Ezen a héten arról olvashatunk tapasztalatot, hogy  ISTEN SEGÍT ENGEDÉLYEK BESZERZÉSÉBEN. 

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. augusztus 4.  - augusztus 11.)

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok a Nemzetközi Cserkésztáborért, mely augusztus 12-17 között fog megrendezésre kerülni Oshkoshban, Wisconsinban. A téma: Kiválasztva. Imádkozzunk, hogy fiataljaink rájöjjenek, hogy Isten kiválasztotta őket egy különleges célra. Imádkozzunk, hogy sokan hozzanak döntéseket Jézusért.

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok a Fiatal Generáció Krisztusért missziós kirándulásért Izlandon, 2019. augusztus 8-18 között. Fiatalok fognak összegyűlni szerte a világból Reykjavíkban, Izlandon, hogy GLOW kiadványokat adjanak az embereknek és imádkozzanak velük. Imádkozzunk, hogy Isten sok ajtót és szívet megnyisson ez idő alatt. Imádkozzunk, hogy ezen az alkalmon a fiatalok életet megváltoztató élményben részesüljenek Jézussal.

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért a fiatalokért, akik olyan országban élnek, ahol vallásuk miatt üldözik őket. Imádkozzunk, hogy erősen megálljanak a hitükben, és Isten hatalmas dicsőségének tanúi lehessenek.

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok azokért a fiatalokért is, akik a következő hetekben kezdik el az iskolát. Imádkozzunk, hogy tanulmányik közben is közelebb kerüljenek Jézushoz, és vágyjanak arra, hogy az Ő dicsőségének a tanúi legyenek.

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Lelkészegyesület – Csizmadia Róbert, Kiskunhalas – Kis István, Nyírbátor (szórvány) – Várhelyi Zoltán, valamint Farkas Dánielné nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk a nyári táborok szervezéséért, hogy sok ember kerüljön közelebb Jézushozés csatlakozzon szolgálatához (Életmód-tábor, Missziókonferencia, Ifjúsági táborok, lelkészcsaládok tábora stb.)

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

Imák és engedélyek

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:9).

Amikor egy szervezetet próbálsz átköltöztetni a kontinensen, akkor biztosan felbukkannak akadályok idő közben. A próbák sokszor nem többek annál, mint Isten módszere arra, hogy emlékeztessen, milyen hatalmas Isten Ő.

Jeff Blumenberg, aki a helyszínen képviseli az It is Written [Meg van írva] szolgálatait, és irányítja az költöztetést, felkészülten várta a teherautókat, melyeknek nemsokára meg kellett érkezniük Dél-Kaliforniából. Jeff egy átfogó és szinte percre pontos tervet készített, hogy mi mindennek kell történnie, hogy megkönnyítsék a szervezet központjának áthelyezését. Irodahelyiséget béreltek, felújítások voltak szükségesek a berendezések, bútorok és felszerelések elhelyezése előtt. Egy tökéletesen megszervezett határidő-sorozatot kellett betartani, hogy minden úgy történjék, ahogy kellene.

A helyi szervek átnézték a terveket, majd biztosítottak minket, hogy a szükséges engedélyek kibocsátása csak formalitás. Bátran folytathatjuk terveink teljesítését, a költöztetéssel kapcsolatosan.

Ennek ellenére, pár nappal később, a tervek, nyomtatványok, és engedélyek leadása után, Jeff kapott egy telefonhívást, hogy jelenjen meg az Elosztó és Tervező Bizottságnál, hogy megbeszéljenek „pár problémát”.

„Habár a helyiségeik bizonyos méretűek, az épület teljes területe viszont, melyben vannak ‘ekkora’, és ezért a nyomtatványokat le kell ‘bélyegezni’. Újra át kell nézetni mindent az építészekkel és a mérnökökkel. Amíg ez nem történik meg, nem adhatom meg az engedélyt, amit kérnek.”

Jeff tapasztalataiból kiindulva tudta, hogy nem csak plusz pénzkiadást jelent ez, hanem a tervezett időt is hetekkel meghosszabbítja - miközben csak hetek maradtak a költözésre! A dolgozók nemsokára megérkeznek, de nem tudják majd használni az irodát. A furgonok is be voltak táblázva tele bútorokkal és felszerelésekkel. Ez nem jelentett jót, és ezt Jeff jól tudta.

„De előző alkalommal mást mondott” - próbálkozott. „Sajnálom, Uram, semmit nem tehetünk.”

Viszont Jeff tudott tenni valamit. Mielőtt elment volna, egy csöndes imát elmondott. „Uram, itt az idő, hogy tegyél valamit. Belekerültünk valamibe, amiből nem látjuk a kiutat. Kérlek, szükségünk van a segítségedre!”

A nő az asztal mögül közömbösen nézett Jeffre. Nem lehetett megingatni.

Ebben a pillanatban egy férfi jött ki a hátsó irodából. Jeff nem látta őt a beszélgetés alatt, és nem tudta, hogy ez a férfi a közelben van.

“Hmm, bocsásson meg Sue” - a férfi beszélt a hölgyhöz az asztal túloldalán. „Azon gondolkozom, van-e mód arra, hogy ennek az úriembernek segítsünk.”

Jeff és Sue kérdőn nézett a férfira. Jeff visszatartott lélegzettel imádkozott: „Uram, kérlek…”

„Arra gondolok, ha ezt csinálnánk…” A férfi egy szövegrészletre mutatott, ami a kezében lévő papírra volt nyomtatva. “Ha más szemszögből nézzük a dolgot, talán oda tudnánk adni Mr. Blumenbergnek azt az engedélyt most rögtön. Mit gondol? Én azt hiszem, meg tudnánk tenni.”

Egy hosszú szünet után, és még több ima után, a nő elmosolyodott, és így szólt: „Tudja mit, én is úgy gondolom, hogy megtehetjük!” Öt perccel később, a Meg Van Írva megkapta az engedélyt, amire szükségük volt, hogy befejezzék a felújításokat és megkapják az új helyiséget, használatra készen.

„Nem is tudom ki volt az az ember” - mondta nekem Jeff később. „Vagy hogy miért foglalkozott a mi helyzetünkkel. Biztos vagyok benne, hogy Isten értünk tette ezt. Kész csoda volt az egész!”

Ezt a történetet John Bradshaw lelkész mondta el a Légy készen a csodára című könyvben, melyet a Remnant kiadó publikált és forgalmazott. Engedéllyel osztottuk meg az írást. Még több nagyszerű történetért kattints ide: https://remnantpublications.com/index.php/get-ready-for-a-miracle-amazing-miracle-stories-from-ministries-you-love.html!

Henry és Arleen Stubbs felügyelik a Világ Ifjúsági Csoportja szervezetét, ami jelenleg 44 városban munkálkodik Kubában bibliamunkásokkal és egészségügyi misszionáriusokkal. Még 500 városba nem jutottak el. Munkájukról ezen a linken többe tudhatsz meg: www.worldyouthgroup.org

Heti imacélok - július 28 - augusztus 4 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten EGY KUBAI CSODÁRÓL olvashatunk tapasztalatot. 

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. július 28 - augusztus 4.)

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok, hogy Isten még több ajtót kinyisson az Ige terjesztésére Kubában!

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok az Adventista Lelkészképzőért Havannában, hogy egy nagyszerű oktató hely legyen az elkötelezett lelkészek és misszionáriusok számára!

·       Imakérés: Imádkozzunk a kubai lelkészekért, hogy megerősödjenek munkájukban, és megteljenek a Szentlélekkel! Imádkozzunk személyes szükségleteik betöltéséért! Sokan 25 dollárból élnek ott havonta. Az élet nagyon nehéz.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Világ Ifjúsági Csoportjáért, mely egy olyan szervezet, ami Kubában 44 városba küld bibliamunkásokat és egészségügyi misszionáriusokat. Imádkozzunk, hogy Isten a többi 500 városba is küldjön munkásokat, hogy elérje az ott lakó embereket!

·       Imakérés: Imádkozzunk azért a különleges fiataloknak szóló imakezdeményzésért, melyet a Krisztus Fiatal Generációja szervez, és 2019 augusztus 8-18. között kerül megrendezésre Izlandon. A terv, hogy minden ajtón bekopognak Reykjavíkban, imádkoznak az emberekkel, és a GLOW kiadványokat megosztják velük.

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért a fiatalokért, akik részt vesznek ezen a különleges imaeseményen szerte Izlandon. Imádkozzunk odaadó szívekért, és hogy a Szentlélek munkálkodjon, és sok ajtót megnyisson.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Reménység Televízióért Izlandon, aminek célja, hogy nagyobb erőt nyerve olyan dolgokat osszon meg az emberekkel, melyekkel Jézusra mutathatnak.

Csodák Kubában – Írta: Henry és Arleen Stubbs

Nemrégiben egy csoport, az amerikai Kalifornia államban lévő Weimari Akadémiáról, elutazott Kuba nyugati részébe, Mantua városába, hogy evangelizációs sorozatokat tartsanak ott. Az alkalmak épphogy csak elkezdődtek, amikor egy bevándorlási hivatalnok a városból eljött a házi gyülekezetünkbe, ahol az egyik csoport előadást tartott, és vehemensen elkezdett tiltakozni. „Ti nem lehettek itt. Nem lehettek ebben a házban. Ez egy ház, nem egy gyülekezet. Nem prédikálhattok itt. Nem tarthatjátok itt ezeket az eseményeket. A mai napon el kell mennetek a rendőrségre, és holnap el kell hagynotok a városunkat. Fel kell hívnunk a központi vezetőséget, még a vallási ügyek miniszterét is, Caridad Diegot, és meg kell neki mondani, hogy itt vagytok a városban, és megszegitek a szabályokat. Törvényszegők vagytok!” A csoport vezetője próbált magyarázkodni, de a hivatalnok nem hallgatott semmilyen magyarázatra. Az ő szava volt a végleges.

A Weimar Akadémia és a Világ Ifjúsági Csoport tagjai elszántan imádkoztak, mielőtt elindultak a rendőrség felé. Eközben felhívták Samuel lelkészt, aki az ifjúsági csoport lelkésze, és elmondtak neki mindent. Samuel azon nyomban felhívta Joel Labrador lelkészt, aki Pinar del Rioban az Adventista Misszió elnökhelyettese. „Joel lelkész” - mondta Samuel - „nagy problémákba ütköztünk Mantuában.” Elmondott neki mindent, amit épp megtudott. „El kell menned Mantuába, amilyen hamar csak tudsz! Nem szabad késlekedned! Nem szabad ezt a dolgot másra bíznod, magad kell elmenj, és felmérd, mit lehet tenni. Beszélned kell a hivatalnokokkal abban a városban.”

Samuel lelkész tudta, nem lenne bölcs dolog világgá kürtölni mi történik éppen, de tudta, szüksége van emberekre, akik imádkoznak a történtekért. Nagyon elővigyázatos volt, csak pár embert hívott fel, akikben bízott, hogy azonnal letérdelnek imádkozni. Elmondta nekik, hogy ez az ügy mennyire komoly, és biztatta őket, hogy imádkozzanak az Úr segítségéért a csoport számára. A weimari csoport, és a mi missziós csapatunk Mantuában is imádsággal töltötte az idejét.

A következő reggel, Joel lelkész megérkezett Mantua városágba. Abban a pillanatban, amikor besétált a kormányzati épületbe, egy magasabb kormányzati rangú ellenőr is besétált az épületbe. Az ellenőrt a helyi hivatalnokok hívták, hogy megoldja a problémát, megállítsa a prédikálást, és eltávolítsa ezeket az embereket a városból.

Az ellenőr közelebbről szemügyre vette Joel lelkészt, és kifakadt: „Én ismerem Önt!” Joel lelkész nem ismerte fel őt, ezért megkérdezte: „Honnan ismer engem? Én nem gondolom, hogy ismerem Önt.”

Az ellenőr ingathatatlan volt: „Igen, biztos vagyok benne, hogy ismerem. Megismerem a hangját és az arcát is.”

Joel lelkész továbbra sem emlékezett. „Ahhh… Sok évvel ezelőtt, egy hatalmas házat bérelt, sok-sok emberrel, elfoglalt minden szobát, hogy összejöveteleket tartsanak. Csak egyetlen szoba volt abban a hatalmas házban, amit nem bérelt ki. Ez azért volt, mert azt a szobát lefoglaltam a lányom 15. születésnapi ünnepségére, és a családunk abban a szobában tartózkodott, mikor tartottátok a találkozót a nappaliban. Van is egy képem Önről és a lányomról. Igen, emlékszek Önre tökéletesen.”

Az ellenőr így folytatta: „Előadást tartott a ház legnagyobb szobájában.  Nagyon figyeltem miről van szó, nehogy valami a kormányunk ellen hangozzon el. Minden nap arról beszélt, hogyan legyen jobb a házasságunk, boldog családunk, és erősebb kapcsolataink. Sosem hallottam még ezelőtt ilyeneket, amikről tanított. Nagyon elkezdtek érdekelni, amiket mondott. Ledöbbentem a bölcs gondolatoktól, amiket megosztott. Minden szót értékelni kezdtem. Megtartottam a szívemben ezeket a tanításokat a mai napig, és gyakoroltam az elhangzottakat otthonomban és a kapcsolataimban. Amit tanított, megváltoztatta az életemet. Ha az a csoport Mantuában, akiket el kellene távolítanom, az Ön embereiből áll, akkor nem teszem meg. Nem lesz itt semmi probléma. Mindent megoldok. Kérem, folytassák az összejöveteleket! Magam fogom felhívni központot, hogy minden rendben van.”

„Amikor mellettem sétált be ma az irodába, még nem tudtam ki Ön, de hirtelen olyan élettel telinek éreztem magam, ahogyan még sosem. Gondolkoztam miért lehet ez, és ekkor rájöttem, ki Ön. Nagyon sajnálom a kellemetlenséget. Kérem, azt szeretném, hogy továbbra is tartsa meg ezeket a fontos előadásokat! Tudjuk, hogy nem mond semmit, ami helytelen, és amit mond, minden igaz. Amiről prédikál, és amit hoz az embereknek Kubába, az pontosan az, amire szükségük van. Hálásak vagyunk, mert a munkája változást hoz az emberek életébe, biztonságot hoz, javítja városlakóink életminőségét. Sokak vannak, akik tagadásban élnek, erőszakban, bűnben és gonoszságban.”

Így folytatta: „Mostantól kezdve, csak azért vagyok itt, hogy megvédjem Önöket, hogy végezni tudják ezt a munkát, és ne legyen problémájuk miattunk, hanem még jobban tudjanak prédikálni és befejezni az alkalmakat. Az egyháznak sok jó papja van, de az Ön emberei tudják, hogyan találják meg a megtört lelkeket, a tagadásban élőket, erőszakosokat és rosszakat városainkban, és meg tudják őket változtatni a szívhez szóló előadásokkal. Kérem, folytassák a munkát. Az egyetlen kérésem, hogy még erőteljesebben prédikáljon, mint eddig. Jól kell átadnia az üzenetet, és megváltoztatni általa a várost.”

Bárcsak ott lettetek volna, hogy lássátok az örömkönnyeket és a boldogságot, amikor a missziós csapat megtudta, mi történt! A weimari és az ifjúsági csapat ezt mondta: „Olyan volt, mintha a Szentírás történetei és ígéretei életre keltek volna előttünk, és kibontakoztak volna a szemünk előtt. Isten harcol az Ő népéért. Isten megvédi népét. Isten egy lehetetlen helyzetet győzelemmé formált. Mint Jósafát idejében, a Mindenható Isten felszabadította népét!”

„Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr… mert veletek lesz az Úr! …  Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete! … az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen” (Részletek a 2Krónikák 20 fejezetéből).

Henry és Arleen Stubbs felügyelik a Világ Ifjúsági Csoportja szervezetét, ami jelenleg 44 városban munkálkodik Kubában bibliamunkásokkal és egészségügyi misszionáriusokkal. Még 500 városba nem jutottak el. Munkájukról ezen a linken többe tudhatsz meg: www.worldyouthgroup.org

Heti imacélok - július 21-28 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen arról olvashatunk tapasztalatot, hogy Isten áldásként használhat fel még egy migrénes rohamot is. 

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. július 21-28.)

·       Imakérés: Imádkozzunk Christchurch városáért Új-Zélandon, hogy a március 15-én történt támadás után folytatódjon a gyógyulás és az egyházak közötti kapcsolat javulása ebben a közösségben! Habár azóta hónapok teltek el, a fájdalom még mindig jelen van. Imádkozzunk az egyház tagjaiért, hogy bizonyságot tudjanak tenni és elérjék a muszlim közösséget!

