Tapasztalat: SZOROSABB KAPCSOLATBAN ISTENNEL - heti imacélok - április 23-29.

Megújulás és reformáció

Az „Imában egyesülve” heti bejegyzése és imakérései

http://100napimadsagban.blogspot.hu/

 

2021. április 23.

Váratlan erő – 2. rész

Zachary Page

Másfél évvel később feleségemmel együtt átköltöztünk az ország másik végébe, hogy részt vehessek az Andrews Egyetem Hetednapi Adventista Teológiai Szemináriumának mesterképzésén. Arról álmodoztam, hogy az ott töltött időnk alatt gyökeresen megváltozom, ahogy továbbra is időt töltök Isten jelenlétében, de őszintén megvallva, nem számítottam arra, hogy ez a tanórák által fog megvalósulni. Amikor az első órán Dr. Allan Walshe bevezette a bibliai lelkiség témáját, rájöttem, hogy ez más lesz, mint amire számítottam, viszont pontosan az, amire szükségem van. Most gyakorlati eszközöket kaptam ahhoz, hogy elérjem azt a célt, amit Isten elém tűzött, hogy keressem az Ő jelenlétét.

A kurzus a lelki átalakulás megtapasztalására összpontosított a napi bibliaolvasás, imádság és naplóírás által. A házi feladatunk minden nap azt követelte meg, hogy tudatosan arra összpontosítsunk, hogy a Biblia olvasása és az imádság által közelebb kerüljünk Istenhez, és hogy ezt naplóírás segítségével végezzük. Azt is kérték, hogy válasszunk egy osztálytársat, akivel hetente találkozunk, hogy konkrét kérdéseket tegyünk fel az elmúlt héten történt, személyes lelki növekedésünkkel kapcsolatosan. Hihetetlenül átformáló élmény volt számomra, amikor elkezdtük a beszélgetéseket jó barátommal, Godfrey Mirandával.

Egy napon, a szeminárium első szemeszterében mélyen érintett az, amikor azt olvastam, hogy Luther Márton „Isten Igéjének állandó olvasása mellett nem hagyott ki egyetlen napot sem, hogy ne szentelt volna legalább három órát az imádságra, és ezeket az órákat a tanulmányozásra legkedvezőbb órák közül választotta ki".

Három órát imádkozni? Ez akkor történt, amikor írásait a leghevesebb vizsgálatnak vetették alá, és a legnagyobb szüksége volt arra, hogy munkáját szakértelemmel megvédje. Tovább olvastam: „A titkos imából fakadt az az erő, amely a nagy reformáció által megrázta a világot." (A nagy küzdelem, 191. o.) Pontosan ez volt az, amiről azt éreztem, hogy a szolgálatomból hiányzik: az erő!

Nem akartam a következő 30-40 évben a pásztorkodást lehangoló eredményekkel folytatni, hogy aztán végül nyugdíjba vonuljak anélkül, hogy valaha is megláthattam volna Isten erejének kibontakozását egy hatalmas megújulásban és reformációban, amit Isten megígért. Ezért elhatároztam, hogy nekem is szükségem van arra, hogy minden nap legalább három órát egyedül Istennel töltsek.

Ez remekül hangzott, de volt egy hatalmas gyakorlati akadály. Hol találhattam volna három szabad órát a nappali tagozatos MDV kurzus feladatai közepette? Nem volt szokásom annyira korán kelni, hogy ez beleférjen a napomba. Rájöttem, hogy nincs hozzá erőm, ezért kértem Istent, hogy tegye meg, amit az Ézsaiás 50:4-ben megígért, hogy reggelről reggelre felébreszt. Ne imádkozzatok ezért, hacsak nem akarjátok komolyan, hogy Isten megtegye!

Ahogy Isten egyre korábban és korábban kezdett felébreszteni, még mindig volt egy problémám. Nem tudtam ébren maradni.

Egy napon, amikor a lelki növekedésünkről beszélgettünk, megemlítettem ezt Godfrey barátomnak. Azt javasolta, hogy próbáljak meg több pohár vizet meginni, amikor felébredek. Ez határozottan segített.

Hamarosan elkezdtem megtanulni néhány más egyszerű dolgot is, amelyek szintén segítettek ébren maradni, például azonnal kiugrottam az ágyból, amikor Isten teljesen felébresztett. Ha tétováztam, visszaaludtam, és amikor másodszor is felébredtem, általában sokkal fáradtabb voltam, mint korábban.

Voltak más dolgok is, amelyek segítettek. A legnagyobb segítséget az jelentette, hogy szokásommá vált, hogy este kilenc órakor lefekszem. Úgy tapasztaltam, hogy a kora reggeli órák sokkal kellemesebbek, ha éjfél előtt körülbelül három órát aludtam.

Valóban, az Ő „jelenlétében teljes az öröm” (Zsolt 16:11). Minél inkább felismertem ezt, annál örömtelibbé vált minden olyan áldozat, amely azt a célt szolgálja, hogy közelebb kerüljek Isten végtelenül szeretető szívéhez!

Eszembe jutott, hogy életem egy pontján hajlandó voltam szigorúan növényi étrendre áttérni, hogy tizenévesként több energiám legyen egy bizonyos sporthoz. Miért nem voltam hajlandó ugyanezt megtenni azért, hogy energiám legyen a Jézussal való mélyebb kapcsolat keresésére? Ez zavart engem. Ezért Isten elé vittem a dolgot, és kértem, hogy változtassa meg az étvágyamat, ahogyan alárendeltem magam Neki. Most már új motivációm volt az egészséges táplálkozásra. Már nem arról szólt a dolog, hogy ne alakuljon ki rákbetegségem, vagy ne haljak meg fiatalon, hanem arról, hogy legyen energiám élvezni Isten jelenlétét. Úgy tapasztaltam, hogy ez a motiváció sokkal tartósabb, mint a múltbeli étrendi változtatásaim önző célja.

