2015. március 31., kedd

100 nap imádságban 7

7. nap - 2015. március 21. kedd

IMACÉLOK:
1.   Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a Generál Konferenciai ülésszakra, és Isten világszéles egyházára, hogy a munka befejeződjön, és hazamehessünk  
2.   Imádkozzunk azért, hogy a programok és minden programvezető, beleértve a bizottsági üléseket is a Szentlélektől vezettettek legyenek, és ezek az összejövetelek életet megváltoztató események legyenek, nem csupán ügyek intézése. 
3.   Imádkozzunk a Krisztusban való egységért a küldöttek között és a jelenlevők között is, hogy ez felülkerekedjen minden véleménykülönbségen, és hogy a résztvevők alázattal fogadjanak el minden eredményt, amely talán nincs összhangban az ő személyes meggyőződésükkel.
4.   Imádkozzunk azért, hogy Isten áldja meg a Generál Konferencia hír és kommunikációs munkaközösségét, hogy a beszámolók időben megérkezzenek, és a fontos hírek eljussanak a várakozó világegyházhoz.
5.   Imádkozzunk a lelkészi közösségért, hogy Isten adjon nekik erőt és bölcsességet abban, ahogy előkészítik bizonyságtevéseiket.
6.   Imádkozzunk a 777-es imakezdeményezésért, hogy gyülekezeti tagok tovább folytassák az imát minden reggel és este 7 órakor a Szentlélek különleges áldásáért, amelyre oly nagy szükségünk van.
7.   Imádkozzunk azért, hogy a kiállítási részleg tükrözze Isten különleges munkáját az emberi szívekben és Isten áldását népe misszióján.  
8.   Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a Dél-Csendes-óceáni Divízió és a Dél-Ázsiai Csendes-óceáni Divízió vezetőségére: Barry Oliver, Lionel Smith, Rodney Brady (SPD), Alberto Gulfan Jr., Saw Samuel, Sergie Ferrer (SSD) és munkaközösségükre.
9.   Imádkozzunk a Nagyvárosi misszió kezdeményezésekért ezekben a divíziókban.
10.               Imádkozzunk befolyásközpontok létrehozásáért különösképpen a világ nagyobb városaiban, amelyek segíthetik a mindennapi életükben az embereket, és bemutathatják Krisztus szeretetét.

Ismerjük el a kereszt erejét

Mindig jó gyermek voltam. Konzervatív otthonban nőttem fel. Mi nem tettünk olyan „rossz” dolgokat, amilyeneket ott kint a világban az emberek tesznek. Soha nem ittam, nem cigarettáztam és nem drogoztam. Ó, azért voltak tévedéseim és néhány kis bűn, amellyel folyamatosan küszködtem, de semmi olyan, amilyennel a legtöbb embernek dolga van (ezt csak nagyon halkan mondom).

Aztán 2008-ban elmentem egy misszióútra Dhakába, Banglades fővárosába – egy olyan országba, amelynek a lakossága meghaladja a 150 milliót. Annak ellenére, hogy több missziós úton is voltam a Harmadik világ országaiban, a fájdalom és a szenvedés, amit most láttam, a bensőmig megrázott. Ahogy az embertömegek reménytelen tekintetét láttam, a szívem arra vágyott, hogy tegyek valamit értük, de mit? Még akkor is, amikor a barátaimmal megosztottuk ételünk egy részét az éhezőkkel, olyan volt, mintha semmit sem tettünk volna. A szükségletek olyan nagyok voltak.

Nem sokkal a reggeli áhítatok után, az Úr hirtelen rámutatott szívem igazi állapotára. Titokban talán gratulálhattam volna magamnak azért, hogy legalább néhány embernek segítettem, de hirtelen rájöttem arra, hogy a szívem szennyes, éppen olyan, mint a Dhaka-i nyomortelepek. Évekig úgy véltem, elég jól állok lelkileg, valójában azonban a szívem tele volt büszkeséggel. Sőt, gyakran még különbnek is éreztem magam másoknál, mert úgy ítéltem meg, a bűneim nem olyan súlyosak, mint az övéik, és különben is, én sokgenerációs adventista családból származom.
  
Végül ott, a város zajában döbbentem rá először arra, milyen óriási szükségben vagyok, s hogy saját erőmből élni Krisztusért éppen olyan lehetetlen, mint saját erőmből táplálni a reménytelen embermilliókat Dhakában. Igen, megpróbálhattam segíteni egy pár embernek éppúgy, mint ahogy megpróbálhattam pár dolgot megváltoztatni a saját szívemben.

De bármekkora erőfeszítést fejtettem is ki, rájöttem, hogy kudarcot vallok, mert a valóság az, hogy bár törekszem a keresztényi életre, a saját jócselekedeteim sosem lesznek „elég jók”.  A szívem teljes átalakulására és alapos átvizsgálására volt szükség, és ezt csak a Mindenható Isten tehette meg.

A Biblia ezt mondja Ézs 64:6-ban: „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél” (új prot. ford.).

De hála legyen Istennek azért, hogy miután megláttatja velünk szívünk valódi állapotát, a reményt is felajánlja nekünk. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”

Azon a reggelen, miközben a Bibliám fölött elmélkedtem ezeken a szakaszokon, az utca összes zaja elhalkult, és én zavartalanul szemléltem Megváltóm szeretetét úgy, mint még soha. És a síráson kívül semmi másra nem voltam képes.

Látjátok, annak ellenére, hogy egész életemben keresztény voltam, és hűségesen törekedtem arra, hogy Istent szolgáljam, addig a napig kellett várnom arra, hogy a kereszt hatalma és szépsége valóságosan és drámaian megérintse a szívemet, és lelki életem fókusza teljesen megváltozzék.

Szívből jövő imádság:

Drága Uram, lassan végéhez közeledik az első hét az egyházunk 100 napos imaláncában. Segíts nekünk, hogy friss erővel érintsen meg mindaz, amit értünk tettél a kereszten, és ez az érintés személyes és valóságos legyen, ne csupán elméleti! Segíts felismerni kiontott vérednek erejét, ami nemcsak, hogy megtisztít minden bűnünktől, de hatalmat ad ahhoz is, hogy új életet éljünk Tebenned. Bár ragadna meg bennünket ez a valóság, és változtatna meg teljesen! Segíts megértenünk, hogy nélküled semmit sem cselekedhetünk! Végül segíts, hogy ki tudjuk nyújtani kezünket a körülöttünk élők felé, és meg tudjuk osztani velük az evangélium jó hírét! Oly sokan haldoklanak anélkül, hogy egyszer is megpillantanák csodálatos szeretetedet! Segíts, hogy a te kezed és a te lábad lehessünk a haldokló világ számára! Ámen.

Írta: Melody Mason



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése