2020. május 29., péntek

100 nap imádságban - 66-ik nap május 29 - PÉNTEK


A 100 nap imádságban napi imacélokat itt lehet minden nap megtalálni: http://100napimadsagban.blogspot.com/

„Szólítsuk meg Jézust sürgető szükségünkben!”
100 napos ima – 9. hét

2020. május 29. – június 4.

Az összetörtség szépsége
Melody Mason

Soha nem felejtem el azt az esetet, mikor évekkel ezelőtt épp egy imaszolgálat levezetésére készültem egy nagy rendezvényen, és akkor a Szentlélek meggyőzött egy konkrétumról az életemben, amit helyre kellett hoznom Istennel. Megsemmisülten borultam le a padlón aznap este, ahogy imádkoztam: „Uram, bocsáss meg…”

De ahogy bevallottam a bűnömet Istennek, rájöttem, hogy a megfelelő jóvátételhez bizonyos lépéseket is meg kell tennem. De nem tehettem meg rögtön, így nem tudtam, mihez kezdjek. Menjek, és végezzem el az imaszolgálatot, amit elvállaltam, vagy keressek mást, aki megcsinálja helyettem, amíg helyrehozom a dolgokat?

A szolgálat megbecsült vezetőjeként nagyon megalázó volt a gondolat, hogy beismerjem mások előtt: cserbenhagytam Istent valamiben. Nem akartam feltűnést kelteni, sem lelkileg gyengének tűnni a csapattagok vagy az alkalmon részt vevő idegenek sokasága előtt. Ezért nehéz szívvel és könnyes szemmel tértem aludni aznap éjjel, azzal az elhatározással, csak megkérek valakit, hogy vezesse ő az imaszolgálatot.

De másnap reggel, ahogy elindultam keresni valakit, hogy vegye át a helyemet, Isten megállított, ahogy a Szentlélek szólni kezdett hozzám: „Melody, neked kell ma reggel vezetned az imaszolgálatot. Ne keress mást magad helyett.”

„Vár csak… Mit akarsz ezzel mondani?” – kérdeztem ismét csak könnyekkel a szememben. De a Szentlélek tovább beszélt a szívemhez:

„Igen, azt szeretném, hogy te vezesd le, viszont ne akként, akiként akarod, hogy mindenki tekintsen rád. Érted? Én nem olyanokat keresek vezetőnek, akik elrejtik a bűneiket, és mennek tovább, mintha mi sem történt volna. Én a fazekas összetört edényeit keresem, az edényeket, akik olyannyira megalázzák magukat, ahol már eltűnik a büszkeség. Csak ekkor tudom valóban felhasználni őket a dicsőségemre. Tudom, fájdalmas, de el kell mondanod a gyülekezetnek, mire hívtam fel a figyelmedet az éjjel. Beszélj őszintén arról, amiben cserbenhagytál engem. Majd szólítsd fel őket, hogy veled együtt menjenek a kereszt lábához, és tegyenek le minden bűnt és megalkuvást. Látod, ha az emberek csak arra várnak, hogy akkor induljanak el, amikor már rendben lesznek, akkor soha nem indulnak meg.”

Újra csak ellenkezni kezdtem: „Én erre képtelen vagyok, Uram! Mit fognak gondolni rólam, mikor látják, hogy becsaptalak?”

A Szentlélek lágyan a lelkemre beszélt, ahogy a szememet az ég felé emeltem: „Nem számít, hogy mit gondolnak. Ez most nem a jó hírneved megvédéséről szól, hanem hogy az Úr dicsőségére tegyél. De ahhoz, hogy Ő munkálkodhasson, neked meg kell aláznod magad.”

Ó, mennyire nem akartam engedelmeskedni aznap reggel a Szentlélek ösztönzésének! Ha Jónáshoz hasonlóan elfuthattam volna, vagy elbújhattam volna egy barlangban, azonnal megteszem. De tudtam, mit kell tennem: engedelmeskedni.

Akkor remegve és könnyes szemmel álltam ki százak elé, és mondtam el, amit az Úr a lelkemre kötött. A légy zümmögését is hallani lehetett volna a teremben, ahogy mindenki rám figyelt. „Jézus hív: menjünk hozzá, ahogy vagyunk – mondtam lágyan, és megtöröltem a szemem –, ezért én most úgy jövök, ahogy vagyok, és arra hívlak titeket, gyertek ti is a kereszt lábához.”

A felhívásra mindenki felállt, és előrejött a teremben. Elfojtott sírás hallaszott innen-onnan, miközben Isten megbocsátását kérték azokra a bűnös és megalkuvással teli területekre, amiket beengedtek az életükbe. És a Szentlélek köztünk volt. A Krisztushoz vezető lépések című könyvben megmondta: „Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Jézushoz jöjjenek. De vajon saját erődből megjavulhatsz-e? »Majd, ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!« (Jeremiás 13:23) Egyedül Istennél van számunkra segítség. Ne várjunk erősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra vagy szentebb jellemre! Saját erőnkből semmit sem érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.” (Krisztushoz vezető lépések, 31. o.)

Utólag úgy vélem, ez volt a legdrágább, legszentebb imaalkalom, amit valaha is átéltem, mert Isten mélyen megtisztított bennünket aznap reggel. Sok szív összetört, de milyen gyönyörű és gyógyító volt ez összetörtség! Zsoltárok 51:17-ben a Biblia ezt mondja: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, ó, Isten, nem veted te meg!

Most milyen áldozatot szeretnél vinni az Úrnak? A legjobb elfoglaltságaidat, a legjobb imáidat, a legjobb próbálkozásaidat, hogy még az élet irányát megváltoztató események közepette is erős tanú legyél? A legjobb áldozatunknak semmi köze a tetteinkhez, mert ez az én, a büszkeség és az önelégültség teljes összetörése, ahogy a kereszt lábához jövünk. Ahogy a Rejts magadba, sziklaszál kezdetű híres ének is olyan szépen megfogalmazza: „Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” Hát boruljunk le ma a kereszthez!

Melody Mason a United in Prayer (Imában egyesülve) nevű program koordinátora a Generálkonferenciánál. Részt vesz az erőforrás-fejlesztésben a Revival and Reformation honlapnál és más kezdeményezéseknél. Könyvet írt, aminek magyarul a címe: Merjünk többet kérni. A megválaszolt ima mennyei kulcsai (https://adventistbookcenter.com/daring-to-ask-for-more.html). Az e heti áhítatban levő történet az idén áprilisban megjelenő könyvéből származik (Daring to Live by Every Word: Loving God with Heart, Body, Mind and Soul).

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Hol lakik Isten (lásd: Ésaiás 57:17), és milyen eredménye van az Úrtól jövő megszomorodásnak (lásd: 2Korinthus 7:9–11)? Mit kért Dávid bűnbánati imájában (lásd: Zsoltárok 51:1–19)? Hasonlítsuk össze azzal, ahogy Saul reagált rá, amikor megdorgálták a bűneiért (lásd: 1Sámuel 15:1–30). Melyik bibliai szereplővel tudsz a legjobban azonosulni, mikor rámutatnak a vétkeidre: azzal, aki a maga igazát keresi, és miként tartsa meg az emberek nagyrabecsülését, vagy azzal, aki nyíltan bevallja a bűnét őszintén bűnbánó, megtört szívvel?

GYAKORLATI KIHÍVÁS: Imádságos szívvel olvasd el a csütörtöki napnál levő anyagot („Az alázat szépsége”), ahogy a heti áhítatokkal haladsz. Ezt nem a lelki utazásunk elején kell kiértékelned, hanem az út során. Ahogy megcsinálod a gyakorlati kihívást, kérdezd meg az Urat, van-e valamilyen büszkeség az életedben, amit még nem adtál át neki, vagy van-e valaki a környezetedben (a családban, a barátok, munkatársak között), aki számára megbocsátást kellene kérned. Majd engedelmeskedj a Szentlélek vezetésének. (Zsoltárok 66:18; Máté 5:23–24; Példabeszédek 28:13; Máté 6:14–15)

Míg bizonyos hibás cselekedetek csupán semmiségnek tűnnek az ember szemében, Isten előtt semmiféle bűn nem számít csekélységnek. Az ember ítélete részrehajló és tökéletlen, Ő azonban minden dolgot a valóságnak megfelelően mérlegel. A részeges embert például sokan megvetéssel kezelik, megállapítják, hogy bűne kizárja őt a mennyből – miközben meg a büszkeség, az önzés és az irigység feddés nélkül virulhat. Pedig ezek a bűnök különösképpen sértik az Urat, mert éles ellentétben állnak irgalmas jellemével, azzal az önzetlen szeretettel, amely az el nem bukott világegyetem lelki légkörét jelenti. Az embernek sokszor szégyenérzete van, amikor valamilyen durva bűnbe esik. Érzi nyomorultságát, és azt is, hogy szüksége van Krisztus kegyelmére. A büszke ember azonban nem gondol arra, hogy bármire is szüksége lenne. Ezért elzárja szívét a Megváltótól és azoktól a végtelen áldásoktól, amiket Ő adni szeretne.” (Krisztushoz vezető lépések, 30. o.)

Ássunk le még mélyebbre! – További olvasmányajánlások erre a hétre:
·       Az alázat szépsége (a csütörtöki naphoz csatoljuk majd)
·       Melody Mason: Daring to Live by Every Word. Loving God with Heart, Body, Mind, and Soul (angolul jelent meg: https://adventistbookcenter.com/daring-to-live-by-every-word.html)


64. napi imacélok (2020. május 29., péntek)

ÖRÖMMEL JELENTJÜK!
·       „Jó az Úr, hogy a járvány miatt meghirdetett 100 napos imaalkalom alatt biztosított nekünk munkahelyet, ennivalót és lakhatást. Arról is meggyőzött, hogy költözzünk vidékre. Ezenkívül lehetőséget adott nekem, hogy bizonyságot tegyek a muzulmán közösségnek is.” (Marlynn W.)
·       „Köszönöm, hogy imádkoztok értünk! Milyen csodálatos, hogy az Úr meghallgatta az imáitokat! A namíbiai nemzeti karantén idején kb. 1100-an kapcsolódtak be a bibliatanulmányozásokba, akiknek a 70%-a nem is hetednapi adventista.” (Moses M.)

IMAKÉRÉSEK:
·       Imádkozzunk a tanulókért világszerte, akik a korlátozások miatt nem dolgozhatnak. Kérjük, hogy a Mindenható gondoskodjon az anyagiakról a tandíjuk kifizetéséhez.
·       Imádkozzunk a családon belüli erőszak áldozataiért a világon mindenütt.
·       Imádkozzunk a meggyilkolt Alexander Ostankin lelkész családjáért. Épp a szolgálatát teljesítette Oroszországban, mikor megölték. Esedezzünk, hogy az Úr változtassa át mártírja kihullott vérét az evangélium magjává.
·       Imádkozzunk a jelenleg is koronavírusos betegekért és a teljes felépülésükért.


1 megjegyzés: