50. nap - május 13. szerda
„Jákób győzött, mert kitartó és
eltökélt volt. Tapasztalata a küzdő imádság erejét bizonyítja. Most kell
megtanulnunk a kitartó, győzelmes ima, a tántoríthatatlan hit leckéit. Krisztus
egyháza vagy a keresztény hívő ember legnagyobb győzelmeit nem képességei
műveltsége, gazdagsága vagy az emberek kegye által aratta. Ilyen győzelmek csak
az ima titkos helyein, Isten fogadótermeiben arathatók, amikor a komoly,
tusakodó hit belekapaszkodik az erő mindenható karjaiba.” Pátriárkák és próféták, 203. o. az angolban
IMACÉLOK:
1.
Imádkozzunk azért, hogy „Ami
megtörténhetett volna” 1901-ben, alázatos szívű egyházi vezetőkkel és minden
rosszat jóvá tett volna, az megtörténjen 2015-ben, és a Szent Lélek
kiáradhasson, hogy felgyorsítsa Jézus visszatérését.
2. Imádkozzunk azért, hogy valóban a
Szentlélek vezesse a Generál Konferencia ülésszak minden aspektusát, hogy több
imádkozás történjék, beleértve a bűnvallást, alázatosságot, megbékélést,
önzetlen szolgálatot és a misszióra való összpontosítást minden résztvevő, de
különösen a vezetők részéről.
3.
Imádkozzunk a misszió munka
megbecsüléséért és lelki buzgalomért ezen a területen, hogy a misszió témája
felülmúljon minden más témát és tárgyalást.
4.
Imádkozzunk azért, hogy Isten
jelenléte betöltse az Alamodome-ot, és azért, hogy amint az emberek az ajtókon
belépnek, érezzék meg a Szentlélek hatalmát.
5.
Imádkozzunk, hogy a soron következő
Generál Konferencia ülései fordulópontot jelentsenek egyházunk történelmében.
6.
Imádkozzunk azokért, akik most a
színfalak mögött dolgoznak a San Antonio-i GK ülésszak tervezésében és
logisztikáján.
7. Imádkozzunk a San Antonio-i szállodák
személyzetéért, hogy szívüket megérintse a sok hetednapi adventista élete a GK
ülésszaka idején.
8.
Imádkozzunk a Szentlélek különleges
kitöltetéséért a WAD (Nyugat-Afrikai Divízió) vezetőire (Gilbert Wari, Onaolapo
Ajibade, Emmanuel Manu) és a családtagjaikra. (Imádkozzunk a küldötteikért!)
9.
Imádkozzunk minden hetednapi
adventista férfi, nő, gyermek összefogott evangélizációs és bizonyságtevési
tevékenységéért szerte a világon, hogy a Szentlélek hatalma alatt történjék,
hogy alávessük magunkat az Ő vezetésének.
10. Imádkozzunk a lelkészeink közti
megújulásért és gyógyulásért és megújulásért a családjaikban.
Bölcsebb vagyok Jézusnál?
·
Bibliai szakasz elmélkedésre: Lk 6:12–19
·
Alapige: „És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és
az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el. És mikor megvirrada,
előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, a kiket
apostoloknak is neveze” Lk 6:12-13
Jézus előtt óriási
feladat állt. Kevesebb mint három és fél éve volt már csak hátra, amit a földünkön
fog tölteni. Hogyan is érheti el, hogy megvalósuljon e súlyos feladat, hogy az
evangélium eljusson a föld minden pontjára? Bár a menny erőivel a háta mögött
bármit megtehetett volna, Jézus, ahelyett, hogy mindenkit saját maga próbált
volna meg elérni, arra fordította erejét, hogy másokat, a tanítványokat képezze
ki a szolgálatra.
Az egyházi munkám
során nagy a kísértés, hogy minden munkát egyedül próbáljak elvégezni. Így nem
kell senkitől olyat kérjek, amit nem akar megtenni, és azt is jelenti, hogy a
munka pontosan úgy lesz elvégezve, ahogyan én akarom. Azonban ha Jézus
példájára tekintek a szolgálatban, rájövök, hogy több időt és energiát kell
belefektessek a többiek szolgálatra való kiképzésére és felszerelésére.
Az első nagy kérdés
tehát, amelyet felteszek, az, hogy Jézus hogyan is döntötte el, hogy kikbe fektesse be az értékes idejét a
tanítványok kiképzésénél? A legígéretesebb jelöltekre esett a választása, a
legbefolyásosabbakra, a legtehetségesebbekre? Láthatóan nem. Írni nem tudó
halászokra, vámszedőre, egy vakbuzgó férfira (akinek normál esetben küldetése
lett volna, hogy megölje a hűtlen vámszedőt) és egy hűtlenül kezelő
pénztárosra, csak hogy néhányat említsünk. Hát persze, hogy te és én is
jobbakat tudtunk volna választani, igaz? De akkor bölcsebbek vagyunk, mint
Jézus? Honnan tudta Ő, hogy ezt a tizenkettőt válassza apostolnak?
„És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni,
és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el. És mikor megvirrada,
előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, a kiket
apostoloknak is neveze” (Lk 6:12,13).
Felfigyeltél erre? Egy
teljes éjszakán át tartó, lelkiismeretes imádság volt az, ami megadta a
bölcsességet Jézusnak, hogy kit válasszon a nagy mű első munkásaiul.
Jézus példáján
töprengve szembesülnöm kell a kérdéssel: „Bölcsebb vagyok Jézusnál?”
Nyilvánvaló a válasz: nem. De hányszor fordult elő, hogy teljes éjszakán át
imádkoztam egy döntésért, vagy a holnapi feladatokért a szolgálatban? (Nem elég
gyakran!) Egyáltalán, mára mennyire ég bennem hő vágy a mennyei bölcsesség
keresésére?
Amikor megengedem,
hogy az imanélküliség váljék uralkodóvá az életemben, az arra világít rá, hogy
jobban bízok magamban, mint Jézus tette. Ha Isten fiának e földön oly sok imában
töltött időre volt szüksége, hogy tudja, hogyan tegyen követőjévé másokat, akkor
nekünk mennyivel több imában töltött időre van szükségünk ahhoz, hogy tisztán
értsük az Atya szándékát, a saját tanítványi szolgálatunkat illetően?
Kövessük az Ő
példáját, és buzgón kérjük Istent, hogy mutassa meg
nekünk, hogyan tegyünk tanítványokká másokat!
Szívből jövő imádság:
Drága mennyei
Atyánk, ahogyan ismét a közelgő Generál Konferencia ülésre gondolunk, arra
kérünk, bocsásd meg nekünk az önteltségünket, büszkeségünket, azt, hogy
állandóan magunkra hagyatkozunk. Kérünk, add meg a bölcsességet, amit
megígértél, hogy készségesen megadsz nekünk (Jakab 1:5). Arra kérünk, adj
buzgóságot az imában, és ne akarjunk a saját felfogóképességünk alapján előre
lépni. Köszönjük, hogy türelmesen vársz, hogy mi hozzád forduljunk segítségért.
Segíts megértenünk, hogy a mű soha nem lesz elvégezve, ha nem követjük Jézus
példáját buzgó imájában és a célzatos tanítványi követésben. Köszönjünk, Urunk,
hogy mennyei bölcsességet adsz, hogy másokat tanítványokká hívjunk el!
Írta: Zac Page
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése