7. nap - 2015. március 21. kedd
IMACÉLOK:
1.
Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a Generál Konferenciai
ülésszakra, és Isten világszéles egyházára, hogy a munka befejeződjön, és
hazamehessünk
2.
Imádkozzunk azért, hogy a programok és minden programvezető,
beleértve a bizottsági üléseket is a Szentlélektől vezettettek legyenek, és
ezek az összejövetelek életet megváltoztató események legyenek, nem csupán
ügyek intézése.
3.
Imádkozzunk a Krisztusban való egységért a küldöttek között és a
jelenlevők között is, hogy ez felülkerekedjen minden véleménykülönbségen, és
hogy a résztvevők alázattal fogadjanak el minden eredményt, amely talán nincs
összhangban az ő személyes meggyőződésükkel.
4.
Imádkozzunk azért, hogy Isten áldja meg a
Generál Konferencia hír és kommunikációs munkaközösségét, hogy a beszámolók
időben megérkezzenek, és a fontos hírek eljussanak a várakozó világegyházhoz.
5.
Imádkozzunk a lelkészi közösségért, hogy Isten adjon nekik erőt és
bölcsességet abban, ahogy előkészítik bizonyságtevéseiket.
6.
Imádkozzunk a 777-es imakezdeményezésért, hogy gyülekezeti tagok tovább
folytassák az imát minden reggel és este 7 órakor a Szentlélek különleges
áldásáért, amelyre oly nagy szükségünk van.
7.
Imádkozzunk azért, hogy a kiállítási részleg tükrözze
Isten különleges munkáját az emberi szívekben és Isten áldását népe misszióján.
8.
Imádkozzunk a Szentlélek kitöltetéséért a Dél-Csendes-óceáni Divízió és
a Dél-Ázsiai Csendes-óceáni Divízió vezetőségére: Barry Oliver, Lionel Smith,
Rodney Brady (SPD), Alberto Gulfan Jr., Saw Samuel, Sergie Ferrer (SSD) és
munkaközösségükre.
9.
Imádkozzunk a Nagyvárosi misszió kezdeményezésekért ezekben a
divíziókban.
10.
Imádkozzunk befolyásközpontok létrehozásáért különösképpen a világ
nagyobb városaiban, amelyek segíthetik a mindennapi életükben az embereket, és
bemutathatják Krisztus szeretetét.
Ismerjük el a kereszt erejét
Mindig jó gyermek
voltam. Konzervatív otthonban nőttem fel. Mi nem tettünk olyan „rossz”
dolgokat, amilyeneket ott kint a világban az emberek tesznek. Soha nem ittam,
nem cigarettáztam és nem drogoztam. Ó, azért voltak tévedéseim és néhány kis
bűn, amellyel folyamatosan küszködtem, de semmi olyan, amilyennel a legtöbb
embernek dolga van (ezt csak nagyon halkan mondom).
Aztán 2008-ban elmentem
egy misszióútra Dhakába, Banglades fővárosába – egy olyan országba, amelynek a
lakossága meghaladja a 150 milliót. Annak ellenére, hogy több missziós úton is
voltam a Harmadik világ országaiban, a fájdalom és a szenvedés, amit most
láttam, a bensőmig megrázott. Ahogy az embertömegek reménytelen tekintetét
láttam, a szívem arra vágyott, hogy tegyek valamit értük, de mit? Még akkor is,
amikor a barátaimmal megosztottuk ételünk egy részét az éhezőkkel, olyan volt,
mintha semmit sem tettünk volna. A szükségletek olyan nagyok voltak.
Nem sokkal a reggeli
áhítatok után, az Úr hirtelen rámutatott szívem igazi állapotára. Titokban
talán gratulálhattam volna magamnak azért, hogy legalább néhány embernek
segítettem, de hirtelen rájöttem arra, hogy a szívem szennyes, éppen olyan,
mint a Dhaka-i nyomortelepek. Évekig úgy véltem, elég jól állok lelkileg,
valójában azonban a szívem tele volt büszkeséggel. Sőt, gyakran még különbnek
is éreztem magam másoknál, mert úgy ítéltem meg, a bűneim nem olyan súlyosak,
mint az övéik, és különben is, én sokgenerációs adventista családból származom.
Végül ott, a város
zajában döbbentem rá először arra, milyen óriási szükségben vagyok, s hogy
saját erőmből élni Krisztusért éppen olyan lehetetlen, mint saját erőmből
táplálni a reménytelen embermilliókat Dhakában. Igen, megpróbálhattam segíteni
egy pár embernek éppúgy, mint ahogy megpróbálhattam pár dolgot megváltoztatni a
saját szívemben.
De bármekkora
erőfeszítést fejtettem is ki, rájöttem, hogy kudarcot vallok, mert a valóság
az, hogy bár törekszem a keresztényi életre, a saját jócselekedeteim sosem
lesznek „elég jók”. A szívem teljes
átalakulására és alapos átvizsgálására volt szükség, és ezt csak a Mindenható
Isten tehette meg.
A Biblia ezt mondja Ézs
64:6-ban: „Mindnyájan olyanok lettünk,
mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.
Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a
szél” (új prot. ford.).
De hála legyen Istennek
azért, hogy miután megláttatja velünk szívünk valódi állapotát, a reményt is
felajánlja nekünk. „No jertek,
törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek
lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”
Azon a reggelen,
miközben a Bibliám fölött elmélkedtem ezeken a szakaszokon, az utca összes zaja
elhalkult, és én zavartalanul szemléltem Megváltóm szeretetét úgy, mint még
soha. És a síráson kívül semmi másra nem voltam képes.
Látjátok, annak
ellenére, hogy egész életemben keresztény voltam, és hűségesen törekedtem arra,
hogy Istent szolgáljam, addig a napig kellett várnom arra, hogy a kereszt
hatalma és szépsége valóságosan és drámaian megérintse a szívemet, és lelki
életem fókusza teljesen megváltozzék.
Szívből jövő imádság:
Drága Uram, lassan
végéhez közeledik az első hét az egyházunk 100 napos imaláncában. Segíts
nekünk, hogy friss erővel érintsen meg mindaz, amit értünk tettél a kereszten,
és ez az érintés személyes és valóságos legyen, ne csupán elméleti! Segíts
felismerni kiontott vérednek erejét, ami nemcsak, hogy megtisztít minden
bűnünktől, de hatalmat ad ahhoz is, hogy új életet éljünk Tebenned. Bár ragadna
meg bennünket ez a valóság, és változtatna meg teljesen! Segíts megértenünk,
hogy nélküled semmit sem cselekedhetünk! Végül segíts, hogy ki tudjuk nyújtani
kezünket a körülöttünk élők felé, és meg tudjuk osztani velük az evangélium jó
hírét! Oly sokan haldoklanak anélkül, hogy egyszer is megpillantanák csodálatos
szeretetedet! Segíts, hogy a te kezed és a te lábad lehessünk a haldokló világ
számára! Ámen.
Írta: Melody Mason
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése