Heti imacélok - január 27 - február 2. - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten EGY BIZONYSÁGTEVÉSI TAPASZTALATOT olvashatunk.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2020. január 26 – február 2.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok helyi fiataljaitokért, gyülekezeten belül és kívül, hogy Isten vonja szívüket Önmagához különleges módon az elkövetkező héten! Imádkozzunk bölcsességért, hogy meg tudjuk szólítani őket! Az ellenség keményen dolgozik, hogy megnyerje gyermekeink szívét. A térdeinken kell harcolnunk érettük. Imádkozzatok ezekért a fiatalokért név szerint!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért, akiket a közelmúltban megérintett a 10 napos imaközösség. Imádkozzunk azért, hogy erősödjön a kapcsolatuk Istennel valamint egy erős, támogató és imádkozó gyülekezettel is.

·       Imakérés: Imádkozzatok gyülekezetetek vezetőiért – lelkészetekért (beleértve a családját is), a presbiterekért, diakónusokért, diakonisszákért, stb.! Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon nekik megújult látást és buzgalmat a szolgálatban! Imádkozzunk azért, hogy Isten hozzon friss ébredést életükben és szolgálatukban.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért, akik jelenleg személyes nehézségeket tapasztalnak meg, legyen az szerettük elvesztése, természeti katasztrófa vagy egyéb megpróbáltatás. Imádkozzunk azért, hogy Istent közel érezzék magukhoz, a nehézségek közepette is.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a „Legjobb út az egészséghez” programért, amelyet 2020. április 16-20 közötti időre terveztek az indianapolisi Generál Konferencia előkészületeként. Imádkozzunk azért, hogy a logisztikai feladatok simán működjenek és a szükséges önkéntesek jelentkezzenek a szolgálatra. Az angolul tudók itt tájékozódhatnak: https://pathwaytohealthvolunteer.org)

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Ócsai Tamás unióelnök; Balatonlelle – Szilvási Csaba,DET Bizottság tagjai; Biri, Bojt (szórvány) – Bálint György, Farkas Attila, valamint Csongrádi István nyugalmazott munkatársért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangelizációs és missziós programjaiért!

·    Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!

Két tinédzser fiú – Közel-keleti tapasztalat

Épp a naponkénti reggeli tornagyakorlataimat végeztem. Szolgálati lakásban lakom, amelyet a kórház biztosít nekem, mint nővérnek. Biztonságban érzem magam ahhoz, hogy egyedül fussak vagy sétáljak a kora hajnali órákban. Lélekemelő hallgatni a madarak vidám dalát, mintha hálaéneket trilláznának Teremtőjüknek, az Istennek. Elámulok, amikor felnézek az égre, látom a csillagokat és a hajnalhasadás előtti ragyogó holdat. Ez alatt az idő alatt közelebb kerülök Istenhez, aki mindezt teremtette.

Gondolataimba mélyedve áhítatos környezetemben, hiszem, hogy Isten lelke a figyelmemet az elmélkedésről két tinédzser fiúra terelte, akik biciklijükön a mecset felé tekertek, hogy ott imádkozzanak. Nem ezen a reggelen láttam őket először. Sokszor láttam őket reggel, amint a mecsetbe mentek a napi öt muzulmán ima közül az elsőre.

Azt is tudtam, hogy beszélnek angolul. Ahogy a fiúk elhaladtak mellettem, világos késztetést éreztem arra, hogy beszéljek velük. Azonban arra gondoltam, hogy nem biztonságos és nem illik beszélgetést kezdeményezni idegenekkel, és kulturális szempontból is teljesen távol áll tőlem – egy nőtől –, hogy ezekkel a fiatalemberekkel beszéljek. Úgy döntöttem, hogy semmi okom sincs beszélgetést kezdeményezni.

Ahogy utolértem őket, a késztetés megismétlődött, és most nagyon erősen. Olyan világos volt, mintha egy hangot hallottam volna a fejemben: „Beszélj velük!” Így melléjük érve, megpróbáltam olyan barátságosan köszönteni őket, ahogy csak tehettem: „Jó reggelt fiúk, hogy vagytok ma reggel?”

Mindketten megvetően néztek rám. Mivel azonban hallottam a hangot a fejemben, ez nem bátortalanított el. Bemutatkoztam nekik és megkérdeztem a nevüket. Kissé vonakodva, de megmondták a nevüket: Rayan és Abdullah.

Mosolyogtam és elkezdtem beszélni. Nem igazán terveztem meg előre, hogy mit fogok mondani, de miközben beszéltem, a szemüket néztem. „Nagyon csodállak mindkettőtöket elszántságotokért és következetességetekért, ahogy Allahot keresitek minden kora reggel. Már régen felfigyeltem rátok, és szeretnélek megdicsérni kitartásotokért. Felfigyeltem rá, hogy felkeltek korán, miközben mások alszanak. Ez a arról árulkodik nekem, hogy ti komolyan keresitek Istent. Imádkozom azért, hogy Allah szóljon hozzátok, ahogyan keresitek őt.”

Ez nem egy megszokott beszélgetés volt, inkább minden tekintetben szokatlan. Ahogy beszéltem, közben imádkoztam, hogy Isten jelentse ki magát nekik. Ekkor észrevettem egy könnycseppet Abdullah szemében. Vajon ő egy kereső lélek? Bántja valami? Tudta-e, hogy Isten megtalálható? Vajon Rayan is keresi Istent? Ekkor egy újabb világos késztetést éreztem. Az a Lélek, aki engem arra késztetett, hogy beszéljek velük, az ő szívükben is munkálkodott.

Elköszöntem tőlük és folytattam reggeli sétámat, megköszönve azt a szelíd és halk hangot, amely a szívemhez szólt és megszólította Rayant és Abdullahot, és amely összehozott bennünket. Azon gondolkoztam, hogy vajon hányszor hagytam figyelmen kívül az ilyen késztetést, és raboltam meg valakit attól az áldástól, amit Isten tervezett neki. Vagy ha tovább gondolom, hányszor akartam bemutatni Krisztust valakinek, nem gondolva arra, hogyha egy bátorító vagy kedves szót szóltam, Isten jelen volt – és bemutatkozott neki. Amikor imádkozunk, Isten munkálkodik!

Heti imacélok - január 19-26 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten EGY CSODÁLATOS MEGTÉRÉSRŐL olvashatunk tapasztalatot.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2020. január 19-26.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért, akik jelenleg személyes nehézségeket tapasztalnak meg, legyen az szerettük elvesztése, természeti katasztrófa vagy egyéb megpróbáltatás. Imádkozzunk azért, hogy Istent közel érezzék magukhoz, a nehézségek közepette is.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok különösképpen a Dél-Ázsia Csendes-Óceáni Divízió központjáért, a Fülöp-szigeteki Adventista Egyetemért, az AIIAS-ért és a Tagaytay közelében élő testvérekért, akik a Taal vulkán kitörése utáni nehézségekkel küszködnek!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok az Ausztráliában élő hittestvéreinkért, akik a folyamatos szárazsággal és bozóttüzekkel küzdenek! Imádkozzunk azért, hogy Isten küldjön esőt, megkönnyebbülést és oltalmat!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Puerto Ricoban élő hittestvéreinkért, akiket egy sorozat földrengés sújtott! Imádkozzunk békességért és szükségleteik kielégítéséért.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok az Indonéziában élőkért, ahol halálos áldozatai is voltak az áradásoknak! Imádkozzunk azért, hogy Isten tegye lehetővé a segélyek szállítását és azért, hogy gyülekezeti tagjaink segíteni tudjanak azoknak, akiket ki kellett lakoltatni!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok földünk minden országának vezetőiért és kormányaiért, hogy Isten akarata szerint irányíthassa az eseményeket, és ezért, hogy ezek által az események által az emberek megtudják azt, hogy Jézus hamar visszajön!

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Országunk és vezetői; Balatonfüred – Kalocsai Tamás, Szabó Attila, Stramszki István - DET kincstárnok; Berettyóújfalu, Beszterec – Farkas Attila, Kerékgyártó János, valamint Csókási Pál nyugalmazott munkatársért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangélizációs és missziós programjaiért!

·    Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!

A hutia és a vadász– írta: Henry és Arleen Stubbs

Freddy nem nézett lefelé, amikor egyre magasabbra mászott az ide-oda ingadozó fa teteje felé, a talajtól kb. 20 méternyi magasságban. Eldöntötte, hogy nem fog hazamenni a vadászatból üres kézzel, mert gondoskodni akart családjáról, azért a fa tetején levő ágak felé üldözte a menekülő hutiát. A hutia Kuba legnagyobb helyi jellegzetességű emlősállata, egy nagy, fán élő rágcsáló, amely 60 cm nagyságúra is megnő és eléri a 10 kg súlyt. Egy élő hutiát Havannában majdnem egy havi bér összegéért (30 $) is el lehet adni. A fegyvernélküli vadászat erőt és bátorságot igényel. Ez a nap azonban nem jól végződött Freddy számára.

A hutiára összpontosítva, az állatot egyre vékonyabb külső ágakra kergette, magasan az erdő talajszintje fölött, amikor az egyik végtagja, amelyre támaszkodott megcsúszott és több mint hat emelet magasból a földre zuhant. Csodálatos módon pontosan két farönk közé esett és túlélte, de eltörte a gerincét, néhány oldalbordáját és a tüdeje is kilyukadt. Segélykiáltására két barátja sietett segítségére. Ketten kivonszolták Freddyt az erdő szélére, ahova egy lovaskocsit rendeltek.

Freddy hol elájult, hol eszméletére tért, miközben a lovak vágtattak a rossz úton és a törött gerince és oldalbordái elmozdultak. Alig tudott elegendő levegőt belélegezni. A földút végén megkértek egy traktorost, hogy vigye el a műútig, ahol egy mentőautó átvette és tovább vitte őt.

Ahogy ettől tartani lehetett, néhány műtét ellenére az elkövetkezendő nyolc hónap alatt, az egyetlen mozgási forma Freddy részéről annyi volt, hogy fejét ingatva jelzett „igent” vagy „nemet.” A veszteség nyomasztó érzésétől, hogy képtelen a családjáról gondoskodni, titkos álmát megvalósítani vagy csak egyszerűen normális életet élni, Freddy gyakran sírt haragjában és keserűségében, amint balesetére gondolt.

Ahogy az ágyában feküdt, visszaemlékezett arra, amikor édesanyja kisfiúként gyülekezetbe vitte és a bibliatörténetekre, amelyek egy hatalmas Istenről szóltak. Vajon igazak lehettek? Minél több történetet idézett vissza emlékezetébe, annál többet gondolt arra, hogy ezen csodák szerzője meg tudná-e hallgatni az ő fájdalmas történetét és segítene-e rajta? „Mit veszíthetek?” – gondolta.

Egyik éjszaka magányában amint egy kubai korházi ágyon feküdt, kórházi lelkész és tanácsadó nélkül, Freddy Istenhez kiáltott, hitet kérve tőle, és azt, hogy Isten bocsássa meg neki azokat az éveket, amíg száműzte Őt gondolataiból, és a hitetlenségét is. Freddy kijelentette: „Meglepetésemre, azonnal éreztem, hogy Isten meghallgatta kiáltásomat, elfogadott és megbocsátott nekem. Olyan békét éreztem, mint soha azelőtt. Azt kértem, hogy vegyen el mindent, ami még megmaradt az életemből, de egy dolgot adjon meg nekem, Jézus jelenlétét a szívemben.” Freddy így folytatta: „Attól a pillanattól kezdve behívtam Jézust a szívembe, tudtam, hogy jó döntést hoztam, miközben a remény és az erő visszatért az életembe.

Másnap reggel azt kértem, hogy tegyenek egy kerekesszékbe, ülő helyzetben, és örültem annak, hogy milyen jól sikerült. A következő nap azt kértem, hogy vigyenek el városom új gyülekezetébe. Örömmel mentem és semmilyen fájdalmat nem éreztem. Minden fájdalmam teljesen elmúlt. Nincs szükségem több fájdalomcsillapítóra. Már mozgatni tudom a kezemet és kezdem érezni az alsó végtagjaimat is. Tudom, hogy Isten dolgozik.”

A Teddy városában dolgozó orvosmisszionárius házaspár elkezdte kezelni Freddy felfekvéseit, amelyek a hosszú kórházi tartózkodás alatt alakultak ki, és elkezdtek Bibliát tanulmányozni vele és feleségével. A közelmúltban Freddy, felesége és még nyolc barátjuk megkeresztelkedett. Freddy kijelentette: „Igen, rokkant vagyok. Nem tudok hutiákra vadászni és azt tenni, amit valamikor fontosnak tartottam, de soha nem ismertem azt a boldogságot, amelyet most tapasztalok. Mindazzal együtt, aki vagyok, hálát adok Istennek, hogy megmentette az életemet, és megengedte, hogy bizonyságtételem megérintsen sokakat, akik most a lelkészemmel Bibliát tanulmányoznak, és megadta nekem és feleségemnek az örök üdvösség örömét!”

Heti imacélok - január 12-19 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten EGY CSODÁLATOS SZABADULÁSRÓL olvashatunk tapasztalatot.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2020. január 12-19.)

·       Imakérés: A 10 napos imaközösség, amely 2020. január 8-18-ig tart, teljes gőzerővel halad előre. Imádkozzunk továbbra is azért, hogy mindnyájan mélyebben megérthessük azt, hogy mit jelent keresni a Szentlelket! Még nem túl késő bekapcsolódni ebbe az életet megváltoztató 10 napos tapasztalatba. A napi felolvasásokat itt találod magyar nyelven: http://40reggeljezussal.blogspot.com/A segédanyagot innen lehet letölteni: http://adventista.hu/esemeny/tiz-napos-imakozosseg-3/

·       Imakérés: Majdnem fél évre vagyunk a soron következő Indianapolisi Generál Konferenciai ülésszaktól. Arra hívunk, hogy kezdj el imádkozni velünk azért, hogy Isten különleges módon munkálkodjon az ülések alatt és azért, hogy a Szentlélek eddig soha nem látott mértékben munkálkodjon!

·       Imakérés: Imádkozzunk Sherry Clemmer esemény-koordinátorért és a Generál Konferencia stábjáért, hogy jól meg tudják tervezni a 2020-as Generál Konferenciát! Sok logisztikai részletet ki kell még dolgozni. Imádkozzunk azért, hogy az Úr vezesse őket ezeknek a részleteknek a kidolgozásában!

·       Imakérés: Imádkozzunk az Indianapolisi Dóm- és Rendezvényközpont stábjáét, akikkel kapcsolatba kerülünk a közelgő Generál Konferencián! Imádkozzunk azért, hogy pozitív bizonyságok legyünk és ez arra késztesse őket, hogy életüket Krisztusnak adják és részei legyenek Krisztus végidei mozgalmának!

·       Imakérés: Imádkozzunk továbbra is a világ különböző részein található Befolyásközpontokért! Sok van ezekből. Biztos a környezetedben is van egy, amelyért konkrétan imádkozhatsz. 

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok az ázsiai és közel-keleti országokért, ahol kemény vallási üldözés folyik! Imádkozzunk azért, hogy az ott élő hívő testvéreink hűségesek maradjanak Istenhez és az Ő Igéjéhez! Imádkozzunk azért, hogy Isten küldjön még több munkást ezekre a területekre!

Csodálatos menekülésem - írta: G.T. Ng

Péntek volt és én hálás voltam, amikor a gépem leszállt a Virginia állambeli Washington Dulles nemzetközi repülőtéren, miután egy divíziót meglátogattam. Vágytam már egy szombatra otthoni gyülekezetemben, és némi pihenésre is.

Ahogy a gép a kapu felé gurult, a légiutas-kísérő bejelentette, hogy a repülőtér határátkelőinek a számítógépei leálltak és mindenkinek a gépen kell maradni, amíg a hibát el nem hárítják. Felsóhajtottam és hátradőltem a székemben, közben pedig azért imádkoztam, hogy ne tartson túl sokáig.

Eltelt egy óra, aztán kettő. Most már nagyon buzgón imádkoztam. A gépen levő több mint 300 utas egyre ingerültebb lett: „Mi tart ilyen sokáig?” – kérdezték újra és újra a légiutas-kísérőket. A válasz mindig ugyanaz volt: „dolgoznak rajta.”

Míg mi várakoztunk, több gép is leszállt, amelyek az USA-n kívülről érkeztek. Azoknak a száma, akiknek a határátkelőn be kellett lépni, egyre növekedett. Világos volt előttem, hogy ha valamilyen csoda nem történik, egyhamar nem leszek otthon.

A légiutas-kísérők egyre több innivalót osztottak a türelmetlen utasoknak. A lábaim kezdtek elgémberedni, ezért sétálnom kellett egy kicsit. Eldöntöttem, hogy felállok a székemből, és megpróbálom kinyújtani a lábaimat a gép szűk folyosóján. Föl-alá jártam, míg rövid sétáim a gép elejére nem vittek, a nyitott ajtóhoz. Egy pillanatra kihajoltam az ajtón, és körülnéztem a leszálló folyosón. Az őrt álló légiutas-kísérő megkérdezte: „Hol van a helye?”

Megmondtam neki az ülésem számát. „Van csomagja” – kérdezte. „Van” – válaszoltam.

„Hány csomagja van? Hogy néznek ki?”

Kettő, és mind a kettő fekete. Egy fedélzeti táska és egy számítógép táska.” Ideadta őket nekem, és azt súgta: „És most fusson!” És én futottam.

Végigmentem a folyosón, amelynek a végén egy hölgy állt: „Kövessen engem!” – mondta. És én engedelmeskedtem.

Gyorsan végigmentünk a repülőtéren. Hirtelen megérkeztünk egy helyre, ahol az útlevélvizsgálatra kellett lemenni. Az egész második emelet tele volt emberekkel. Az alatta levő szint is tele volt, mind az útlevélkezelésre vártak. Kiszabadultam a gépről, de világossá vált előttem, hogy az éjjel nem fogok hazaérkezni.

Egy másik reptéri alkalmazottal találkoztunk. „Kövesse őt” – mondta a hölgy. És én így tettem.

Gyorsan ment az emberek között. Én megpróbáltam közel maradni hozzá, ahogy a nagy tömegen keresztülvergődtünk. Elvitt egészen az ellenőrző fülkéig. Bemutattam az útlevelemet, ellenőrizték a csomagjaimat, és már mentem is hazafelé. Akadálytalan, teljes menekülés! Csodálkoztam azon, hogy Isten mi mindent megtett azért, hogy válaszoljon az imámra.

Nemrégen valaki megkérdezte, hogy mi a legemlékezetesebb történetem 2019-ből. Azonnal ez a tapasztalat jutott eszembe. Elmondtam ezt a történetet a körülöttem levőknek. „Gondoljátok csak el” – mondtam. „Nem csak egy, hanem három reptéri alkalmazott!” A hallgatóim szintén ámultak Isten közbelépésén. Aztán valaki megjegyezte: „Pont, mint Péter szabadulása a börtönből. Azok angyalok voltak.” Láttam, hogy sokan bólogatnak az asztal körül.

Először ráztam a fejem: „Nem, nem angyalok.” De, ahogy egyre többször visszagondolok, világosan emlékszem, hogy mind a hárman vártak rám. Egyáltalán nem lepődtek meg, hogy találkoznak velem, egy magányos utazóval, akinek bezárva kellett volna lennie egy repülőgépben! Talán csak segítők voltak, vagy esetleg angyalok. Bármelyik is igaz, egy dolog világos: Isten letekintett erre a fáradt utazóra, aki szombatra haza szeretett volna érni, hogy megpihenjen és érezze, hogy nagyon áldott.

Csodálatos szabadulásom emlékeztet sok embere szabadulására a biztos haláltól Jézus testetöltésének köszönhetően. Ő lejött erre a bűnös földre, csecsemőként megszületett, emberként élt, meghalt, mint egy bűnöző, feltámadt, hogy a mennyei szentélyben szolgálhasson, és nemsokára visszatér, hogy örökre véget vessen a bűnnek. Övé a legnagyszerűbb szabadítási történet, amit valaha elmondtak. Hallaluja!

Heti imacélok - január 5-12 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvasunk tapasztalatot, hogy ISTEN 10 PERC ALATT VÁLASZOLT egy nagyon fontos imakérésre.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. december 29-január 5.)

·       Imakérés: Ezen a héten kezdődik el a TÍZNAPOS IMAKÖZÖSSÉG, amely január 10-től 18-ig tart, és amelynek témája: Keressük Isten Lelkét! Imádkozzunk azért, hogy mindannyian eljussunk annak a jobb megértésére, hogy hogyan imádkozzunk. Imádkozzunk azért, hogy életek változzanak meg az örökkévalóságra, és azért, hogy mint gyülekezeti és egyházi család együtt keressük a mélyebb közösséget Istennel. Még nem késő, csatlakozz és legyél részese ennek a különleges, életet megváltoztató Tíznapos imatapasztalatnak! A segédanyagot innen lehet letölteni: http://adventista.hu/esemeny/tiz-napos-imakozosseg-3/

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok az adventista egyház különböző szolgálati osztályaiért és a támogató szolgálatokért! Imádkozzunk azokért, akik ezeket a szolgálatokat vezetik, hogy életük megváltozzon Isten dicsőségére és azért, hogy különleges módon betöltekezzenek Szentlélekkel. Ha eszedbe jut egy konkrét szolgálati osztály és ismered a vezetőjét, imádkozz érte név szerint!

·       Imakérés: Imádkozzunk a Hetednapi Adventista Egyház sokrétű média szolgálatáért szerte a világon, amely az evangéliumot sugározza a világ minden részére! Imádkozzunk különleges bölcsességért és ezen kommunikációs csatornák védelméért, különösképpen a világnak azon területein, ahol egyre nehezebb az evangélium szabad hirdetése!

·       Imakérés: Imádkozzunk az Hope Channel 50 különböző társszervezetéért, azoknak igazgatóiért, elnökeiért és menedzsereiért! Ezek a szolgálatok 56 nyelven sugározzák az evangélium üzenetét.

Csoda 10 percben– Írta: Andrew McChesney

Nehéz első év volt a spanyolországi Adventista Teológiai Főiskolán. Dante Marvin Herrmann minden megtakarított pénzét felhasználta arra, hogy az 5 000 eurós éves tandíját befizesse. Tanórái között dolgozott, hogy másik 5 000 eurót keressen családja, felesége és két kisfia eltartására. Most azzal nézett szembe, hogy egy hosszabb időre távol kellett lennie családjától, mert könyvevangélista munkát vállalt, hogy össze tudja gyűjteni a tandíjra valót a második tanévre. Dante ugyan nem ijedt meg a kemény munkától, de nem azért jelentkezett a Sagunto Adventista Főiskolára, hogy könyvet áruljon.

Miután éveken át hevesen vitatkozott Istennel, el kellett fogadnia azt, hogy Isten, aki halk és szelíd hangon szól hozzá, arra hívja, hogy lelkész legyen. Így, ahelyett, hogy könyveket árulna, inkább azt tervezte, hogy nyáron gyülekezetről-gyülekezetre járva, elmondja történetét; azt hogy hogyan lett adventista egy kábítószerfüggő német fiatalból, akinek egész testét tetoválások borították, és aki a Kanári szigeteken nőtt fel.

Dantenak meg kellett beszélnie a pénzkérdést Istennel. Mivel otthon nem sok lehetősége volt a magányra, elment kedvenc csendes helyére a fürdőszobába és magára zárta az ajtót. Letérdelt és kiöntötte lelkét Istennek: „Apuci, az első év véget ért. Minden tattárgyból a legjobb jegyeket kaptam és tudom, hogy te hívtál ide” – mondta. Dante mindig „apucinak” nevezte Istent, amikor egyedül imádkozott. „Apuci, tudom, hogy te ösztöndíjról gondoskodsz néhány diák számára” – mondta. „Kérlek, segíts, mert nem akarok könyvevangélista lenni csak azért, hogy pénzt keressek. Én Jézust akarom prédikálni. Szabadságra van szükségem, hogy prédikáljak. Semmi pénzem sincs, mert minden megtakarított pénzemet elhasználtam. Apuci, kérlek, segíts!”

Dante megállt és egy halk szelíd hangot hallott: „Mennyire lenne szükséged?” „Lássuk csak” – mondta Dante. „Még öt évem van a főiskolán és ez évente 10 000 eurót jelent. Tehát 50 000 euróra van szükségem.” „Rendben, Dante” – mondta a hang. „Elhiszed, hogy meg tudom adni neked?” „Tudod, hogy nem hiszem” – mondta Dante, „de nagyon hálás lennék, ha megsegítenél, hogy elhiggyem, és köszönöm az 50 000 eurót, amit adsz.”

Tíz perc múlva, Dante kapott 50 000 eurót. Ez történt:

Az ima után Dante távozott a fürdőszobából és bement a vendégszobába, hogy megnézze megérkezett-e az édesanyja, akit vártak. „Szia” – mondta, amikor belépett a szobába.

„Tudod, hogy szeretlek téged.” Az édesanyja mozdulatlanul ült az ágy szélén és az arca olyan fehér volt, mint a meszelt fal. Az egyik kezében mobiltelefonját tartotta. „Mi történt?” – kérdezte Dante izgatottan. „Valami csodálatos dolog történt” – mondta. „Mi történt?” – kérdezte Dante.

„Tudod, hogy 10 éve próbálom eladni németországi házunkat” – mondta. „Egy WhatsApp üzenetet kaptam egy férfitól, aki 50 000 euróval többet ígért, mint amennyit kértem.”

Dante nem tudta, mit tegyen. Nem érezte helyesnek, ha kitörő örömmel felkiált: „Ez az én pénzem. Ezért imádkoztam.” „Várj egy néhány percet, el kell mennem a fürdőszobába.”

Bezárta az ajtót és letérdelt a kőre.

„Apuci, ha azt mondtam volna, hogy 100 000 euróra van szükségem, te adtál volna nekem 100 000 eurót?”- kérdezte Dante. „Dante” – mondta a hang: „Te 50 000 eurót kértél és én 50.000 eurót adtam neked.” „És ha 10 .000 eurót kértem volna, te 100.000 eurót adtál volna nekem?” „Igen, 100 000 eurót adtam volna, de te 50 000-et kértél és 50 000-et adtam.” „Meggondolhatom még?” „Nem, nem teheted” – mondta a hang. Meg kell tanulnod nagyban gondolkodni. Nagyon kicsiben gondolkodsz. Csak a jelen pillanatra gondolsz, de én többet akarok adni neked. Szeretném, ha hinnél bennem. Szeretném, ha elhinnéd, hogy én meg tudom adni azt, amire szükséged van.”

„Rendben” – mondta Dante. „De ki fogja megmondani az édesanyámnak, hogy adja nekem azt a pénzt?” „Elhiszed, hogy meg tudom tenni?” „Igen, hiszem, hiszem” – kiáltotta Dante.

Visszatért a vendégszobába, ahol az édesanyja még mindig ott ült az ágyon. „Dante, tudod, mit akarok mondani?” – mondta, amikor Dante belépett a szobába? „Úgy gondolom, a legjobb, ha neked adom ezt a plusz pénzt a tanulmányaidra.”

Dante, aki 36 éves és most fejezi be második évét, elmondta, hogy a pénzért mondott imára való válasz csak egy a sok értékes tapasztalata közül, amelyet Istennel szerzett a főiskolán.

„Amikor befejeztem az első évelemet a teológián, rájöttem arra, hogy az Istennel járni és hitben járni ugyanaz” – mondta. „Isten nem feltétlenül mutat meg mindent, ami történni fog. Csak annyit kér, hogy bízz benne.”