A 100 nap imádságban
napi imacélokat itt lehet minden nap megtalálni: http://100napimadsagban.blogspot.com/
100 napos ima – 9. hét
2020. május 29. – június
4.
Az összetörtség szépsége
Melody
Mason
Soha nem felejtem el azt az esetet, mikor évekkel ezelőtt épp egy
imaszolgálat levezetésére készültem egy nagy rendezvényen, és akkor a
Szentlélek meggyőzött egy konkrétumról az életemben, amit helyre kellett hoznom
Istennel. Megsemmisülten borultam le a padlón aznap este, ahogy imádkoztam:
„Uram, bocsáss meg…”
De ahogy bevallottam a bűnömet Istennek, rájöttem, hogy a megfelelő
jóvátételhez bizonyos lépéseket is meg kell tennem. De nem tehettem meg rögtön,
így nem tudtam, mihez kezdjek. Menjek, és végezzem el az imaszolgálatot, amit
elvállaltam, vagy keressek mást, aki megcsinálja helyettem, amíg helyrehozom a
dolgokat?
A szolgálat megbecsült vezetőjeként nagyon megalázó volt a gondolat, hogy
beismerjem mások előtt: cserbenhagytam Istent valamiben. Nem akartam feltűnést
kelteni, sem lelkileg gyengének tűnni a csapattagok vagy az alkalmon részt vevő
idegenek sokasága előtt. Ezért nehéz szívvel és könnyes szemmel tértem aludni
aznap éjjel, azzal az elhatározással, csak megkérek valakit, hogy vezesse ő az
imaszolgálatot.
De másnap reggel, ahogy elindultam keresni valakit, hogy vegye át a
helyemet, Isten megállított, ahogy a Szentlélek szólni kezdett hozzám: „Melody,
neked kell ma reggel vezetned az imaszolgálatot. Ne keress mást magad helyett.”
„Vár csak… Mit akarsz ezzel mondani?” – kérdeztem ismét csak könnyekkel a
szememben. De a Szentlélek tovább beszélt a szívemhez:
„Igen, azt szeretném, hogy te vezesd le, viszont ne akként, akiként akarod,
hogy mindenki tekintsen rád. Érted? Én nem olyanokat keresek vezetőnek, akik
elrejtik a bűneiket, és mennek tovább, mintha mi sem történt volna. Én a fazekas összetört edényeit keresem, az
edényeket, akik olyannyira megalázzák magukat, ahol már eltűnik a büszkeség.
Csak ekkor tudom valóban felhasználni őket a dicsőségemre. Tudom, fájdalmas, de
el kell mondanod a gyülekezetnek, mire hívtam fel a figyelmedet az éjjel.
Beszélj őszintén arról, amiben cserbenhagytál engem. Majd szólítsd fel őket,
hogy veled együtt menjenek a kereszt lábához, és tegyenek le minden bűnt és
megalkuvást. Látod, ha az emberek csak arra várnak, hogy akkor induljanak el, amikor
már rendben lesznek, akkor soha nem indulnak meg.”
Újra csak ellenkezni kezdtem: „Én erre képtelen vagyok, Uram! Mit fognak
gondolni rólam, mikor látják, hogy becsaptalak?”
A Szentlélek lágyan a lelkemre beszélt, ahogy a szememet az ég felé emeltem:
„Nem számít, hogy mit gondolnak. Ez most nem a jó hírneved megvédéséről szól,
hanem hogy az Úr dicsőségére tegyél. De ahhoz, hogy Ő munkálkodhasson, neked
meg kell aláznod magad.”
Ó, mennyire nem akartam engedelmeskedni aznap reggel a Szentlélek
ösztönzésének! Ha Jónáshoz hasonlóan elfuthattam volna, vagy elbújhattam volna
egy barlangban, azonnal megteszem. De tudtam, mit kell tennem: engedelmeskedni.
Akkor remegve és könnyes szemmel álltam ki százak elé, és mondtam el, amit
az Úr a lelkemre kötött. A légy zümmögését is hallani lehetett volna a
teremben, ahogy mindenki rám figyelt. „Jézus hív: menjünk hozzá, ahogy vagyunk
– mondtam lágyan, és megtöröltem a szemem –, ezért én most úgy jövök, ahogy
vagyok, és arra hívlak titeket, gyertek ti is a kereszt lábához.”
A felhívásra mindenki felállt, és előrejött a teremben. Elfojtott sírás
hallaszott innen-onnan, miközben Isten megbocsátását kérték azokra a bűnös és
megalkuvással teli területekre, amiket beengedtek az életükbe. És a Szentlélek köztünk
volt. A Krisztushoz vezető lépések című könyvben megmondta: „Ha látjuk
bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt
gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Jézushoz jöjjenek. De vajon saját erődből
megjavulhatsz-e? »Majd, ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a
párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!« (Jeremiás
13:23) Egyedül Istennél van számunkra segítség. Ne várjunk erősebb hitre,
kedvezőbb alkalmakra vagy szentebb jellemre! Saját erőnkből semmit sem érhetünk
el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.” (Krisztushoz vezető lépések, 31. o.)
Utólag úgy vélem, ez volt a legdrágább, legszentebb imaalkalom, amit valaha
is átéltem, mert Isten mélyen megtisztított bennünket aznap reggel. Sok szív
összetört, de milyen gyönyörű és gyógyító volt ez összetörtség! Zsoltárok
51:17-ben a Biblia ezt mondja: „Isten
előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, ó,
Isten, nem veted te meg!”
