100 nap imádságban - 89

   89. nap – június 21. vasárnap

“Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek MINDEN lehetséges” Mk 10:27

IMACÉLOK:

1.   Imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért a 2015-ös Generál Konferenciai ülésszak minden küldöttjére és résztvevőjére olyan mértékben, hogy félre tudjanak tenni minden büszkeséget, gonosz beszédet, követelőzést bizonyos tisztségre való megválasztásért, és e helyett inkább alázattal keressék Isten áldásait - a menny legnagyobb elismerését - még akkor is ha másokat magasabb tisztségbe helyeznek, mint őket.   

2.   Imádkozzunk azért, hogy minden reggel, amikor a küldöttek az Almodome-ba érkeznek, érezzék meg Isten édes jelenlétét, és igyekezzenek úgy viselkedni és úgy beszélgetni, hogy igazán megdicsőítsék Istent.

3.   Imádkozzunk azért, hogy Isten keresse meg az osztályok vezetőit (vagy tartsa meg helyükön a jelenlegit) akik a leginkább megdicsőítik Őt azzal, hogy előmozdítják az egyház küldetését a Generál Konferencia székházában.

4.   Imádkozzunk azért, hogy Isten áldja meg a Generál Konferencia hír és kommunikáció csapatát, ahogy közzé teszik a beszámolókat és az eseményeket oly módon, hogy közben dicsőséget és tiszteletet szerezzenek Istennek, és áldást azoknak, akik ezt a mozgalmat figyelemmel kísérik.

5.   Imádkozzunk azokért, akik a színfalak mögött dolgoznak a tervezésen és a logisztikai feladatokon a San Antonio-i Generál Konferencia lebonyolításában, hogy Isten hatalmára támaszkodjanak és ne a saját erejükre, miközben minden részletet kidolgoznak.

6.   Imádkozzunk, hogy az egész egyházban személyes és folyamatos hangsúlyt kapjon a naponkénti bibliaolvasás, a “Megújulás Isten Igéje által” c. program keretében.

7.   Imádkozzunk, hogy szívből hálásak legyünk és tudjuk teljesen elfogadni a Prófétaság Lelkének írásait úgy, mint amely ma is alkalmazható, valamint hogy az egyház vezetősége és tagsága olvassa rendszeresen ezeket az írásokat.

8.   Imádkozzunk azért, hogy gyermek és ifjúsági programok megújító tapasztalatot jelentsenek fiataljaink számára, ami arra ösztönzi őket, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljenek Istennel.

9.   Imádkozzunk azért, hogy a gyülekezetek és a vezetés nagyobb figyelmet fordítson az ifjúság képzésére, hogy olyan misszionáriusok legyenek, akik az örökkévalóságra terveznek, és ne csak maguknak és a világnak éljenek.

10.               Imádkozzunk azért, hogy az a sok ezer ember, akik késztetést éreztek arra, hogy ez alatt a 100 nap alatt imádkozzanak Isten egyházáért, ne úgy tekintsenek a Generál Konferenciai ülésszak végére, hogy most már abbahagyhatják az imádkozást, hanem imájuk egyre buzgóságosabb legyen, míg Jézus ígérete a Szentlélek kiáradásában teljességgel be nem teljesedik és addig míg Ő visszajön a dicsőség felhőin.

Gyógyulás az egységben

·        Bibliai szakasz elmélkedésre: Ésa 61:1-3

·        Alapige: Ésa 61:1 “Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”

A legutóbbi áhítatnak, amelyet A megbocsátás szabadsága címmel írtam, sokkal nagyobb reakciót keltett, mint amit valaha elképzelhettem. Ebből arra következtettem, hogy egy olyan időben élünk, amikor az egyház sokkal inkább tele van összetöretettséggel, mint korábban bármikor.  

A gyülekezeti családon belüli sebek sokkal mélyebbek, mint gondolnánk, és miközben mi egy hívő emberekből álló testület vagyunk, és a napi ügyeinkkel vesződünk, nyilvánvaló, hogy az ellenség hatalmas vesztességeket okoz közöttünk szívünk mélyebb sebei által. Talán az takarja el Krisztus világosságát a szemünk elől, hogy gyermekeink letértek a szentség útjáról, házasságunk szétesett, gyűlölettel, öngyilkossággal, szexuális erkölcstelenséggel találkozunk, és  gyakorlatilag megfojt bennünket az a sűrű sötétség, amely a fájdalomban és széthúzásban gyökerezik gyülekezeteinkben.

Napi munkám közben gyakran szembesülök azzal a megmagyarázhatatlan fájdalommal, amely az életkedvet is kiszárítja szívemből. Mindenhol összetöretettséget és kétségbeesést tapasztalok.

Azonban újra és újra Urunk szavaira emlékezek Ézsaiás 61:1-3-ban, hogy az életben az a hívatásom (és a tietek is), hogy gyógyulás és remény forrása legyek az elcsüggedtek számára. Isten mindannyiunkat elküldött, hogy bekötözzük a megsebzett szíveket - ami a szeretteiktől kaptak sebeket jelenti, vagy azt, hogy kirekesztették őket közösségükből. Isten arra hívott, hogy szabadulást hirdessünk az ellenség foglyainak, azoknak, akik szándékosan vesznek részt olyan dolgokban, ami nem testszik Istennek. Miközben ők az ellenség foglyai és nincs erejük a szabadulásra, imáink segíthetnek nekik a szabadulásban. Isten arra is hív, hogy reményt adjunk azoknak, akik elcsüggedtek és a halált kívánják, annyira egyedül érzik magukat ebben a kegyetlen világban.

A háború áldozati ott vannak mindenhol. Ezért akarja Isten, hogy gyülekezeti testületként egyesüljünk imában, szabadítsuk ki a sötétség foglyait, a fizikai, érzelmi és szexuális erőszak áldozatait és mindenkit, aki rászorul erre.

A saját szívünket is meg kell vizsgálnunk, hogy esetleg tudva vagy tudatlanul valakit gyülekezeti közösségünk perifériájára szorítottunk. Arra hívattunk, hogy reményt és gyógyulást, bátorítást és szeretetet kínáljunk fel számukra is. És amint értük imádkozunk, azt fogjuk tapasztalni, hogy irántuk való ellenszenvünk elpárolog. Igen, itt van annak az ideje, hogy ezek a falak leomoljanak és gyógyulás következzen be.  

Ellen White így int bennünket: "Keresztényekként ne tegyünk olyat, ami elszakít bennünket egymástól. Egységünkkel és szeretetünkkel Krisztus jellemét kell kinyilatkoztatnunk." Review and Herald,  1897. április 27.).

Ha egyek vagyunk küldetésünk betöltésében, ami alkalmassá tesz a Szentlélek kiáradásának elfogadására, és ha hatékonyan ajánljuk fel a reményt és gyógyulást haldokló világunknak, meg kell engednünk, hogy Isten meggyógyítsa a köztünk levő sérelmeket és sebeket. Egységben és szeretetben össze kell fognunk, és úgy kell tekintenünk egymásra, ahogy Jézus tekint ránk. Az egység gyógyulást fog hozni, és mi új erővel tudunk továbblépni egységes testületként, és egyházunk újból virágkorát fogja élni

Szívből jövő imádság:

Szerető Urunk, bocsáss meg nekünk, hogy személyes életünk világi gondjai eltérítettek bennünket küldetésünktől. Annyit viaskodunk egymással, hogy szem elől tévesztettük szolgálatra való hívásodat, hogy a megsebzetteknek szolgáljunk gyülekezeti családunkon belül. És nem engedtük meg, hogy meggyógyítsd szívünk fájdalmait. Egyesíts bennünket Urunk Ézsaiás 61 küldetésében, hogy a te szolgáid legyünk, akik gondoskodnak azokról, akik szomorúak a gyülekezetünkben. Legyünk gyönyörűséges korona a hamu helyett, az öröm olaja a gyász helyett, és dicsőség palástja a megterhelt lélek helyett. Egyesüljünk a kereszt lábánál és kapjunk gyógyulást Tőled, hogy megoszthassuk a gyógyulás reménységét a világ többi részével. Jézus nevében! Ámen.

Írta: Shanter Alexander