Heti imacélok - január 27 - február 2. - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten EGY BIZONYSÁGTEVÉSI TAPASZTALATOT olvashatunk.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2020. január 26 – február 2.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok helyi fiataljaitokért, gyülekezeten belül és kívül, hogy Isten vonja szívüket Önmagához különleges módon az elkövetkező héten! Imádkozzunk bölcsességért, hogy meg tudjuk szólítani őket! Az ellenség keményen dolgozik, hogy megnyerje gyermekeink szívét. A térdeinken kell harcolnunk érettük. Imádkozzatok ezekért a fiatalokért név szerint!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért, akiket a közelmúltban megérintett a 10 napos imaközösség. Imádkozzunk azért, hogy erősödjön a kapcsolatuk Istennel valamint egy erős, támogató és imádkozó gyülekezettel is.

·       Imakérés: Imádkozzatok gyülekezetetek vezetőiért – lelkészetekért (beleértve a családját is), a presbiterekért, diakónusokért, diakonisszákért, stb.! Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon nekik megújult látást és buzgalmat a szolgálatban! Imádkozzunk azért, hogy Isten hozzon friss ébredést életükben és szolgálatukban.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért, akik jelenleg személyes nehézségeket tapasztalnak meg, legyen az szerettük elvesztése, természeti katasztrófa vagy egyéb megpróbáltatás. Imádkozzunk azért, hogy Istent közel érezzék magukhoz, a nehézségek közepette is.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a „Legjobb út az egészséghez” programért, amelyet 2020. április 16-20 közötti időre terveztek az indianapolisi Generál Konferencia előkészületeként. Imádkozzunk azért, hogy a logisztikai feladatok simán működjenek és a szükséges önkéntesek jelentkezzenek a szolgálatra. Az angolul tudók itt tájékozódhatnak: https://pathwaytohealthvolunteer.org)

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Ócsai Tamás unióelnök; Balatonlelle – Szilvási Csaba,DET Bizottság tagjai; Biri, Bojt (szórvány) – Bálint György, Farkas Attila, valamint Csongrádi István nyugalmazott munkatársért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangelizációs és missziós programjaiért!

·    Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!

Két tinédzser fiú – Közel-keleti tapasztalat

Épp a naponkénti reggeli tornagyakorlataimat végeztem. Szolgálati lakásban lakom, amelyet a kórház biztosít nekem, mint nővérnek. Biztonságban érzem magam ahhoz, hogy egyedül fussak vagy sétáljak a kora hajnali órákban. Lélekemelő hallgatni a madarak vidám dalát, mintha hálaéneket trilláznának Teremtőjüknek, az Istennek. Elámulok, amikor felnézek az égre, látom a csillagokat és a hajnalhasadás előtti ragyogó holdat. Ez alatt az idő alatt közelebb kerülök Istenhez, aki mindezt teremtette.

Gondolataimba mélyedve áhítatos környezetemben, hiszem, hogy Isten lelke a figyelmemet az elmélkedésről két tinédzser fiúra terelte, akik biciklijükön a mecset felé tekertek, hogy ott imádkozzanak. Nem ezen a reggelen láttam őket először. Sokszor láttam őket reggel, amint a mecsetbe mentek a napi öt muzulmán ima közül az elsőre.

Azt is tudtam, hogy beszélnek angolul. Ahogy a fiúk elhaladtak mellettem, világos késztetést éreztem arra, hogy beszéljek velük. Azonban arra gondoltam, hogy nem biztonságos és nem illik beszélgetést kezdeményezni idegenekkel, és kulturális szempontból is teljesen távol áll tőlem – egy nőtől –, hogy ezekkel a fiatalemberekkel beszéljek. Úgy döntöttem, hogy semmi okom sincs beszélgetést kezdeményezni.

Ahogy utolértem őket, a késztetés megismétlődött, és most nagyon erősen. Olyan világos volt, mintha egy hangot hallottam volna a fejemben: „Beszélj velük!” Így melléjük érve, megpróbáltam olyan barátságosan köszönteni őket, ahogy csak tehettem: „Jó reggelt fiúk, hogy vagytok ma reggel?”

Mindketten megvetően néztek rám. Mivel azonban hallottam a hangot a fejemben, ez nem bátortalanított el. Bemutatkoztam nekik és megkérdeztem a nevüket. Kissé vonakodva, de megmondták a nevüket: Rayan és Abdullah.

Mosolyogtam és elkezdtem beszélni. Nem igazán terveztem meg előre, hogy mit fogok mondani, de miközben beszéltem, a szemüket néztem. „Nagyon csodállak mindkettőtöket elszántságotokért és következetességetekért, ahogy Allahot keresitek minden kora reggel. Már régen felfigyeltem rátok, és szeretnélek megdicsérni kitartásotokért. Felfigyeltem rá, hogy felkeltek korán, miközben mások alszanak. Ez a arról árulkodik nekem, hogy ti komolyan keresitek Istent. Imádkozom azért, hogy Allah szóljon hozzátok, ahogyan keresitek őt.”

Ez nem egy megszokott beszélgetés volt, inkább minden tekintetben szokatlan. Ahogy beszéltem, közben imádkoztam, hogy Isten jelentse ki magát nekik. Ekkor észrevettem egy könnycseppet Abdullah szemében. Vajon ő egy kereső lélek? Bántja valami? Tudta-e, hogy Isten megtalálható? Vajon Rayan is keresi Istent? Ekkor egy újabb világos késztetést éreztem. Az a Lélek, aki engem arra késztetett, hogy beszéljek velük, az ő szívükben is munkálkodott.

Elköszöntem tőlük és folytattam reggeli sétámat, megköszönve azt a szelíd és halk hangot, amely a szívemhez szólt és megszólította Rayant és Abdullahot, és amely összehozott bennünket. Azon gondolkoztam, hogy vajon hányszor hagytam figyelmen kívül az ilyen késztetést, és raboltam meg valakit attól az áldástól, amit Isten tervezett neki. Vagy ha tovább gondolom, hányszor akartam bemutatni Krisztust valakinek, nem gondolva arra, hogyha egy bátorító vagy kedves szót szóltam, Isten jelen volt – és bemutatkozott neki. Amikor imádkozunk, Isten munkálkodik!