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért, akik még mindig az életüket szeretnék helyrehozni Mozambikban, Malawiban, Dél-Afrikában, és Zimbabwéban, miután az Idai Ciklon lesújtott a tavasz folyamán.

·       Imakérés: Emeljük fel imában a Beira városában található Mozambiki Adventista Egyetem dolgozóit és tanulóit! Imádkozzunk, hogy Isten kielégítse szükségleteiket, és még több embert készítsenek fel Isten országának szolgálatára.

·       Imakérés: Imádkozzunk Paradise városáért Kaliforniában, akik még mindig a hatalmas tűz pusztításából lábadoznak, mely múlt ősszel söpört végig a régióban. Imádkozzunk, hogy az ott élő hívők erősek legyenek, és tudják vigasztalni a körülöttük élőket ebben a krízisben.

·       Imakérés: Rengeteg katasztrófa és tragédia történik szerte a világban, amiket nem tudtunk most megemlíteni. Imádkozz azokért a területekért a világon, melyeket Isten különösen a szívedre helyezett!

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért a gyülekezeti tagokért Japánban, akik missziós terveket készítenek a 2020-as tokiói olimpiára. Imádkozzunk, hogy Isten már most előkészítse azoknak szívét, akik versenyeznek és részt vesznek a játékokon, hogy felfedezzék azt a tényt, hogy Isten egy még fontosabb versenyre hívott el minket, amit meg kell futnunk - nem egy arany medálért, hanem egy életre szóló jutalomért.

Hála Istennek a migrénekért – Írta: Kat Taylor

Én vagyok az egyetlen adventista a családomban. Katolikusként neveltek fel, és az anyám, testvérem és az ő családja nagyon komolyan veszik a hitüket. A beszélgetések néha feszültté tudnak válni, amikor lelki témákra, és a vallásunk közötti különbségekre terelődik a szó. Ennek ellenére továbbra is imádkoztam a családomért, és hogy Isten új ajtókat nyisson nekem a bizonyságtételre.

Olyan személyként, aki 11 éves korától migrénnel küszködik, sosem gondoltam volna, hogy Istent fogom dicsérni, amikor a testvérem kapott migrénes fejfájást pár héttel ezelőtt. Mégis, ezt tettem. Ez volt az utolsó napja a személyzet képzésének a helyi iskolában, ahol a testvérem tanított. Kora délután, egy hirtelen jött migrén miatt, ahelyett, hogy végigdolgozta volna a napot, mint ahogy általában szokta, úgy döntött, hazamegy pihenni.

Amikor Joanne hazaért, ott találta az anyukánkat, aki kissé zavartnak tűnt. Úgy gondolta épp csak felébredt a délutáni szunyókálásból, így először kivitte a kutyákat sétálni, és elvégzett pár dolgot, mielőtt beszélt volna anyával. Ez volt az a pont, amikor rájött, hogy valami nagyon rossz történik. Édesanyánk, aki szklerózis multiplexben szenved, nagyon össze volt zavarodva, és eltávolodva a valóságtól. Egy rövid beszélgetés után, Joanne tudta, hogy gyorsan a kórházba kell vinni, ezért hívta a mentőket.

A segítség pár percen belül megérkezett, és anyát elvitte a mentő. Hála Istennek, a testvérem akkor még nem tudta, milyen súlyos a helyzet. Kaptam egy telefonhívást, hogy valami nincs rendben, de a testvérem nem tudta biztosan, mi is történt… csak azt, hogy fényekkel és szirénákkal szállítják anyát. Amit a mentősök nem mondtak el neki, hogy anya szívverése 33 per perc volt, és csak csökkent. A legközelebbi traumatológiára szállították, és az érkezésnél a szívverése leesett 25-re. Habár nem tudtam a súlyos állapotról, megkértem pár barátot és imapartnert, hogy imádkozzanak.

Eközben a dolgok tovább romlottak anyukámmal. Nem sokkal később, miután megérkezett a kórházba, kezdte elveszíteni az eszméletét, és megállt a légzése. Az orvosok rögtön a műtőbe vitték, és behelyeztek egy ideiglenes pacemakert, ezután elszállították a fő kórházba, a kardiológia intenzív osztályára, ahol öt napig maradt. Mire megtudtuk mi a probléma, már túl késő volt ahhoz, hogy egyedül megtegyem oda a hat órás utat. Viszont Isten tudta mire van szükségem, amikor egy kedves barátom, aki három órára lakik tőlem, felajánlotta, hogy eljön értem, és elvisz a családomhoz. Milyen áldás az ilyen barát!

Miközben ültem a kórházban a testvéremmel és unokahúgommal, tudtunk arról beszélni, hogy mit tett Isten… Ő látta, hogy anya szívverése kezd leállni, és felhasznált egy hirtelen jött migrént arra, hogy a testvérem hazamenjen. Az unokahúgom engedélyt kért, hogy kérdezhessen a vallásomról, és tudni szerette volna a legnagyobb különbségeket. Úgy döntöttem, a halálról kezdek el beszélni, és nagyszerű beszélgetés alakult ki ezután a halottak állapotáról. Örült, hogy megtudta, nem megyünk rögtön a mennybe, pokolba, vagy purgatóriumba (arra a mitikus helyre, ami várakozóhely azoknak a lelkeknek, akik még nem készek a mennyországra), hanem mindannyian alszunk addig, amíg Jézus el nem jön újra.

Szerencsére, a sok ima és az orvosok szakmai segítsége által, az anyukám sokkal jobban van, és már haza is tért. Hála az Úrnak, hogy velünk maradhat még. Azt mondták az orvosok, ha a testvérem a szokásos időben ment volna haza, anyánkat élettelenül találta volna. Tehát dicsérem az Urat a megválaszolt imáért… és dicsérem a migrénért is!

Kat Taylor szerkesztőként és közösségi média menedzserként dolgozik több egyházi osztálynál is. Segíti munkájával a Generál Konferencia Imaosztályát is, hivatalos események alkalmával.

Heti imacélok - július 14-21 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten a szabadító imáról olvashatunk tapasztalatot. 

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. július14-21.)

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok a Kelet-Közép-Afrikai Divízió új orvosi egyeteméért, mely hivatalosan 2019 szeptemberében nyitja meg kapuit! Imádkozzunk, hogy ez az iskola különleges módon tegyen bizonyságot Krisztusról és arról az örökkévaló tervéről, hogy minden embernek fizikális és lelki egészséget adjon! Imádkozzunk, hogy az intézménynek erős keresztény vezetősége legyen, az embereket tudja szolgálni és bizonyságot tudjon tenni a világnak!

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok továbbra is gyülekezeti tagjainkért itt, ebben a közép-afrikai országban, Burundiban. Imádkozzatok, hogy Isten bölcsességet adjon a próbákban, melyekkel szembenézünk, és adjon békességet, jólétet a vezetőknek és a tagoknak is egyaránt.

·       Imakérés: Imádkozzunk a gyülekezetekért Törökországban, hogy Isten továbbra is hegyen lévő világítótoronyként használja őket, és valóban az „imádság háza” legyenek azok számára, akiknek szükségük van rá.

·       Imakérés: Kérlek, csatlakozz hozzánk imádságban ezen a héten kifejezetten a következő városért. A Kínában található Huaibei lakossága 2 070 000 ember. Huaibeinek hatalmas természeti erőforrásai vannak, és rengeteg iparágnak a központja, az építkezéstől a gépiparon át, a textiliparig és az elektronikáig. Mezőgazdasági húzóágazatai a búza, bab és gyapjú. Rengeteg féle állatot is tenyésztenek itt. A város több, mint 100 féle árut exportál.

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok, hogy Isten áldja meg Huaibeit a következő területeken:

         

          - Imádkozzunk Huaibei vezetőinek bölcsességéért

          - Imádkozzunk a Huaibeiben élő családokért

          - Imádkozzunk a fiatalkokért, akik életre szóló döntések előtt állnak

          - Imádkozzunk azokért, akik betegségekkel küzdenek Huaibeiben

          - Imádkozzunk, hogy a város egyedülálló idősebb lakosai barátokra leljenek

          - Imádkozzunk a nőkért Huaibeiben - biztonságukért, oktatásukért, jólétükért

          - Imádkozzunk a férfiakért Huaibeiben - bölcsességükért, karrierjükért, és céljaikért

          - Imádkozzunk a Huaibeiben található iparágakért és termőföldekért

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Világmisszió; Hévíz – Frend László, Miskolc Szirma (szórvány) – Suhaj Renáta, valamint Szöllősi Béla nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk a nyári táborok szervezéséért, hogy sok ember kerüljön közelebb Jézushozés csatlakozzon szolgálatához (Életmód-tábor, Missziókonferencia, Ifjúsági táborok, lelkészcsaládok tábora stb.)

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)

Szabadító ima – Írta: Andrew McChesney

Az Ndong család tagjai, akik Gabon fővárosában, Librevilleben élnek, szeretnek imádkozni.

Az apuka és az anyuka annyira szeretnek Istennel beszélgetni, hogy mindhárom gyereküket a francia „priere” szó után neveztek el, ami imádságot jelent. A legidősebb fiú Priel, a második gyermek, aki lány, Priella, a legkisebb lány pedig Pricilia.

A kis Pricilia minden este imádkozik lefekvés előtt 3 éves kora óta. Néha az ágy mellett térdel le, de leggyakrabban felugrik az ágyra, és a szép puha matracon térdel le. Összekulcsolja a kezeit, becsukja a szemét és meghajtja a fejét.

Egy este, amikor Pricilia 12 éves volt, felugrott az ágyra este 9 órakor, hogy imádkozzon. A 13 éves nővére, Priella, szintén odaugrott mellé az ágyra imádkozni. Közös ágyban aludtak.

Összekulcsolták kezüket, szemüket lehunyták, és meghajtották fejüket.

„Mennyei Atyánk” - imádkozott Pricilia. „Hálásak vagyunk neked mindenért. Most, hogy aludni fogok, szeretném, ha elküldenéd hozzám angyalaidat, hogy mellettem legyenek, és a szomszédos házakban is. Atyám, adj nekem szép álmokat. Kérlek, mutass meg olyan rejtett dolgokat, amiket meg kell ismernünk. Jézus nevében, ámen.”

Miután Priella is imádkozott, a lányok magukra húzták a takarót. Gyorsan álomba merültek.

Hajnali 2 óra körül, mikor még aludtak, Pricilia egyszer csak nem kapott levegőt. Úgy érezte, valaki fojtogatja őt. Levegő után kapkodott. Kapálózott az ágyon, próbált messzebb kerülni a kezektől, melyek a torkára kulcsolódtak. Ekkor eszébe jutott, hogy az anyukája azt mondta neki, imádkozzon, ha akármilyen problémája van.

„Imádkozz Jézus nevében” - mondta az anya. „Jézus nevét akármikor segítségül hívhatod.”

Habár halálra volt rémülve, Pricilia nyugodtan ezt mondta: „Jézus nevében.” Ezután elmondta a 23. zsoltárt, mely így kezdődik: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.”

Kinyitotta a szemét a sötétségben, és Pricilia rájött, hogy nem álmodik. Valóban nem tudott lélegezni. Láthatatlan kezek szorongatták a nyakát. A szíve megtelt félelemmel.

Pricilia térdeire csúszott az ágya mellett.

„Uram, köszönöm, hogy megvédesz engem” - imádkozott. „Nem tudom, ki akar engem bántani. Jézus nevében, ámen.”

A kezek azonnal engedtek a szorításból nyaka körül, és újra tudott lélegezni. Mély levegőt vett. Látta, hogy a testvére alszik. Visszamászott az ágyba, és gyorsan visszaaludt, azzal a tudattal, hogy Jézus védelme alatt áll.

Reggel, Pricilia elmondta ijesztő tapasztalatát az anyukájának. Az asszony nagyon megdöbbent, de örült, hogy a lányának eszébe jutott imádkozni.

„Valószínűleg valaki valamilyen mágiával akart téged bántani, miközben aludtál” - mondta az anyja. „Ki tudja, mi történhetett volna, ha nem hívod Jézus nevét segítségül!”

Pricilia mindennap megköszöni Jézusnak, hogy megszabadította. Esténként így imádkozik: „Uram, köszönöm az életet, és a védelmet, amit Te adsz minden egyes nap.”

Andrew McChesney az Adventista Misszió szerkesztője. Ez a történet engedéllyel került újraközlésre.