Heti imacélok - június 16-23 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten arról olvashatunk, hogyan gyógyított meg Isten egy lebénult lányt. 

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. június 16-23.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok Willie és Elaine Oliverért, akik folytatják szolgálatukat a Családi Szolgálatok Osztálya vezetőiként a Generál Konferenciánál. Imádkozzunk, hogy felülről kapjanak irányítást, miközben családokat vezetnek közelebb Jézushoz.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok továbbra is a Teljes Tagbevonás evangelizációs sorozatokért, melyet jelenleg Indiában tartanak. Az összejövetelek szerte az országban 2019. június 12-30. között lesznek. Imádkozzunk, hogy Isten hatalmas módon munkálkodjon ezeken az alkalmakon.

·       Imakérés: Imádkozzunk az előadókért, akik a Teljes Tagbevonás evangélizációs sorozatokon beszélnek Indiában. Imádkozzunk, hogy Istel előkészítse az emberek szívét arra, hogy meghallják és befogadják az Ő szavát.

·       Wilson testvér imakérése: Imádkozzunk, hogy Isten ereje által az egyház tagjaiban még inkább felébredjen a vágy, hogy elérjék a nagyvárosok lakóit szerte az összes divízióban, ahol a világ egész népességének 50%-a él jelenleg.

·       Wilson testvér imakérése: Imádkozzunk a vallás- és lelkiismereti szabadságért azokban az országokban, ahol a személyes szabadságjogok korlátozva vannak, vagy szinte nem is léteznek.

·       Wilson testvér imakérése: Imádkozzunk, hogy a gyülekezetek minden tagja és a vezetők Isten Szent Szava alapján éljék mindennapi életüket és a gyülekezeti életüket a történelem utolsó napjaiban! Imádkozzunk azért, hogy az embereket ne befolyásolja a társadalom, és annak világi nézetei, hanem teljes mértékben Isten Szava, a Biblia vezesse őket.

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Egészségügyi Szolgálatok MCS - dr. Ősz-Farkas Ernő és munkatársai; Gödöllő – Horváth Péter, Mátészalka – Várhelyi Zoltán, valamint Pócsi Lászlóné nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk a nyári táborok szervezéséért, hogy sok ember kerüljön közelebb Jézushoz, és csatlakozzon szolgálatához (Találkozás Jézussal tábor, Missziókonferencia, Ifjúsági táborok, lelkészcsaládok tábora stb.)

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

Képtelen volt lábra állni – Írta: Willie és Elaine Oliver

Dorcas 17 éves volt, és az utolsó évében járt a középiskolában. Ez lehetett volna az egyik legboldogabb időszaka az életében - készült a felnőtt létre, és egyre több barátja is lett. Viszont az élete messze állt a tökéletestől.

Egy olyan vizsga miatt érzett stresszt és feszültséget, ami meghatározta, milyen irányban kellene majd tovább tanulnia az egyetemen. Nem amiatt aggódott igazán, hogy vajon képes lesz-e átmenni a vizsgán – habár valamilyen értelemben ebből is fakadt a szorongása. Nyugtalansága abból származott, hogy félt, csalódást okoz szeretett szüleinek azzal a döntésével, hogy milyen foglalkozás választ. Szülei gyakran említették, hogy azt szeretnék, valami nagy emberré váljon, mondjuk legyen mérnök. Folyton biztatták, hogy megvan hozzá az esze, hogy egy ilyen magasztos és kívánatos célt elérjen.

A szenvedélye a kisebb gyermekek oktatása volt. Kislány korától fogva arról álmodozott, hogy megtanít más kisgyerekeket olvasni és írni. Mi lehetne ennél fontosabb? Lelki szemeivel látta magát, ahogy egy osztályteremben áll, előtte sok-sok, csillogó szemű hat éves kislány és kisfiú, akik alig várják, hogy még többet tudjanak meg. Tudta viszont, hogy ettől a valóságtól ő még nagyon messze áll, viszont közel ahhoz a vizsgához, mely rávezetné őt arra az ösvényre, melyet hivatásának érez, ahelyett, hogy matematikai számításokkal foglalkozzon, amit a szülei szántak neki.

A bizonytalanság olyannyira eluralkodott rajta, hogy az érzelmi sokk a testére is hatott. Hirtelen lebénult a lába. Pár perc alatt, mindenféle előzetes jel nélkül, a két lába nem engedelmeskedett többé. Nem tudott sem állni, sem járni.  

A szülei nagyon megrémültek, amikor látták lányuk váratlan fizikai leépülését, és rögtön a legközelebbi kórházba rohantak vele, majd minden specialistához elmentek a városban. Mindenhol ugyanaz volt az eredmény. Nem tudtak pontos diagnózist felállítani, és semmilyen felismerhető okot nem találtak az állapotában.

Dorcas szülei, miután teljesen kétségbeestek, és válaszok után kutattak, megosztották velünk problémájukat. Először én (Willie) azt javasoltam Dorcasnak, hogy beszéljen Elaine-el, aki tanácsadó terapeuta, hogy kiderüljön, van-e a fizikai történések hátterében valamilyen érzelmi ok is.

Egy órás beszélgetés után, miután Elaine óvatosan próbálta feltárni az állapotának lehetséges okait, félrehívott engem, hogy imádkozzunk Istenhez, hogy avatkozzon közbe ennek a tehetséges fiatal lánynak az életébe. Miután elmondtan imámat Dorcasért, a szülei hazavitték őt. Mi pedig visszatértünk a hotelszobánkba, ahol újra imádkoztunk, mielőtt lefeküdtünk volna aludni.

Milyen hatalmas meglepetés ért másnap reggel, miközben sétáltunk át a parkolón a repülőtér terminálja felé! Ismerős hangokat hallottunk, a nevünket kiáltották. Megfordultunk, hogy lássuk, ki szólít, és a szemünk megtelt könnyel. Azt láttuk, hogy Dorcas a szülei segítségével felénk sétál. Öröm, hála, bizakodás sugárzott a szemükből.

Isten gyógyító ereje újra működött. Végtelen szeretetével és együttérzésével, sebzett lánya iránt, meggyógyította mind lelkileg, mind testileg. Megnyugvást, békét és szilárdságot adott lelkébe.

Nem számít, milyen problémákkal nézünk szembe ma, biztosak lehetünk abban, hogy Isten lát, tud mindent, törődik velünk, és sokkal többet képes tenni, mint amit kérhetnénk, gondolhatnánk, vagy el tudnánk képzelni. Bízzunk benne ma is és mindörökké, miközben átadjuk Neki életünket minden egyes nap!

Willie és Elaine Oliver, a Generál Konferencia Családi Szolgálatok Osztályának a vezetői, Silver Spring, Marlyland, USA. Dorcas neve álnévként szerepelt a történetben.