2020. június 19., péntek

100 nap imádságban - 85-ik nap június 19 - PÉNTEK


„Szólítsuk meg Jézust sürgető szükségünkben!”
100 napos ima – 13. hét

2020. június 19–25.

Egy erényes örökség
Frank M. Hasel

Nagyapám, Franz Hasel felszentelt hetednapi adventista lelkész volt Németországban, akit a II. világháborúban akarata ellenére besoroztak a seregbe. Mivel tiszteletben akarta tartani Isten parancsolatait, beleértve a „ne ölj” parancsot is, kérvényezte, hogy a szanitéceknél szolgálhasson, és visszautasította a fegyver használatát. De a kérésének nem tettek eleget. Ehelyett másik egységhez helyezték át mint adminisztrátort a frontra. Viszont ő olyan komolyan vette a meggyőződését, miszerint nem fog ölni, hogy egy fapisztolyt hordott magánál a pisztolytáskájában a háború alatt. Noha úgy gondolta, sokszor meg is halhatott volna, Isten csodák útján védte meg a nagyapámat időről időre. Inspiráló történetét a „Ha ezrek esnek is el” című könyvben olvashatjátok.

Nagypapám többször is elmesélt nekünk egy olyan esetet, ami nem került bele a könyvbe. Míg Oroszországban szolgált, távol az otthonától, azzal bízták meg az egységét, hogy minden falu házait átkutassák, hogy a németek foglyokat ejtsenek oroszországi előrenyomulásuk közben. Azt a parancsot kapták, hogy ellenálló harcosokat keressenek, akik az otthonokban rejtőzködnek, és támadják meg az előrevonuló német seregeket. Parancsba adták nekik, hogy azonnal és válogatás nélkül lőjenek le mindenkit, akit elrejtőzve találnak.

Egyik nap egy ház gondos átkutatása közben nagyapámnak az az érzése támadt, hogy valami nincs rendben. Belépett egy bizonyos szobába, amit üresen talált, mégis az a benyomása támadt, hogy ott valami gyanús. Miután benézett az ágy alá, egy fiatalembert pillantott meg, aki egyenesen ránézett. Nagyapám tudta, hogy ha leleplezi a férfit, akkor biztosan le fogják lőni. A másodperc törtrészére behunyta a szemét, ami örökkévalóságnak tűnt előtte. Majd felállt, kiment a szobából, és nem jelentette, amit látott. Megsajnálta a fiatalembert, és megmentette az életét.

Pár hétre rá a nagyapámat egy fontos vasúti sín őrzésével bízták meg. Az volt a kötelessége, hogy megbizonyosodjon róla, egyetlen ellenálló fegyveres sem robbantja fel a vágányokat. Egyedül figyelt, mikor egy csapat orosz kozák lovas támadt rá sebesen. Semmi esélye nem volt a menekülésre. Elszánta magát a halálra, mert azt hitte, biztosan megölik.

A csapat villámgyorsan bekerítette, de a nagyapám megdöbbenve látta meg a vezetőjük arcát. Ugyanaz a fiatalember volt, aki abban a házban az ágy alatt bujkált. Mindketten rögtön felismerték egymást. A fiatal kozák parancsnok ráfogta a fegyverét, és ezt mutogatta: „Megölhetnélek téged, de te kedvességből megmentetted az életem. Ezért én is megmentem a tiédet.” Majd parancsot adott az embereinek a továbblovaglásra. Isten nagy gondviseléséből a nagypapám életét újra csak megkímélték. Szeretetteljes kedvessége a férfi felé és Isten iránti hűsége visszaszállt rá. Igazán hálás vagyok a nagyapám után hátramaradt erkölcsös életért és a hűség és nyájasság példájáért. A mienk is lehet ez az örökség.

A hűségben van valami sajátságos. Lehetsz egy kissé híres vagy gazdag, de nem lehetsz kissé hívő. A hűségben van valami kizárólagosság, ami osztatlan figyelmet követel. Vagy 100%-osan hű vagy, vagy nem vagy hű. Ha 95%-nyira vagy hű, akkor nem vagy hűséges, hanem hűtlen. A hűség teljes elköteleződést kíván. Isten az osztatlan lojalitásunkat és a teljes, egész elköteleződésünket akarja.

 Az Ószövetségben olvashatjuk Dániel történetét, akit bedobtak az oroszlánok vermébe, mert nem volt hajlandó veszélyeztetni az Istenbe vetett hitét. Mikor Dániel bölcs, megbízható vezetőként tüntette ki magát a király előtt, az ellenségei irigykedtek rá, és azt keresték, hogyan vádolják be valami gaztettel. „De semmi okot vagy vétket nem találhattak; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtatott benne.” (Dániel 6:4) Azt remélem, hogy az ellenségeink (már ha vannak), a barátaink és mindenki, aki az életünket figyeli a COVID-19-válság kellős közepén, ugyanerre jön majd rá velünk kapcsolatban is! Mi is lehetünk olyanok, akiket a hiteles szeretetükről ismernek, amivel mások felé fordulunk, és azért tisztelhetnek, ahogy a mindennapi teendőinket végezzük. És Dánielhez hasonlóan mi is bízhatunk Istenben, hogy gondoskodik rólunk, mivel hűségesek vagyunk az akaratához. Nem számít, mit hoz a holnap: mi olyan nők és férfiak legyünk, akik kedvesek egymáshoz és hűek Istenhez és az Ő Igéjéhez.

Dr. Frank M. Hasel teológus és a Hetednapi Adventista Egyház Generálkonferenciája Bibliai Kutatóintézetének egyik ügyvezető igazgatója. Frank emellett sikeres író és a mostani negyedéves szombatiskolai tanulmány társszerzője („Hogyan értelmezzük a Szentírást?”). Az e heti áhítatban megosztott történetet legutóbbi könyvében is megtalálhatjuk, melynek címe: Living for God. Reclaiming the Joy of Christian Virtue. (magyarul nem jelent meg)

KÖZPONTI KÉRDÉSEK:
Mit tehetsz őszintén, barátian a körülötted levőkkel is? Milyen területeken érzed nehéznek a barátságosságot mások felé és az Isten iránti hűséget? Milyen konkrét módszerekkel szeretnél növekedni a hűségben? Dániel a jó példája annak, ahogy egy férfi Úr iránti hűsége egy egész birodalomra jó befolyást gyakorolt. A kedvességed hogy segíthet másoknak meglátni a Mindenható igazi jellemét, és az Isten iránti hűséged miként nyithat meg úgy ajtókat, hogy bemutasd a környezetedben élők felé az Ő hűségességét?

GYAKORLATI KIHÍVÁS:
Szavakkal és énekekkel könnyen meg lehet vallani az Úr iránti hűséget. De sokszor az élet kis dolgai azok – mikor senki sem figyel, vagy mikor egy ismerős sem figyel –, amik próbára teszik a hűségünk valódiságát. Kérd Istent, hogy segítsen felismerni, életed mely területein van szükség még dolgozni. Imádkozz Jézushoz, hogy az Ő életét élje benned, és adjon erőt a kísértésekben a hűség mellett dönteni.

Nem döntő bizonyítéka a kereszténységünknek, ha rendkívüli körülmények között mutatunk nagy lelkesedést. A megszentelődés és a szent élet nem elragadtatásból áll, hanem azt jelenti, hogy teljesen Istennek adjuk át az akaratunkat. Azt jelenti, hogy Isten minden Igéjével élünk, amely az Ő szájából származik. Azt jelenti, hogy minden kísértésben bízunk benne, úgy a sötét, mint a napsugaras napokon is. Azt jelenti, hogy hitben járunk, és nem a szemünkre hagyatkozva, rendíthetetlen bizalommal támaszkodunk rá, és megnyugszunk szeretetében.” (Az apostolok története, 51. o.)

Ássunk le még mélyebbre! – További olvasmányajánlások erre a hétre:
·       Ellen White: Keresztény szolgálat, „Keresztény segítő munka” című fejezet
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1275/
·       Frank M. Hasel: Living for God. Reclaiming the Joy of Christian Virtue (angolul)

85. napi imacélok – 2020. június 19. (péntek)

ÖRÖMMEL JELENTJÜK!
·       „Isten a szívemre helyezte, hogy osszam meg másokkal a 100 napos imaalkalom üzeneteit, és egy nap alatt már több mint 500-an iratkoztak fel rá, hogy kérik tőlem az üzeneteket WhatsAppon és egy másik felületen. Minden este 8 órától imádkozunk.” (Lovesky J.)
·       Látjuk, ahogy a menny megáldja az egyház vezetőit és tagjait világszerte, és bölcsességet ad nekik a járvány kihívásainak kezeléséhez. Anyagiak, egészség, az imaházak megnyitása terén: az Úr a viharon keresztül munkálkodik!

IMAKÉRÉSEK:
·       Imádkozzunk, hogy az életünkben még hűségesebbek legyünk, és kérjünk olyan szívet, ami mindig Jézus kedvességét tükrözi vissza.
·       Imádkozzunk a Manna-házért, ami egy wellness központ és szanatórium az Egyesült Királyságban, ahol azt tervezik, hogy koronavírus utáni lábadozó programot indítanak el, hogy az egészségügyi üzenettel elérjék az embereket Jézus számára. Könyörögjünk az ehhez szükséges kormányzati jóváhagyásért.
·       Imádkozzunk az „1000 misszionárius mozgalom” kiképzőközpontjáért Észak-Szumátrán (Indonéziában), valamint hogy minden misszionáriusképző intézmény a COVID-19-járvány ellenére is módot találjon szolgálata folytatására.
·       Imádkozzunk azokért a testvérekért, akik elvesztették szeretteiket a járvány miatt vagy más okból kifolyólag.



1 megjegyzés: