Ezen arról olvashatunk tapasztalatot, hogy Isten áldásként
használhat fel még egy migrénes rohamot is.
Heti imacélok
(2019. július 21-28.)
· Imakérés:
Imádkozzunk Christchurch városáért Új-Zélandon,
hogy a március 15-én történt támadás után folytatódjon a gyógyulás és az egyházak
közötti kapcsolat javulása ebben a közösségben! Habár azóta hónapok teltek el,
a fájdalom még mindig jelen van. Imádkozzunk az egyház tagjaiért, hogy
bizonyságot tudjanak tenni és elérjék a muszlim közösséget!
· Imakérés:
Imádkozzunk azokért, akik még mindig az
életüket szeretnék helyrehozni Mozambikban, Malawiban, Dél-Afrikában, és Zimbabwéban,
miután az Idai Ciklon lesújtott a tavasz folyamán.
· Imakérés: Emeljük fel imában a Beira városában található Mozambiki
Adventista Egyetem dolgozóit és tanulóit! Imádkozzunk, hogy Isten kielégítse
szükségleteiket, és még több embert készítsenek fel Isten országának
szolgálatára.
· Imakérés: Imádkozzunk Paradise városáért Kaliforniában, akik még
mindig a hatalmas tűz pusztításából lábadoznak, mely múlt ősszel söpört végig a
régióban. Imádkozzunk, hogy az ott élő hívők erősek legyenek, és tudják vigasztalni
a körülöttük élőket ebben a krízisben.
· Imakérés: Rengeteg katasztrófa és tragédia történik szerte a
világban, amiket nem tudtunk most megemlíteni. Imádkozz azokért a területekért
a világon, melyeket Isten különösen a szívedre helyezett!
· Imakérés: Imádkozzunk
azokért a gyülekezeti tagokért Japánban, akik missziós terveket készítenek a
2020-as tokiói olimpiára. Imádkozzunk, hogy Isten már most előkészítse azoknak
szívét, akik versenyeznek és részt vesznek a játékokon, hogy felfedezzék azt a
tényt, hogy Isten egy még fontosabb versenyre hívott el minket, amit meg kell
futnunk - nem egy arany medálért, hanem egy életre szóló jutalomért.
Hála Istennek a migrénekért – Írta: Kat Taylor
Én vagyok az egyetlen adventista a családomban.
Katolikusként neveltek fel, és az anyám, testvérem és az ő családja nagyon
komolyan veszik a hitüket. A beszélgetések néha feszültté tudnak válni, amikor
lelki témákra, és a vallásunk közötti különbségekre terelődik a szó. Ennek
ellenére továbbra is imádkoztam a családomért, és hogy Isten új ajtókat nyisson
nekem a bizonyságtételre.
Olyan személyként, aki 11 éves korától migrénnel küszködik,
sosem gondoltam volna, hogy Istent fogom dicsérni, amikor a testvérem kapott
migrénes fejfájást pár héttel ezelőtt. Mégis, ezt tettem. Ez volt az utolsó
napja a személyzet képzésének a helyi iskolában, ahol a testvérem tanított.
Kora délután, egy hirtelen jött migrén miatt, ahelyett, hogy végigdolgozta
volna a napot, mint ahogy általában szokta, úgy döntött, hazamegy pihenni.
Amikor Joanne hazaért, ott találta az anyukánkat, aki kissé
zavartnak tűnt. Úgy gondolta épp csak felébredt a délutáni szunyókálásból, így
először kivitte a kutyákat sétálni, és elvégzett pár dolgot, mielőtt beszélt
volna anyával. Ez volt az a pont, amikor rájött, hogy valami nagyon rossz
történik. Édesanyánk, aki szklerózis multiplexben szenved, nagyon össze volt
zavarodva, és eltávolodva a valóságtól. Egy rövid beszélgetés után, Joanne
tudta, hogy gyorsan a kórházba kell vinni, ezért hívta a mentőket.
A segítség pár percen belül megérkezett, és anyát elvitte a
mentő. Hála Istennek, a testvérem akkor még nem tudta, milyen súlyos a helyzet.
Kaptam egy telefonhívást, hogy valami nincs rendben, de a testvérem nem tudta
biztosan, mi is történt… csak azt, hogy fényekkel és szirénákkal szállítják
anyát. Amit a mentősök nem mondtak el neki, hogy anya szívverése 33 per perc
volt, és csak csökkent. A legközelebbi traumatológiára szállították, és az
érkezésnél a szívverése leesett 25-re. Habár nem tudtam a súlyos állapotról,
megkértem pár barátot és imapartnert, hogy imádkozzanak.
Eközben a dolgok tovább romlottak anyukámmal. Nem sokkal
később, miután megérkezett a kórházba, kezdte elveszíteni az eszméletét, és
megállt a légzése. Az orvosok rögtön a műtőbe vitték, és behelyeztek egy
ideiglenes pacemakert, ezután elszállították a fő kórházba, a kardiológia
intenzív osztályára, ahol öt napig maradt. Mire megtudtuk mi a probléma, már
túl késő volt ahhoz, hogy egyedül megtegyem oda a hat órás utat. Viszont Isten
tudta mire van szükségem, amikor egy kedves barátom, aki három órára lakik
tőlem, felajánlotta, hogy eljön értem, és elvisz a családomhoz. Milyen áldás az
ilyen barát!
Miközben ültem a kórházban a testvéremmel és unokahúgommal,
tudtunk arról beszélni, hogy mit tett Isten… Ő látta, hogy anya szívverése kezd
leállni, és felhasznált egy hirtelen jött migrént arra, hogy a testvérem
hazamenjen. Az unokahúgom engedélyt kért, hogy kérdezhessen a vallásomról, és
tudni szerette volna a legnagyobb különbségeket. Úgy döntöttem, a halálról
kezdek el beszélni, és nagyszerű beszélgetés alakult ki ezután a halottak
állapotáról. Örült, hogy megtudta, nem megyünk rögtön a mennybe, pokolba, vagy
purgatóriumba (arra a mitikus helyre, ami várakozóhely azoknak a lelkeknek,
akik még nem készek a mennyországra), hanem mindannyian alszunk addig, amíg
Jézus el nem jön újra.
Szerencsére, a sok ima és az orvosok szakmai segítsége
által, az anyukám sokkal jobban van, és már haza is tért. Hála az Úrnak, hogy
velünk maradhat még. Azt mondták az orvosok, ha a testvérem a szokásos időben
ment volna haza, anyánkat élettelenül találta volna. Tehát dicsérem az Urat a
megválaszolt imáért… és dicsérem a migrénért is!
Kat Taylor szerkesztőként és közösségi média menedzserként
dolgozik több egyházi osztálynál is. Segíti munkájával a Generál Konferencia
Imaosztályát is, hivatalos események alkalmával.