A 100 nap imádságban
napi imacélokat itt lehet minden nap megtalálni: http://100napimadsagban.blogspot.com/
100 napos ima – 7. hét
2020. május 8–14.
A legjobb, mit adhatott
Ron
Clouzet
2001-ben majdnem meghaltam. A sürgősségin dolgozó orvos elmondta, hogy
várhatóan 3 órám volt csak hátra. Plasmodium falciparum által okozott
maláriával érintkeztem, mikor evangelizációs úton jártam Nyugat-Afrikában a
hallgatóimmal, és csak pár nappal azután jelentkeztek a tünetek, hogy visszajöttem
az Egyesült Államokba. Nagyon felszökött a lázam, kiszáradtam, és borzalmas
fejfájás kínzott. Olyan rosszul éreztem magam, hogy azt hittem, hogy bármelyik
pillanatban elájulhatok és meghalok. Mikor a tünetek jelentkeztek, épp egyházi
ügyben utaztam el. Korán kimentem a reptérre, hogy elérjem a hazafelé tartó
járatot, és azért könyörögtem Istenhez, csak azt engedje meg, hogy otthon
történjen meg, ami ezután következik. Ha meg kell halnom, inkább otthon haljak
meg.
A feleségem elszáguldott velem a kórház sürgősségijére. Akkor már
hallucináltam, és alig tudtam hányás nélkül inni. Nem sokkal azután, hogy
betoltak a kórterembe, elájultam. Mikor megint eszméletre tértem, lassított
felvételnek hatott az élet. Minden perc óráknak tűnt, és minden óra, akárcsak
egy nap. Emlékszem, hogy Lisa, a feleségem behozta a gyerekeinket, akik akkoriban
még csak 14, 12 és 10 évesek voltak, és láttam őket halkan sírdogálni.
Emlékszem az ápolónőkre és másokra, akik azzal az egyetlen céllal jöttek be
hozzám, hogy egy pillantást vethessenek a maláriás betegre, mivel ez a kór
olyan ritka az Egyesült Államokban.
Tisztában voltam vele, hogy haldoklom. Később tudtam meg, hogy ez a fajta
malária a leghevesebb mind közül. Legnagyobb valószínűséggel meg fog ölni, de
ha mégis túléled, nem lesznek visszatérő tüneteid, kivéve, ha megint felülfertőződsz.
Sokan kezdtek imádkozni értem. A feleségem és a gyerekeim imádkoztak értem. A
szüleim és a többi családtag is imádkozott értem. A Dél-Adventista Egyetemről,
ahol tanítottam, a kollégáim is imádkoztak értem. A hallgatóim is imádkoztak. A
világon sokfelől imádkoztak értem a barátaim. És az államból megszámlálhatatlan
lelkész könyörgött értem. Kiszámoltam, hogy kb. 2000-en imádkoztak értem
azokban a napokban.
Úgy tűnt, hogy ezt nem lesz könnyű megcsinálni. A megfelelő orvosság nem
volt kapható. Orvos barátaim nyomást kezdtek gyakorolni a kórházi doktorokra,
hogy gyorsan lépjenek, mielőtt még túl késő lenne. Végül aztán Atlantában
találtak kinint, és szereztek belőle valamennyit. A kinint régóta alkalmazzák a
malária és más súlyos betegségek kezelésére, de ma már ritkán használják. Elég
mérgező, és súlyos mellékhatásokat is okozhat. De gyógyítja a maláriát. 48
órával a kórházba szállításom után beadták a kinint, de nem hozta meg a várva
várt csodát. Másnap, szombaton ugyanolyan rosszul voltam, mint azelőtt.
Legyengülten, betegen ismét csak imádkoztam. De inkább hálát adtam, mint
könyörögtem. Letettem az életemet Isten kezébe, és készen álltam elköszönni, ha
eljön az időm. Csakis amiatt szomorkodtam, amiért szintén imádkoztam, hogy
három kisgyerekkel hagyom magára a feleségemet, és apa nélkül a gyerekeimet. De
ez is az Úr kezében volt. Megbékéltem, hogy minden rendben lesz.
Szombat este néhány egyetemi kollégám jött be hozzám a gyülekezeti
lelkészemmel együtt. Megkentek olajjal, és ismét imádkoztak értem a
Szentírással összhangban (Jakab 5:13–15). Azután Lisa egész éjjel velem maradt.
Határozottan attól félt, hogy ez lesz az utolsó éjszakám.
Másnap hajnali 5-kor egy ápoló jött be, hogy vért vegyen, mint minden
reggel. 4 órával később a szakorvos jött a szobámba. Akkor tudtam először felülni.
Elmondta, hogy nyomát se látják a maláriának a szervezetemben. Valahogy eltűnt.
Kifejezte, mennyire meglepődött, hogy ilyen jól, ilyen gyorsan hatott az
orvosság. De én tudtam, hogy ennek más oka van: szeretteim és a testvérek
imáinak volt köszönhető. Isten kegyelmesen beleegyezett a gyógyulásomba.
Hiszem, hogy egyszerűen azért, mert a népe megkérte rá Őt.
„Ugyanaz a könyörületes Megváltó ma is
él, és ma is éppúgy kész meghallgatni a hitből fakadó imát, mint amikor az
emberek között járt látható formában… Isten terve az is, hogy a hittel
elmondott imánkra válaszként megadja, amit kérés nélkül nem árasztott volna
ránk.” (Jézus élete, 525. o.) Krisztusnak nem kellett meggyógyítania engem.
Ő nem tartozott nekem semmivel. Továbbra is én vagyok mindennel az Ő adósa. Azonban
Ő így is megtette, amire kérték.
Nem minden életveszélyes ügy végződik ugyanígy. De a gyógyító Isten ettől
függetlenül ugyanaz. Benne bízhatunk. Így vagy úgy, de ezt megköszönhetjük
neki, mert sohasem válaszol úgy az imáinkra, ami ártana a lelkünknek. Bármit
kapunk tőle, az a legjobb, mit adhatott.
Ron E. M. Clouzet
teológiai doktor az Észak-ázsiai–Csendes-óceáni Divízió titkára. Ron írta az
erre a hétre ajánlott könyvet: „Az adventizmus legnagyobb szükséglete. A
Szentlélek kiáradása”.
KÖZPONTI
KÉRDÉSEK: Hiszed, hogy Isten mindenféle betegséget meg tud gyógyítani,
beleértve és legfőképpen a bűn fertőzését? Életed ma összhangban van az Úrral? Jelenleg
megbékéltél vele?
GYAKORLATI
KIHÍVÁS: Megtört világunk része a
betegség. Senki sincs biztonságban tőle. De azt már mi döntjük el, hogyan
csináljuk végig. Belekapaszkodhatunk Jézusba a legnagyobb szükség idején, lelki
és fizikai gyógyulásért imádkozva, és abban a biztos tudatban pihenhetünk meg,
hogy bármi is lesz a betegség kimenetele, amíg őrá nézünk, megbékélhetünk a
helyzettel. A betegség idején levő erős hit az egészség idején való hit gyakorlásával
kezdődik. Mit választasz ma, hiszel benne? Képes vagy elfogadni még a halált
is, tudva, hogy végül a hívők minden baja meggyógyul a feltámadás reggelén?
„Az Úr Jézus Krisztus
azért jött a földre, hogy fáradhatatlanul szolgálja az ember szükségleteit.
Elvette erőtlenségünket, és hordozta betegségeinket (Máté 8:17), hogy az
emberiség minden nyomorán enyhíthessen. Azért jött, hogy levegye rólunk a
betegség, a nyomor és a bűn terhét. Isten azért küldte el, hogy tökéletes
gyógyulást hozzon az embernek; egészséget, békességet adjon neki, és
tökéletessé tegye jellemét.” (A nagy Orvos
lábnyomán, 17. o.)
Ássunk le még
mélyebbre! – További olvasmányajánlások erre a hétre:
·
Ellen G. White: A
nagy Orvos lábnyomán, 16. fejezet, „Ima a betegekért”.
·
Ron Clouzet: Az
adventizmus legnagyobb szükséglete. A Szentlélek kiáradása.
43. napi imacélok (2020.
május 8., péntek)
ÖRÖMMEL
JELENTJÜK!
· „A gyülekezetünk minden este online imaórát kezdett tartani.
Ezáltal mindenki közelebb került egymáshoz, mert naponta látjuk egymást.
Micsoda nagy áldás!” (Brittney és Vanessa B.)
· „Ez a helyzet rádöbbentett minket, hogy az egyház nem valamiféle
szerkezet, hanem egy nép.” (Mico F.)
IMAKÉRÉSEK:
· Imádkozzunk azokért a gyülekezetekért, ahol
testvéreket vesztettek el a COVID-19 miatt.
· Imádkozzunk azokért az egyháztagokért, akik
különböző egészségügyi problémával küzdenek: rákkal, autoimmun betegségekkel,
depresszióval és más bajokkal.
· Imádkozzunk azokért az egykori adventistákért, akik
elhagyták az egyházat. Esedezzünk az ő befolyási körükben levő személyekért,
akiket ők emiatt eltávolíthattak Istentől.
· Imádkozzunk azokért az új tagokért, akik az elmúlt
években csatlakoztak az egyházhoz a „teljes tagbevonás” számtalan evangelizációs
kampányán keresztül.
Ámen!
VálaszTörlés