100 nap imádságban - 71-ik nap június 5 - PÉNTEK

A 100 nap imádságban napi imacélokat itt lehet minden nap megtalálni: http://100napimadsagban.blogspot.com/

2020. június 5–11.

És akkor váratlanul kitört a vihar

Paul Dysinger

Épp letettem a kisbabánkat, Ethant szunyókálni. Aznap gyönyörűen sütött a nap. Pár felhő gyűlt össze az esti hűvösségben. És akkor kitört a vihar. Gyorsan és hevesen.

Ethan akkorra aludt el, mikor hallottam a feleségem, Natasha hangját, ahogy utánam szól a nappaliból. Kijöttem a hálóból, és kinéztem az ablakon. Először a szélre figyeltem fel. Hihetetlenül vadul fújt. És az ég is egyre jobban beborult és besötétedett.

Majd meghallottuk a faágak recsegését-ropogását, kettéhasadását. Az ágak szó szerint letörtek a fákról, és a közeli erdő felől a házunk oldalába csapódtak. Kinéztem a faház másik oldalára, és láttam, ahogy az üvegházunk teljesen lecsupaszodott. Az egész műanyag tető egy az egyben leszakadt. A telefonomért nyúltam, hogy ellenőrizzem az időjárást, de addigra már elment az internet is.

„Édesem, induljunk?” – hallottam Natasha hangját.

„Igen-igen, menjünk” – válaszoltam.

Felkaptuk az alvó Ethant a kiságyból, én bedobtam a laptopomat a hátizsákba, és a kocsi felé lódultunk – attól félve, hogy egy repülő ág vagy egy lezuhanó fa bármelyik pillanatban feltartóztathat a menekülésben minket. Végig imádkoztunk, míg a sáros úton a szüleim házához menekültünk, ahol az alagsorban sokkal nagyobb biztonságban lehettünk, míg a vihar elmúlását vártuk. Végül egy fa csavarodott ki és zuhant keresztül az úton, amit ki kellett kerülnünk. Még jó, hogy sikerült.

Addigra már az eső is ömlött. A villámláson, esőn és a tomboló szélviharon át végre-valahára a szüleim picéjébe értünk – biztonságban. És az a legvalószínűtlenebb, hogy egyikünk se vette észre, mi készül. Senki se. A nagybátyám kinn volt a traktorral, amit ott kellett hagynia és berohannia. Neki is volt egy melegháza, amit ugyanúgy lecsupaszított a szél, mint a mienket, és egy másik sokkal rosszabbul járt (az úgy festett, mint amin átgázolt egy elefánt). Váratlanul csapott le a vihar, és felkészületlenül ért bennünket.

Hála Istennek, most mind biztonságban vagyunk, és minden rendben van. De mégis felkészületlenül ért minket. Nagyjából úgy, ahogy ez az egész COVID-19-járvány csapott le a földünkre minden előzmény nélkül. És az egy dolog, hogy tudjuk, ennél több vihar is jön majd a Biblia jövendölése szerint. De a kérdés az: „Hogy készülünk fel, hogy átvészeljük ezeket a viharokat?”

Nyilván kertészként tudhatod, hogy nem te uralod a természetet. A szél, az eső, a nap, a hó: egyszerűen nem tudod kézben tartani ezeket. Tervezhetsz, és felkészülhetsz rájuk, ha jó időjárás-előrejelződ van. De előfordul, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek, amiket nem láthatunk előre. És aztán?

Megmondom, mit csinálunk. Imádkozunk. Rájövünk, hogy Isten kézben tartja a dolgokat, még ha körülöttünk minden a feje tetejére áll is. Majd felkelünk és megyünk tovább. Mikor az élet összeomlik körülöttünk, fel kell kelnünk, és újjá kell építenünk mindent. Az élet viharai földre kényszeríthetnek, de ilyenkor ki kell nyújtani a kezünket Isten ereje után, és menni tovább.

Az üvegházunk kis veszteséget jelentett. Persze sokba került, és időbe telt kijavítani. De pár nap múlva már ismét felkerült rá a műanyag tető – és ezúttal reméljük, hogy jobban felkészültünk rá, ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnénk.

De mi a helyzet az élet viharaival? Mi a helyzet a koronavírus által okozott fizikai, érzelmi, lelki és gazdasági viharokkal? Te hogy reagálsz rájuk? Hogy építed újjá magad? Milyen leckéket tanulsz meg ezekből, amik felkészítenek a jövőbeli viharokra? Amikor a hatáskörödön kívül eső dolgok történnek veled, hova fordulsz erőért és vigasztalásért?

Jézus a mi horgonyunk és reményünk. Odamehetünk hozzá, a béke Fejedelméhez, aki a szavával csillapíthatja le a viharokat. Odamehetünk hozzá, hogy vigyen át az élet viharain és még a végidőn is. A mai napon te rábízod magad?

„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik; bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.” (Ésaiás 26:3–4)

Paul Dysinger és felesége, Natasha Tennesseeben élnek, ahol kertészeti vállalkozásuk van, és gazdálkodásra tanítják az embereket. (A honlapuk: borntogrow.net)

KÖZPONTI KÉRDÉSEK: Te hogy reagálták a világméretű járványra? Hogy hatott vagy nem hatott a Jézusba vetett hitedre? Kész vagy rábízni magad életed következő, előre nem látott viharában is? Elhiszed, hogy Krisztus tényleg az örök Kősziklád lehet?

GYAKORLATI KIHÍVÁS: Kérd meg Istent, hogy mutasson rá az életed azon szegmenseire, amikhez, lehet, nem adtál neki teljes hozzáférést. Bármire, aminél talán nem vagy hajlandó feladni az irányítást. Kérj bocsánatot tőle, és hogy segítsen megbíznod benne. Lehetséges, hogy a járvány okozta válság ráébresztett pár dologra az életedben, amiknél nem állsz rá eléggé a hitedre. Imádkozz szerető Jézusunkhoz, hogy a segítségével mindent átadj neki, és hogy tanítson meg az élet viharai ellenére is bízni benne.

Ássunk le még mélyebbre! – További olvasmányajánlások erre a hétre:

·       Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 40–43. fejezet (40. „Segítség a hétköznapokban” – 43. „A menny előíze”).

·       Mark Finley: Újíts meg ismét, Urunk!

71. napi imacélok (2020. június 5., péntek)

ÖRÖMMEL JELENTJÜK!

·       „Két nagy áldást szeretnék elmesélni. Egy orvossal elkezdtem tanulmányozni a Bibliát a városomban. A COVID-19 miatt sokkal gyakrabban tudunk leülni együtt, mint előtte. A doktornő már azelőtt beleegyezett a keresztségbe, hogy eljött volna a gyülekezetbe! Személy szerint engem is nagyon megáldott az Úr, még ha minden ez évi utamat törölni is kellett, de sokkal jobban meg tudtam szervezni az életemet, így többet imádkozhattam, többet olvashattam Bibliát, többet írhattam, és hatékonyabban tudtam dolgozni. A csapások között nagy áldások is értek!” (Alex G.)

·       „Két hete történt, hogy a férjemmel szorult helyzetbe kerültünk. Nem tudtunk telefonálni, mert nem volt szolgáltató, az autónk meg elakadt egy földcsuszamlásban, és mi képtelenek voltunk kijönni belőle. Imádkoztunk, hogy Isten legyen a vezetőnk. Mikor áment mondtam, késztetést éreztem, hogy elénekeljek egy éneket. A férjem utána elmesélte, hogy abban a pillanatban, amikor énekelni kezdtem, úgy érezte, mintha valaki kihúzott volna minket onnan. Tudom, hogy az Úr így válaszolt az imáinkra. Ő csodálatos, és nagyon szeretem, ahogy mindig munkálkodik az életünkben!” (Rebeca)

IMAKÉRÉSEK:

·       Imádkozzunk azokért a testvérnőkért és testvérekért, akik a világjárvány miatt most is munkanélküliséggel küzdenek.

·       Imádkozzunk Magdalenáért és a férjéért, akik Kolumbiában élnek vidéken, és igyekeznek Jézus számára megszólítani az embereket. Nekik szükségük van egy imaházra, hogy legyen hol összejöveteleket tartaniuk.

·       Imádkozzunk azokért a csoportokért világszerte, akiknek bizonyos körülmények miatt nincs helyiségük vagy épületük a találkozáshoz.

·       Imádkozzunk az „1 év a misszióban” önkénteseiért (ők olyan 18 éven felüli fiatalok, akik 1 évet szánnak misszióra az életükből), akik jelenleg is Chilében segítenek haiti bevándorlóknak megtanulni spanyolul és alkalmazkodni a chilei élethez és kultúrához. Kérjük a mennyet, hogy munkálkodjon az önkéntesekben és általuk, hogy a segítségével barátságokat köthessenek, és hitet ébreszthessenek az emberek lelkében.