Heti imacélok - április 21-28 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLO

Ezen a héten egy vonakodó és kételkedő, egykori diákmisszionárius izgalmas történetének második részét olvashatjuk.  

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. április 21-28.)

·       Imakérés: Imádkozzunk együtt a Teljes Tagbevonás keretében szervezett összejövetelekért, amelyek szerte Indiában lesznek 2019. június 12-30. között! Kérjük, hogy Isten hatalmasan munkálkodjon ezeken az összejöveteleken!

·       Imakérés: Imádkozzunk az Adventista Világrádió fejlődő szolgálatáért! Imádkozzunk, hogy még sokan meghallják Isten szeretetének üzenetét a rádióhullámokon keresztül, és közel kerüljenek mennyei Atyánkhoz!

·       Imakérés: Imádkozzunk a mobiltelefonos evangelizációért, amely az Adventista Világrádión keresztül indul! Ezernyi ajtó nyílik így meg az igazság hirdetése előtt, amit sosem tapasztaltunk még.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok velünk együtt a nagyvárosok listájából ezúttal az iráni Tabriz városáért! Tabrizban 1 700 000 ember él. A történelem során már többször volt Irán fővárosa. Vannak ősi keresztény templomok a városban, köztük egy olyan is, amit Marco Polo említ az írásaiban. Ma Tabriz ipari központ, híres az autógyártásról, a textil- szerszám- és egyéb gyárairól.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok, hogy Isten áldja meg Tabriz lakóit a következő területeken:

- imádkozzunk a város vezetőiért

- az ott élő családokért

- a fiatalokért, akik fontos döntések előtt állnak

- a magányos idősekért, hogy barátokat találjanak

- a nők biztonságáért, oktatásáért, jólétéért

- a férfiakért, hogy bölcsek legyenek, építhessék karrierjüket, és értelmes célt lássanak életükben

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok, hogy a Szentlélek töltessen ki a Hetednapi Adventista Egyház tagjaira, hogy legyen erőnk hatékony bizonyságtevőként élni Isten dicsőségére!  

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Ifjúsági MCS – Palotás Kristóf ifjúságvezető és munkatársai; Bp. Újpest – Cserbik János, Izsófalva, Jászberény (szórvány) – Feketéné Trankusz Erzsébet, Bodolai Zoltán, valamint Mayor Zoltán nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Ki a sótartóból Missziótalálkozóért, hogy Isten áldása legyen rajta, hogy gyülekezeteink felébredjenek, betöltsék küldetésüket és sok emberhez elvigyék az evangélium örömüzenetét! Információ itt: http://kiasotartobol.adventista.hu/

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

Kevés gyógyszer, sok imádság

(Tűz általi keresztség – II. rész) – Írta: Jiwan Moon

(E bizonyságtétel idején Jiwan Moon és egy másik fiatal, Seong Hoon, diákmisszionáriusok voltak a Fülöp-szigetek egyik eldugott kis falujában. Ez a történet egy három részből álló sorozat második darabja, az április 17-ei blogbejegyzés folytatása. Íme az első rész, ha elmulasztottad volna olvasni: http://100napimadsagban.blogspot.com/2019/04/ezen-heten-egy-vonakodo-es-ketelkedo.html )

A falu lakói sokféle betegséggel fordultak hozzánk: különösen bőrbetegségekkel. Nem volt tiszta vizük, és ugyanazt a vizet használták a gyerekeik fürdetésére, amiben az állataikat fürösztötték. Az egyetlen gyógyszer egy enyhe antibiotikus hatású kenőcs volt. Tehetetlennek éreztük magunkat.

Úgy döntöttünk, hogy ha semmi mást nem tudunk tenni, hát imádkozunk a gyerekekért, akiket hozzánk hoznak. Csodálatos módon minden gyerek meggyógyult, akire csak rátettük a kezünket és imádkoztunk! Seong Hoon és én nem hittünk a szemünknek!

Egyik este néhány férfi egy fiatalembert kísért hozzánk. A fordítónk közölte, hogy a férfiak testőrök. Az egyik vendég a szomszéd falu törzsfőnöke, a fiatalabbik pedig a fia volt. A fordító szavaiból megértettük, hogy a fiúnak gyomorfekélye van, és azt akarják, hogy segítsünk rajta.

A Pepto-Bismol, egy bizonyos bizmut tartalmú gyógyszer volt a készletünkben az egyetlen, ami gyomorbántalmakra való, de tudtam, hogy ez egyáltalán nem gyógyítja a fekélyt, de még ha gyógyítaná is, egy adagtól nem lesz eredmény. Nem tudtam, mitévő legyek.

„Tennetek kell valamit!” – sürgetett idegesen a fordítónk. „A folyón túl lévő faluból jöttek.”

Az egyetlen dolgot tettem, amit tudtam. Így szóltam a férfihoz: „A bizmut az egyetlen gyógyszer, amit be tudok adni a fiának. Ez nem fekélyre való, hanem gyomorbántalmakra, de mégis alkalmazzuk. Utána pedig már csak azt tehetjük, hogy imádkozzunk érte.”

A férfi elég bizalmatlan volt, de megengedte, hogy beadjuk a gyógyszert a fiúnak, és imádkozzunk érte. „Uram!” – könyörögtem. „Nincs olyan gyógyszerünk, ami jó lenne a fiúnak, de kérünk, gyógyítsd meg őt!”

Az ima után megígértem a főnöknek, hogy elmegyek majd hozzájuk egy jobb gyógyszerrel. Két nappal később meg is látogattuk őket. „Hol van a fia?” – kérdeztem tőle. „Reméljük, a gyógyszer nem okozott semmilyen bajt.”

„A fiam a kukoricaföldön van” – válaszolta a férfi széles mosollyal. „Jól van. Köszönöm a gyógyítást!”

Nem hittem a fülemnek. Mit tettünk mi? Tudtam, hogy Isten hatalma gyógyította meg a fiút. Amikor láttuk, hogy Isten munkálkodik rajtunk keresztül, akkor mi magunk is változtunk. Már nem féltünk semmitől. Átkeltünk a folyón, hogy máshol is tanítsuk az embereket a Bibliából. Órákig másztunk a hegyeken, hogy egy-egy családot meglátogassunk.

Miután napokig látogattuk az embereket a szomszédos területen, eldöntöttük, hogy evangelizációt tartunk. Kölcsönkértünk egy áramfejlesztőt a déli Mindanao missziótól, és végiglátogattuk a falvakat, hogy meghívjuk az embereket. Lelkesített a gondolat, hogy többet beszéljünk az ott élőknek Isten szeretetéről és arról, hogy milyen boldogságot tud ez hozni az életükbe. Egy tényezővel viszont nem számoltunk: az időjárással.

A legtöbb napon kétszer is esett az eső. Aznap, amikor az előadásokat kezdtük volna, egész délután zuhogott. Aggódtunk. Este fél hétkor kezdődött volna az előadás. Hatkor jöttek páran, hogy megnézzék, megtartjuk-e a prédikációt. Elhalaszthatnánk az alkalmakat, gondoltam magamban. Aztán meg azt: dehogy halasztjuk! Ezt az előadást nem lehet elhalasztani! Csak pár napunk van arra, hogy az embereknek a Megváltóról beszéljünk. Nincs olyan ok, ami miatt Isten ne akarná, hogy megtartsuk ezeket az előadásokat.

Mindenkinek azt mondtam: „Isten akarja ezeket az összejöveteleket, de sátán el akar csüggeszteni bennünket. Imádkozzunk!” Hatan kezdtünk imádkozni. Amikor én voltam soron, így imádkoztam: „Uram, tudjuk, hogy el fog állni az eső, de legalább 15 percre van szükségünk, hogy működésbe hozzuk a generátort. Kérlek, állítsd meg az esőt 6:15-kor!”

Miután áment mondtunk, az eső még jobban rákezdte, mintha gúnyolódni akarna rajtunk. A többiek rám néztek. „Készüljünk csak tovább!” – mondtam nekik. Pontosan 6:13-kor az eső elállt. Hálát adtunk Istennek a csodáért. Izgatottan figyeltük, mit fog tenni értünk.

Az időjárás nem okozott több galibát a két hétig tartó sorozat alatt. Végül több mint ötvenen fogadták el Jézust személyes Megváltójuknak. Az utolsó szombaton nyolcan közülük meg is keresztelkedtek. Igen, mi olyan Istent szolgálunk, aki gyönyörködik abban, hogy válaszoljon imáinkra!  

(A bizonyságtételt április 28-án folytatjuk itt, a blogon.)

Jiwan Moon a nyilvános campus-szolgálatok vezetője a Generál Konferenciánál. Az Adventista Káplánok Szolgálatának is az egyik társelnöke. A marylandi Silver Springben él feleségével és három lányával.