Ezen a héten egy vonakodó és kételkedő, egykori
diákmisszionárius izgalmas történetének első felét olvashatjuk.
Heti imacélok
(2019. április 14-21.)
· Imakérés: Kérlek, imádkozzatok azokért, akiket az Idai ciklon
pusztítása és az azt követő áradások sújtottak Mozambikban, Malawiban,
Dél-Afrikában és Zimbabwéban! Emberek ezrei próbálnak tovább élni, menteni, ami
menthető, és részt venni a helyreállítási munkálatokban. Nagy szükségük van az
imáinkra!
· Imakérés: Kérünk, emeljétek fel imában a mozambiki adventista egyetem
személyzetét és diákjait, hiszen az épületekben komoly károk keletkeztek a
ciklon pusztítása során. Kérünk,
imádkozzatok a szükséges helyreállítási munkálatokért!
· Imakérés: Imádkozzunk a Mobil Wellness Klinikáért, amely 2019. 2-6-a
között fog működni Indiában, s készíti elő a Teljes Tagbevonás
programjait.
· Imakérés: Imádkozzunk együtt a Teljes
Tagbevonás keretében szervezett összejövetelekért, amelyek szerte Indiában
lesznek 2019. június 12-13-án! Kérjük, hogy Isten hatalmasan munkálkodjon
ezeken az összejöveteleken!
· Imakérés: A jó Isten igazán megáldotta az Ifjúság Teljes Bevonása programjait márciusban. Reményeink szerint
hamarosan beszámolókkal jelentkezünk ezekről az eseményekről! Imádkozzunk azért
a sok fiatalért, akik döntést hoztak az Úr mellett az ifjúsági evangelizációk
alkalmain, hogy elkötelezettségük erős maradjon, és az Úr hűséges tanítványaivá
váljanak!
Magyar imacélok:
·
Hálás beszámoló: Köszönjük a imáitokat
a Debreceni ReményPONT által szervezett Házasságerősítő programért, amelyet
2019. április 14-re terveztek a Hotel Lyciumba, Mihalec Gábor testvér
vezetésével. Isten különleges módon megáldotta ezt a programot
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: Az
Unióközpont alkalmazottai, munkatársai; Bp. Sashalom – Simon László, Hajdúszoboszló,
Hódmezővásárhely – Restás László, Bicskei Róbert, valamint Körmöczi Miklós nyugalmazott
lelkipásztorért.
·
Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteinkért,
amelyek a tavaszi missziós és evangelizációs munkájukat végzik!
· Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi
befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az induló nyíregyházi
befolyásközpontért)!
Tűz általi keresztség
– I. rész – Írta: Jiwan Moon
Végzős voltam a Déli Adventista
Egyetemen a Tennessee állambeli Collegedale-ben, amikor úgy éreztem,
elsüllyedek a kétely futóhomokjában. Adventista családban nőttem fel, az
édesapám és a nagyapám is adventista lelkészek voltak, és adventista elvek, adventista
szokások szerint éltem; ám sohasem tapasztaltam meg Jézust teljesen személyes
szinten. A kételyeim egészen addig mélyültek, hogy már azt is kétségbe vontam,
létezik-e egyáltalán Isten, és ha igen, mi köze van bárki életéhez.
Teológiát tanultam, már nagyon
közel jártam ahhoz, hogy édesapám és nagyapám nyomdokaiba lépjek. De olyannyira
kiábrándított az a közöny, amit néhány gyülekezetben és a saját életemben
tapasztaltam, hogy megfogadtam: sosem lépek szolgálatba. Más lehetőségeken
gondolkodtam: azt fontolgattam, hogy fogorvosi vagy jogi pályán haladok tovább.
A szüleim aggódtak, látván a lelki
harcokat, amiket vívok, ezért beírattak egy rövid misszióút résztvevői közé,
amelyet a Koreai Adventista Ifjúsági Mozgalom(KAYAMM) szervezett, hogy három
hónapot töltsek egy idegen országban. Dühös voltam. Nem akartam menni. „Mit
kezdenék én egy olyan országban, ahol gőzöm sincs sem a nyelvről, sem a
kultúráról?” – ellenkeztem a szüleimmel.
De ők ragaszkodtak az ötletükhöz. „Na, jó” – mondtam magamban. „Elmegyek valamilyen országba, kiélvezem azt
a három havi vakációt, hazajövök, és aztán folytatom a dolgaimat ott, ahol
abbahagytam.”
Kétséggel a szívemben, teljesen
szkeptikusan vettem részt az eligazító képzésen. Ahogy végignéztem azokon a fiatalokon,
aki ott voltak velem, így morfondíroztam magamban: „Hogyan lehetnének ők
misszionáriusok? Némelyik szinte gyerek még, alig érettségizett le a
középiskolában.”
A poggyászommal együtt hamarosan
megérkeztem a Fülöp-szigetekre. Miután Manilából repülővel leszálltunk, a
társam, Seong Hoon Jeon és én két napot egy hajón töltöttünk, fél napot egy
zsúfolt buszon, amin nem volt légkondicionáló, majd még néhány órát egy
dzsipen. Aztán motoron vittek tovább olyan ösvényeken, ahol autók már nem
tudtak volna közlekedni. A célállomás Pag-Asa volt, egy apró falu a hegyekben a
Sarangani-szigeteken (a Fülöp-szigetek déli részén).
Amikor Seong Hoonnal megérkeztünk,
teljesen megdöbbentünk azon, amit láttunk. Azt sem tudtuk, mit gondoljunk erről
az egészről. A falu annyira primitív volt! Az emberek hihetetlenül szegények.
Az általános iskola padlóján kellett volna aludnunk, de elleptek bennünket a
hangyák és szúnyogok hada támadott. Skorpiók másztak be a hálózsákunkba. Semmi
sem készített fel minket ezekre az állapotokra. Azt sem tudtuk, túléljük-e az
első hetet, nemhogy három hónapot!
Azt hiszem, ez volt az a pillanat,
amikor rájöttünk, hogy Isten nélkül egy tapodtat sem mehetünk tovább. Az első
héten Seong Hoon, aki nemrég érettségizett a középiskolában, minden nap órákig
olvasta a Bibliáját, egy ültő helyében. „Mi ütött beléd?” – kérdeztem tőle.
„Nagyon hiányzik az anyukám” –
válaszolta. „Csak így tudom kicsit elterelni a gondolataimat arról, hogy
mennyire hiányzik a családom.”
Az élet nem volt könnyű a faluban.
Csak egy vízszivattyú működött. Azt a kevés vizet használtuk ivásra, főzésre,
mosakodásra és mosásra, amit hordani tudtunk magunknak. A levegő páratartalma
szinte kibírhatatlan volt! Úgy tudtunk csak lehűlni valamelyest, ha vizet
öntöttünk a fejünkre. Mire vízhordás után visszaértünk az iskolába, megint csak
úsztunk a verejtékben, és csak egy vágyunk volt, hogy újra zuhanyozhassunk.
Az első napokban gyakran gondoltam
arra, hogy feladom. De mindig eszembe jutott az egyik egyetemi tanárom mondása.
Amikor a lelki küzdelmeimet vívtam, így tanácsolt: „Imádkozz Istenhez! Jelezd
felé, hogy szükséged van rá!”
Folyóvíz és áram nélkül próbáltam
élni; s az egyetlen dolog, amit kérni tudtam Istentől, az volt, hogy segítsen
át ezeken a próbákon. Amikor átadtam neki az egómat, drasztikus változásokat
munkált bennem, és ettől a perctől kezdve az ima lett életem legfontosabb
része. …
(A bizonyságtételt április 21-én folytatjuk itt, a blogon.)
Jiwan Moon a
nyilvános campus-szolgálatok vezetője a Generál Konferenciánál. Az Adventista
Káplánok Szolgálatának is az egyik társelnöke. A marylandi Silver Springben él
feleségével és három lányával.
Ámen!
VálaszTörlés