Ezen
a héten EGY BIZONYSÁGTEVÉSI TAPASZTALATOT olvashatunk.
Itt
találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/
Heti imacélok
(2020. január 26 – február 2.)
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok helyi fiataljaitokért, gyülekezeten
belül és kívül, hogy Isten vonja szívüket Önmagához különleges módon az
elkövetkező héten! Imádkozzunk bölcsességért, hogy meg tudjuk szólítani őket!
Az ellenség keményen dolgozik, hogy megnyerje gyermekeink szívét. A térdeinken
kell harcolnunk érettük. Imádkozzatok ezekért a fiatalokért név szerint!
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért, akiket a közelmúltban
megérintett a 10 napos imaközösség. Imádkozzunk azért, hogy erősödjön a
kapcsolatuk Istennel valamint egy erős, támogató és imádkozó gyülekezettel is.
· Imakérés: Imádkozzatok gyülekezetetek vezetőiért – lelkészetekért
(beleértve a családját is), a presbiterekért, diakónusokért, diakonisszákért,
stb.! Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon nekik megújult látást és buzgalmat a
szolgálatban! Imádkozzunk azért, hogy Isten hozzon friss ébredést életükben és
szolgálatukban.
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért, akik jelenleg személyes
nehézségeket tapasztalnak meg, legyen az szerettük elvesztése, természeti
katasztrófa vagy egyéb megpróbáltatás. Imádkozzunk azért, hogy Istent közel
érezzék magukhoz, a nehézségek közepette is.
· Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a „Legjobb út az egészséghez”
programért, amelyet 2020. április 16-20 közötti időre terveztek az
indianapolisi Generál Konferencia előkészületeként. Imádkozzunk azért, hogy a
logisztikai feladatok simán működjenek és a szükséges önkéntesek jelentkezzenek
a szolgálatra. Az angolul tudók itt tájékozódhatnak: https://pathwaytohealthvolunteer.org)
Magyar
imacélok:
·
Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a
magyar Unió e heti imacéljaiért: Ócsai Tamás unióelnök; Balatonlelle – Szilvási Csaba,DET Bizottság tagjai; Biri, Bojt
(szórvány) – Bálint György, Farkas Attila, valamint Csongrádi István nyugalmazott
munkatársért.
· Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangelizációs és
missziós programjaiért!
· Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi
befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!
Két tinédzser fiú – Közel-keleti
tapasztalat
Épp a naponkénti reggeli tornagyakorlataimat
végeztem. Szolgálati lakásban lakom, amelyet a kórház biztosít nekem, mint
nővérnek. Biztonságban érzem magam ahhoz, hogy egyedül fussak vagy sétáljak a
kora hajnali órákban. Lélekemelő hallgatni a madarak vidám dalát, mintha
hálaéneket trilláznának Teremtőjüknek, az Istennek. Elámulok, amikor felnézek
az égre, látom a csillagokat és a hajnalhasadás előtti ragyogó holdat. Ez alatt
az idő alatt közelebb kerülök Istenhez, aki mindezt teremtette.
Gondolataimba mélyedve áhítatos környezetemben,
hiszem, hogy Isten lelke a figyelmemet az elmélkedésről két tinédzser fiúra
terelte, akik biciklijükön a mecset felé tekertek, hogy ott imádkozzanak. Nem
ezen a reggelen láttam őket először. Sokszor láttam őket reggel, amint a
mecsetbe mentek a napi öt muzulmán ima közül az elsőre.
Azt is tudtam, hogy beszélnek angolul. Ahogy a
fiúk elhaladtak mellettem, világos késztetést éreztem arra, hogy beszéljek
velük. Azonban arra gondoltam, hogy nem biztonságos és nem illik beszélgetést
kezdeményezni idegenekkel, és kulturális szempontból is teljesen távol áll tőlem
– egy nőtől –, hogy ezekkel a fiatalemberekkel beszéljek. Úgy döntöttem, hogy
semmi okom sincs beszélgetést kezdeményezni.
Ahogy utolértem őket, a késztetés
megismétlődött, és most nagyon erősen. Olyan világos volt, mintha egy hangot
hallottam volna a fejemben: „Beszélj velük!” Így melléjük érve, megpróbáltam
olyan barátságosan köszönteni őket, ahogy csak tehettem: „Jó reggelt fiúk, hogy
vagytok ma reggel?”
Mindketten megvetően néztek rám. Mivel azonban
hallottam a hangot a fejemben, ez nem bátortalanított el. Bemutatkoztam nekik
és megkérdeztem a nevüket. Kissé vonakodva, de megmondták a nevüket: Rayan és
Abdullah.
Mosolyogtam és elkezdtem beszélni. Nem igazán
terveztem meg előre, hogy mit fogok mondani, de miközben beszéltem, a szemüket
néztem. „Nagyon csodállak mindkettőtöket elszántságotokért és következetességetekért,
ahogy Allahot keresitek minden kora reggel. Már régen felfigyeltem rátok, és
szeretnélek megdicsérni kitartásotokért. Felfigyeltem rá, hogy felkeltek korán,
miközben mások alszanak. Ez a arról árulkodik nekem, hogy ti komolyan keresitek
Istent. Imádkozom azért, hogy Allah szóljon hozzátok, ahogyan keresitek őt.”
Ez nem egy megszokott beszélgetés volt, inkább
minden tekintetben szokatlan. Ahogy beszéltem, közben imádkoztam, hogy Isten
jelentse ki magát nekik. Ekkor észrevettem egy könnycseppet Abdullah szemében.
Vajon ő egy kereső lélek? Bántja valami? Tudta-e, hogy Isten megtalálható? Vajon
Rayan is keresi Istent? Ekkor egy újabb világos késztetést éreztem. Az a Lélek,
aki engem arra késztetett, hogy beszéljek velük, az ő szívükben is
munkálkodott.
Elköszöntem tőlük és folytattam reggeli
sétámat, megköszönve azt a szelíd és halk hangot, amely a szívemhez szólt és
megszólította Rayant és Abdullahot, és amely összehozott bennünket. Azon
gondolkoztam, hogy vajon hányszor hagytam figyelmen kívül az ilyen késztetést,
és raboltam meg valakit attól az áldástól, amit Isten tervezett neki. Vagy ha tovább
gondolom, hányszor akartam bemutatni Krisztust valakinek, nem gondolva arra,
hogyha egy bátorító vagy kedves szót szóltam, Isten jelen volt – és
bemutatkozott neki. Amikor imádkozunk, Isten munkálkodik!
Magamra ismertem.
VálaszTörlésIsten előre elkészíti a jó cselekedeteket amikbe járnunk kell! Ámen!
VálaszTörlés