61. nap - május 24. vasárnap
“És megalázza magát az én népem, a mely nevemről
neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával:
én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom
földjüket.” 2 Krón 7:14
1. Imádkozzunk a Szentlélek késői esőjéért a 2015-ös Generál Konferencia
ülésszakára, hogy ami "megtörténhetett volna, az megtörténjék."
2. Imádkozzunk a világszéles egységért minden gyülekezetben és egyházi
egységben, amely az Isten szava iránti tiszteleten, az alázatos imán és a Szentlélek
hatalmán alapul.
3. Imádkozzunk alázatért, hogy egyek legyünk az Isten vezetésének való
alárendeltségben, hogy közös megegyezésen alapuló döntések szülessenek.
4. Imádkozzunk az igazi alázatosság és csendes krisztusi lelkületéért az
előadásokon és a megbeszéléseken, hogy szeretettel és tisztelettel tudjunk
azokhoz viszonyulni, akiknek látása különbözik a miénktől.
5. Imádkozzunk a misszió munka megbecsüléséért és lelki buzgalomért ezen
a területen, hogy a misszió témája felülmúljon minden más témát és tárgyalást.
6. Imádkozzunk azért, hogy Isten találjon istenfélő, tanítható és
alázatos vezetőket a jövő számára; olyan vezetőket, akik Krisztus központú
vezetést gyakorolnak, miközben az egyház betölti a Menny által kijelölt
küldetését.
7. Imádkozzunk azért, hogy több időt tölthessünk bibliatanulmányozással és
imádsággal, amely lehetővé teszi azt, hogy Isten teljes egészében vezesse népét
az Ő akarata szerint, és nem a mi akaratunk szerint. Ez lehetővé teszi azt,
hogy a Szentlélek munkálkodjon és visszafordítsa az elvilágiasodás trendjét,
amely veszélyezteti Isten egyházát.
8. Imádkozzunk a Prófétaság lelkének teljes elfogadásáért és az érte
érzett szívből jövő háláért, hogy az ebből fakadó írások elfogadottak legyenek
napjainkban és a gyülekezetvezetők és tagok rendszeresen olvassák őket.
9. Imádkozzunk az egészségügyi szolgálatok munkájáért, amelynek keretén
belül minden gyülekezeti tag bekapcsolódhat az emberek szükségleteinek
kielégítésébe, követve Jézus Krisztus szolgálatát a másokért végzett munkában.
10.
Imádkozzunk azért, hogy minden gyülekezeti tag felelőséget érezzen a lélekmentésben és
rájöjjön arra, hogy a Menny azt kéri mindenkitől, hogy kövesse Jézus lábnyomát
és tegyen bizonyságot hitéről.
Az újabb tíz nap témája: Alázat és megbocsátás
Bibliai szakasz elmélkedésre: Jak 4:7-12
Alapige: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.”
1901-ben a Hetednapi
Adventista Egyház már gyors növekedésnek indult. Sok fronton hatalmas események
történtek, amint a munka haladt előre. Egy dolog azonban hiányzott. Ha ezt az
egy dolgot megtapasztalták volna, az magával hozta volna az összes többi
áldást, és a munka befejeződött volna.
Erre a hiányra utalva
Ellen White szomorúan idézte fel egy látomását, amit az Úrtól kapott:
"Egyik nap délben a munkáról írtam, amit
elvégezhettünk volna az utolsó Generál Konferencián, ha a bizalmi pozícióban
lévő emberek követték volna Isten akaratát és útját. Akiknek nagy világosság
adatott, nem jártak a világosságban. A gyűlés véget ért, és az áttörés nem
történt meg. Az emberek nem alázták meg magukat az Úr előtt, ahogy kellett
volna, és a Szentlélek nem töltetett ki.
Idáig jutottam az írásban, amikor elvesztettem az
eszméletemet, és úgy tűnt, mintha látomásban egy Battle Creek-i jelenetet
szemléltem volna.
A Tabernákulum nagytermében gyűltünk össze. Imádkoztunk,
elénekeltünk egy éneket, majd újra imádkoztunk. Sok buzgó könyörgés szállt fel
istenhez. Az összejövetelen érezhető volt a Szentlélek jelenléte. A szívek
mélyén munkálkodott, és néhány jelenlévő hangosan sírni kezdett.
Egyikük felállt a térdéről, és megvallotta, hogy a
múltban nem volt egységben egyesekkel, és egyáltalán nem érzett szeretetet
irántuk, de most látja valódi önmagát. Komolyan és megrendülve idézte fel a
laodiceai gyülekezetnek szóló üzenetet: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és
meggazdagodtam és semmire nincs szükségem.” „Önelégültségemben pontosan ezt
éreztem” – vallotta. »… és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás
és szegény és vak és mezítelen« – most látom valódi állapotomat. A szemeim
megnyíltak. Lelkem kemény és igazságtalan volt. Igaznak gondoltam magam, de
most összetört a szívem, és már látom, milyen nagy szükségem van az Egyetlen
drága tanácsára, aki most szívem mélyéig átvizsgált engem. Ó, mennyi kegyelem,
együttérzés és szeretet van ezekben a szavakban!” »Azt tanácslom néked, hogy
végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat,
hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és
szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.« (Jel 3:17-18)
A szónok ezeket mondta, odafordult a többiekhez, akik még
imádkoztak, és így szólt hozzájuk: „Valamit meg kell tennünk. Meg kell
vallanunk bűneinket, és meg kell aláznunk magunkat Isten előtt.” Töredelmes
bűnvallást tett, majd odalépett néhány testvérhez, egyikhez a másik után, kezet
nyújtott nekik, és kérte bocsánatukat. Akikhez beszélt, felálltak térdükről,
bűnvallást tettek, bocsánatot kértek, majd sírva egymás nyakába borultak. A
megbocsátás lelkülete kiáradt az egész gyülekezetre. Pünkösd volt ez, igazából.
Dicséretet énekeltek, majd késő éjszakáig, csaknem reggelig folytatták a
munkát.
A következő szavakat gyakran idézték, tisztán,
egyértelműen: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos
azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az
én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő
énvelem.” (Jel 3:19-20)
Senki sem tűnt olyan büszkének, hogy ne tett volna
töredelmes bűnvallást, és azok voltak az elsők ebben, akik befolyásos emberek
voltak, de még nem volt bátorságuk megvallani bűneiket.
A Tabernákulumban olyan örvendezés volt, amilyen még
sohasem.
Aztán visszanyertem öntudatomat, de egy ideig nem tudtam,
hol vagyok. A toll még mindig a kezemben volt. Ezeket a szavakat hallottam: „Ez
lehetett volna. Az Úr ezt várta el népétől. Az egész menny arra várt, hogy
kiáraszthassa kegyelmét.” Arra gondoltam, hol tarthatnánk most, ha alapos
munkát végeztünk volna az utolsó Generál Konferencián, és mély csalódás
töltötte be szívemet, amikor rájöttem, hogy amit láttam, az nem a valóság.” (Testimonies for the Church [Bizonyságtételek a gyülekezet számára], 8.
kötet, 104-106. oldal)
Ami lehetett volna,
sajnos nem valósult meg 1901-ben, de ma megtörténhet!
A Biblia így szól
hozzánk: „Közeledjetek az Istenhez, és
közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bûnösök, és
szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és
sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.
Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” (Jak 4:8-10)
A következő tíz napban
témánk az alázat és megbocsátás lesz. Miközben az elkövetkező tíz napban velünk
imádkozol, arra kérünk, tarts különösen mély önvizsgálatot, és kérdezd Istent,
van-e olyan terület az életedben, ahol a büszkeség meggátol abban, hogy jóvá
tégy valami rosszat, talán egy családtagoddal, vagy egy munkatársaddal a
szolgálatban. Ha Isten megmutat valamit, akkor tégy lépéseket! Ne engedd, hogy
bármi meggátolja a Szentlélek kitöltetését életedben!
Melody Mason
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése