Heti imacélok - április 28 - május 5 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten egy vonakodó és kételkedő, egykori diákmisszionárius izgalmas történetének harmadik részét olvashatjuk.  

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. április 28 – május 5.)

·       Imakérés: Imádkozzunk azért a sok diákért, akik nemsokára diplomáznak a főiskolákon és egyetemeken! Imádkozzunk azért, hogy Isten vezesse és irányítsa lépteiket és a jövővel kapcsolatos terveiket!

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért, akik útra kelnek Az egyház teljes munkaidős szolgálata nevű rendezvényre! Imádkozzunk egészségükért is, mert sokan fognak hatalmas utakat megtenni.

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy Isten segítsen meg bennünket és a vezetésben szolgálókat, hogy tartsuk tiszteletben testünk templomát és tegyük magunkévá a NEW START alapelveket (Táplálkozás, Testmozgás, Víz, Napfény, Mértékletesség, Friss levegő, Pihenés és Istenben való bizalom), a tőlünk telhető legnagyobb mértékben.

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy többen legyenek készen arra, hogy életüket a külmisszióra szenteljék, különösen a nehéz, el nem ért területeken. 

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok velünk együtt a nagyvárosok listájából ezúttal a kínai Zhongxiang városáért! Zhongxiangban 1 030 000 ember él. Amiatt, hogy a várható életkor 75 év ebben a városban – közel 10 évvel több a világátlagnál – Zhongxiangot Kínában a hosszú élet otthonának nevezik.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok, hogy Isten áldja meg Zhongxiang lakóit a következő területeken:

- imádkozzunk a város vezetőiért

- az ott élő családokért

- a fiatalokért, akik fontos döntések előtt állnak

- a magányos idősekért, hogy barátokat találjanak

- a nők biztonságáért, oktatásáért, jólétéért

- a férfiakért, hogy bölcsek legyenek, építhessék karrierjüket, és értelmes célt lássanak életükben 

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Szombatiskolai MCS – Zarkáné Teremy Krisztina és munkatársai; Bp. Újbuda – Simon Zsolt, Henter Zsombor, Kamut, Karcag (gyülekezet alapítás) –Simon Csaba, Soós Róbert, valamint Molnár András nyugalmazott lelkipásztorért.

·       Imakérés: Imádkozzunk az Unió választókonferenciért (május 5.), hogy Isten terve teljességében megvalósuljon!

·       Hálás beszámoló: Köszönjük, hogy imádkoztatok a Ki a sótartóból Missziótalálkozóért. Több százan tapasztaltuk meg Isten közelségét és áldását ezen a szombaton, és fogalmaztuk meg elkötelezettségünket Isten és ügye mellett.

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi befolyásközpontért)!

A kézzel épített imaház

(Tűz általi keresztség – III. rész) – Írta: Jiwan Moon

(E bizonyságtétel idején Jiwan Moon és egy másik fiatal, Seong Hoon, diákmisszionáriusok voltak a Fülöp-szigetek egyik eldugott kis falujában. Ez a történet egy három részből álló sorozat második darabja, az április 21-ei blogbejegyzés folytatása. Íme a második rész, ha elmulasztottad volna olvasni: http://100napimadsagban.blogspot.com/2019/04/m_24.html

Kevesebb, mint két hét volt addig, míg visszatértünk az Egyesült Államokba. Seong Hoon és én még sok mindent meg szeretettünk volna tenni a faluért, mielőtt elmegyünk. Az evangélizációs sorozat csodálatos eredményei után, amelyek a sok ima eredményeként történtek, az embereknek szükségük volt egy istentiszteleti helyre. Egy imaházat akartunk nekik építeni, de csak annyi pénzünk volt, ami az élelemre és a hazautazásunkra volt elegendő.

Elmentünk a közeli városba és kiszámoltattuk, hogy mennyibe kerülne egy imaház felépítése. Nem volt elegendő pénzünk az építkezésre, de egy sürgős kéréssel fordultunk az Egyesült Államokban működő Koreai Amerikai Ifjúsági Missziós Mozgalomhoz (KAYAMM): „Kérünk, küldjetek nekünk 200 dollárt. Egy imaházat kell építenünk!”   

Meglátogattuk a Dél-Mindanao Missziót és az elnöktől készpénzt kértünk addig, amíg a pénz az Egyesült Államokból megérkezik. A misszió vezetői elegendő pénzt adtak, hogy alapot lefektessük. Seong Hoon és én tréfásan mondtuk egymásnak: „Nem kell aggódnunk az étel miatt; van banán és kókuszdió. És ha lefogyunk egy kicsit, visszahízzuk majd, ha otthon leszünk.”

Soha életemben nem építettem semmit sem! Nem hiszem, hogy volt valaha is lapát a kezemben. Eszembe nem jutott volna, hogy az alaphoz sóderre van szükség. Nem tudtam, hogy homokra is szükség van. Azt gondoltam, hogy csak kiszórjuk a cementet a földre és az alap megjelenik. Nem volt pénzünk homokra és sóderre. Valakinek az az ötlete támadt, hogy gyűjtsünk a folyómederből. A folyó másfél kilóméterre volt. Egy egész napot töltöttünk azzal, hogy homokot és sódert ássunk. Kezeink tele lettek vízhólyaggal. Amikor a hólyagok kipukkadtak, a kezünket vér öntötte el. Sebeinket ruhadarabokkal kötöztük be és tovább dolgoztunk. A kimerültségtől arra sem tudtunk gondolni, hogy mennyire fáradtak vagyunk; csak arra tudtunk gondolni, hogyan építjük fel az imaházat, hogy az emberek istentiszteletre össze tudjanak gyűlni.

A homokot és sódert dobozokban a vállunkon szállítottuk az építkezés helyszínére, néha pedig egy tehén hátán. Lassan haladtunk a munkával.

A falu vezető emberének volt egy teherautója, és mi eldöntöttük, hogy elkérjük tőle homokot és sódert szállítani. Egy kis gondolkodás után ideadta. Ez nagyon fellelkesített bennünket.

Átgázoltunk a folyón és elkezdtük telepakolni a teherautót. Még enni sem álltunk meg. Csak arra tudtunk gondolni, hogy együtt tartunk majd istentiszteletet abban az imaházban, amelyet saját kezünkkel építettünk.

Miután a teherautó megtelt, néztük, ahogyan lassan bemegy a folyóba. Hirtelen rájöttünk arra, hogy valamit nagyon elrontottunk. A sofőr azt mondta, hogy túl nagy a rakomány. Mindent megpróbáltunk, hogy a teherautó megmozduljon, de minden próbálkozásunk kudarcba fulladt. Néhány óra múlva a sofőr azt mondta, hogy nincs más választás, le kell pakolni az autóról.    

Próbáltam elrejteni a könnyeimet, miközben lepakoltuk a teherautót és láttam, amint nehéz munkánk eredménye eltűnik a folyóban. Meg sem bírtam szólalni. Seong Hoon sem beszélt. A teherautó üresen sem akart mozdulni. Valaki elment egy katonai autóért, hogy húzza ki az autót a folyóból.

Tudtuk, hogy az építkezésnek vége. Már nem kérhettük a falu vezetőjét, hogy teherautóját újra használjuk. Ahogy visszamentünk arra a helyre, ahová reményeink szerint az imaházat építettük volna, valaki megkérdezte: „Miért vagytok olyan csüggedtek?”

Elmondtuk neki, hogy mi történt. Ő csak mosolygott. Nem tudtuk, hogy csak gúnyolódik, vagy össze akarja törni a lelkünket.

„Láttátok azt a kis dombot pont ott, ahol az imaházat építeni akartátok? – kérdezte. „Régebben valaki elkezdett házat építeni pont ott, ahová ti most akartok építkezni. Nem tudta folytatni és otthagyott egy teherautónyi homokot és sódert. Menjetek és nézzétek meg, ott van a fű alatt. Megtaláljátok, amire szükségetek van!”

Komolyan mondta? Csak egy módja volt annak, hogy megtudjuk.

Az építkezési területünk mellett találtunk egy kis dombot. Elkezdtünk ásni és megtaláltuk azt, amire szükségünk volt. Isten gondoskodott szükségletünkről, még mielőtt kértük volna.

Azon a szombaton az új imaházban tartottuk az istentiszteletet. Seong Hoon és én könnyes szemmel öleltük meg egymást, mert arra a sok áldásra gondoltunk, amelyet Isten adott imáinkra való válaszként, amikor odaszenteltük magunkat Neki.

Ez a missziótapasztalat megváltoztatta az életemet. Ott ismertem meg Jézust személyesen. Ott tapasztaltam meg azt, hogy milyen boldogság embereket Krisztushoz vezetni, és ott döntöttem el, hogy az Úr szolgálatára szentelem életemet, függetlenül attól, hogy a jövő mit tartogat. És micsoda jövőt és életet adott nekem Isten az Ő szolgálatában az elmúlt húsz ében ettől a tapasztalattól számítva. Újra és újra megtapasztaltam azt, hogy egy olyan Istent szolgálunk, aki tényleg meghallgatja az imáinkat és válaszol azokra.

Jiwan Moon a nyilvános campus-szolgálatok vezetője a Generál Konferenciánál. Az Adventista Káplánok Szolgálatának is az egyik társelnöke. A marylandi Silver Springben él feleségével és három lányával.