100 nap imádságban - 55-ik nap május 22 - PÉNTEK

A 100 nap imádságban napi imacélokat itt lehet minden nap megtalálni: http://100napimadsagban.blogspot.com/

„Szólítsuk meg Jézust sürgető szükségünkben!”

100 napos ima – 9. hét

2020. május 22–28.

Az önvizsgálat ideje

Mark Finley

„Vizsgálj meg engem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, hogy van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja, és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23–24)

Évekkel ezelőtt, még szolgálatom kezdetén meghívtak egy keresztény általános iskola csendes hetének vezetésére. Már zajlott a hét, mikor világossá vált számomra, hogy két tanár között komoly ellentét feszül. Az egymás iránti negatív hozzáállásuk rendszeresen felizzott a tantestületi megbeszéléseken. Ha az egyik javasolt valamit, a másik lehurrogta őt. Ha mindketten elmentek egy megbeszélésre, feszültség vibrált a levegőben. Világos volt, hogy csöppet sem kedvelik egymást.

A hét vége felé közeledve Krisztus nagy közbenjárói imájáról prédikáltam János 17-ből. Jézus akkorra felkészült, hogy elhagyja a tanítványait. Nemsokára elárulják és keresztre feszítik. Azután feltámad a sírból, és felemelkedik az Atyjához. Őszinte imája megmutatja, mi nyomta a szívét. Feltárja, mi foglalkoztatta közvetlenül a kereszthalála előtt. A Megváltó az egyház egysége miatt aggódott. „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (János 17:21) Krisztus arra vágyott, hogy feloldódjon a tanítványai közti félreértés, féltékenység, elsőbbség iránti versengés és konfliktus. Azért imádkozott, hogy különbözőségeik ellenére is az egységük bemutassa a világnak szeretete erejét.

És akkor valami figyelemre méltó történt, ahogy a diákoknak és a tanároknak beszéltem Jézus szívbeli vágyáról. A csendes hét utolsó estéjére lábmosással és úrvacsorai istentisztelettel készültünk. A Szentlélek ekkor áttörte az egymást elválasztó korlátokat. Isten hatalmasan megnyilvánult. A két tanár, aki ennyire eltávolodott egymástól, megmosta egymás lábát. Isten Lelke ledöntötte a falakat. Megölelték egymást, bevallották helytelen magatartásukat, és együtt imádkoztak.

A tanítványok is ugyanezt az drága bűnbánatot és alázatot élték át a felházban töltött 10 nap alatt, a pünkösdöt megelőzően. Ez idő alatt megvallották egymásnak kicsinyes összekülönbözéseiket. Megbánták féltékenykedésüket és büszkeségüket. A szívük megtelt a Krisztus iránt érzett szeretettel, aki mindent odaadott értük. Azt kívánták, bárcsak újra átélhetnék az elmúlt 3,5 évet.

Te éreztél már így? Szerettél volna visszamenni és helyrehozni a múlt ballépéseit?

Mikor látjuk Isten szeretetét és kedvességét, jellemének igazságosságát vizsgáljuk, rájövünk saját gyengeségünkre, hibáinkra és bűneinkre. A szívünk megalázza magát feltétlen szeretete és tökéletessége ragyogó fényénél. Bűnvallásra és bűnbánatra vezet el. Olyan megváltásért és igazságért kiáltunk hozzá, amit csak Ő adhat. Mikor már beteltünk szentségével, Ésaiás prófétával együtt kiáltjuk: „Jaj nékem, elvesztem!” (Ésaiás 6:5) Talán nem mindig az önvizsgálat a legkellemesebb élményünk, de mindenképp szükség van rá. Szívünk vizsgálatakor kérdezzük meg Istentől: „Van valami az életemben, ami nem egyezik meg az akaratoddal?” Majd így imádkozzunk: „Uram, mutass rá a lelkem mélyén megbújó, nem krisztusi vonásokra!”

Istennek az a célja velünk, hogy közelebb vezessen magához. Nem azt akarja, hogy elmerüljünk a bűntudatban, vagy a hátunk mögött hagyott életünk miatt önvád töltsön el. Ő „az örökkévalóság útján” szeretne vezetni. Noha egészséges szokás, ha őszintén megvizsgáljuk a lelki életünket, de az már egészségtelen, ha az előző életünk hibáinál időzünk. Csak elbátortalanít, ha a botlásainkon merengünk, és túl hosszan összpontosítunk a melléfogásainkra.

Soha ne felejtsd el, hogy a mi Urunk nagyobb, mint a vétkeink, és hatalmasabb, mint a kudarcaink.

Bizony szükség van rá, hogy őszintén megismerjük az állapotunkat, de még ennél is fontosabb, hogy ismerjük az Úr kegyelmét. Gyengeségünk megértése felkészít ereje befogadására. Bűnösségünk megértése felkészít igazságossága befogadására. Tudatlanságunk megértése felkészít bölcsessége befogadására. A Szentlélek azért akar meggyőzni, hogy elvezessen Jézushoz. Ahogy megvizsgáljuk magunkat, és ráébredünk bűneinkre és bukásainkra, megköszönhetjük istennek, hogy a Szentlélek közel visz Krisztushoz és ezáltal egymáshoz is.

A Lélek meggyőző ereje felkészít, hogy megkapjuk a Lélek teljességét a késői eső idején. De még mielőtt az Úr ezt teszi, megtör minket. Mielőtt betöltene, előbb meg kell üresítenie bennünket. Mielőtt szívünk trónjára ül, meg kell fosztani az egót trónjától.

Mark Finley a Generálkonferencia elnökének asszisztense.

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Ma hol van a szíved? Megtapasztaltad már a bűnbánat drága ajándékát? Ha igen, akkor most az életed különbözik attól, amilyen korábban volt? Már eljutottál oda, hogy máshogy éld át Isten kegyelmét? Megtanultad, hogyan terjeszd ki másokra is ezt a kegyelmet?

GYAKORLATI KIHÍVÁS: Kérd meg Istent, hogy fedje fel előtted azokat a dolgokat az életedben, amik időrablóak, elterelik a figyelmedet, vagy Jézus és közéd furakodnak. Olvasd el Ésaiás 59:1–2-t és 1János 1:9-et, majd kérd meg az Urat, mutasson rá az életedben levő esetleges lelki szakadékokra. Imádkozz, hogy távolítsa el azokat, és hogy mélyebben tudj betöltekezni a Szentlélekkel.

„A bűnbánat magában foglalja a bűn elkövetése miatt érzett mély szomorúságot és a bűntől való elfordulást. Mindaddig nem tagadjuk meg a bűnt, amíg nem látjuk meg annak bűnös voltát, és addig nem lesz valódi változás az életünkben, amíg szívből el nem fordulunk tőle. Sokan félreértik a bűnbánat igazi természetét. Sokan fájlalják, hogy vétkeztek, sőt, mintha meg is javulnának külsőleg, mert félnek attól, hogy rossz cselekedeteik miatt szenvedések várnak rájuk. De ez nem azonos a bibliai értelemben vett bűnbánattal. [Ez történt Ézsauval, Bálámmal, Iskáriótes Júdással és még a fáraóval is. Ezzel szemben] Dávid látta bűneinek nagyságát, a lelkére tapadó szennyet, és átérezte vétkei terhét. Ő nemcsak bűnbocsánatért, hanem szíve megtisztításáért is könyörgött.” (Krisztushoz vezető lépések, 23–25. o.)

Ássunk le még mélyebbre! – További olvasmányajánlások erre a hétre:

·       Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, 3. fejezet, „Bűnbánat”.

·       Mark Finley: 10 nap a felházban.

57. napi imacélok (2020. május 22., péntek)

ÖRÖMMEL JELENTJÜK!

·       „Dicsérem Istent a médiaszolgálatokért. Az istentiszteletek és a tapasztalatok, amiket online nézhetünk, segítenek megküzdeni az elszigeteltség miatt átélt fájdalommal.” (Jinia Y.)

·       „A munkámon keresztül hívtak, hogy segítsek valakinek, akivel még soha nem találkoztam. Imádkoztam érte, majd elmentem, hogy személyesen is találkozzunk. Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy ez a személy egykor adventista vezető volt, aki elhagyta az egyházat. Tudtam imádkozni a férfival, és ő beismerte: érzi, hogy a Szentlélek hívja vissza őt. Áldom az Urat, aki nemcsak lehetőséget biztosít a bizonyságtevésre, de eligazítást is ad, miként válaszoljunk rá.” (Yvonne L.)

IMAKÉRÉSEK:

·       Imádkozzunk azokért a területekért, ahol úgy tűnik, a COVID-19 újra fellobban: például a kínai Wuhanért és más kínai városokért és tartományokért.

·       Imádkozzunk a kormányzati fenntartású iskolában dolgozó thaiföldi adventista tanárokért. Jó esély van arra, hogy ha újra beindul az iskola, a kormány bevezeti a szombati tanítást a kiesett idő bepótlására. Kérjük, hogy erősödjön meg a tanárok hite, és olyan szilárdan álljanak, mint Dániel három társa.

·       Imádkozzunk a Pápua Új-Guinea-szerte kialakult kis csoportokért, szabadtéri gyülekezetekért és evangelizációs alkalmakért most, hogy az imaházakat bezárták.

·       Imádkozzunk a Connecticut állambeli New Havenben levő Omega Hetednapi Adventista Gyülekezet nappali melegedő központjában végzett szolgálatért, amivel a város hajléktalanjainak segítenek abban, hogyan alkalmazkodjanak a távolságtartáshoz a koronavírus-járvány alatt.