Itt találod az összes
tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/
Heti imacélok
(2018. október 14-21.)
· Imakérés: Ahogy a videóban is láthattátok (https://youtu.be/-sL-Ob6oXuI), hallhattátok, kérünk, imádkozzatok az éves vezetői
ülésért, amely jelenleg is tart a Michigan állambeli Berrien Springsben! A világszéles
egyház vezetői e napokban tanácskoznak, terveket készítenek, imádkoznak és
fontos döntéseket hoznak az elkövetkező időszakra. Imádkozzunk azért, hogy a
Szentlélek vezesse ezeket az összejöveteleket, és irányítsa a napirendet is!
· Imakérés: Imádkozzunk bölcsességért
is az éves ülés résztvevői számára, mert érzékeny témák is szerepelnek a
napirenden. Imádkozzunk azért, hogy minden beszélgetésben és meghozott
döntésben Isten dicsőüljön meg!
· Imakérés: Sok lelkesítő missziós beszámoló is szerepel a világszéles
egyház számos területéről e tanácskozás programjában. Új tervek készülnek arra
vonatkozóan, hogyan terjeszkedhet és növekedhet az egyház. Imádkozzunk, hogy
minden résztvevő úgy térjen majd haza, hogy új látást és missziós lelkesedést
nyert!
· Imakérés: Imádkozzunk az olyan területekért, mint a MENA, ahol még
sok az el nem ért népcsoport, és a bizonyságtevés gyakran nagyon nehéz.
Imádkozzunk azért, hogy angyalok járjanak a munkatársainkkal, az ott élő
emberek pedig akár álmokat és látomásokat is kapjanak, hogy ez segítse a
bizonyságtevők munkáját!
· Imakérés: Október 19-21 a Generál Konferencia programjában a globális
egyetemi szolgálatok napja. Imádkozzunk a kampuszokon végzett munkáért szerte a
világon! (További információk itt: https://pcm.adventist.org/)
Magyar
imacélok:
·
Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink,
amelyek az őszi missziós és evangélizációs munkájukat készítik elő!
· Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló
befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!
A te néped más, mint
az én népem – Írta Marcia McEdward
[A szerző megjegyzése: Az alábbi történet egy
olyan családról szól, amelynek tagjai a MENA zárt országainak egyikében élnek.
Lakóhelyükön többségében nem keresztények élnek, de tapasztalják Isten hatalmát
az imában. A neveket biztonsági okokból megváltoztattuk.]
„Emlékszel,
anya, mit tanultunk a barátainktól?” – kérlelte óvatosan a mamáját Kara. Az
anya két lányával várakozott a reptéren, miközben lassan forrt benne a düh. A
kisebbik lánya, tudta, mikor milyen „gombot nyomjon meg”, és megint eltalálta. Így
hát az anya ahelyett, hogy kirobbant volna, gyorsan reagált Kara javaslatára,
és megállt imádkozni. Hirtelen azt érezte, hogy minden megváltozik, és
szelídebb, alázatosabb lelkület váltja fel szívében a haragot. „Milyen csoda ez!” – gondolta magában.
Kara és
családja éppen befejezte szokatlan vakációját a MENA egyik országában. Karának
és húgának iskolai szünideje volt, ezért aztán volt idejük, hogy otthonuktól
távol, egy másik országba utazzanak, ahol korábban már találkoztak egyik
munkásunkkal. A misszionárius újra meghívta Karát, s ő az édesanyjával és
húgával el is látogattak hozzá. Részt vettek a csoport bibliaóráin, sokat
beszélgettek, ettek együtt, időt töltöttek Kara új barátaival. Miközben az
imákat hallgatta, az anya is elhatározta, hogy beszélget Istennel, és amikor
imái meghallgatásra találtak, még inkább kezdett figyelni minderre. Kara húga
is ugyanilyen személyes imameghallgatást tapasztalt. Ezt ők csodának élték meg.
Például az is megtörtént, hogy Isten biztosította számukra a hazafelé a repülőjegy
költségeit. Lenyűgözte őket az, hogy Isten a legkisebb részletekről is
gondoskodott.
Kara
édesanyja így mondott köszönetet munkatársunknak: „Olyan sokat tanultam
tőletek! A vegetáriánus ételek készítésétől kezdve az egyszerű, természetes
gyógymódokon át az egészséges életmódig, és persze az imáról!” Arról is
beszélt, hogy ő addig csak az élete nagy problémáiért imádkozott, mert azt
gondolta, hogy Isten messze van, de most ráébredt arra, hogy a legapróbb
részletekért is imádkozhat, például evés előtt is. „A ti népetek más, mint a
miénk. A mi népünk hisz ugyan Istenben, de a szívünk üres. A ti népeteknek
viszont Isten ott lakik a szívében. Bemutatjátok Isten szeretetét. Már
hallottam rólatok és népetekről a lányomtól, de most saját szememmel láttam és
tapasztaltam meg mindent. Ha hazamegyek, elmondok mindent a férjemnek és a
rokonoknak is!”
Később
munkatársunk, aki meghívta vendégségbe Karát és családját, így osztotta meg
bizonyságtételét a csapatunkkal: „Nagy áldás ez, felülmúlja minden képzeletemet!
Ha Isten ezért az egy családért hívott volna el ide szolgálni, már akkor is
megérte volna. Dicsőség az Úrnak! Milyen kiváltság az ő munkatársának lenni!”
Kérünk,
imádkozzatok Karáért és családjáért, akiknek szívében új, növekvő hit ébredt az
Úrban és az ő szeretetében. Imádkozzatok továbbá ezért a misszionáriusért és
munkatársaiért, akik arra törekednek, hogy megosszák a MENA területén élőkkel
Jézus szeretetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése