2020. május 8., péntek

100 nap imádságban - 43-ik nap május 8 - PÉNTEK


A 100 nap imádságban napi imacélokat itt lehet minden nap megtalálni: http://100napimadsagban.blogspot.com/

„Szólítsuk meg Jézust sürgető szükségünkben!”
100 napos ima – 7. hét

2020. május 8–14.

A legjobb, mit adhatott
Ron Clouzet

2001-ben majdnem meghaltam. A sürgősségin dolgozó orvos elmondta, hogy várhatóan 3 órám volt csak hátra. Plasmodium falciparum által okozott maláriával érintkeztem, mikor evangelizációs úton jártam Nyugat-Afrikában a hallgatóimmal, és csak pár nappal azután jelentkeztek a tünetek, hogy visszajöttem az Egyesült Államokba. Nagyon felszökött a lázam, kiszáradtam, és borzalmas fejfájás kínzott. Olyan rosszul éreztem magam, hogy azt hittem, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok és meghalok. Mikor a tünetek jelentkeztek, épp egyházi ügyben utaztam el. Korán kimentem a reptérre, hogy elérjem a hazafelé tartó járatot, és azért könyörögtem Istenhez, csak azt engedje meg, hogy otthon történjen meg, ami ezután következik. Ha meg kell halnom, inkább otthon haljak meg.

A feleségem elszáguldott velem a kórház sürgősségijére. Akkor már hallucináltam, és alig tudtam hányás nélkül inni. Nem sokkal azután, hogy betoltak a kórterembe, elájultam. Mikor megint eszméletre tértem, lassított felvételnek hatott az élet. Minden perc óráknak tűnt, és minden óra, akárcsak egy nap. Emlékszem, hogy Lisa, a feleségem behozta a gyerekeinket, akik akkoriban még csak 14, 12 és 10 évesek voltak, és láttam őket halkan sírdogálni. Emlékszem az ápolónőkre és másokra, akik azzal az egyetlen céllal jöttek be hozzám, hogy egy pillantást vethessenek a maláriás betegre, mivel ez a kór olyan ritka az Egyesült Államokban.

Tisztában voltam vele, hogy haldoklom. Később tudtam meg, hogy ez a fajta malária a leghevesebb mind közül. Legnagyobb valószínűséggel meg fog ölni, de ha mégis túléled, nem lesznek visszatérő tüneteid, kivéve, ha megint felülfertőződsz. Sokan kezdtek imádkozni értem. A feleségem és a gyerekeim imádkoztak értem. A szüleim és a többi családtag is imádkozott értem. A Dél-Adventista Egyetemről, ahol tanítottam, a kollégáim is imádkoztak értem. A hallgatóim is imádkoztak. A világon sokfelől imádkoztak értem a barátaim. És az államból megszámlálhatatlan lelkész könyörgött értem. Kiszámoltam, hogy kb. 2000-en imádkoztak értem azokban a napokban.

Úgy tűnt, hogy ezt nem lesz könnyű megcsinálni. A megfelelő orvosság nem volt kapható. Orvos barátaim nyomást kezdtek gyakorolni a kórházi doktorokra, hogy gyorsan lépjenek, mielőtt még túl késő lenne. Végül aztán Atlantában találtak kinint, és szereztek belőle valamennyit. A kinint régóta alkalmazzák a malária és más súlyos betegségek kezelésére, de ma már ritkán használják. Elég mérgező, és súlyos mellékhatásokat is okozhat. De gyógyítja a maláriát. 48 órával a kórházba szállításom után beadták a kinint, de nem hozta meg a várva várt csodát. Másnap, szombaton ugyanolyan rosszul voltam, mint azelőtt.

Legyengülten, betegen ismét csak imádkoztam. De inkább hálát adtam, mint könyörögtem. Letettem az életemet Isten kezébe, és készen álltam elköszönni, ha eljön az időm. Csakis amiatt szomorkodtam, amiért szintén imádkoztam, hogy három kisgyerekkel hagyom magára a feleségemet, és apa nélkül a gyerekeimet. De ez is az Úr kezében volt. Megbékéltem, hogy minden rendben lesz.

Szombat este néhány egyetemi kollégám jött be hozzám a gyülekezeti lelkészemmel együtt. Megkentek olajjal, és ismét imádkoztak értem a Szentírással összhangban (Jakab 5:13–15). Azután Lisa egész éjjel velem maradt. Határozottan attól félt, hogy ez lesz az utolsó éjszakám.
Másnap hajnali 5-kor egy ápoló jött be, hogy vért vegyen, mint minden reggel. 4 órával később a szakorvos jött a szobámba. Akkor tudtam először felülni. Elmondta, hogy nyomát se látják a maláriának a szervezetemben. Valahogy eltűnt. Kifejezte, mennyire meglepődött, hogy ilyen jól, ilyen gyorsan hatott az orvosság. De én tudtam, hogy ennek más oka van: szeretteim és a testvérek imáinak volt köszönhető. Isten kegyelmesen beleegyezett a gyógyulásomba. Hiszem, hogy egyszerűen azért, mert a népe megkérte rá Őt.

Ugyanaz a könyörületes Megváltó ma is él, és ma is éppúgy kész meghallgatni a hitből fakadó imát, mint amikor az emberek között járt látható formában… Isten terve az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja, amit kérés nélkül nem árasztott volna ránk.” (Jézus élete, 525. o.) Krisztusnak nem kellett meggyógyítania engem. Ő nem tartozott nekem semmivel. Továbbra is én vagyok mindennel az Ő adósa. Azonban Ő így is megtette, amire kérték.

Nem minden életveszélyes ügy végződik ugyanígy. De a gyógyító Isten ettől függetlenül ugyanaz. Benne bízhatunk. Így vagy úgy, de ezt megköszönhetjük neki, mert sohasem válaszol úgy az imáinkra, ami ártana a lelkünknek. Bármit kapunk tőle, az a legjobb, mit adhatott.

Ron E. M. Clouzet teológiai doktor az Észak-ázsiai–Csendes-óceáni Divízió titkára. Ron írta az erre a hétre ajánlott könyvet: „Az adventizmus legnagyobb szükséglete. A Szentlélek kiáradása”.

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Hiszed, hogy Isten mindenféle betegséget meg tud gyógyítani, beleértve és legfőképpen a bűn fertőzését? Életed ma összhangban van az Úrral? Jelenleg megbékéltél vele?

GYAKORLATI KIHÍVÁS: Megtört világunk része a betegség. Senki sincs biztonságban tőle. De azt már mi döntjük el, hogyan csináljuk végig. Belekapaszkodhatunk Jézusba a legnagyobb szükség idején, lelki és fizikai gyógyulásért imádkozva, és abban a biztos tudatban pihenhetünk meg, hogy bármi is lesz a betegség kimenetele, amíg őrá nézünk, megbékélhetünk a helyzettel. A betegség idején levő erős hit az egészség idején való hit gyakorlásával kezdődik. Mit választasz ma, hiszel benne? Képes vagy elfogadni még a halált is, tudva, hogy végül a hívők minden baja meggyógyul a feltámadás reggelén?

Az Úr Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy fáradhatatlanul szolgálja az ember szükségleteit. Elvette erőtlenségünket, és hordozta betegségeinket (Máté 8:17), hogy az emberiség minden nyomorán enyhíthessen. Azért jött, hogy levegye rólunk a betegség, a nyomor és a bűn terhét. Isten azért küldte el, hogy tökéletes gyógyulást hozzon az embernek; egészséget, békességet adjon neki, és tökéletessé tegye jellemét. (A nagy Orvos lábnyomán, 17. o.)

Ássunk le még mélyebbre! – További olvasmányajánlások erre a hétre:
·       Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 16. fejezet, „Ima a betegekért”.
·       Ron Clouzet: Az adventizmus legnagyobb szükséglete. A Szentlélek kiáradása.

43. napi imacélok (2020. május 8., péntek)

ÖRÖMMEL JELENTJÜK!
·       „A gyülekezetünk minden este online imaórát kezdett tartani. Ezáltal mindenki közelebb került egymáshoz, mert naponta látjuk egymást. Micsoda nagy áldás!” (Brittney és Vanessa B.)
·       „Ez a helyzet rádöbbentett minket, hogy az egyház nem valamiféle szerkezet, hanem egy nép.” (Mico F.)

IMAKÉRÉSEK:
·       Imádkozzunk azokért a gyülekezetekért, ahol testvéreket vesztettek el a COVID-19 miatt.
·       Imádkozzunk azokért az egyháztagokért, akik különböző egészségügyi problémával küzdenek: rákkal, autoimmun betegségekkel, depresszióval és más bajokkal.
·       Imádkozzunk azokért az egykori adventistákért, akik elhagyták az egyházat. Esedezzünk az ő befolyási körükben levő személyekért, akiket ők emiatt eltávolíthattak Istentől.
·       Imádkozzunk azokért az új tagokért, akik az elmúlt években csatlakoztak az egyházhoz a „teljes tagbevonás” számtalan evangelizációs kampányán keresztül.



1 megjegyzés: