100 nap imádságban 23

   23. nap - 2015. április 16. csütörtök

“Attól nem kell félnünk, hogy az Úr figyelmen kívül hagyja népe imáját. Az a veszély azonban fennáll, hogy a kísértésekben és próbákban elcsüggedve felhagyunk az imádkozással" (Krisztus példázatai 117. oldal, az angolban 175).

         IMACÉLOK:

1.   Imádkozzunk azért, hogy a Jóel 2-ben megjövendöltek beteljesedjenek - hogy Isten Szentlelke kiáradjon minden testre, és hogy az evangélium eljusson az egész világra.   

2.   Imádkozzunk azért, hogy ne csak szokványos ügyek intézése történjék a Generál Konferenciai ülésen, hanem a lelki megújulás ideje legyen, amely minden jelenlévő szívét felfrissíti.

3.   Imádkozzunk azért, hogy minden küldött ismét megtapasztalja az "első szeretetet" és késztetést érezzen arra, hogy mélyebb kapcsolatra jusson Jézus Krisztussal ezen az ülésen. 

4.   Imádkozzunk azért, hogy Isten vonjon védő korlátot a küldöttek és családjaik köré, mivel ők a szolgálat élvonalában állnak és Sátán haragszik rájuk, és támadni akarja őket különféle módon. Imádkozzunk azért, hogy Isten zászlót emeljen ezek ellen a támadások ellen a mi családjainkban.

5.   Imádkozzunk azért, hogy a küldöttek és jelenlevők előnyben részesítsék a Jézus lábainál töltött időt minden reggel, mielőtt szolgálatba állnának - nem elsietve, hanem annyi időt, amennyi szükséges számukra ahhoz, hogy megerősödjenek az Úrban.

6.   Imádkozzunk azért, hogy Isten gondoskodjon megfelelő vezetőkről a világ különböző tájaira a Generál Konferenciai választásokon, majd az év végi üléseken a különböző Divíziókban.

7.   Imádkozzunk azért, hogy Isten áldja meg a döntéseket minden napirendi ponttal kapcsolatosan. 

8.   Imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért a Generál Konferencia alelnökeire Armando Miranda, Artur Stele, és Benjamin Schoun-ra valamint családjaikra.      

9.   Imádkozzunk Mark Finley-ért és az evangélizációs sorozatokért, amelyeket ő és mások tartanak San Antonio-ban a Generál Konferenciai ülésszakot megelőző időben. Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek vezessen az előadásokra őszintén kereső embereket. Imádkozzunk azért, hogy az átfogó reklámkampány hatást gyakoroljon az emberekre és hozza el őket az előadásokra. Imádkozzunk azért, hogy a gyülekezetek aktívan legyenek barátaik és szomszédjaik meghívásában az előadásokra. Imádkozzunk azért, hogy Isten Szentlelkének kenete legyen az összejöveteleken és azok életet megváltoztató alkalmak legyenek.   

10.               Imádkozzunk minden adventista gyülekezeti tagért, hogy felismerjék, hogy misszionáriusok a mindennapi életükben, a bolti eladó, a benzinkutas és az irodai dolgozók számára. Imádkozzunk azért, hogy egyetlen lehetőséget se hagyjunk ki, hogy bizonyságot tegyünk Krisztus szeretetéről.  

De én nem vágyom imádkozni!

·        Bibliai szakasz elmélkedésre: Jn 20:24-29

·        Alapige: “Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Jn 20:29

Gyakran a kezdet a legnehezebb az imádkozásban. "Én most nem vágyom imádkozni! Imádkoznom kell akkor is, amikor az érzéseim nem ezt diktálják? - kérdezik egyesek. Ezzel én is komolyan küzdöttem a múltban.

Azonban mint keresztényeknek rá kell jönnünk arra, hogy naponkénti harcban vagyunk: a tények, kontra érzések harcában. Ennek a jelentős küzdelemnek a kimenetele határozza meg azt, hogy milyen hitünk van és azt, hogy hogyan imádkozunk. Elmagyarázom.

A tény az, amit Isten Igéjében találunk. A tények, noha nem látott valóságokon és ígéreteken alapulnak, nem változnak, mivel Isten változhatatlan természetét tükrözik; Ő nem hazudhat (Tit 1:2), Ő nem változik (Jak 1:17), Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13.8), és ő készségesebben ad jó ajándékokat nekünk, mint mi a gyermekeinknek (Lk 11:13). Amikor a hitünket a tényekre alapozzuk, erős fundamentumra találunk minden viharban.  

Az érzések viszont állandóan váltakoznak, mivel a személyes tapasztalatainkon, változó érzelmeinken, aggodalmainkon, lelki levertségen és meg nem hallgatott imáinkon alapulnak. Ilyenkor nem Isten Igéjéből keresünk tanácsot döntéseinkhez, hanem saját magunkban, világi bölcsességben, hitetlen barátainktól és a múltbeli gyümölcstelen keresztényi tapasztalatainkból. Amikor a hitünket az érzésekre alapozzuk - amelyek jönnek és mennek - ez olyan, mint amikor a házunkat a homokra építjük, amelyet bármely érkező vihar romba dönthet.

Gondolkozzunk el a következő ihletett idézeten:

“A hit szaván fogja Istent érzésekkel, vagy anélkül, ami a 'reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés'. Hiszünk embertársainkban és nem bízunk Isten Igéjében? Amikor bölcsességért és kegyelemért Hozzá járulunk, ne önmagunkra nézzünk, hogy vajon Isten adott-e nekünk különleges érzéseket annak bizonyítására, hogy Ő megtartja szavát. Az érzések nem feltételek. Nagy gonoszságok lettek az eredményei annak, amikor a keresztények az érzéseiket követték. Honnan tudhatom meg, hogy Jézus meghallgatja imáimat? Az Ő ígéretéből! Ő azt mondja, hogy meghallgatja a szükségben lévőt, amikor az hozzá kiált és hisz az Ő szavában. 'Nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem' (Ésa45:19). Ha a világosságban járunk, a kegyelem királyiszékéhez jöhetünk szent bátorsággal. Élő hittel igényelhetjük Isten ígéreteit, és feltárhatjuk kéréseinket. Noha gyengék vagyunk, botladozók és méltatlanok 'a Lélek segítségére van a mi gyengeségeinknek'. Ha már feltártuk kéréseinket, ne feledkezzünk meg róluk, hanem mondjuk azt, amit Jákob mondott, amikor egész éjjel az angyallal küzdött: 'Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz engem', és hozzá hasonlóan mi is győzni fogunk" (Bible Echo, 1894. szeptember 24.).

A hit Isten változhatatlan Szaván alapul nem a mi változó érzelmeinken.

Ha arra vársz - mielőtt tényleg rábíznád magad Istenre -, hogy érezd: maradéktalanul tudsz bízni Benne, akkor valószínűleg sosem fogsz Benne bízni. Ha - mielőtt imádkoznál - arra vársz, hogy érezd: most imádkoznom kell, talán sosem fogsz imádkozni, vagy legalábbis igen ritkán. Isten adta nekünk az értelmet és a józan gondolkodást, valamint szent Igéjét.  Együtt kell használnunk ezeket! 

Szívből jövő imádság

Drága mennyei Atyánk! Taníts minket imádkozni akkor is, amikor nincs kedvünk hozzá, hogy imádkozzunk hittel akkor is, amikor körülöttünk minden reménytelen, hogy imádkozzunk akkor is, amikor az esélyek teljesen ellenünk szólnak, és még akkor is, amikor az érzéseink azt súgják, hogy értelmetlen az egész. Ahelyett, hogy az érzelmeinkre hallgatnánk, segíts megtanulnunk, hogy hitben a Te Szavadra alapozzunk. A Te ígéreteid igazak, és a Te Szavad nem vall kudarcot. Segíts olyan erősen Beléd kapaszkodni, hogy a viharok ellenére is a hitünk erősen álljon a Te Szavadon. Ámen.