Hallgattam, ahogy Dr. Dwight Nelson, a Pioneer Memorial Church lelkésze az Istennel való időtöltés fontosságáról beszélt. Eléggé önelégültnek és magabiztosnak éreztem magam, miközben a felhívásához közeledett. Úgy gondoltam, hogy biztonságban vagyok. Ugye nem fog felszólítani arra, hogy három óránál többet töltsünk Istennel? Istennek megvan a módszere arra, hogy alázatra vezessen, és felnyissa a szemünket arra, hogy nagyobb dolgokra vágyik, mint amit mi fel tudunk fogni. Dr. Nelson azzal a kéréssel folytatta, hogy duplázzuk meg az Istennel töltött időnket. Ez bizonyára lehetetlen! Abban a félévben túlterheltem magam kreditpontokkal, és egyszerűen nem láttam, hogy ez megvalósítható lenne. De késztetést éreztem, hogy elkötelezzem magam.

Miért kísért annyira az a gondolat, hogy korlátozzam Istent? Józsué Istenhez kiáltott, és Ő 24 órán át egy helyben tartotta a naprendszert, hogy a csatát be tudják fejezni. Isten képes megteremteni azt az időt, amire szükségünk van, ha Őt helyezzük előtérbe. Isten ezt üzeni nekünk: „Az Úr többet tud tenni egy óra alatt, mint mi egy egész életen át" (Manuscript Releases, 5. kötet, 347).

Abban a szemeszterben öröm volt megtapasztalni, hogy Isten képes volt minden projektemet és feladatom megoldani. És sokkal jobb eredménnyel tette, mint amire egyedül képes lettem volna azzal a plusz három órával!

[A bizonyságtétel a jövő héten a III. résszel folytatódik...]..

 

A világegyház imakérései

2021. április 23-29.

·       Imádkozzunk a Közel-Keleten és Európában található menekülttáborokban nehéz életkörülmények között élő menekültekért. Imádkozzunk a saját környékünkre érkezett menekültekért. Imádkozzunk, hogy Isten adjon nekünk bölcsességet, hogy tudjuk, hogyan szolgáljunk nekik gyakorlati és személyes módon, az Ő dicsőségére.

·   Imádkozzunk a világ városaiban megszervezett befolyásközpontokért! Imádkozzunk a Városi Misszió kezdeményezésért, és azért, hogy a munkások válaszoljanak a szolgálatra való hívásra. Még mindig nagyon sok olyan nagyvárosi terület van, ahol nincs adventista jelenlét!

·       Imádkozzunk a Közel-Kelet Észak-Afrikai Unióért (MENA) és az ebben a régióban folyó nehéz munkáért. Imádkozzunk a Szentlélekért, hogy nyissa meg az lehetőségeket és a szíveket!

·  Imádkozzunk, hogy Isten Lelke kiáradjon az Euro-Ázsiai Divízió tagjaira, akik igyekeznek megosztani hitüket. A munka a volt Szovjetunió térségében továbbra is rendkívül nagy kihívást jelent!

Magyar imacélok: Imádkozzunk a magyar unió imacéljaiért: Szombatiskolai Osztály – Zarkáné Teremy Krisztina és munkatársai; a DET és TET gyülekezeteiért és lelkészeiért: Bp. Zugló – dr. Ősz-Farkas Ernő, Ömböli Dávid; Hódmezővásárhely – Bicskei Róbert, valamint Mayor Zoltán nyugalmazott munkatársunkért.

·       Imádkozzunk azért, hogy ez az év megújulást hozzon gyülekezeteinknek és minden gyülekezeti tagnak!

·       Imádkozzunk azért, hogy minél hamarabb megnyithassuk gyülekezeteinket és életerős közösségekként térjünk vissza imaházainkba!

·       Imádkozzunk az online istentiszteletek és evangélizációk áldásáért!

 

Tapasztalat: ISTEN ALKALMASSÁ TESZ - heti imacélok - április 16-22.

Megújulás és reformáció

Az „Imában egyesülve” heti bejegyzése és imakérései

http://100napimadsagban.blogspot.hu/

 

2021. április 16 

Váratlan erő – 1. rész

Zachary Page

Az alkalmatlanságom, a magány és még az irigység érzései is hatalmába kerítettek, ahogy körülnéztem a teremben. A lelkészek barátságos kötekedése, a teológiai eszmecserék és a tudatos baráti hálózat kiépítése egyáltalán nem volt szokatlan egy esti alkalom befejezéséhez az éves lelkészértekezleten. Nem mondhatnám, hogy bármelyik lelkész is ridegen bánt volna velem, de mint fiatal lelkész, aki kevesebb, mint hat hónapja kapta meg első megbízatását, úgy éreztem, hogy minden képességem és adottságom hiányzik ahhoz, hogy alkalmas legyek a lelkészi szolgálatra. Ez alatt a hat hónap alatt szemtől-szembe találkoztam azzal a valósággal, hogy minden álmom és elképzelésem, hogy megváltoztatom a világot, aggdalommá és kudarcélménnyé változott.

Azzal az érzéssel ültem le, hogy elő kell vennem a Bibliámat és folytatnom kell az olvasást, ahol reggel abbahagytam. Ahogy elkezdtem Mózes 2. könyve 33. fejezetét olvasni, őszintén megvallva nem vártam, hogy valami látványos vagy életet megváltoztató dolog történik. Azonban, amikor a 11. vershez érkeztem, az egész életem kezdett megváltozni. „Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia nem távozott el a sátorból.”

Ez nem olyan érzés volt, mintha eddig sosem olvastam volna ezt a verset, de inkább csak az első fele ragadt meg bennem. Arra a részre emlékeztem, hogy Mózes színről színre beszélt Istennel, de mit keres itt Józsué? Miért beszél róla ez a vers?

Mózes épphogy csak felállította az ideiglenes sátrat a tábortól egy bizonyos távolságra, hogy bárki odalátogathasson, aki keresni akarja az Urat (7. v.). Először mindenkinek a figyelme központjában volt ez a szent hely, mivel Mózes ott szokott beszélni Istennel. Aztán mindenki – beleértve Mózest is – elment és a maga dolgát végezte. Mindenki, kivéve Józsuét. Az Ige azt mondja, hogy Józsué nem távozott el a sátorból.

Természetesen ez a Józsué egy napon be fogja vezetni Izrael népét az Ígéret földjére, és tanúja lesz mindennek attól kezdve, hogy a megáradt Jordán vize egy helyben megáll, egészen addig, hogy Jerikó falai leomlanak és a Nap egy teljes napra megáll az égen az ő imájára. 2Móz 33 idején azonban Józsué csak egy fiatalember volt. Csak egy szolga. Látott egy-két győzelmet, de most Izrael egy aranyborjút választott Isten helyett, és a helyzet nem volt valami rózsás. Józsué azonban egy dologra összpontosított – Isten jelenlétére. Nem távozott. Megtagadta, hogy eltávozzon a sátorból, függetlenül attól, hogy a táborban sok dolga és felelőssége lett volna, mert ez volt az a hely, ahol az emberek keresni szokták Isten. És Józsué vágyott arra, hogy keresse Istent.

Ahogy ott ültem, hírtelen azt kezdtem érezni, hogy Isten átrendezi a fontossági sorrendemet. Rájöttem arra, amire Józsué, hogy az átalakuláshoz és a lelkészi szolgálatra való felkészüléshez nagyobb mennyiségű időt kell töltenem Isten jelenlétében. Nagyon megerősítő volt az a tudat, hogy nem az a fontos, hogy én ki vagyok, hanem az, hogy időt tölthetek annak közelségében, Aki át tud formálni engem azzá az emberré, akire Neki szüksége van. A következő hat hónap szintén stresszes volt és kevés sikernek örvendhettem, de békességet éreztem a lelkemben. Most már tudom, hogy az alkalmatlanságom érzetével minden rendben van. És ez még előnyömre is válhat, amennyiben megengedem, hogy arra ösztönözzön, hogy keressem azt a valakit, Aki minden hiányosságomat pótolhatja. (folytatás a következő héten).

 

A világegyház imakérései

2021. április 16-22.

·       Imádkozzunk Erton Köhler és Paul Douglas testvérekért, akiket most választottak meg a Generál Konferencia titkárának és kincstárnokának. Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek adjon nekik bölcsességet, amint átveszik ezeket a tisztségeket.

 

·       Imádkozzunk a közelgő online tábori összejövetelért (május 19-23). Az angolul tudók ide kattintva további információkat kaphatnak!. Imádkozzunk azért, hogy sokan bekapcsolódhassanak ebbe a különleges imaközösségbe!

·       Imádkozzunk azért, hogy minden gyülekezeti tag elhívást érezzen a lélekmentésre, és mindenki ráébredjen arra, hogy Krisztus nyomdokát kell követnünk a hitünkről való bizonyságtevében.

·       Imádkozzunk azért, hogy az adventista oktatási intézményeink igazán adventisták maradjanak tartalom és hangsúly szempontjából is, mert ez nagyon fontos az egyház jövőbeli munkaerejére és missziós kilátásaira nézve is.

Magyar imacélok: Imádkozzunk a magyar unió imacéljaiért: Ifjúsági Szolgálatok Osztály – Palotás Kristóf ifjúságvezető és munkatársai; a DET és TET gyülekezeteiért és lelkészeiért: Bp. Újbuda – Bihari Csaba, Ócsai Tamás; Hajdúszoboszló – Restás László, valamint Körmöczi Miklós nyugalmazott munkatársunkért.

·       Imádkozzunk azért, hogy ez az év megújulást hozzon gyülekezeteinknek és minden gyülekezeti tagnak!

·       Imádkozzunk azért, hogy minél hamarabb megnyithassuk gyülekezeteinket és életerős közösségekként térjünk vissza imaházainkba!

·       Imádkozzunk az online istentiszteletek és evangélizációk áldásáért!

 

Tapasztalat: MEGHALHATTAM VOLNA - heti imacélok - április 9-15.

Megújulás és reformáció

Az „Imában egyesülve” heti bejegyzése és imakérései

http://100napimadsagban.blogspot.hu/

 

2021. április 9.

Kegyelemmel teljes

Faith M. Connovich

Ez év februárjának egyik reggelén Belize-ben ébredtem fel. Még sosem voltam misszióúton Amerikán kívül, ezért megköszöntem Istennek ezt a szolgálati lehetőséget. Férjemmel együtt egy orvosi csapattal 10 napot szolgáltunk ebben a küldetésben. A klinika nem rendelkezett légkondicionálóval és az emberek hosszú sorokban várakoztak. Készen álltam a nap kihívásaira. Imádkoztam, olvastam Isten Igéjét és készen álltam lelkesen szolgálni azokat, akiknek szükségük volt Krisztusra és az Ő szeretetére.

Arra viszont nem voltam készen, ami kedden délután történt. Hirtelen rosszul éreztem magam, és kezdtem émelyegni. Máskor is voltak gyomorpanaszaim, ezért mindent természetesnek vettem. Sajnos ez „más” volt. Elkezdtem hányni a kórház mögött. Hívták a férjemet, aki visszavitt a szobánkba. Betegnek lenni egy más országban – ez volt a legnagyobb félelmem.

Imádkoztam és imádkoztam, hogy ez csak egy egyszeri valami legyen: „valamit ettél, ami nem tetszett a gyomrodnak” – vagy valami ilyesmi. Az evés és hányás körforgása kezdődött el néhány napra. Ezt mondtam imában Istennek: „Idehoztál, hogy szolgáljak. Segítenem kell a csapatnak. Nem tudják kezelni azt a sok pácienst a segítségem nélkül. Szükségem van arra, hogy talpra állíts, hogy képes legyek dolgozni.” Csodálatos módon csak azon a keddi délutánon hiányoztam a munkából, de rájöttem arra, hogy csak gyümölcsöt és gyümölcsturmixot tudok elfogyasztani és némi kekszet. Nagyon meleg volt és annyira izzadtam, hogy tudtam nagyon nagy esélyem van a kiszáradásra. Ezért sok vizet és Gatorade sportitalt fogyasztottam.

