Heti imacélok - április 23-30. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Heti imacélok  

(április 23-30.)

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok az „Érd el a világot: kérdések, melyek a gyermekek, nők és családok életét érintik” elnevezésű konferenciáért, mely május 10-13 között kerül megrendezésre, Budapesten. A Generál Konferencia Gyerek-, Női-, és Családi- Szolgálatok Osztálya szervezi ezt az eseményt. Kérlek, csatlakozz hozzánk imádságban, hogy Isten különleges módon legyen jelen ezen az eseményen. (Azok, akik szeretnének megtudni többet az eseményről, ide kattinthatnak: https://www.facebook.com/RTWBudapest2017)

·    Imakérés: Imádkozzunk, hogy Isten hozzon gyógyulást az asszonyoknak, gyerekeknek és családtagoknak, akik erőszak, bántalmazás, vagy valamilyen szerfüggőség következményeként szenvednek! A mi falaink között is vannak sokan, akiknek gyógyulásra van szükségük. Kérjük az Urat, mutassa meg nekünk, hogyan érhetjük el sokkal hatékonyabban a szenvedőket közösségünkön belül!

·       Imakérés:  A Dél-amerikai Divízióban 72 város van, ahol több mint 500 000 lakos él. A divíziónak olyan ambiciózus terve van, hogy 71 befolyásközpontot nyit a régióban. Kérjük Istent, áldásával kísérje ezeket a terveket, hogy sokakat megnyerjünk neki!

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Imádkozzunk a közelgő ATUNA (Adventista Egészségtudományi Napok) rendezvényért. Időpont: 2017. április 28. (este) - május 1. (dél)
Helyszín: SZEGED, Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központ (TIT) – 6722. Szeged, Ady tér 10.
Szervező: Magyar Unió (ESZO), Generál Konferencia (ESZO), valamint a  Szegedi Orvostudományi Egyetem (péntek délelőtt orvosok és gyógyszerészek számára angol nyelvű akkreditált képzés lesz előadóink közreműködésével). Bővebb információk: http://eszo.adventista.hu/

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteinkért, hogy meglássák Isten vezetését és megtapasztalják a Szentlélek átalakító és szolgáló hatalmát

A hiányzó juhokért imádkozunk – írta: Lloyd Perrin

Az Egyesült Államokban, Oregonban szolgálok lelkészként. A gyülekezetem hivatalos taglétszáma 491 fő. Az aktív tagok aránya azonban csak 38%, ami nem egészen ennyi, hanem 44%, ha beleszámoljuk az időseket, akik ugyan hűségesek, de fizikai vagy mentális betegségük folytán már nemigen hagyhatják el az otthonukat.

Összességében tehát 56% azok aránya, akik passzívak. Ezt a számot sajnos nem találom szokatlannak, miután évtizedekig szolgáltam lelkészként a hetednapi adventista gyülekezetekben az Egyesült Államokban.

Nemrégiben tehát elkezdtük átnézni a Milton gyülekezet névsorát remélvén, hogy fel tudjuk kutatni a passzív tagokat, kapcsolatba tudunk lépni velük, és visszahívni őket a közösségbe. Elkerülhetetlen azonban, hogy néhányuknál kiderüljön: egyszerűen eltűntek. Amikor az ő listájuk összeáll, minden gyülekezeti tisztviselőnek kiosztom a névsort, és naponta név szerint imádkozunk a hiányzó tagokért, és kérjük Istent, hogy segítsen felvenni velük a kapcsolatot.

Sok meglepetés ért, amikor ezt az imaláncot elkezdtük a Linwood adventista gyülekezetben, a Washington állambeli Spokane-ben. 30 hiányzó tagról készítettünk listát, és kértük az Urat, hogy hozza utunkba ezeket az embereket. Napokon belül felhívott az egyik gyülekezeti tisztviselő, és a következőről számolt be: „Leszaladtam a szupermarketbe vásárolni, és találd ki, ki állt előttem a sorban? Az egyik hiányzó tag, akiért imádkozunk. Ideadta a telefonszámát és a címét.”

Körülbelül három héttel azután, hogy imádkozni kezdtünk, kaptam egy levelet egy hölgytől, aki 15 évvel korábban hagyta el a gyülekezetet. Az asszony azt írta, hogy miután elfelejtett visszavinni egy könyvet a gyülekezet könyvtárába, hanyagolni kezdte a részvételt az istentiszteleteken. Elköltözött egy másik államba, és - ahogy írta - túl lusta volt ahhoz, hogy megtalálja a módját, hogy visszajuttassa a könyvet. A bűntudat olyannyira hatalmába kerítette, hogy rákbeteg lett, és az Istennel való kapcsolatát is megmérgezte. A könyv, és sok egyéb körülmény késztette arra, hogy távol maradjon a gyülekezettől.

A hölgy azt írta, hogy eszébe jutott a könyv, és meggyőződött arról, hogy fel kell vennie a kapcsolatot a gyülekezettel. Bocsánatot kért azért, hogy elvitte a könyvet, és 50 dollárt adományozott a közösségnek, ami bőven fedezte a könyv árát.

Azonnal felhívtam a hölgyet, és egy nyugodt, felszabadult beszélgetést folytattunk. Miközben hallgattam a történetét, az a benyomásom támadt, hogy a meggyőződés akkortájt kezdett érlelődni benne, amikor a gyülekezetünk 2400 kilométerrel odébb imádkozni kezdett érte. Megadtam neki a hozzá legközelebb eső gyülekezet lelkészének az elérhetőségét, és az asszony tevékeny tagja lett a helyi közösségnek.

A testvérnő a mi gyülekezetünk számára is áldás lett. Engedélyével megosztottam történetét a többi gyülekezeti taggal, és együtt örültünk a hatalmas tapasztalatnak, ami az ima erejéről szólt.

Sajnos még nem tudtuk beazonosítani minden hiányzó tagnak a tartózkodási helyét. Az ima által azonban három hónapon belül megtaláltuk a hiányzó tagok kétharmadát. Felvettük velük a kapcsolatot, és hívtuk őket vissza a gyülekezetbe. Sokan visszajöttek.  

Várva várom, hogy lássam, hogyan válaszol Isten az imáinkra. A hiányzó tagok listája mindig ott van az íróasztalomon, hogy el ne felejtsek imádkozni. Meg kell találnunk a hiányzó juhokat, és hívni őket, hogy térjenek haza.

Lloyd Perrin a Milton hetednapi adventista gyülekezet lelkésze az Oregon állambeli Freewaterben, és a Blue Mountain Valley missziós gyülekezetben Athenában. Ez a történet eredetileg az Adventist Mission c. lapban jelent meg, és mi most engedéllyel közöljük.