Tapasztalat: SZOROSABB KAPCSOLATBAN ISTENNEL - heti imacélok - április 23-29.

Megújulás és reformáció

Az „Imában egyesülve” heti bejegyzése és imakérései

http://100napimadsagban.blogspot.hu/

 

2021. április 23.

Váratlan erő – 2. rész

Zachary Page

Másfél évvel később feleségemmel együtt átköltöztünk az ország másik végébe, hogy részt vehessek az Andrews Egyetem Hetednapi Adventista Teológiai Szemináriumának mesterképzésén. Arról álmodoztam, hogy az ott töltött időnk alatt gyökeresen megváltozom, ahogy továbbra is időt töltök Isten jelenlétében, de őszintén megvallva, nem számítottam arra, hogy ez a tanórák által fog megvalósulni. Amikor az első órán Dr. Allan Walshe bevezette a bibliai lelkiség témáját, rájöttem, hogy ez más lesz, mint amire számítottam, viszont pontosan az, amire szükségem van. Most gyakorlati eszközöket kaptam ahhoz, hogy elérjem azt a célt, amit Isten elém tűzött, hogy keressem az Ő jelenlétét.

A kurzus a lelki átalakulás megtapasztalására összpontosított a napi bibliaolvasás, imádság és naplóírás által. A házi feladatunk minden nap azt követelte meg, hogy tudatosan arra összpontosítsunk, hogy a Biblia olvasása és az imádság által közelebb kerüljünk Istenhez, és hogy ezt naplóírás segítségével végezzük. Azt is kérték, hogy válasszunk egy osztálytársat, akivel hetente találkozunk, hogy konkrét kérdéseket tegyünk fel az elmúlt héten történt, személyes lelki növekedésünkkel kapcsolatosan. Hihetetlenül átformáló élmény volt számomra, amikor elkezdtük a beszélgetéseket jó barátommal, Godfrey Mirandával.

Egy napon, a szeminárium első szemeszterében mélyen érintett az, amikor azt olvastam, hogy Luther Márton „Isten Igéjének állandó olvasása mellett nem hagyott ki egyetlen napot sem, hogy ne szentelt volna legalább három órát az imádságra, és ezeket az órákat a tanulmányozásra legkedvezőbb órák közül választotta ki".

Három órát imádkozni? Ez akkor történt, amikor írásait a leghevesebb vizsgálatnak vetették alá, és a legnagyobb szüksége volt arra, hogy munkáját szakértelemmel megvédje. Tovább olvastam: „A titkos imából fakadt az az erő, amely a nagy reformáció által megrázta a világot." (A nagy küzdelem, 191. o.) Pontosan ez volt az, amiről azt éreztem, hogy a szolgálatomból hiányzik: az erő!

Nem akartam a következő 30-40 évben a pásztorkodást lehangoló eredményekkel folytatni, hogy aztán végül nyugdíjba vonuljak anélkül, hogy valaha is megláthattam volna Isten erejének kibontakozását egy hatalmas megújulásban és reformációban, amit Isten megígért. Ezért elhatároztam, hogy nekem is szükségem van arra, hogy minden nap legalább három órát egyedül Istennel töltsek.

Ez remekül hangzott, de volt egy hatalmas gyakorlati akadály. Hol találhattam volna három szabad órát a nappali tagozatos MDV kurzus feladatai közepette? Nem volt szokásom annyira korán kelni, hogy ez beleférjen a napomba. Rájöttem, hogy nincs hozzá erőm, ezért kértem Istent, hogy tegye meg, amit az Ézsaiás 50:4-ben megígért, hogy reggelről reggelre felébreszt. Ne imádkozzatok ezért, hacsak nem akarjátok komolyan, hogy Isten megtegye!

Ahogy Isten egyre korábban és korábban kezdett felébreszteni, még mindig volt egy problémám. Nem tudtam ébren maradni.

Egy napon, amikor a lelki növekedésünkről beszélgettünk, megemlítettem ezt Godfrey barátomnak. Azt javasolta, hogy próbáljak meg több pohár vizet meginni, amikor felébredek. Ez határozottan segített.

Hamarosan elkezdtem megtanulni néhány más egyszerű dolgot is, amelyek szintén segítettek ébren maradni, például azonnal kiugrottam az ágyból, amikor Isten teljesen felébresztett. Ha tétováztam, visszaaludtam, és amikor másodszor is felébredtem, általában sokkal fáradtabb voltam, mint korábban.

Voltak más dolgok is, amelyek segítettek. A legnagyobb segítséget az jelentette, hogy szokásommá vált, hogy este kilenc órakor lefekszem. Úgy tapasztaltam, hogy a kora reggeli órák sokkal kellemesebbek, ha éjfél előtt körülbelül három órát aludtam.

Valóban, az Ő „jelenlétében teljes az öröm” (Zsolt 16:11). Minél inkább felismertem ezt, annál örömtelibbé vált minden olyan áldozat, amely azt a célt szolgálja, hogy közelebb kerüljek Isten végtelenül szeretető szívéhez!

Eszembe jutott, hogy életem egy pontján hajlandó voltam szigorúan növényi étrendre áttérni, hogy tizenévesként több energiám legyen egy bizonyos sporthoz. Miért nem voltam hajlandó ugyanezt megtenni azért, hogy energiám legyen a Jézussal való mélyebb kapcsolat keresésére? Ez zavart engem. Ezért Isten elé vittem a dolgot, és kértem, hogy változtassa meg az étvágyamat, ahogyan alárendeltem magam Neki. Most már új motivációm volt az egészséges táplálkozásra. Már nem arról szólt a dolog, hogy ne alakuljon ki rákbetegségem, vagy ne haljak meg fiatalon, hanem arról, hogy legyen energiám élvezni Isten jelenlétét. Úgy tapasztaltam, hogy ez a motiváció sokkal tartósabb, mint a múltbeli étrendi változtatásaim önző célja.

Hallgattam, ahogy Dr. Dwight Nelson, a Pioneer Memorial Church lelkésze az Istennel való időtöltés fontosságáról beszélt. Eléggé önelégültnek és magabiztosnak éreztem magam, miközben a felhívásához közeledett. Úgy gondoltam, hogy biztonságban vagyok. Ugye nem fog felszólítani arra, hogy három óránál többet töltsünk Istennel? Istennek megvan a módszere arra, hogy alázatra vezessen, és felnyissa a szemünket arra, hogy nagyobb dolgokra vágyik, mint amit mi fel tudunk fogni. Dr. Nelson azzal a kéréssel folytatta, hogy duplázzuk meg az Istennel töltött időnket. Ez bizonyára lehetetlen! Abban a félévben túlterheltem magam kreditpontokkal, és egyszerűen nem láttam, hogy ez megvalósítható lenne. De késztetést éreztem, hogy elkötelezzem magam.

Miért kísért annyira az a gondolat, hogy korlátozzam Istent? Józsué Istenhez kiáltott, és Ő 24 órán át egy helyben tartotta a naprendszert, hogy a csatát be tudják fejezni. Isten képes megteremteni azt az időt, amire szükségünk van, ha Őt helyezzük előtérbe. Isten ezt üzeni nekünk: „Az Úr többet tud tenni egy óra alatt, mint mi egy egész életen át" (Manuscript Releases, 5. kötet, 347).

Abban a szemeszterben öröm volt megtapasztalni, hogy Isten képes volt minden projektemet és feladatom megoldani. És sokkal jobb eredménnyel tette, mint amire egyedül képes lettem volna azzal a plusz három órával!

[A bizonyságtétel a jövő héten a III. résszel folytatódik...]..

 

A világegyház imakérései

2021. április 23-29.

·       Imádkozzunk a Közel-Keleten és Európában található menekülttáborokban nehéz életkörülmények között élő menekültekért. Imádkozzunk a saját környékünkre érkezett menekültekért. Imádkozzunk, hogy Isten adjon nekünk bölcsességet, hogy tudjuk, hogyan szolgáljunk nekik gyakorlati és személyes módon, az Ő dicsőségére.

·   Imádkozzunk a világ városaiban megszervezett befolyásközpontokért! Imádkozzunk a Városi Misszió kezdeményezésért, és azért, hogy a munkások válaszoljanak a szolgálatra való hívásra. Még mindig nagyon sok olyan nagyvárosi terület van, ahol nincs adventista jelenlét!

·       Imádkozzunk a Közel-Kelet Észak-Afrikai Unióért (MENA) és az ebben a régióban folyó nehéz munkáért. Imádkozzunk a Szentlélekért, hogy nyissa meg az lehetőségeket és a szíveket!

·  Imádkozzunk, hogy Isten Lelke kiáradjon az Euro-Ázsiai Divízió tagjaira, akik igyekeznek megosztani hitüket. A munka a volt Szovjetunió térségében továbbra is rendkívül nagy kihívást jelent!

Magyar imacélok: Imádkozzunk a magyar unió imacéljaiért: Szombatiskolai Osztály – Zarkáné Teremy Krisztina és munkatársai; a DET és TET gyülekezeteiért és lelkészeiért: Bp. Zugló – dr. Ősz-Farkas Ernő, Ömböli Dávid; Hódmezővásárhely – Bicskei Róbert, valamint Mayor Zoltán nyugalmazott munkatársunkért.

·       Imádkozzunk azért, hogy ez az év megújulást hozzon gyülekezeteinknek és minden gyülekezeti tagnak!

·       Imádkozzunk azért, hogy minél hamarabb megnyithassuk gyülekezeteinket és életerős közösségekként térjünk vissza imaházainkba!

·       Imádkozzunk az online istentiszteletek és evangélizációk áldásáért!