörgésből szól.

  

Gerald A. Klingbeil még mindig szeret hegyet mászni, és rajong a pillanatokért, amikor meghallja Isten hangját. Jelenleg az Adventista Világ folyóirat társszerkesztője. Feleségével Chantallal és három lányukkal a Maryland állambeli Silver Spingben laknak az USA-ban. Ez a tapasztalat eredetileg az Adventista Világ folyóirat 2013. júliusi számában jelent meg. Most engedéllyel adjuk közre ismét.

Heti imacélok - november 3-10 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvashatunk tapasztalatot, HOGYAN VÁLASZOLT ISTEN EGY FIATAL KITARTÓ IMÁIRA azzal kapcsolatban, milyen életutat válasszon.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. november 3-10.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a világ különböző divízióiért, amelyek most kezdik el évvégi üléseiket! Imádkozzunk azért, hogy Isten vezesse őket és a Szentlélek legyen jelen üléseiken!

·       Imakérés: Imádkozzunk, azért, hogy Isten adjon erőt és egészséget egyházunk vezetőinek és vigyázzon rájuk az úton! Imádkozzunk ugyanezért a helyi lelkészeinkért és vezetőinkért!   

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért, akik vesztességekkel és szívfájdalmakkal küszködnek! Többen nemrégiben veszítették el szeretteiket betegségben vagy balesetben. Imádkozzunk vigaszért és békességért!

·       Imakérés: Imádkozzunk „A legjobb út az egészséghez” időszakos klinikáért, amelyet április 8-10-re terveztek Indiana állam Indianapolis városában a Generál Konferencia előtt időszakra! Imádkozzunk minden részletért és azért, egy bizonyságtételül szolgáljon Indianapolis lakóinak. Az angolul tudók itt bővebb információt kaphatnak: https://pathwaytohealthvolunteer.org

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a következő Generál Konferencia ülésszakért, amely Indiana állam Indianapolis városában kerül megrendezésre 2020 júniusában és júliusban! Már most nagyon sok logisztikai feladatot ki kell dolgozni. Imádkozzunk Isten tökéletes vezetéséért, és azért, hogy az ülésszak ne csupán a küldötteknek és a jelenlévőknek jelentsen egy életet megváltoztató tapasztalatot, hanem sok ezer embernek Indianapolisban és környékén.

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Globális Misszió; Székesfehérvár „A” és Székesfehérvár „B” Hites Gábor, Szilvási-Csizmadia Andrea; Szeged – Osvald László munkatársakért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangélizációs és missziós programjaiért!

·       Imakérés: Imádkozzunk az unió és egyházterületek jövő évi terveiért, amelyeket most fektetnek le az egységek!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!

Imádkozni és várni –  Írta: Gerald Klingbeil

„Képzett zenész akarok lenni” – mondta kész tényként dobos barátom, Georg, amikor a jövőről gondolkoztunk utolsó éves gimnazistákként. Nem volt tétovázás – Georgnak határozott terve volt. Alejandro, a másik közeli barátom filozófiát és irodalmat akart tanulni a Freiburgi egyetemen. Mások az üzleti életben, vagy az informatika területén jelölték ki karrierjüket. Én bizonytalankodtam.

Két évvel korábban megkeresztelkedtem és csatlakoztam a Hetednapi Adventista Egyházhoz. A gyülekezeti közösségben nőttem fel és soha nem távolodtam el – de ez a döntés 1981 januárjában egy különleges döntésnek bizonyult. Tudatosan Istennek akartam adni az életemet. Ez nem csupán a szüleim hite volt, hanem az enyém is lett. Egyedüli adventistaként az osztályomban (az egész évfolyamon összesen két elkötelezett keresztény volt), gyakran voltak olyan pillanataim, amelyek megpróbálták a hitemet. Miközben teljes része voltam az iskolának és kivettem részemet a tanterven kívüli tevékenységekben is – tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek.