Most milyen áldozatot szeretnél vinni az Úrnak? A legjobb
elfoglaltságaidat, a legjobb imáidat, a legjobb próbálkozásaidat, hogy még az
élet irányát megváltoztató események közepette is erős tanú legyél? A legjobb
áldozatunknak semmi köze a tetteinkhez, mert ez az én, a büszkeség és az
önelégültség teljes összetörése, ahogy a kereszt lábához jövünk. Ahogy a Rejts
magadba, sziklaszál kezdetű híres ének is olyan szépen megfogalmazza: „Adni
semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” Hát boruljunk le ma a kereszthez!
Melody Mason a United in Prayer (Imában egyesülve) nevű program
koordinátora a Generálkonferenciánál. Részt vesz az erőforrás-fejlesztésben a
Revival and Reformation honlapnál és más kezdeményezéseknél. Könyvet írt, aminek
magyarul a címe: Merjünk többet kérni. A megválaszolt ima mennyei kulcsai
(https://adventistbookcenter.com/daring-to-ask-for-more.html).
Az e heti áhítatban levő történet az idén áprilisban megjelenő könyvéből
származik (Daring
to Live by Every Word: Loving God with Heart, Body, Mind and Soul).
KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Hol lakik Isten (lásd: Ésaiás
57:17), és milyen eredménye van az Úrtól jövő megszomorodásnak (lásd:
2Korinthus 7:9–11)? Mit kért Dávid bűnbánati imájában (lásd: Zsoltárok
51:1–19)? Hasonlítsuk össze azzal, ahogy Saul reagált rá, amikor megdorgálták a
bűneiért (lásd: 1Sámuel 15:1–30). Melyik bibliai szereplővel tudsz a legjobban
azonosulni, mikor rámutatnak a vétkeidre: azzal, aki a maga igazát keresi, és miként
tartsa meg az emberek nagyrabecsülését, vagy azzal, aki nyíltan bevallja a bűnét
őszintén bűnbánó, megtört szívvel?
GYAKORLATI KIHÍVÁS:
Imádságos szívvel olvasd el a csütörtöki napnál levő anyagot („Az alázat
szépsége”), ahogy a heti áhítatokkal haladsz. Ezt nem a lelki utazásunk elején
kell kiértékelned, hanem az út során. Ahogy megcsinálod a gyakorlati kihívást,
kérdezd meg az Urat, van-e valamilyen büszkeség az életedben, amit még
nem adtál át neki, vagy van-e valaki a környezetedben (a családban, a barátok,
munkatársak között), aki számára megbocsátást kellene kérned. Majd
engedelmeskedj a Szentlélek vezetésének. (Zsoltárok 66:18; Máté 5:23–24;
Példabeszédek 28:13; Máté 6:14–15)
„Míg bizonyos hibás cselekedetek csupán semmiségnek tűnnek az ember
szemében, Isten előtt semmiféle bűn nem számít csekélységnek. Az ember ítélete
részrehajló és tökéletlen, Ő azonban minden dolgot a valóságnak megfelelően
mérlegel. A részeges embert például sokan megvetéssel kezelik, megállapítják,
hogy bűne kizárja őt a mennyből – miközben meg a büszkeség, az önzés és az
irigység feddés nélkül virulhat. Pedig ezek a bűnök különösképpen sértik az
Urat, mert éles ellentétben állnak irgalmas jellemével, azzal az önzetlen
szeretettel, amely az el nem bukott világegyetem lelki légkörét jelenti. Az
embernek sokszor szégyenérzete van, amikor valamilyen durva bűnbe esik. Érzi
nyomorultságát, és azt is, hogy szüksége van Krisztus kegyelmére. A büszke
ember azonban nem gondol arra, hogy bármire is szüksége lenne. Ezért elzárja szívét
a Megváltótól és azoktól a végtelen áldásoktól, amiket Ő adni szeretne.”
(Krisztushoz vezető lépések, 30. o.)
Ássunk le még
mélyebbre! – További olvasmányajánlások erre a hétre:
·
Az alázat szépsége
(a csütörtöki naphoz csatoljuk majd)
·
Melody Mason: Daring to Live by Every Word. Loving God
with Heart, Body, Mind, and Soul (angolul jelent meg: https://adventistbookcenter.com/daring-to-live-by-every-word.html)
64. napi imacélok (2020.
május 29., péntek)
ÖRÖMMEL JELENTJÜK!
·
„Jó az Úr, hogy a járvány miatt meghirdetett 100 napos
imaalkalom alatt biztosított nekünk munkahelyet, ennivalót és lakhatást. Arról
is meggyőzött, hogy költözzünk vidékre. Ezenkívül lehetőséget adott nekem, hogy
bizonyságot tegyek a muzulmán közösségnek is.” (Marlynn W.)
·
„Köszönöm, hogy imádkoztok értünk! Milyen csodálatos,
hogy az Úr meghallgatta az imáitokat! A namíbiai nemzeti karantén idején kb.
1100-an kapcsolódtak be a bibliatanulmányozásokba, akiknek a 70%-a nem is hetednapi
adventista.” (Moses M.)
IMAKÉRÉSEK:
·
Imádkozzunk a
tanulókért világszerte, akik a korlátozások miatt nem dolgozhatnak. Kérjük,
hogy a Mindenható gondoskodjon az anyagiakról a tandíjuk kifizetéséhez.
·
Imádkozzunk a
családon belüli erőszak áldozataiért a világon mindenütt.
·
Imádkozzunk a
meggyilkolt Alexander Ostankin lelkész családjáért. Épp a szolgálatát
teljesítette Oroszországban, mikor megölték. Esedezzünk, hogy az Úr változtassa
át mártírja kihullott vérét az evangélium magjává.
· Imádkozzunk a
jelenleg is koronavírusos betegekért és a teljes felépülésükért.
Ámen!
VálaszTörlés