A missziós csapat imádkozott értem. A hét további része hasonlóan telt. Az émelygéstől nem mertem enni, de ha megtettem, hánytam. Ezért még többet imádkoztam. Aztán elkezdtem hallani egy bibliaverset az elmémben; folyamatosan feljött az emlékezetembe. Felébredtem éjjel és ez az édes vers énekelt a gondolatomban:

„… az Úr volt az én támaszom. És kivitt engem tágas helyre; kiragadott engem, mert kedvét leli bennem” Zsolt 18:19-20.

Általában nem ezt a bibliafordítást olvasom. Ezt mondtam: „Nem lehetek betegebb itt Belize-ben. Kérlek, vigyél haza biztonságban.” Az ő kegyelméből képes voltam napi nyolc órát dolgozni a klinikán. A következő hétvégén szabadnaposak voltunk, és nagyon jól esett a pihenés. Vasárnap reggel 5-kor ébredtünk, aztán egy 30 perces hajóút, egy két órás buszút után több reptér és ellenőrzés után este 10-re hazaérkeztünk. Annyira kimerültem! Egy kedves fiatalember a csoportunkból húzta a bőröndömet végig a reptereken. Nekem gyakran le kellett ülnöm, mert nem már nem bírtam továbbmenni. Úgy éreztem, mintha egy kamion ütött volna el.

Ezt mondtam a férjemnek: „Azt hiszem, el kell mennem a kórházba. A szívem gyorsan és szabálytanul ver, és nagyon furcsán érzem magam. Isten olyan kegyelmes! Miután átestem néhány vizsgálaton és négykomponensű infúziót kaptam, a sürgősségi osztályvezető orvosa ezt mondta: „Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy tudott ide bejönni a saját lábán. A kálium szintje 2.0 (a normál érték 3.5-5.0). Eddig senkinél nem láttam ilyen alacsony szintet. Teljesen leállhatott volna a szíve. Ön igazából most nem állhatna a lábán, és nem beszélgethetne itt velem.”

Ezt válaszoltam: „Nem állhatnék a lábamon? – 10 napig szolgáltam az Urat Belize-ben.” Elmondtam neki, hogy az én Istenem nagy és erős. Csak rázta a fejét és mosolygott. Négy napra benntartottak a kórházban súlyos kiszáradással és káliumveszteséggel. Őszintén szólva, fogalmam sem volt arról, hogy ilyen nagy bajban vagyok, Csak imádkoztam.

Később megtudtam, hogy gyülekezetem női imacsoportjában, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi történik, Isten a szívükre helyzete a nevemet és érettem imádkoztak. Egész héten imádkoztak értem, anélkül, hogy tudták volna, hogy beteg vagyok és veszélyben van az életem. Isten megtartja ígéreteit testvéreim! Elmondta nekem, hogy „támaszom” lesz és biztos helyre vezet – és ezt meg is tette. Visszahozott engem az Egyesült Államokba, ahol kórházi gondoskodást kaptam. Megvédte az életemet, mert „kedvét leli bennem” – milyen értékes gondolat, milyen értékes Megváltó!

Nem érdemlem meg az Ő kegyelmét és szeretetét, de továbbra is dicsőítem Őt nap, mint nap minden bámulatos ajándékáért, amelyet gyermekeinek ad. Azért imádkozom, hogy mindannyian megtérjünk hozzá ma. Tartson biztonságban benneteket és mutassa meg nektek az Ő kegyelmét.

A világegyház imakérései

2021. április 9-15.

·       Imádkozzunk a Generál Konferencia tavaszi ülésszakáért, amely ezen a héten kezdődik! Imádkozzunk azért, hogy Isten áldása kísérje minden aspektusát, és hogy a technikai megoldások és a fordítás megfelelően működjenek az online felületen.

·       Imádkozzunk a közelgő online tábori összejövetelért (május 19-23). Az angolul tudók itt további információkat kaphatnak: Az angolul tudók ide kattintva további információkat kaphatnak!.

·       Imádkozzunk a dél-afrikai Fokvárosban levő Riverside általános iskoláért! Imádkozzunk azért, hogy Isten áldja meg a diákokat, hogy az iskola tovább növekedjen és még nagyobb áldás legyen a társadalom számára.

Magyar imacélok: Imádkozzunk a magyar unió imacéljaiért: Az Unióközpont alkalmazottai, munkatársai; a DET és TET gyülekezeteiért és lelkészeiért: Bp. Újpest – Cserbik János; Hajdúhadház – Kovácsné Bokor Sarolta, Szőllősi Árpád egyházterületi kincstárnok, valamint Kisgyörgy Imre nyugalmazott munkatársunkért.

·       Imádkozzunk azért, hogy ez az év megújulást hozzon gyülekezeteinknek és minden gyülekezeti tagnak!

·       Imádkozzunk azért, hogy minél hamarabb megnyithassuk gyülekezeteinket és életerős közösségekként térjünk vissza imaházainkba!

·       Imádkozzunk az online istentiszteletek és evangélizációk áldásáért!

 

Tapasztalat: EGY GYÜLEKEZET LÁTVÁNYOS MEGÚJULÁSA - heti imacélok - április 2-8.

Megújulás és reformáció

Az „Imában egyesülve” heti bejegyzése és imakérései

http://100napimadsagban.blogspot.hu/

 

2021. április 2.

Imádkozzunk sokkal többet, mint eddig!

Nathaniel Oregon

Legutóbb arra kértem Istent, hogy tanítsa meg gyülekezetünket arra, hogy az ima a munka. Miért kértem ezt? Gyülekezetünk sok missziós módszert kipróbált, minimális sikerrel. Azt hiszem, sokan elismerik, hogy könnyű elcsüggedni, amikor nem látjuk munkánk eredményét, még évek múltán sem. Ezért megkísért bennünket az a gondolat, hogy feladjuk a missziót.

Ezt megtapasztaltuk a michigani Tecumseh gyülekezetünkben is. Aktív tagjaink 90%-a túl van a nyugdíjkorhatáron. A múltban sokféle missziós erőfeszítést tettünk, de a közelmúltig nem nagyon tapasztaltunk sikert. Az elmúlt hónapokban azonban megduplázódott az istentiszteletink látogatottsága. Az elmúlt két hónapban több vendégünk és látogatónk volt, mint eddig bármikor. Ezt tette Isten:

A csökkenő létszám miatt gyülekezeti tagjaink elkezdtek aggódni, hogy ha valami drasztikus dolog nem történik, a gyülekezetet be kell zárni. Azt mondtam nekik, hogy összpontosítsunk az imára és figyeljük, hogy Isten mit tehet érettünk. Elmondtam nekik azt, amit egy másik gyülekezetben láttam, amelynek lelkésze voltam, és amely gyülekezet különleges hangsúlyt fektetett az imára. Isten megduplázta a heti látogatottságot, de volt olyan hét, amikor háromszorosára növekedett.

Kezdésként egy egész negyedévig csak az imaórákon imádkoztunk. Azt kértük Istentől, hogy növelje a gyülekezetünket és érintse meg az inaktív tagjainkat. Tudatosan megterveztük a volt gyülekezeti tagokkal való kapcsolatfelvételt. Szerveztünk egy imahetet, amelyen különleges hangsúlyt fektettünk a gyülekezetünkért való imádságra. Előtte is voltak imaheteink vendégelőadókkal, akik előadásokat tartottak és nem sok idő maradt az imára. Ezen az imahéten azonban imádkoztunk.

Azért, hogy tagjainkat mélyebb imaéletre serkentsük, mindenkit megajándékoztunk egy könnyvel, amelynek címe: Merjünk többet kérni – isteni kulcsok az imameghallgatáshoz. Elkezdtünk szombaton délutánonként is imádkozni, közvetlen az istentisztelet után, néha együtt, közösségben, máskor imaséta formában az imaház körül.

Imádkoztunk azért, hogy Isten rombolja le a lelki falakat, amelyek akadályozták az embereket abban, hogy eljöjjenek a gyülekezetbe. Imádkoztunk szomszédainkért, hogy figyeljenek fel ránk és keressenek kapcsolatot velünk. Imádkoztunk közösségi központunkért (amelynek tornaterme is van), hogy figyeljenek fel rá és béreljék ki, hogy ki tudjuk fizetni a rezsit. Imádkoztunk a gyermekes családokért, hogy jöjjenek el a gyülekezetbe. Imádkoztunk a gyülekezeti épület és a közösségi központ minden termében és minden részlegén.

Az imahét vasárnap kezdődött, és szombaton fejeződött be. Minden nap kétszer tartottunk imaórát, reggel 7-kor és este 7-kor. Lehetőséget adtunk mindenkinek, hogy arra az alkalomra jöjjön, amelyik a legjobban megfelelt neki. Szombaton csak az istentisztelet után imádkoztunk.

Az imahét után folytattunk az imaalkalmakat minden szombaton délután és szerveztünk egy egyész éjszakás imavirrasztást egy péntek éjszakára. Az egész éjszakás imavirrasztás utáni reggelen egy presbiter jött a gyülekezetbe, ahol 38 embert talált. Azt mondta, hogy a látvány könnyeket csalt a szemébe, amikor látta, hogy Isten életet hoz gyülekezetünkbe az ima által. Isten válaszokat küldött imáinkra és még mindig érkeznek a válaszok. Egy háromgyermekes fiatal család kezdett el járni együtt a gyülekezetbe. Bibliatanulmányozást kezdhettem el velük.

Ahogy elkezdtem imádkozni ezért a kis családért, egy másik név jött mindig a nyelvemre és mindig ki kellett javítanom magam. Miután ez többször is előfordult, megkérdeztem Istent, hogy kihez tartozik ez a név. Az Úr emlékezetembe juttatott valakit, aki valamikor járt gyülekezetbe. Elkezdtem érte imádkozni és néhány hét után felhívott engem, hogy vissza akar jönni a gyülekezetbe. A következő szombaton el is jött.

Egy másik válasz az első egész éjszakás imavirrasztás utáni szombaton érkezett. Az istentisztelet után kint voltam az udvaron és egy szomszédot láttam, akit eddig nem ismertem. Még sosem volt kint, amikor ott voltam. Eldöntöttem, hogy odamegyek hozzá és bemutatkozom, de mielőtt túl messzire jutottam volna, odajött hozzám és bemutatkozott. Elkezdte mondani, hogy evangélikus családban nőtt fel, de két ok miatt már nem jár templomba: nem a Bibliából prédikálnak és már nem az énekeskönyvből énekelnek.

Beszámolt arról, hogy elmondta az unokájának, hogy a zsidók és az adventisták ünnepelnek a megfelelő napon, szombaton. Ezt mondta: „mindenkinek elmondom ezt. Amikor bemegyek a városba, erről beszélek az embereknek.” Felajánlottam neki egy Nagy küzdelem című könyvet és ő kért még öt példányt a családtagjainak is.

Lenyűgöző, hogy amikor a gyülekezet imában egyesül, és többet imádkozik annál, mint amennyit minimálisan szokott, Isten hatalmas módon válaszol. Az elmúlt néhány hónapban sokkal több vendégünk és nem adventista látogatónk volt az istentiszteleteken, mint az elmúlt három év alatt összesen. Több személyes bibliatanulmányozást folytatunk a környéken lakókkal, mint a múltban bármikor, és az összes az imahéten kezdődött.

Az ima kell, hogy a hajtóereje legyen mindennek, amit a személyes és gyülekezeti életünkben teszünk. Nem egy másodlagos dolog, hanem hajtóerő. Imaéletünkben magasabbra és távolabbra kell jutnunk az eddigi megszokottnál.

Az Ellen White írásaiból készült Imádság című könyv előszavában ezt a kijelentést találjuk: „Amikor Isten népének tagjai mind személyesen, mind közösen kitartóan imádkoznak, az Úr majd válaszol könyörgéseikre. A világ tanúja lesz a Szentlélek – az Isten hűséges követőire erőt árasztó – kitöltetésének.”

A világegyház imakérései

2021. április 2-8.

·       Imádkozzunk a Myanmarban élőkért végzett misszióért!

·       Imádkozzunk az Elmegyek stratégiai tervért, amelyet az adventista egyház fektetett le és amelyhez minden Divízió, Unió, Egyházterület és gyülekezet csatlakozik, hogy egyre több ember érezzen elhívatást az Úr szőlőskertjében dolgozni.

·       Imádkozzunk a közelgő online tábori összejövetelért (május 19-23). Az angolul tudók itt további információkat kaphatnak: Az angolul tudók ide kattintva további információkat kaphatnak!.

·       Imádkozzunk továbbra is szeretteinkért, akik a COVID-19 járvány miatt szenvednek, vagy azokért, akik elvesztették szeretteiket.

Magyar imacélok: Imádkozzunk a magyar unió imacéljaiért: Tiborszállási Adventista Általános Iskola és Óvoda – Csomó Hajnalka; a DET és TET gyülekezeteiért és lelkészeiért: Bp. Sashalom – Simon László; Hajdúböszörmény – Kovács László, valamint Juhász Ernő nyugalmazott munkatársunkért.

·       Imádkozzunk azért, hogy ez az év megújulást hozzon gyülekezeteinknek és minden gyülekezeti tagnak!

·       Imádkozzunk azért, hogy minél hamarabb megnyithassuk gyülekezeteinket és életerős közösségekként térjünk vissza imaházainkba!

·       Imádkozzunk az online istentiszteletek és evangélizációk áldásáért!

 

Tapasztalat: A TITOKZATOS BIBLIA - heti imacélok - március 26 - április 1.

Megújulás és reformáció

Az „Imában egyesülve” heti bejegyzése és imakérései

http://100napimadsagban.blogspot.hu/

 

2021. március 26.

A titokzatos Biblia választ ad a COVid-19 imára Dél-Afrikában!

Andrew McChesney

A Covid-19 miatti korlátozások térdre kényszerítették Sandile Khumalot Dél-Afrika legnagyobb városában, Johannesburgban.

Az országos korlátozások, amelyek világviszonylatban a legszigorúbbak közé tartoznak, három gyülekezet bezárásához vezettek, amelyeket Sandile lelkész pásztorolt az 5,5 milliós városban. A szabályok miatt lezárták a parkokat, megtiltották a kocogást, kutyasétáltatást, de még a cigaretta és alkohol árusítását is.

A világ többi részén élő adventista lelkészhez hasonlóan Sandile is internetes platformon kezdte élőben közvetíteni igehirdetéseit a három gyülekezetéhez tartozó gyülekezeti tagok számára. Időnként bátorító üzeneteket kapott emberektől, akiket bátorítottak prédikációi. Ő azonban többet szeretett volna tenni a város lakóinak eléréséért. Buzgón imádkozott azért, hogy a járvány ideje alatt Isten küldjön egy hitetlent, akinek szüksége van találkozni Jézussal.  

Ami ezután történt, őt is meglepte.

„Sosem gondoltam, hogy Isten egy népszerűtlen módszert fog alkalmazni” – írta Sandile egy e-mail-ben.

Több mint egy hónap múlva, május 1-én Dél-Afrika enyhíteni kezdett a szigorításokon úgy, hogy a maszkviseletet és a szociális távolságtartást szigorúan előírták. Március 11-én Sandile egy WhatsApp üzenetet kapott mobiltelefonján egy ismeretlen számról. A telefonáló bemutatkozott és elmondta, hogy Hiltonnak hívják és egy képet is küldött egy Bibliáról, amit egy minibuszban talált, amikor munkába utazott. A minibuszok, amelyek taxiként működnek Johannesburgban, sokféle embert szállítanak és gyakori látványosságai a városnak.

„Elhoztam a Bibliádat a taxiból” – írta Hilton.

Elmagyarázta, hogy kinyitotta a Bibliát és a belső borítóján megtalálta Sandile nevét és elérhetőségét, ezért eldöntötte, hogy ír neki.

Sandile érdeklődve nézte a képet. Több Bibliája is volt, de a képen láthatót nem ismerte fel. A Biblia újnak nézett ki és a vörös bőrkötés jelezte, hogy nem lehetett olcsó. Ezen felül, Sandile évek óta nem vett igénybe minibusz taxiszolgáltatást. Megnézte a csalás többi tagja is, és megerősítették, hogy neki soha nem volt ilyen piros Bibliája.

Hiltont nem zavarta, hogy Sandile nem ismerte fel a Bibliát. Sokkal inkább az érdekelte, hogy mit tartalmaz a Biblia. Addig még sosem olvasott Bibliát, de most kész volt arra, hogy elkezdje. Megkérdezte Sandilet, hogy segítene-e neki ebben. Bibliatanulmányokat kért.

Sadnile rájött arra, hogy Isten meghallgatta imáját, amelyet azért mondott, hogy a Covid-19 járvány alatt találkozzon egy olyan hitetlennel, akinek szüksége volt arra, hogy találkozzon Jézussal. Isten csodával határos módon válaszolt az imájára.

„Áldom Istent ezért a különleges szolgálati lehetőségért, amelyet még mindig nem értek” – monda Sandile. „Remélem, hogy kapcsolatunk elvezeti Hiltont, hogy elfogadja Jézus Krisztust személyes Megváltójának.”

A világegyház imakérései

2021. március 26 – április 1.

·       Imádkozzunk gondviselésszerű lehetőségekért a Jézusról való bizonyságtevésre!

·       Imádkozzunk lehetőségekért, hogy szomszédainkkal, barátainkkal és azokkal, akik meg szeretnék ismerni Jézust, tanulmányozzuk a Bibliát.

·       Imádkozzunk a helyi gyülekezeteink vezetőiért, különösen a lelkészért és családjáért. Imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért rájuk.

·       Imádkozzunk azért, hogy vágyjunk tanulmányozni a Dániel és A jelenések könyvét, és hogy megragadjuk a Hármas angyali üzenet jelentőségét életünkben.

·       Imádkozzunk azokért, akik üldözést szenvednek a hitükért. Imádkozzunk azért, hogy erősek legyünk és szilárdan megálljunk, amikor hitünkért szenvedünk! Jézus hamar jön!