Keresztségem után a nyári szünetben három hetet töltöttem ifjúsági missziós táborban. Három héten át, új és interaktív módon tanulmányoztuk a Bibliát. Zenét szereztünk, szöveget írtunk és az utolsó hétre egy koncert sorozatot terveztünk. Minden nap embereket látogattunk Lindau sétálóutcáin, abban a városban, amely a Boden-tó partján található. Volt zene, pantomim és szórólap – sok utat találtunk az emberekhez. Együtt imádkoztunk és rácsodálkoztunk arra, amikor sokszor Isten azonnal válaszolt. Az Apostolok cselekedeteinek történeteiben éreztük magunkat ez alatt a három hét alatt. Ez a tapasztalat megváltoztatta az Istenhez való viszonyulásomat. Abban az évben testvéremmel együtt meghívtunk másokat is, hogy kezdjünk el közösen egy zenei missziót, amely majdnem 10 évig tartott és sok ezer vallásnélküli embert megérintett.

Három évvel később befejeztem a gimnáziumot és azon gondolkoztam, hogy mit kezdjek az élettel? Szolgáljam a Megváltót teljes munkaidőben? Összetörtnek éreztem magam. Szeretettem a zenét és a zeneterápiára gondoltam. Érdekelt a szolgálat és gondolkoztam az orvosi pályán. Két nagyapám és az édesapám is adventista lelkészek voltak. Ismertem a lelkészgyermek életet, de nem voltam biztos, hogy folytatni akarom a lelkészkedés családi hagyományát. Édesanyám, aki megrögzött támogatója volt a szolgálatban való részvétemnek, próbált eltanácsolni a lelkészi pályától: „Nehéz a lelkészi szolgálat” – mondta. „Fel fog emészteni téged.”

A nyári missziótábor óta, az egyházterületünk ifjúsági szolgálatának vezetője Werner Renz közeli barátom és mentorom lett, aki nagy hatást gyakorolt életemre. Amint megosztottam vele kérdésemet Isten tervéről és a szolgálatról, egy fontos javaslatot tett: „Gerald, tudom, hogy Istent érdekli a jövőd. Tud ezekről a kérdéseidről. Imádkozzunk együtt minden nap, hogy Isten mutassa meg számodra az igazi utat. Az ő karja nem rövidült meg.” Ezt az imára való elköteleződést két év imádság és várakozás követte.

1984-ben Németországban még mindig kötelező volt a sorkatonaság minden egészséges fiatalember számára, ami 15 hónap kiképzésből és szolgálatból állt. A legtöbb keresztény, beleértve az adventistákat is, lelkiismereti okok miatt megtagadták a fegyveres katonai szolgálatot. Ha ezt engedélyezték, akkor 18 havi polgári szolgálattal ki lehetett váltani. Azok viszont, akik teológiát tanultak, mentesek voltak ettől. Mivel még mindig nem láttam tisztán Isten velem való tervét, és nem akartam lelkésznek tanulni csak azért, hogy elkerüljem a katonaságot, két hónappal az érettségi vizsgám után elkezdtem a polgári szolgálatot a való világban. Segédápolóként szerettem volna dolgozni egy közelünkben levő kórházban. Sok év tanulás után hirtelen a való világban találtam magam, műszakos beosztásokkal, fárasztó (néha kimerítő) munkával, sokféle munkatárssal. Nap mint nap találkoztam halálesetekkel is.

Még mindig szorgalmasan dolgoztam a gyülekezeti szolgálatokban és a zenei misszióban, de várakoztam. Ahányszor csak Wernerrel találkoztam, kérdőleg tekintett rám. Mindig megrántottam a vállamat: még nincs válasz. Úgy tűnt, hogy Isten időt szán rám, hogy megtanuljam a lelki kitartást. Ez nem egy 100 méteres gyorsfutás, hanem egy maraton volt. Tovább imádkoztunk és vártunk.

(A tapasztalat második részét a következő héten folytatjuk, amelyben Gerald megosztja velünk azt, ahogyan Isten vezette az életben és meghallgatta imáit).

Gerald A. Klingbeil még mindig szeret hegyez mászni és élvezi meghallani Isten hangját. Jelenleg az Adventista Világ folyóirat társ szerkesztője. Feleségével Chantal-lal és három lányukkal a Maryland állambeli Silver Spingben laknak az USA-ban. Ez a tapasztalat eredetileg az Adventista Világ folyóirat 2013 júliusi számában jelent meg. Most engedéllyel adjuk közre ismét.