100 nap imádságban - 78-ik nap június 12 - PÉNTEK

A 100 nap imádságban napi imacélokat itt lehet minden nap megtalálni: http://100napimadsagban.blogspot.com/

„Szólítsuk meg Jézust sürgető szükségünkben!”

100 napos ima – 12. hét

2020. június 12–18.

Ideje abbahagyni az aggódást és bizalommal élni

Sikhu Daco

Mire az első gyerekem megszületett, már mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került, arról, ami balul elsülhet élete első néhány hónapjaiban. Ezen felül, ugye, azt mondták, hogy az „óvatosság = védekezés” is. A kisfiam egészséges, időben érkező baba volt 10 ujjal, 10 lábujjal és kiváló Apgar-értékekkel. Igen, mikor a kis ártatlan arcába néztem, hirtelen lecsapott rám az élet törékenységének megingathatatlan tudatosulása.

Ahogy egyre többet és többet olvastam, megismerkedtem a hirtelen csecsemőhalál szindrómával (angolul: Sudden Infant Death Syndrome: SIDS), és magába szippantottak az internet bugyrai. Minden bölcsőhalálban elvesztett babáról szóló cikk elolvasása, minden egyes személyes történet csak fokozta a szorongásomat, hogy képtelen vagyok megvédeni a kicsikémet. Egyik percben egy olyan írást olvasgattam, ami azt tanácsolja, hogy semmit ne tegyünk be a kiságyba (még párnát vagy plüssfigurát se), mert minden SIDS-et okozhat; majd a következő percben rábukkantam egy anya vallomására, aki minden tanácsot betartott, amit a bölcsőhalál megelőzésére adtak, mégis egyik reggel élettelenül fekve talált a gyerekére a kiságyban.

És ha ez az én kisbabám lenne? Mit csinálhatnék máshogy, hogy biztosítsam, a családom soha nem néz szembe ilyen sorssal? Nagyon megerőltető volt az alvás, mert a kisbabám minden mozdulatára, minden gügyögésére és minden levegővétel-változására felriadtam. Szerető feleségként, aki a „megosztással mutatja ki, hogy törődik veled” mottóra esküdött fel, elmondtam a férjemnek az aggodalmaimat, mire az első éjjel, mikor a fiunk több mint 6 órát aludt, a férjem csak azért ébresztette fel őt, hogy megbizonyosodjon róla, még mindig lélegzik. Értitek, ugye? A szorongás élő szobrai lettünk.

Minél többet gondolkodtam arról, milyen kevés erőm van megvédeni a gyerekemet a hirtelen csecsemőhalál szindrómától, annál világosabban láttam, milyen gyenge minden erőfeszítésem, hogy biztosítsam a kisfiú biztonságát, védelmét és jólétét. Igazából nem garantálhatom a saját jólétemet se, nem is beszélve egy tehetetlen babáéról.

Gyarlóságom érzésével elborítva fordultam anyukámhoz, aki Jézushoz irányított. Hogy csinálta? Hogy nyugodhatsz meg valaha is újra, mikor annyi balszerencsétől meg kell óvnod a gyerekedet?

A válasz pofonegyszerű: bízz Jézusban.

„Amikor csak lefekteted a babádat, bízd Isten kezére, aki sohasem szundít el, sem nem szokott aludni – tanácsolta ő. – Add át imában az Úrnak, és hagyd ott.”

Esténként a bölcsőhalál miatti félelmem nem védte meg jobban a kisfiamat. Ehelyett azt a hamis érzetet keltette, hogy foglalkozom az aggodalmammal, mivel túl sok energiát öltem bele. De a valóságban az idegeskedésem semmit nem tett azért, amivel segített volna neki lélegezni az éjszaka folyamán.

Jézus megkérdezte: „Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?” (Máté 6:27) A félelmed nem oldja meg a problémát, és nem is javít a helyzeten. Épp ellenkezőleg. Inkább, mint hogy értelmesen hozzájárulna a fennálló körülményekhez, elhomályosítja az ítélőképességedet, csökkenti a tisztánlátásodat, és miatta kevésbé tudod kezelni a stresszort, bármi legyen is az.

Aggódsz az anyagiak miatt. Aggódsz a tanulmányaid miatt. Aggódsz a gyerekeid miatt. Aggódsz a házasságod miatt. Aggódsz az egészséged miatt. Aggódsz a világ helyzete és a COVID-19-járvány hosszú távú hatásai miatt. Aggódsz a jövő miatt, és hogy hová kerülsz innen. A túl sok aggódásod miatt is aggódsz. Ennek soha nem lesz vége!

Ellen White ezt mondta erről 1896-ban: „Ha saját kezünkbe vesszük a dolgainkat, és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikereket elérni, akkor olyan terhet veszünk a vállunkra, amelyet nem Isten rakott ránk, amit a segítsége nélkül akarunk cipelni. Magunkra vállaljuk azt a felelősséget, amely az Úré, így valójában helyettesítjük Őt. Nyugtalanok lehetünk, előre láthatunk bizonyos veszélyeket, veszteségek érhetnek bennünket, mert azok elmaradhatatlanok, de ha igazán hisszük, hogy Isten szeret, és csak a javunkat akarja, akkor nem fog aggasztani a jövő. Úgy bízunk az Úrban, mint a gyerek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és szenvedéseink eltűnnek, mert akaratunk megnyugszik a menny akaratában.” (Gondolatok a Hegyibeszédről, 100–101. o.)

Egy bűnös világban biztosra vehetjük, hogy kihívásokkal teli helyzetek kerülnek elénk. A világi bölcsesség szerint úgy készülhetünk fel a legjobban a csapásokra, ha amennyire tőlünk telik, tanítjuk magunkat – hiszen „az óvatosság = védekezés”. De ha sor kerül rá, hogy békét kell teremtenünk a vihar közepén, akkor már hatástalan a tudás. Az egyedül hatásos védekezés, ha maradandó bizalmat alakítunk ki abban az Istenben, aki a legparányibb atomtól kezdve a világegyetem óriási kiterjedéséig mindent kézben tart. Szerencsére még Ő irányít mindent.

Sikhu Daco szerkesztőségi asszisztens az inVerse-nél (inversebible.com), a Generálkonferencia Szombatiskolai Osztálya által kialakított, fiatal felnőtteknek szóló új bibliatanulmányozó honlapnál. Több mint egy évtizedig dolgozott világi egyetemen, miután alapdiplomát szerzett biokémiából és francia nyelvből. Mesterszakon végzett az Andrews Egyetemen vallástudományból, ezen belül is rendszeres teológiából. A Hope Channel „inVerse” című bibliai vitaműsorának egyik tagjaként kapcsolja össze a két szenvedélyét: a Biblia tanulmányozását és a fiatal felnőttekért végzett szolgálatot. Sikhunak és a férjének, Archie-nak három kisfia van (egy 4 éves, egy 2 éves és egy 9 hónapos).

KÖZPONTI KÉRDÉSEK:

A válság idején volt hitbeli problémád? Küszködtél azzal, hogyan tanulj meg bízni, mikor minden körülmény és minden érzés látszólag azt jelzi, hogy egy jó megoldás sincs számodra? Miért nem kéred meg Istent, adjon több bizalmat és erősebb hitet az ígéreteiben?

GYAKORLATI KIHÍVÁS:

Az aggodalom, szorongás, stressz mind természetes reakció, ha nehéz, kontrollálhatatlan helyzetekkel kerülünk szembe. Most gondolj az életedre és a családodra. Mik miatt aggódsz értük? Milyen események váltanak ki belőled félelmet?

Ezután nyisd ki a Bibliádat, és keress olyan Igéket és történeteket, amik békét és erőt ígérnek meg Istentől. Olvasd el, jegyzeteld ki, tanuld meg és hidd el ezeket. Mert van bármi olyan, amit az Úr ne tudna kézben tartani?

Ássunk le még mélyebbre! – További olvasmányajánlások erre a hétre:

·       Ellen G. White: Jézus élete, 35. fejezet („Hallgass, némulj el!”)

·       Gregory L. Jackson: Surrender – The Secret to Perfect Peace & Happiness (angolul)

78. napi imacélok – 2020. június 12. (péntek)

ÖRÖMMEL JELENTJÜK!

·       „Nagyon köszönöm az imáitokat, az unokatestvérem és a felesége már jobban vannak.” (H. lelkész)

·       Valaki a válság idején jelentős adományt küldött a könyvevangélisták megsegítésére a világon. A könyvevangélisták a korlátozások ellenére is új és kreatív módszereket találnak az emberek vallásos könyvekkel való elérésére.

IMAKÉRÉSEK:

·       Imádkozzunk az Úrba vetett több hitért és bizalomért, különösen a válság alatt.

·       Imádkozzunk, hogy Isten áldja meg a taxis testvéreket a közép-amerikai Panamavárosban, és mozgó befolyási központokként használja fel őket. Panama lakosainak fele Panamavárosban él.

·       Imádkozzunk a Nyugat-nigériai Unióban hamarosan elinduló, kiscsoportos evangelizációért, amit a Női Szolgálatok Osztálya szervez meg.

·       Imádkozzunk a közeli és távoli családtagjainkért. Imádkozzunk azokért, akik még nem ismerik Jézust mint személyes Megváltójukat, hogy kerüljenek közel hozzá, és térjenek meg.