2019. július 2., kedd

Heti imacélok - június 30 - július 7 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK


Ezen a héten arról olvashatunk, milyen csodálatos módon fogadta el Jézust egy muzulmán férfi. 
Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok
(2019. június 30 – július 7.)

·       Imakérés: Ezen a szombaton, 2019. július 6-án a gyülekezetek világszerte Ima- és böjtnapot fognak tartani. A témája: „Világot megváltoztató imaharcosok: Ima, ami megváltoztatja az embereket”. Imádkozzunk, hogy sokan megismerjék annak az örömét, hogy az Úrral vállvetve harcolhatnak imában.(Több információért látogass el ide:
·       Imakérés: Imádkozzuk az ADRA szervezetéért Kolumbiában, és a gyülekezetekért Bucamangában és Medellinben, ahol venezuelai menekülteket segítenek, akik bizonytalan otthonukat elhagyva érkeztek az országba. Imádkozzunk, hogy Isten adjon békét és bátorságot annak a sok hívőnek, akik Venezuelában ragadtak rendkívül nehéz életkörülmények között!
·       Imakérés: Imádkozzunk a gyülekezet tagjaiért Mostarban, Bosznia-Hercegovinában, akik egészségügyi misszióval szeretnék elérni a városban lakókat. Imádkozzunk, hogy Isten küldje ajtójuk elé az embereket!
·       Imakérés: Imádkozz, hogy Isten különleges módon árassza Szentlelkét a saját helyi gyülekezetedre! Imádkozz, hogy olyan módon munkálkodjon, aminek eredményeképp a tagok megtapasztaljanak egy mélyebb megújulást az Istennel való kapcsolatukban, és aktívan részt vegyenek a misszióban.
·       Imakérés: Továbbá imádkozz a helyi lelkészedért is, hogy a Szentlélek rá is hatalmasan kiáradjon! Imádkozz a házasságáért, családjáért, gyerekeiért és a sok kötelességért, amit végez. Imádkozz, hogy Isten különleges védelemmel vegye körül életét és szolgálatát!


Magyar imacélok:
·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Sáfársági MCS – Hegyes Horváth Géza és munkatársai; Győr és Soproni Misszió – Tóth Szilárd, Miskolc A – Suhaj Renáta, valamint Simon István nyugalmazott lelkipásztorért.
·       Imakérés: Imádkozzunk a nyári táborok szervezéséért, hogy sok ember kerüljön közelebb Jézushozés csatlakozzon szolgálatához (Találkozás Jézussal tábor, Missziókonferencia, Ifjúsági táborok, lelkészcsaládok tábora stb.)
·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

Jézus nevében – Írták: a Közép-Kelet és Észak-Afrikai Unióban élő sátorkészítő misszionáriusok

Amikor először megérkeztünk a városba, ahol jelenleg élünk, csak egyetlen adventistát ismertünk ott rajtunk kívül: egy hölgyet, aki egy tősgyökeres muszlimhoz ment feleségül. Idővel mesélt nekünk arról, hogy hányszor próbált már beszélni a férjének Jézusról és a Bibliáról, és az ebből adódó problémákról is beszélt. A férfi nem volt nyitott, hogy a hitről halljon, vagy felesége „könyvéről”, a Bibliáról.

Találkoztunk már többször is vele. Elmentünk együtt piknikezni, horgászni, és egy hétvégét eltöltöttünk az otthonukban. Ők is meglátogattak minket egy másik hétvégén. Ahogy telt az idő, nagyon jó barátság alakult ki közöttünk.

Néha elfogadta a meghívást, hogy eljöjjön az áhítatainkra, de közben mindig vagy a mobilját nézte, vagy más dolgokat csinált, hogy kimutassa, nem érdekli Isten üzenete. Ahogy az áhítat véget ért, újra beszédessé és barátságossá vált.

Folyamatosan imádkoztunk érte, és időt töltöttünk vele, mint barátai. Idővel egyre nyitottabbá vált felénk is, és a csoport felé is.

Egyik nap, a gyermekük a füle hallatára imádkozott, és először fejezte be úgy az imát, hogy „Jézus nevében, ámen.” A férj oly mérges lett, hogy felállt, és elkezdett kiabálni a gyerekkel és a feleségével. Azt mondta ez így nem helyes, soha többet nem imádkozhat Jézus nevében.

Kiment a szobából, felesége pedig ott maradt szomorúan és erejét vesztve. Elkezdett imádkozni. Természetesen már évek óta imádkozott, de ebben a pillanatban újra elmondta Istennek, milyen nehéz volt felnevelni úgy egy gyermeket, hogy egy muszlim férfihez ment hozzá, aki még csak nem is engedi, hogy a gyerek Jézus nevében imádkozzon. Bölcsességért és türelemért fohászkodott.

Egy idő után, mikor a férje újra nyugodt lett, megkérte, hogy szerezzenek egy Koránt, és olvassák együtt. Amikor megvette, versről versre minden részt elolvasott, ami megemlíti, hogy Jézus Allah mellett él a mennyben. A végén ezt mondta férjének: „Látod? Semmi baj nincs azzal, ha gyermekünk Jézus nevében imádkozik.”

A férj meglepődött, mivel soha nem olvasta még ezeket a verseket, és hirtelen nem tudott mit mondani. Egy pár másodpernyi csönd után, ezt válaszolta: „Oké, imádkozhat Jézus nevében, de Ő nem Isten!” A felesége nagyon boldog volt. Magában ezt gondolta: „Ez egy másik beszélgetés lesz. Majd eljutunk oda is.”

Később más párral is összebarátkoztak. A feleség más országból származott, keresztény háttérrel rendelkezett, a férj pedig helyi muszlim volt. Egyik nap ez a pár áthívta őket egy ebédre. Amíg ott voltak, az adventista feleség meghallotta a férje beszélgetését. A muszlim házigazda megkérdezte férjét, milyen vallásúak. Képzeljük el azt a meglepetést, amikor meghallotta a választ: „Adventisták vagyunk!” Alig hitte el, hogy a muszlim férje adventistaként mutatkozott be.

Nem sokkal később megint elfogadták a meghívásunkat, hogy eljöjjenek a házunkba egy különleges áhítatra. Újév alkalmából gyűltünk össze. Mivel mindannyian szoktunk imádkozni, úgy döntöttünk, az lenne a legjobb, ha az imáról beszélnénk, és arról, Isten hogyan válaszol rájuk. Arra bátorítottunk mindenki az áhítaton, hogy emlékezzenek vissza olyan imakérésekre, amikért imádkoztak csoportosan, és Isten válaszolt rá.

Ahogy elkezdtük sorolni, a férj izgatott lett, és megemlített minden olyan áldást, amiben részesült, miután a csoport imádkozott érte. Visszaemlékezett, amikor a szülei betegek voltak, és miután imádkoztak értük, meggyógyultak. Más megválaszolt imák is voltak. A végén együtt imádkoztunk, és megköszöntük Istennek áldásait. A férj boldogan részt vett ebben is.

Néhány nappal később, a házaspárnak komoly pénzügyi és egyéb nehézségei támadtak. Az adventista feleség ismét meglepődött, amikor a férje csatlakozott hozzá imában, és attól a naptól kezdve, minden nap együtt imádkoznak, egymás kezét fogva (ami a feleség álma volt annyi évig), és a férj mindig így fejezi be imáját: „Jézus nevében, ámen.”

Minden gondját az Úrra bízza azóta, személyes imáiban. Mindig bátorítja szüleit is, akik másik városban élnek, hogy bízzák gondjaikat Istenre, és Ő hűségesen megsegíti őket.

* Mióta először megosztottuk ezt a tapasztalatot, ez az ember megkeresztelkedett, és azóta is növekszik lélekben. Csodálatos kiváltság nézni ezt az átalakulást, ami a saját szemünk előtt megy végbe.

Ez a történet a Közép-Kelet és Észak-Afrikai Unióból érkezett hozzánk. A nevek és a helyszínek biztonsági okokból nem kerülhetnek nyilvánosságra.

1 megjegyzés: