Ezen a héten arról olvashatunk, mi történt egy
kisfiú kitartó imájára.
Heti imacélok
(2019. május 5-12.)
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért a gyülekezeti tagokért, akik az
USA 10 városában vállalják a Touch 10K
Challenge (10 ember érintése) kihívást az elkövetkező szombaton, amelynek
keretén belül 100 000 ember életét próbálják megérinteni ima és a Message
(Üzenet) újság különszáma által!
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok továbbra is a Mobil Klinikáért, amelyet 2019 június 2-6 között tartanak az
Indiában a Teljes tagbevonás
eseményére való felkészülés jegyében. A Teljes
tagbevonás evangélizációs sorozatait 2019. június 12-30 közötti időre
tervezték szerte az országban. Imádkozzunk azért, hogy Isten hatalmasan
munkálkodjon ezeken az előadásokon.
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok fiataljainkért és fiatal felnőtteinkért,
akik ebben a hónapban ballagnak el középiskolákból, főiskolákról és
egyetemekről. Imádkozzatok név szerint azokért, akiket ismertek!
· Imakérés: Imádkozzunk fiataljaink oltalmáért a világ egyre növekvő
befolyásától. Imádkozzunk azért, hogy figyelmük középpontjában Isten Igéje és
mások szolgálata legyen.
· Imakérés: Imádkozzunk a helyi gyülekezetekért, hogy helyezzék
figyelmük középpontjába a missziót és a szolgálati lehetőségeket, hogy
támogatni tudják fiataljaikat az Egy év
a misszióban és más programokban, amelyek az Istentől kapott küldetésre
fókuszálnak.
Magyar
imacélok:
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: A
nemzetközi ADRA szolgálata; Bp. Zugló – dr. Ősz-Farkas Ernő, Ömböli Dávid, Kamut,
Kazincbarcika –Feketéné Trankusz Erzsébet, valamint Murányi József nyugalmazott
lelkipásztorért.
·
Hálás beszámoló: Köszönjük meg Istennek
a jelenlétét és vezetését az Unió választókonferencián!
·
Hálás beszámoló: Köszönjük, hogy
imádkoztatok a Ki a sótartóból
Missziótalálkozóért. Több százan tapasztaltuk meg Isten közelségét és
áldását ezen a szombaton, és fogalmaztuk meg elkötelezettségünket Isten és ügye
mellett.
· Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi
befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi
befolyásközpontért)!
A kis David kitartóan
imádkozott–Írta: Andrew McChesney
A kilenc éves David Lucas Dolete
Drugának sok kérdése volt: „Honnan származnak az emberek?” – faggatta apját.
„Miért vagyunk mi itt? Miért mondod te azt, hogy Isten teremtett bennünket, a
tanárom viszont azt, hogy a majmokból fejlődtünk ki?”
Az apa azt tanította Davidnek, hogy
Isten teremtette az embereket, de a fiú más elméleteket hallott az állami
iskolában Spanyolország fővárosában, Madridban.
Épp ezért nagyon boldog volt,
amikor családostól elköltözhetett Madridból, hogy lelkésznek tanuljon a Sagunto
adventista egyetemen, ami 385 kilométerre keletre feküdt a Földközi-tenger
partján. A kampuszon működött egy általános iskola, ahol David tanulhatott a
teremtésről a Bibliából.
Egy hónappal az iskolakezdés előtt
azonban kiderült, hogy Davidnek nincs hely a negyedik osztályban. Sok szülő
íratta már várólistára a gyermekét, úgyhogy David csak 13. volt a sorban.
„Imádkozzunk ezért!” – mondta az
apa. A családi áhítatok alkalmával tehát David a szüleivel együtt imádkozott
azért, hogy a fiú valahogy bekerülhessen az adventista iskolába. Egy hónapig
minden nap imádkoztak. Az igazgató azonban rossz híreket közölt az apával.
„Nincs hely Davidnek” – mondta.
„Máshová kell, hogy írassátok. Nagyon sajnálom!”
David tehát állami iskolába került.
A család azonban nem adta fel. A
családi áhítatok alkalmával tovább folytatták az imát, hogy David az adventista
iskolába járhasson. Eltelt egy hónap. Aztán még egy.
David édesanyja már nem imádkozott
tovább az iskoláért. Aztán az apa is abbahagyta.
„Istennek bizonyára terve van a
fiunkkal az állami iskolában” – mondta az apa. „Talán ő fog bizonyságot tenni
az osztálytársainak.”
David azonban tovább imádkozott.
Minden reggeli áhítaton hálát adott a szüleiért, és így fejezte be az imát:
„Istenem, ha azt akarod, hogy az adventista iskolába járjak, kérlek, adj nekem
helyet a negyedik osztályban!” Az apa aggódott, mert nem akarta, hogy Davidet
csalódás érje.
„Ne sürgesd Istent!” – mondta a
fiának. „Ő nem mindig úgy válaszol az imáinkra, ahogyan mi akarjuk.” De David
tovább imádkozott.
Négy hónap eltelt már a tanévből,
amikor az apa jó hírt kapott az iskolából: egy negyedikes távozik az
intézményből. Sietett is az igazgatói irodába, hogy megkérdezze, vajon David
csatlakozhat-e az osztályhoz.
„Davidet örömmel látjuk az
iskolában” – mondta az igazgató. „De ne éljétek bele túlságosan magatokat! A
város oktatási osztályához kell kérvényt benyújtani, hogy David átjöhessen az
adventista iskolába. A tanévnek ebben a szakaszában nagyon nehezen adnak ki
iskolaváltási engedélyt.”
A szülők úgy döntöttek,
mindenképpen megpróbálják, de azért elég kevés hittel hajtottak az oktatási
osztály épülete elé. Negyven perccel később a kezükben tartották az engedélyt!
Alig hittek a szemüknek. Amint kiléptek a kapun, azonnal megálltak hálát adni
Istennek.
„Micsoda a halandó, hogy törődsz vele, és az embernek fia, hogy
gondod van rá?” (Zsolt 8:4; új prot. ford.) „Uram, úgy adtad nekünk mindezt, hogy
nagyon kevés hitünk volt. Megmutattad nekünk, hogy hatalmas vagy, és segíteni tudsz
bárkinek, még a kicsinyhitűeknek is. Te adtad nekünk mindezt!”
David otthon volt, amikor szülei
hazaérkeztek. „Ezt nézd!” – kiáltotta apja az engedélyt lobogtatva. „Milyen
hatalmas Istenünk van! Így válaszolt az imáidra!” Széles mosoly jelent meg David
arcán, és körbe-körbe ugrálta a lakást örömében.
„Imádkozzunk újra!” – mondta az
apa. „Mondjunk köszönetet Istennek!” David meghajtotta a fejét, és imádkozott:
„Köszönöm, Jézus, hogy meghallgattad az imámat!”
Andrew McChesney az Adventist Mission főszerkesztője. Ezt a
történetet engedéllyel közöljük.
Hálásan köszönöm ezt a megtörtént eseményt ! Hit mélyítő ! Még bensőségesebb, imára buzdít . Köszönöm szépen ! Imádkozom a misszióért !
VálaszTörlésÁldjon meg a jó Isten Minden vezető Testvért, és, Szolgálatában állókat Ámen !