Magyar imacélok: Imádkozzunk a magyar unió imacéljaiért: MentŐ Mentáliroda munkatársai; a DET és TET gyülekezeteiért és lelkészeiért: Bp. Rákoscsaba – Fenyvesi Péter Pál; Gyula, Gyula Szeretetotthon – Czinkota András, valamint Horváth Sándorné nyugalmazott munkatársunkért.

·       Imádkozzunk azért, hogy ez az év megújulást hozzon gyülekezeteinknek és minden gyülekezeti tagnak!

·       Imádkozzunk azért, hogy minél hamarabb megnyithassuk gyülekezeteinket és életerős közösségekként térjünk vissza imaházainkba!

·       Imádkozzunk az online istentiszteletek és evangélizációk áldásáért!

 

Tapasztalat: AMIKOR ISTEN NEMET MONDOTT - heti imacélok - március 19-25.

 Megújulás és reformáció

Az „Imában egyesülve” heti bejegyzése és imakérései

http://100napimadsagban.blogspot.hu/

2021. március 19.

Amikor Isten azt mondta: Nem!

By Don MacLafferty

Búcsúzásképpen megöleltem és megcsókoltam családom minden tagját és ezt mondtam: „Találkozunk 16 nap múlva!” – aztán integettem és felszálltam a Calgary nemzetközi repülőtérre tartó helyi járatra. 2020. március 10-e volt és én egy megújulási alkalomra tartottam, amelyet a Fülöp-szigeteki Adventista Egyetemen szerveztek. Feladatom volt az is, hogy kiképezzem a az új Cavite misszió lelkészeit, hogy egy új nemzedéket tegyenek tanítvánnyá Jézus Krisztusnak. Ezen kívül segédanyagokat is vittem házaspároknak, akik meg akarták erősíteni házasságukat és tanítvánnyá szerették volna tenni gyermekeiket.

A COVID-19 járvány épp akkor indult erőteljes terjedésnek világviszonylatban, amikor a repülőgépem Vancouver felé vette az irányt, majd onnan egy másik géppel egyenesen Manilába repültem. April és én sokat beszélgettünk arról, hogy milyen veszélyes elindulni ebbe a küldetésbe és imádkoztunk is ezért. A Szentlélek ismételten ugyanarra a következtetésre vezetett: „Isten hívott el erre.” Isten sürgetett is, hogy most menjek. A globális helyzet még csak megfontolásra sem került.

Fogalmam sem volt azokról a kalandokról, amelyek rám vártak. Amikor megérkeztem a gyönyörű egyetemi kampuszra, nem is gondoltam arra, hogy be leszek ide zárva majdnem három hónapra. El sem tudtam képzelni, hogy lesz olyan idő, amikor a diákok órákon át fognak várakozni a tűző napon a sürgősségi rizsadagjukra és néhány szem zöldégre. Nem láthattam előre, hogy ezt a kampuszt minden este 18 órakor a biztonsági személyzet bezárja a kijárási tilalom miatt.

Két nappal az érkezésem után az egész egyetemet vesztegzár alá helyzeték. Mielőtt a kapukat lezárták volna a 3 ezer diákból 2 ezernek sikerült elhagyni az egyetem területét. Az egyetem területén maradt ezer diák és 500-an a személyzetből és családtagjaikból.  

Ahogy a megújulási programra készültem, eldöntöttem, hogy a jelenlét nem lesz kötelező két dolog miatt: egyrészről azért, mert a megújulásnak a szívből kell kiindulnia és másrészről azért sem, mert sokan féltek a tömeges gyülekezéstől már akkor is, mielőtt a kormány elrendelte a szociális távolságtartást. A félelem sokakat távol tartott. A nyitóestén néhány százan megjelentek és úgy foglaltak helyet a tágas előadóteremben, hogy egy padsorban ketten vagy legfennebb hárman ültek.  

Az egyetem hozzászokott a nagy eseményekhez, mint az imahát vagy az ehhez hasonlók, óriási kórusokkal és igényes szereplésekkel sok ezer ember előtt. De ez egy egyszerű megújulási eseménynek indult, ahol minden résztvevőt imára és interaktív bibliatanulmányozásra hívtunk. A váltás a szemlélődő közösségről az aktív részvételre sokkoló volt sokak számára.

Ahogy a megújulási hét haladt előre, úgy sokasodtak a hírek is a járvány terjedéséről. A félelem lebénította az egyetemet. A látogatók száma estéről-estére csökkent.

Néhány ember szívében erős vágy volt a megújulásra. Estéről-estére eljöttek Istent imádni, önmagukat megalázva megbánták bűneiket és keresték Jézust és a Szentlelket az Ige által. A március 21-i szombaton, a megújulási hét befejeződött. Azon a héten sokan kezdtek el új életet Krisztussal.

Isten arra indított, hogy kezdjünk el minden reggel 6 órakor egy tanítványsági képzést azoknak, akik szívből vágytak arra, hogy Krisztus tanítványaként növekedjenek, és tanítvánnyá tevők legyenek. Vasárnap reggel kezdtük és öt tanórát tartottam délelőttönként diákoknak, majd Zoomon tartottam egy tanítványsági képzést az újólag megszervezett Cavite misszió minden lelkészének, hogy majd március 26-án hazarepülhessek Kanadába. Ez egy nagyon szoros képzésnek indult és én így is gondoltam.

Azonban néhány nappal a távozásom előtt a járatomat törölték. A világ minden táján egyre-másra törtölték a járatokat. A barátaim találtak nekem egy másik járatot. Egy orvos, akit egy csomó katonai ellenőrzőponton átengedtek, gyorsan kivitt a repülőtérre, hogy elérjem az új járatot. Beléptem a Nino Aquino nemzetközi repülőtérre Manilában, ami olyan volt, mint egy elhagyatott raktárépület, és nem olyan, mint máskor lenni szokott, ami egy nagy hangyabolyra hasonlított, sokezer utassal megtöltve a folyosókat.

Izgatottan léptem a felvételi pulthoz, mert az volt az egyetlen, ami még nyitva volt. Kedvesen köszöntöttek, és elkérték az útlevelemet. Odaadtam. Mosolyogtak és megkértek, hogy tegyem fel a csomagomat a futószalagra. Felvettek. Megyek haza a járvány ellenére!

Az ügyintéző zavartan tanulmányozta a képernyőt. Elkérte a kinyomtatott jegyemet. Büszkén mutattam neki. A jegyet előző este vásároltuk. Sokáig nézte, majd ezt mondta: „Uram, nagyon sajnálom, de az ön jegye nem érvényes. Ön Kanadába készül utazni Hong Kongon keresztül és ma éjfélkor a Hong Kongi nemzetközi repülőteret le fogják zárni, minden tranzit utas számára. Az ön átszállása éjfél után lenne. Nem mehet!”

„Mikor van a következő járat” – kérdeztem bizonytalan optimizmussal. „Talán nyáron júniusban vagy júliusban” – válaszolta óvatosan. A reptér többi része zárva volt. Hívtam az orvost, akivel sötétedés után értünk vissza az egyetemre, minden óvatossági intézkedést figyelembe véve.

Másnap, egész nap titokban tarottam a jelenlétemet az egyetem területén. Este a lelkész csendesen elvezetett a gyülekezeti terem hátsó bejáratához, ahol a diákok imaórát tartottak. A lelkész megkérdezte a jelenlevőket: „El tudjátok képzelni, hogy Don lelkész ma este velünk van ahelyett, hogy Kanadában lenne, ahol a gépének most kellene leszállnia?” A diákok kórusban válaszolták: „Szeretnénk, ha itt lenne, de már régen elment.”    

Előléptem a pulpitus mögül a diákok elé, akik el voltak szakítva otthonuktól, édesapjuktól és édesanyjuktól. A dákok hangosan nevettek és tapsoltak. Együtt imádkoztunk azon az estén. A diákok őrültek annak, hogy a vesztegzár idején velük leszek, de megpróbáltak őszintén azért imádkozni, hogy Isten segítsen nekem hazajutni.

Aznap este a barátaim találtak nekem egy másik járatot, amit szintén törtöltek. Aztán találtak egy másik járatot az utolsó jeggyel. „Hú, micsoda gondviselés!” – gondoltam.

Másnap reggel Isten felébresztett, hogy imádkozzak és ráhangolódjak az Ő Igéjére. Alárendeltem az életem és helyzetem Neki. „Mi van a szíveden?” A szelíd, halk hang az Apostolok cselekedetei 16-ik fejezetéhez vezetett, amelyben a Lélek elzárta Pál útját, mielőtt meghallotta volna a macedóniai hívást. Tanulmányoztam a fejezetet, jegyzeteltem és bölcsességért imádkoztam.

A következő reggelen, megint odaszenteltem magam Jézus Krisztusnak. Kértem Istent, hogy adja nekem azt a bölcsességet, amelyet Jakab 1:5-8-ban ígért, hogy megtudjam, mit tegyek a hazautazásra megvett jegyemmel. A Szentlélek azonnal válaszolt, hogy már meg is adta a kért bölcsességet. Emlékeztetett az ApCsel 16 történetére, amelyet előző reggel adott nekem.

Kimentem a mezőre imádkozni. Isten szólt a szívemhez: „a fontossági sorrend, amelyet ebben a küldetésben adtam, még nem került a helyére. Indítom a fiatalok szívét, és ők készek meghozni a döntésüket. Úgy küldöm őket a kollégiumi szobáikba, vagy a szobáikba és otthonaikba, mintha nyilakat lőnék ki a tegzemből, hogy hívják a népemet imádkozni és hozzám térni. Elküldöm őket szerte az országba és az egész világra.”

„Mond le a foglalásodat, még ma este! Ne hagyd el azokat, akiket felkészítettem arra, hogy tanítványaimmá tedd! Hagyd abba annak a keresését, hogyan mehetnél el innen! Ne menj el, míg ki nem jelentem neked és Aprilnak, hogy a munka itt mostanra be lett fejezve. Szervezd úgy a diákokat, hogy először a szobatársaikat és az otthoni hozzátartozóikat hívják vissza hozzám, aztán készítsd fel őket arra, hogy a gyülekezeteiket hívják vissza hozzám.”

Lemondtam a foglalásomat – ami az utolsó esélyem volt, hogy hazamehessek – és belekezdtem a kalandba, ami túlhaladta minden elképzelésemet. A történet folytatását az angolul tudók itt olvashatják el: https://www.revivalandreformation.org/uip/blog/when-god-said-%E2%80%9Cyes!%E2%80%9D

 

A világegyház imakérései

2021. március 19–25.

·       Imádkozzunk a Világ Ifjúsági Napért, amely 2021. március 20-án kerül megrendezésre! Imádkozzunk azért, hogy sok fiatal bekapcsolódjon és életek változzanak meg az örökkévalóság számára!

·       Imádkozzunk a közelgő globális egyházi tábori összejövetelért, amelyet május 19-23 között rendeznek meg. Angolul tudók itt kaphatnak több információt:  click here

·       Imádkozzunk azért, hogy ráébredjünk az igazi reformáció és megújulás szükségességére!

·       Imádkozzunk azért, hogy lelkileg készen legyünk a következő válsághelyzetre!

Magyar imacélok: Imádkozzunk a magyar unió imacéljaiért: ADHSZK – Tóth Sándor munkatársai, Adventista Szociális Intézmények; a DET és TET gyülekezeteiért és lelkészeiért: Bp. Pestszentlőrinc „A” és „B” – Henter Barna; Gönc, Gyöngyös, Nagyút (szórvány) – Várhelyi Zoltán, Bodolai Zoltán, valamint Háló Sándor nyugalmazott munkatársunkért.

·       Imádkozzunk azért, hogy ez az év megújulást hozzon gyülekezeteinknek és minden gyülekezeti tagnak!

·       Imádkozzunk azért, hogy minél hamarabb megnyithassuk gyülekezeteinket és életerős közösségekként térjünk vissza imaházainkba!

·       Imádkozzunk az online istentiszteletek és evangélizációk áldásáért!