100 nap imádságban - 82

82. nap – 2015. június 14. vasárnap

“Az Úrnak lehetetlen-e BÁRMI?” 1 Móz 18:14

IMACÉLOK

1.   Imádkozzunk, hogy a Szentlélek olyan erővel áradjon ki a Generál Konferencia ülésszakán, hogy akik az Alamodome-ba jönnek, mind világosan érezzék Isten jelenlétét.

2.   Imádkozzunk, hogy a Generál Konferencia mottója, „Kelj fel, világíts, Jézus jön!” minden hetednapi adventista számára új jelentőséget nyerjen az ülésszakon, és késztetést érezzenek, hogy kimenjenek és hirdessék az evangéliumot széltében és hosszában, amíg a próbaidő ajtaja nyitva áll.

3.   Imádkozzunk a július 4-i szombati összejövetelért, melynek témája „Az Egyház Misszióban” lesz. Imádkozzunk, hogy Isten vezesse és irányítsa mind az előadókat, és a zenét is, amelyet előadnak, hogy az igazán Isten dicsőségének ünneplése legyen.

4.   Imádkozzunk, hogy Isten adjon bölcsességet a jelölőbizottságnak abban, hogy kit jelöljön a Generál Konferencia elnökéül, titkárául és pénztárosául a következő öt évre.

5.   Imádkozzunk, hogy Isten vezessen abban, hogy kiket válasszanak Generál Konferencia alelnökeinek a következő öt évre. (Néhányan nyugdíjba vonulnak!)

6.   Imádkozzunk azért, hogy Isten találjon istenfélő, tanítható és alázatos vezetőket a jövő számára; olyan vezetőket, akik Krisztus központú vezetést gyakorolnak, miközben az egyház betölti a Menny által kijelölt küldetését.

7.   Imádkozzunk a megbeszélésekért és a szavazásokért, amelyek Generál Konferencia Alapszabályában és szabályzataiban való technikai változtatásokat érintik, hogy ezek a változások világosak legyenek, és csak a szervezet működésének még simábbá tételét szolgálják.

8.   Imádkozzunk Shian W. O’Connorért, a Cayman Szigetek elnökéért a Közép-amerikai Divízióból, aki az egyik reggeli áhítatot fogja tartani az ülésszakon.

9.   Imádkozzunk a divíziós jelentésekért, amelyek minden este hangzanak majd, hogy Isten áldja meg őket, amint terveznek és készülődnek megosztani a világegyházzal mindazt, amit Isten tett értük az utóbbi öt évben saját divíziójukban.

10.               Imádkozzunk a küldöttek és a jelenlévők gyermekeiért, akik ott lesznek az ülésszakon, hogy közelebb kerüljenek Istenhez az ifjúsági alkalmakon és a speciális foglalkozásokon.

Csakis Jézus, a Megfeszített

·        Elmélkedésre szánt bibliai szakasz: 1 Kor  2:1-5

·        Alapige: „Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.” 1 Kor 2:2

Hetek óta tartó nemzetközi evangelizációs utazásom során csaknem panaszkodni kezdtem Istennek, hogy bár az Ő munkáját próbálom végezni, az mégis teljesen leszívja minden erőmet, kifáraszt a sok éjszakázás, korán kelés, a zaklatott napirend. Nem csak fizikailag: úgy éreztem, a lelkem is kiszárad. Tudtam, hogy ennek nem szabadna így lennie.

Az imáimra akkor jött válasz, amikor épp egy 53 kilométeres "lazító túra" 32. kilométerénél tartottam, valahol Dél-Amerika hegyei között. „Rosszul közelíted meg a kérdést” - súgta Lelke a szívemben. „Magáért a munkáért végzed a munkát, ez pedig mindig kiszáraszt. Szeretetből dolgozni: ez egész más. Az életed célja nem a munka. Az életed célja Jézus Krisztus.”

Miért van az, hogy sokszor a legegyszerűbb dolgok adják a legmélyebb megvilágosodást?

Eszembe ötlött Jelenések 4:11, mint hűs folyó a sivatagban. “Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” Ez az élet! Az Ő dicsősége. Mély felfrissülés a léleknek, hogyha csak az Övé vagyok... Teljesen az Övé, csakis az övé. Hogyha az élet és a munka mind a szeretetért van - olyan szeretetért, mely erősebb a halálnál.

Mint egyháznak, küldetésünk van - hogy elvigyük az evangéliumot a világnak, és minden nemzetet tanítvánnyá tegyünk (Mát 28:19-20). Ez nem könnyű feladat. De volt ezelőtt egy idő, amikor az evangélium "hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt" (Kol 1:23), sokkal nagyobb viszontagságok közt, mint amelyekkel mi állunk szemben. Akkor mégis mi tette lehetővé? Pál ezt így összegzi: "Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről." "Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének gazdagsága miatt, akiért kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem" (1 Kor 2:2, Fil 3:8, ÚRK). Vélemény, hírnév, kényelem, könnyű lét, büszkeség, népszerűség - nem, egyik sem. Jézus Krisztus. Ő, mint megfeszített. Minden más kár és szemét.

Dicsőség!

Küldetésünket önmagunktól nem teljesíthetjük. De küldetésünk teljesíthető, ha Jézus Krisztus mellett minden más kár és szemét a Szentlélek megelevenítő hatalma által. Amikor közös kincsünket Őbenne megtaláljuk, azt az Egyet, Aki miatt megéri félretenni mindent – véleményünket, kényelmünket, hírnevünket – és alázattal mindent veszni hagyunk Őérte. Isten Igéje pontosan taglalja, hogy közös ügyünk, egységünk a misszióban, abban áll, hogy mennyire vagyunk együtt készségesek arra, hogy Jézus mellett minden mást veszteségnek ítélünk; hogy mennyire vagyunk eltökéltek abban, hogy Rajta kívül mást ne ismerjünk. Az alárendelődés ilyen lelkülete nélkül hegyek közt kallódó juhok vagyunk.

A szolgálatról és misszióról alkotott képem forradalmi változást vett. Bárcsak mind, együtt Őérte élnénk. Ó, Uram, Tiéd a dicsőség és a tisztelet és a hatalom!

Szívből jövő imádság:

Drága mennyei Atyánk, hogyan is fejezhetnénk ki jobban, mint Pál, "Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1 Kor 2:2, ÚRK). Bárcsak ez lenne az egyetlen fókuszpontunk! Bárcsak ez lenne a kulcs, ami mindent helyre tesz. A Te dicsőségedért és tisztességedért kértünk, Ámen.

Írta: Natasha Neblett

Fordította: Erdődi Péter

További idézet: „Krisztus az az összekötő láncszem és aranykapocs, mely összeköti a hívőket Istenben. Nem szabad, hogy ebben a hatalmas próbaidőben elkülönülés legyen! Isten népéről így szól a Szentírás: "Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban" (Ef 2:19-21). Isten gyermekei egységes egészet képeznek Krisztusban, aki a figyelem központjába helyezi keresztjét. Mindazok, akik hisznek, egyek Őbenne” (Szemelvények 3. kötet, 21.o.).