Heti imacélok - április 30 - május 6. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten Artur Stele izgalmas tapasztalatát olvashatjuk.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2018. április 29 – május 6.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok továbbra is a japán Teljes tagbevonás programért, amely 2018. május 4-20-ig kerül megrendezésre. Imádkozzunk mind a 163 evangélizációs helyszínért és azokért a lelkészekért, gyülekezeti tagokért, akik ezeken a helyszíneken prédikálnak. Imádkozzunk azért, hogy Isten többet tegyen annál, mint amit kérni és elgondolni tudunk, hogy Japánban ezen kezdeményezések eredményeképpen sokan megismerjék Urunkat és Megváltónkat!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy Isten hozzon fiatalokat a japán gyülekezetekbe, mivel nagyon kevés gyülekezeti tag van 50 év alatt. Imádkozzunk azért, hogy sok fiatal felnőtt fogadja el az igazságot és váljon lelkes gyülekezeti taggá, akik sokakat Jézus ismeretére vezetnek!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok továbbra is a japán ifjúsági könyevangélista programért, amelynek keretén belül házról-házra járva könyveket árulnak azért, hogy embereket érjenek el Jézus számára. Imádkozzunk azért, hogy az emberek elolvassák ezeket a könyveket és meggyőződésre jussanak. Imádkozzunk azért, hogy az elhintett mag gyökeret verjen. A fiatal könyvevangélisták abban reménykednek, hogy még több Ellen White könyv lefordításra kerül, és nagy számban tudják azokat terjeszteni, de ehhez fordítókra és pénzre van szükség. Imádkozzunk azért, hogy Isten gondoskodjon fordítókról és anyagi eszközökről.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatokaz Észak-Ázsia Csendes-Óceáni Divízió vezetőiért! Különösen az új divízióelnökért, Si Young Kimért imádkozzunk, hogy Isten adjon bölcsességet neki a divízió hatékony vezetéséhez! Kérünk, emlékezzetek meg imáitokban Ron Clouzet-ről, a Lelkészi osztály vezetőjéről és feleségéről, Lizáról, miközben ők a divízió lelkészeivel és laikus szolgálattevőivel dolgoznak. Imádkozzunk azért, hogy megújulás történjen azokban az országokban, ahol embereket tanítanak és képeznek bibliaórák megtartására!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért az adventista családért, akik nemrégen vesztették el fiukat egy terrorista lövöldözésben Pakisztánban a Quetta adventista gyülekezet közvetlen közelében. Imádkozzunk azért, hogy békét és vigasztalást találjanak tragikus veszteségük miatti gyászukban!

Magyar imacélok:

·       Hálás beszámoló: Köszönjük, hogy imádkoztatok a Ki a sótartóból Missziótalálkozóért! Hálásak vagyunk Istennek az áldásért, amit megtapasztaltunk ezen alkalmon, és köszönet mondunk annak a több mint 700 testvérnek, akik eljöttek. Imádkozzunk azért, hogy tovább tudjuk vinni azt, amit ott kaptunk és igazi áldás legyünk a környezetünk számára! A videofelvételeket az eseményről itt lehet megtekinteni: http://kiasotartobol.adventista.hu/

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyar egyház missziós tevékenységeiért! Imádkozzunk a Bibliai szabadegyetemek, evangelizációk, bibliaklubok sikeréért és áldásáért!

·       Imakérés. Imádkozzunk a nyári táborokért, hogy sok ember megtalálja Istent, s hogy azok, akik megtalálták, közelebb kerüljenek Hozzá! Imádkozzunk a Missziókonferenciáért, a Találkozás Jézussal táborért, az Ifjúsági táborért stb.

·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!

Istennek ezer megoldása van – írta Artur Stele

1994-ben abban az előjogban volt részem, hogy az Andrews Egyetemen tanulhattam. A tanév befejeztével a záróvizsgáimra készültem, nagyon lelkesen. Mint köztudott, az ószövetségi tanulmányok kapcsán több ókori nyelvből kell záróvizsgát tenni. Szerettem volna minél hamarabb túl lenni ezeken a vizsgákon, mert az ókor nyelvek nem túl sokáig maradnak meg az emlékezetünkben.

Amikor ezekre a vizsgákra készültem, egy levelet kaptam Ted Wilsontól, aki akkor az Euro-Ázsiai Divízió elnöke volt. Ebben a levélben közölte, hogy azonnal vissza kell térnem Oroszországba, mivel a Zaoksky Teológiai Főiskolán sürgős szükségletek támadtak. Levelében ezt is írta: „ne aggódj, mi majd gondoskodunk a további tanulmányaidról.” De én nagyon aggódtam. Hogyan tudnék záró szigorlatot tenni arám, görög és héber nyelvből, ha mindent hagynom kell és vissza kell mennem Oroszországba?

Egy ötletem támadt: bemegyek a tanulmányi felelőshöz, dr. Gerhard Haselhez, és megkérdezem, hogy levizsgázhatnék héberből és görögből mielőtt hazamegyek, és amikor majd visszajövök, levizsgázom a többiből is. Bementem dr. Gerhard Hasel irodájába, elmeséltem a helyzetet és segítséget kértem. „Semmiképpen sem” – válaszolt. „Ezt nem teheted meg.” Még nem mondtam le teljesen az egészről, ezért megpróbálkoztam újabb magyarázatokkal. „Szeretnék maradni és letenni minden vizsgámat most, de az idő nem teszi lehetővé, mert vissza kell mennem a Zaoksky főiskolára.” „Sajnálom, de nem engedhetem meg” – mondta ismét dr. Hasel. „Ha szünetet adunk neked az első két vizsga után, az emberek azt fogják mondani, hogy neked több időd volt a harmadik, negyedik és ötödik vizsgára való felkészüléshez. Ez nem lenne igazságos a többiekkel szemben. Követnünk kell a szabályokat, amelyek szerint minden héten van egy nyolc órás vizsgád öt héten át.”

Ahogy kijöttem az irodából, tudtam, hogy ez lesz a tanulmányaim vége. Annak ellenére, hogy a divízióelnök megígérte, hogy visszaküld, és befejezhetem a tanulmányaimat, tudtam, hogy milyen nehéz ez a kurzus és nem láttam annak lehetőségét, hogyan fogok levizsgázni, ha most elmegyek. Nehéz volt a szíven, mert az én gondolataimban csak egy lehetőség fogalmazódott meg. Ha most nem vizsgázok le, soha nem leszek képes rá.

Néhány nappal később, amint a csüggedés és kétkedés erőt vett rajtam, letérdeltem a szobámban és így kezdtem imádkozni: „Uram, csak egyetlen dolgot kérek tőled: kérlek, mutasd meg, hogy még mindig törődsz velem. Nem kérem, hogy oldd meg a problémát, csak mutasd meg, hogy ellenőrzésed alatt tartod az eseményeket, tudsz róla és gondod van rá, és akkor békességem lesz.” Aztán elkezdtem tanácsokat adni Istennek, hogy hogyan válaszolhatja meg az imámat: „Uram, valakit arra indíthatsz, hogy hívjon fel telefonon most azonnal, és én ezt tőled való bátorításként fognám fel. Kérlek, tegyél valamit!” – könyörögtem.

Alig, hogy áment mondtam az imámra, valaki kopogott az ajtómon.

Felálltam és ajtót nyitottam. Barátaim, Frank és Urlike Hasel álltak ott. „Gyertek be” – invitáltam őket. „Nem, nem mehetünk be” – válaszolták. „Csak arra kaptunk indíttatást, hogy írjunk neked valamit, és azért jöttünk, hogy átadjuk neked ezt a levelet.” Átadtak nekem egy borítékot, aztán megfordultak és elmentek. Becsuktam az ajtót, leültem és olvasni kezdtem. A gyönyörű kézírásos levélen a keltezés ez volt: 1994. május 26.

A levél így kezdődött: „Kedves Artur, úgy gondoltuk örülnél egy néhány ígéretnek.”

Mintha egy kés járta volna át a lelkemet, amikor a 138. zsoltár szavait olvastam a papírlapon. „Magasztallak, URam, teljes szívemből… Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél” (Zsolt 138:1,3).

Csak néhány perce, hogy térden állva imádkoztam, Isten adja jelét annak, hogy velem van, hogy nem feledkezett meg rólam. Hogyan történhetett mindez ilyen gyorsan?

Folytattam az olvasást, amikor a szemem megakadt egy idézeten, amit a Jézus élete című könyv 273. oldaláról írtak ki:

„Az aggodalmaskodás vak, nem láthat a jövőbe, Jézus azonban kezdettől fogva látja a véget. Minden nehézségben van kész útja, amely a szabaduláshoz vezet. Mennyei Atyánk ezerféle módon gondoskodik rólunk - ezekről sejtelmünk sincs. Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az Istennek való szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé helyezik, azok aggodalmai szertefoszlanak, sima ösvény tárul lábuk elé.”

Teljesen elképedtem, de még más is következett:

„Isten sohasem vezeti másként gyermekeit, mint ahogy ők is választanák, ha előre láthatnák a véget, és felismernék ama terv dicsőségét, amelyet, mint az Ő munkatársai, véghezvihetnek” (Jézus élete, 182. oldal).

Ahogy a Biblia ígéretei és ennek a levélnek az ígéretei elmémbe hatoltak (ezt a levelet még mindig őrzöm, még 25 év után is), tudtam, hogy Isten mit üzen nekem. Ő látott engem, ismerte és ura volt helyzetemnek. Ott és akkor abbahagytam az aggodalmaskodást a vizsgákkal kapcsolatosan, összepakoltam a bőröndjeimet és visszatértem Moszkvába, hogy a Zaoksky főiskolán szolgáljak. És Wilson testvér is tartotta az ígéretét, mert néhány hónap elteltével lehetőséget talált arra, hogy visszaküldjön az Andrews egyetemre, és így be tudtam fejezni a programot.

Az én elmémben csak egy gondolat volt, de Isten megmutatta, hogy neki ezer megoldása is van. És Ő mindig hűséges ígéreteihez.

Artur Stele, a Generál Konferencia egyik alelnöke.