30. nap - 2015. április 23. csütörtök
"Kérdeztem az angyalt,
miért nincs több hit és erő az adventista egyházban? Így felelet: 'Ti nagyon hamar
elengeditek a Mindenható karját. Szálljon fel fohászotok Isten királyiszékéhez
és tartsanak ki erős hitben. Az ígéretek bizonyosak. Higgyétek, hogy elnyeritek
azokat a dolgokat, amikért könyörögtök, s akkor mind meglesznek azok.' Ezután
Illésre hívták fel figyelmemet. Ő hozzánk hasonló ember volt, de áhítattal és
buzgón imádkozott. Hite kiállotta a próbát. Hétszer könyörgött az Úrhoz s végül
megjelent a felhő. Láttam, hogy az Úr ígéreteiben kételkedünk s az Urat
hitetlenségünkkel megsértettük." Tapasztalatok és látomások,
73. oldal az angolban.
IMACÉLOK:
1. Imádkozzunk, hogy „Ami lehetett volna” 1901-ben, megtörténjen
2015-ben, hogy siettesse Jézus visszajövetelét.
2. Imádkozzunk, hogy valóban a Szentlélek
vezesse a Generál Konferencia ülésszakát minden tekintetben, és hogy sok ima
szálljon fel, bűnvallomással, alázattal, megbékélve, önzetlen szolgálattal, és
a misszióra koncentrálva, minden résztvevőért, és különösen a vezetőkért.
3. Imádkozzunk, hogy általános, erőteljes
megbecsülés és élő lelkesedés kísérje az egyház küldetését, hogy ez háttérbe
szorítson minden egyéb vitatémát.
4. Imádkozzunk,
hogy Isten töltse be az Alamodome-ot jelenlétével, és hogy akik belépnek az
ajtón, rögtön érzékeljék a Szentlélek erejét.
5. Imádkozzunk,
hogy a soron következő Generál Konferencia ülései fordulópontot jelentsenek
egyházunk történelmében.
6. Imádkozzunk
azokért, akik most a színfalak mögött dolgoznak a San Antonio-i GK ülésszak
tervezésében és logisztikáján.
7. Imádkozzunk
a San Antonio-i szállodák személyzetéért, hogy szívüket megérintse sok
hetednapi adventista élete a GK ülésszaka idején.
8. Imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért Alberto Gulfan-ra
(Dél-Ázsia Csendes-Óceáni Divízió), és Barry
Oliver-ra (Dél-Csendes Óceáni Divízió elnöke) valamint minden unió,
egyházterület és misszió elnökére divízióikban.
9. Imádkozzunk a világszerte zajló Nagyvárosi misszió
kezdeményezéseiért, hogy milliókat érjünk el Krisztus számára.
10. Imádkozzunk, hogy a világon minden
hetednapi adventista férfi, nő és gyerek egységes evangélizációs és
bizonyságtevő tevékenységekben vehessen részt, amihez a Szentlélek ad erőt, ha
átengedjük Neki a vezetést az életünkben.
Jézusunk menedék
• Bibliai szakasz elmélkedésre: Lk
4:42-5:16
• Alapige:
" De ő félrevonula a
pusztákba, és imádkozék." Lk 5:16
Éreztétek-e már valaha is a szabadságotok
végén, hogy fáradtabbak vagytok, mint amikor elkezdődött? Én úgy emlékszem
vissza egy szabadságomra a közelmúltban, hogy ‘Ez őrület! Mi értelme
szabadságot kivenni, amikor az éppolyan kimerítő, mint a munkavégzés?'
A mindennapi életünk állandó
rohanása, folyton növekvő stressze és nyomasztó elfoglaltsága miatt
mindnyájunknak szüksége van egy igazi menedékre, de miféle menedéket keressünk?
Először azt a kérdést kell feltennünk, hogy hogyan birkózott meg mindezzel
Jézus? Végtére is több nyomás, több potenciális stressz-forrás és nagyobb
felelősség nehezedett rá, mint amivel te vagy én valaha is találkozni fogunk.
Lukács 5:15-ben bepillantást
ad Jézus kimerítő programjába. “A hír
azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt
hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből.”
Az erős stressz és a
hihetetlen nagy lehetőség idején beszélni! Lelkészként azt érezném, ha tömegek
gyülekeznének a gyülekezetembe, hogy az evangéliumot hallgassák és szolgáljanak
nekik, hogy ez a pillanat, amikor a túlhajszolás fokozatába kell kapcsolni!
Egyértelmű, hogy ez nem annak az ideje, hogy visszavonuljak és távozzak a tömeg
köréből. Vagy mégis?
A történet Lk 5:16-ban
folytatódik: “De ő félrevonula a
pusztákba, és imádkozék.” Hú! Jézus példája feltárja a visszavonulás
fontosságát. Isten Fia számára pedig nem volt nagyobb öröm, sem pihentetőbb
tevékenység, sem alkalmasabb módja az Őt minden felől ostromló szükségletek
betöltésének, mint visszavonulni és imában tölteni egy kis időt. De miközben
mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amelyektől visszavonulnánk, amikor a
nagyon szükséges megpihenésnek ez a pillanata elérkezik, úgy tűnik ritkán
használjuk azt imádság céljára.
Nemrég eldöntöttük a
feleségemmel, hogy megpróbáljuk Jézus példáját szó szerint követni. Volt néhány
rugalmasan kezelhető nap a programunkban, és eldöntöttük, hogy ezt az időt arra
használjuk, hogy visszavonuljunk és imádkozzunk. Az igazat megvallva ezt
nehezebb volt elmagyarázni némely jó szándékú barátnak és családtagnak mint
gondoltam volna. Mert ez egyszerűen nem olyasmi, amit a napjainkban tenni
szokás. De őszintén mondhatom, jó ideje nem volt részem olyan felüdülésben,
mint amit ez a néhány nap hozott. Amikor eltelt ez az időszak, azt mondtam a
feleségemnek, “Miért nem erre használjuk a szabadságunkat minden évben?”
Ezért aztán azt kérdezem
tőled, állásfoglalásra késztetve téged is és a saját szívemet is: Mi lenne, ha
tényleg úgy élnénk, mint Jézus? Mi lenne, ha a végső menedékünk az lenne, hogy
Istenhez futunk és imádkozunk?
Szívből jövő imádság
Drága
mennyei Atyánk, bocsásd meg nekünk, hogy világi időtöltésekhez folyamodunk az
erőnk megújítása érdekében ahelyett, hogy Hozzád fordulnánk, aki minden igazi
megnyugvás és erő forrása vagy. Bocsásd meg nekünk, hogy elfeledkezünk arról,
hogy a Te jelenlétedben teljes öröm van (Zsolt. 16:11). Adj nekünk imádságos szívet! Taníts minket
arra, hogy visszavonuljunk a bokros teendőinktől (beleértve még a szolgálattal
járó feladatokat is) imádság céljából. Növeljed a mi hitünket a Te hatalmadban,
amely nagyobb dolgokra képes az imára válaszul, mint amit mi tudnánk tenni
erőtlen erőfeszítéseinkkel. Áraszd ki ránk kérünk a Te Lelkedet, az imádság
Lelkét (Zak. 12:10). Áraszd ki a Te Szentlelkedet az Egyházunkra. Követni akarjuk
Jézus példáját! Haza szeretnénk menni. A Te drága nevedben, Ámen.
Írta: Zac Page
Fordította: Stramszki István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése