34. nap - 2015. április 27. hétfő
„Szívünket feltárni Istennek mint
barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek,
kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az
ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá. Amikor
Krisztus e földön járt, imádkozni tanította tanítványait. Arra oktatta őket,
hogy mindennapi szükségleteiket vigyék Isten elé, és összes gondjaikat őreá
vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi
számunkra is.” Jézushoz
vezető út, 70. oldal
IMACÉLOK:
1.
Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek kiáradjon, és
nyilvánvalóvá legyen mindenki előtt az elközelgő Generál Konferencia ülésen,
hogy Isten hatalmas dolgokat tett az imára való válaszként.
2.
Imádkozzunk azért, hogy ez a Generál Konferencia
fordulópont legyen az egyház történelmében.
3.
Imádkozzunk, hogy a GK ülésszak ne szokványos
ügyintézés legyen, hanem lelki megújulás, amely erővel tölt fel minket, hogy
elérhessük a világot Jézus számára.
4.
Imádkozzunk azért, hogy Isten olyan embereket hozzon
el a Generál Konferencia ülésszakára, akiket Ő akar, és hogy a résztvevők (úgy
a vezetők, mint a laikusok) igazán megtért, újra megtért emberek legyenek, vagy
olyanok, akik az ülés alatt elfogadják a meghívást, hogy mélyítsék el
kapcsolatukat Krisztussal.
5.
Imádkozzunk azért, hogy senki se próbálja meg manipulálni a napirendet vagy az üléseket,
hanem engedjük meg a Szentlélek, hogy hasson a szívünkre.
6.
Imádkozzunk azért, hogy az imaszemináriumok áldásosak kegynek, és az emberek megtalálják
azokat. Azért is imádkozzunk, hogy a jelenlevők megtalálják az Imaszobát az
Alamodome F termében.
7.
Imádkozzunk azért, hogy az audio-vizuális és
technikai eszközök jól működjenek, hogy mindenki jól hallhasson mindent,
akárhol is üljön a teremben.
8.
Imádkozzunk azért, hogy a fordítások pontosak és a
Szentlélektől áthatottak legyenek.
9.
Imádkozzunk a Generál Konferencia Sáfársági
osztályának, titkárságának és pénztárának vezetőiért és küldötteikért a világ
minden részéről.
10.
Imádkozzunk a tized és az adományok
növekedéséért a gyülekezeti tagok körében világviszonylatban, hogy ne raboljuk
meg Istent attól, ami az Övé.
Szeressük keresztény felebarátainkat
·
Bibliai szakasz elmélkedésre: Lk 10:25-37
·
Alapige: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből
és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.”
Lk 10:27
Az ember elgondolkozhat azon, hogy vajon mit nehezebb
feladni, ha úgy dönt, hogy az Urat fogja követni. Vajon a karriert? Nem! Vajon
a világi életmódot, a felszínes boldogságot, amit a tánc, az ivás, vagy szórakozás
nyújt? Nem! Vajon a focirajongás feladása nehezebb, vagy a versenysportoké,
ahol sok érmet nyerhetnénk? Ismét csak nem!
Őszintén mondhatom, hogy ezek közül a dolgok közül – legyenek
azok bármily nehezek is – egy sem olyan nagy áldozat, hogy ne lehetne lemondani
róla. Az élet, amit Isten cserébe adott nekem, nem egyszerűen egy „másfajta
élet”, hanem sokkal bővölködőbb élet, amit nem adnék a világ minden kincséért
sem!
A keresztény élethez hozzá tartozik a nem várt küzdelem,
és ezek a kihívások tesztelik és a végsőkig megpróbálják a jellememet. Ezek
azok a dolgok, amelyekkel folyamatosan küzdök, hogy alárendeljem Istennek.
Jézus Lk 10:27-ben összegezte a keresztény kötelességet: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te
felebarátodat, mint magadat.” Lk 10:27
Láthatjátok, hogy az a parancsolat, hogy szeressem az
Urat – aki soha semmi rosszat nem tett nekem, hanem szeret, megment és elfogad
engem úgy ahogy vagyok – különbözik attól a parancsolattól, hogy szeressem a
felebarátomat, mint magamat. Miközben küzdelmes lehet a világban levő embereket
szeretni, az én legnagyobb küzdelmem az, hogy tiszteljem és elfogadjam
keresztény embertársamat, akinek gyakran hiányosságai és gyengeségei vannak, és
aki gyakran megsebez engem. Azonban az a képesség különböztet meg bennünket a
világ más vallásaitól, hogy Krisztushoz hasonlóan szeretünk. És ha Őt követjük,
meg kell tanulnunk szeretni azokat, akik körülöttünk vannak (beleértve
keresztény testvéreinket, akik nem kedvelnek bennünket) önzetlen és áldozatkész
szeretettel.
Ez a fajta alárendelés nem könnyű, de Őt dicsőítem, mert
miközben folyamatosan azt keresem, hogy hogyan adhatnám neki a szívemet, Ő
folyamatosan adja nekem az erőt, hogy szeressem és elfogadjam keresztény embertársaimat.
Szívből jövő imádság:
Drága Uram, segíts
meg úgy látnom másokat, ahogyan te látod őket. Adj nekem szemgyógyító irt, mert
én vak vagyok, és nem látom a Te kezed nyomát a körülöttem levő testvéreim
életében. Inkább a hibáikat, büszkeségüket, önzésüket veszem észre, de segíts
meg hinnem és belátnom, hogy Te befejezed bennük a munkát, amit elkezdtél,
pontosan úgy, ahogyan velem is teszed. Segíts, hogy a szeretet eszköze legyek,
amelyet használni tudsz arra, hogy meglágyítsd és formáld testvéreim szívét. És
ahogy folytatjuk a 100 napos imaközösséget, igazi szeretet költözzék a
szívünkbe felebarátaink iránt. Jézus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése