40 nap imádságban - 25. nap - május 27. –
PÉNTEK
„aki elkezdte bennetek a jó munkát..."
Andy Im tanúságtétele
Főiskolás voltam, amikor először döntöttem úgy,
hogy átadom az életemet Krisztusnak. Az érzésem nem az volt, amire számítottam.
A mások által emlegetett öröm és béke helyett a mindennapjaim tele voltak
szorongással és erős bűntudattal.
Úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó, és minden
egyes vélt vagy látszólagos kudarc után állandóan a "reset" (visszaállítás)
gombot nyomtam. Igyekeztem tökéletesnek lenni az étrendemben, a testmozgásban,
az áhítatomban és a mindennapi szokásaimban.
De soha nem feleltem meg annak, amiről azt
gondoltam, hogy hiteles hetednapi adventista keresztény leszek. Végül arra a
következtetésre jutottam, hogy vagy ragaszkodom a kereszténységhez, és
megőrülök a bűntudattól, vagy mindezt teljesen magam mögött hagyom, hogy
élvezzem a világ örömeit.
Az utóbbit választottam, és azt mondtam
magamnak: „Ha már élvezni fogom a világot és elveszek, akkor legalább élvezzem.”
Az egyik végletből a másikba mentem, és
teljesen elmerültem a világ csábításaiban. A mesterségesen előidézett „mámort"
sokféle formában megtapasztaltam. De nem telt el sok idő, mire rájöttem, hogy a
világ zsákutca, és ismét a kétségbeesés gödrében találtam magam.
Egy késő esti órán egy „anyag"
elfogyasztása után rendkívül szorongásos érzéseket kezdtem tapasztalni. Az
élmény visszataszító és rémisztő volt, de nem volt módom arra, hogy kimeneküljek
a szorult helyzetből, amelyben találtam magam.
Kétségbe voltam esve!
Ekkor kinéztem a hálószobámból, és megláttam a
Bibliát, amelyet édesanyám
adott nekem. Felvettem, a Zsoltárok könyvéhez
lapoztam, és olvasni kezdtem.
Pillanatokkal később valami igazán figyelemre
méltó dolgot kezdtem tapasztalni. Miközben a zsoltárokat olvastam, a
szorongásom kezdett elmúlni. Azon kaptam magam, hogy befogadom és megértem,
amit olvasok.
„Erő van az igében" - gondoltam magamban.
Az, hogy a kábítószer okozta szorongás a Szentírás olvasásával eltűnhetett,
olyan közel állt a csodához, amilyet még soha nem tapasztaltam.
Ami aznap este a zsoltárok olvasása közben
igazán megragadott, az Isten bemutatása volt: Valaki, aki értem volt - Ő az én
oldalamon állt!
Isten nem volt bosszúálló, nem akarta rám
bizonyítani, hogy rosszat tettem. Olyasvalakit pillantottam meg, aki úgy szánja
gyermekeit, ahogyan egy apa szánja gyermekét (Zsoltárok 103:13). Felfedeztem,
hogy Isten nem akar megbüntetni. Nincs olyan körülmény vagy szorult helyzet, amelyből
Isten ne tudna megmenteni (Zsoltárok 139:1-10).
Az az este volt az első a sok közül, amikor
időt szántam arra, hogy felfedezzem és elolvassam, kicsoda az az Isten
valójában, aki mindent megváltoztat a világon. Az, hogy az ember hogyan
viszonyul Istenhez és hogyan tapasztalja meg jelenlétét, meghatározza, hogy
milyennek ismerjük meg Őt.
De nem ez az egyetlen dolog, ami különösen
befolyásolja az ember keresztény tapasztalatát. Felfedeztem azt az értékes tanítást
is, hogy az üdvösség az ember hite és az Ő munkájában való bizalom által jön
létre: hogy véghezvigye azt, amire mi magunk képtelenek vagyunk, függetlenül a
jelenlegi és jövőbeli körülményektől, bármilyen sivárak is legyenek azok.
A Biblia tájékoztat minket arról, hogy a
megváltás Isten munkája bennünk. Az Ő felelőssége, hogy a lehetetlent,
lehetségessé tegye, amennyiben engedélyt adunk Neki, hogy az Ő jóakaratából cselekedjen
bennünk (Filippi 2:12:13).
Az üdvösség megtapasztalása is egy folyamat. Időbe
telik, amíg a gyarlóságok, a disszonancia, amelyet néha az általunk ideálisnak
gondolt, valamint a jelenlegi helyzetünk és tapasztalataink között érzünk, kisimulnak.
Bárhol is tartasz a tapasztalatodban, bármilyen
sivárak is a kilátásaid, fontos, hogy a hit - és nem az érzéseid - által tudd,
hogy Isten betakar téged kegyelmével. Ő be fogja fejezni a munkát, amelyet Ő
kezdett el.
A Szentírás szavaival élve ezt mondhatjuk: „meg
vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus
Jézus napjára." (Filippi 1:6).
Jézus ma arra hív téged, hogy üdvösségedet
teljesen az Ő kezébe tedd. Jó kezekben vagy, ha ezt megteszed. BÍZZ BENNEM!
Andy Im a Michigani Egyházterület kommunikációs
és vallásszabadsági igazgatójaként szolgál, szabadidejében pedig szeret
fotózni, horgászni és pickleballozni. Boldog házasságban él Laurával, és két
gyönyörű lányuk van: Olivia és Karis
Szívhez szóló hívás
Bátorító, ha tudod, hogy Isten mögötted áll. Ő
érted van, nem ellened! Ő elkötelezte magát, hogy nemcsak elkezdi a jó munkát, hanem
be is fejezi azt! A beleegyezésünkre és engedelmes átadásunkra van szükség a
részünkről, miközben Ő munkálja bennünk az Ő üdvösségét.
Megadod-e Neki ma a teljes hozzáférést a
szívedhez és az életedhez? Megengeded-e Neki, hogy ne csak a Megváltód, hanem
az Urad is legyen, és teljes mértékben irányítsa életed minden területét?
Bízol-e az Ő igazságosságában és abban, hogy Ő tudja a legjobban, hogyan
fejezze be a benned elkezdett jó munkát?
Imakéréseink
● Imádkozzunk, hogy Isten hallgattassa el az
ellenség hazugságait! Mutassa meg nekünk, hogy Ő valóban értünk van!
● Imádkozzunk, hogy bízzunk az Ő
igazságosságában! Mentsen meg bennünket, hogy megszabaduljunk önigazságunkról!
● Imádkozzunk azért, hogy a helyi
gyülekezetünkben nagyobb hangsúlyt kapjon a kiscsoportos misszió, hogy mindannyian
bekapcsolódjunk a személyes bizonyságtevésbe!
● Imádkozzunk, hogy legyen erőnk követni Isten
egészségügyi elveit! Ne merev normaként kezeljük, hanem azért, hogy elménk és
szívünk teljes összhangban legyen a Szentlélekkel!
● Imádkozzunk a 7 személyért! Imádkozzunk, hogy
Isten mutasson rá, hogyan tegyünk olyan lépéseket, hogy elérjük őket!
