2015. május 24., vasárnap

100 nap imádságban - 61


MASTER-Praying Man.png          61. nap - május 24. vasárnap  
“És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” 2 Krón 7:14


1.   Imádkozzunk a Szentlélek késői esőjéért a 2015-ös Generál Konferencia ülésszakára, hogy ami "megtörténhetett volna, az megtörténjék."

2.   Imádkozzunk a világszéles egységért minden gyülekezetben és egyházi egységben, amely az Isten szava iránti tiszteleten, az alázatos imán és a Szentlélek hatalmán alapul.   

3.   Imádkozzunk alázatért, hogy egyek legyünk az Isten vezetésének való alárendeltségben, hogy közös megegyezésen alapuló döntések szülessenek.

4.   Imádkozzunk az igazi alázatosság és csendes krisztusi lelkületéért az előadásokon és a megbeszéléseken, hogy szeretettel és tisztelettel tudjunk azokhoz viszonyulni, akiknek látása különbözik a miénktől.

5.   Imádkozzunk a misszió munka megbecsüléséért és lelki buzgalomért ezen a területen, hogy a misszió témája felülmúljon minden más témát és tárgyalást.

6.   Imádkozzunk azért, hogy Isten találjon istenfélő, tanítható és alázatos vezetőket a jövő számára; olyan vezetőket, akik Krisztus központú vezetést gyakorolnak, miközben az egyház betölti a Menny által kijelölt küldetését.

7.   Imádkozzunk azért, hogy több időt tölthessünk bibliatanulmányozással és imádsággal, amely lehetővé teszi azt, hogy Isten teljes egészében vezesse népét az Ő akarata szerint, és nem a mi akaratunk szerint. Ez lehetővé teszi azt, hogy a Szentlélek munkálkodjon és visszafordítsa az elvilágiasodás trendjét, amely veszélyezteti Isten egyházát.

8.   Imádkozzunk a Prófétaság lelkének teljes elfogadásáért és az érte érzett szívből jövő háláért, hogy az ebből fakadó írások elfogadottak legyenek napjainkban és a gyülekezetvezetők és tagok rendszeresen olvassák őket.

9.   Imádkozzunk az egészségügyi szolgálatok munkájáért, amelynek keretén belül minden gyülekezeti tag bekapcsolódhat az emberek szükségleteinek kielégítésébe, követve Jézus Krisztus szolgálatát a másokért végzett munkában.

10.               Imádkozzunk azért, hogy minden gyülekezeti tag felelőséget érezzen a lélekmentésben és rájöjjön arra, hogy a Menny azt kéri mindenkitől, hogy kövesse Jézus lábnyomát és tegyen bizonyságot hitéről.

Az újabb tíz nap témája: Alázat és megbocsátás

Bibliai szakasz elmélkedésre: Jak 4:7-12
Alapige: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.”

1901-ben a Hetednapi Adventista Egyház már gyors növekedésnek indult. Sok fronton hatalmas események történtek, amint a munka haladt előre. Egy dolog azonban hiányzott. Ha ezt az egy dolgot megtapasztalták volna, az magával hozta volna az összes többi áldást, és a munka befejeződött volna. 

Erre a hiányra utalva Ellen White szomorúan idézte fel egy látomását, amit az Úrtól kapott:

"Egyik nap délben a munkáról írtam, amit elvégezhettünk volna az utolsó Generál Konferencián, ha a bizalmi pozícióban lévő emberek követték volna Isten akaratát és útját. Akiknek nagy világosság adatott, nem jártak a világosságban. A gyűlés véget ért, és az áttörés nem történt meg. Az emberek nem alázták meg magukat az Úr előtt, ahogy kellett volna, és a Szentlélek nem töltetett ki.

Idáig jutottam az írásban, amikor elvesztettem az eszméletemet, és úgy tűnt, mintha látomásban egy Battle Creek-i jelenetet szemléltem volna.

A Tabernákulum nagytermében gyűltünk össze. Imádkoztunk, elénekeltünk egy éneket, majd újra imádkoztunk. Sok buzgó könyörgés szállt fel istenhez. Az összejövetelen érezhető volt a Szentlélek jelenléte. A szívek mélyén munkálkodott, és néhány jelenlévő hangosan sírni kezdett.

Egyikük felállt a térdéről, és megvallotta, hogy a múltban nem volt egységben egyesekkel, és egyáltalán nem érzett szeretetet irántuk, de most látja valódi önmagát. Komolyan és megrendülve idézte fel a laodiceai gyülekezetnek szóló üzenetet: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.” „Önelégültségemben pontosan ezt éreztem” – vallotta. »… és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen« – most látom valódi állapotomat. A szemeim megnyíltak. Lelkem kemény és igazságtalan volt. Igaznak gondoltam magam, de most összetört a szívem, és már látom, milyen nagy szükségem van az Egyetlen drága tanácsára, aki most szívem mélyéig átvizsgált engem. Ó, mennyi kegyelem, együttérzés és szeretet van ezekben a szavakban!” »Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.« (Jel 3:17-18)

A szónok ezeket mondta, odafordult a többiekhez, akik még imádkoztak, és így szólt hozzájuk: „Valamit meg kell tennünk. Meg kell vallanunk bűneinket, és meg kell aláznunk magunkat Isten előtt.” Töredelmes bűnvallást tett, majd odalépett néhány testvérhez, egyikhez a másik után, kezet nyújtott nekik, és kérte bocsánatukat. Akikhez beszélt, felálltak térdükről, bűnvallást tettek, bocsánatot kértek, majd sírva egymás nyakába borultak. A megbocsátás lelkülete kiáradt az egész gyülekezetre. Pünkösd volt ez, igazából. Dicséretet énekeltek, majd késő éjszakáig, csaknem reggelig folytatták a munkát.

A következő szavakat gyakran idézték, tisztán, egyértelműen: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3:19-20)
Senki sem tűnt olyan büszkének, hogy ne tett volna töredelmes bűnvallást, és azok voltak az elsők ebben, akik befolyásos emberek voltak, de még nem volt bátorságuk megvallani bűneiket.

A Tabernákulumban olyan örvendezés volt, amilyen még sohasem.

Aztán visszanyertem öntudatomat, de egy ideig nem tudtam, hol vagyok. A toll még mindig a kezemben volt. Ezeket a szavakat hallottam: „Ez lehetett volna. Az Úr ezt várta el népétől. Az egész menny arra várt, hogy kiáraszthassa kegyelmét.” Arra gondoltam, hol tarthatnánk most, ha alapos munkát végeztünk volna az utolsó Generál Konferencián, és mély csalódás töltötte be szívemet, amikor rájöttem, hogy amit láttam, az nem a valóság.” (Testimonies for the Church [Bizonyságtételek a gyülekezet számára], 8. kötet, 104-106. oldal)

Ami lehetett volna, sajnos nem valósult meg 1901-ben, de ma megtörténhet!

A Biblia így szól hozzánk: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bûnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” (Jak 4:8-10)

A következő tíz napban témánk az alázat és megbocsátás lesz. Miközben az elkövetkező tíz napban velünk imádkozol, arra kérünk, tarts különösen mély önvizsgálatot, és kérdezd Istent, van-e olyan terület az életedben, ahol a büszkeség meggátol abban, hogy jóvá tégy valami rosszat, talán egy családtagoddal, vagy egy munkatársaddal a szolgálatban. Ha Isten megmutat valamit, akkor tégy lépéseket! Ne engedd, hogy bármi meggátolja a Szentlélek kitöltetését életedben!

Melody Mason


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése