Heti imacélok - január 12-19 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten EGY CSODÁLATOS SZABADULÁSRÓL olvashatunk tapasztalatot.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2020. január 12-19.)

·       Imakérés: A 10 napos imaközösség, amely 2020. január 8-18-ig tart, teljes gőzerővel halad előre. Imádkozzunk továbbra is azért, hogy mindnyájan mélyebben megérthessük azt, hogy mit jelent keresni a Szentlelket! Még nem túl késő bekapcsolódni ebbe az életet megváltoztató 10 napos tapasztalatba. A napi felolvasásokat itt találod magyar nyelven: http://40reggeljezussal.blogspot.com/A segédanyagot innen lehet letölteni: http://adventista.hu/esemeny/tiz-napos-imakozosseg-3/

·       Imakérés: Majdnem fél évre vagyunk a soron következő Indianapolisi Generál Konferenciai ülésszaktól. Arra hívunk, hogy kezdj el imádkozni velünk azért, hogy Isten különleges módon munkálkodjon az ülések alatt és azért, hogy a Szentlélek eddig soha nem látott mértékben munkálkodjon!

·       Imakérés: Imádkozzunk Sherry Clemmer esemény-koordinátorért és a Generál Konferencia stábjáért, hogy jól meg tudják tervezni a 2020-as Generál Konferenciát! Sok logisztikai részletet ki kell még dolgozni. Imádkozzunk azért, hogy az Úr vezesse őket ezeknek a részleteknek a kidolgozásában!

·       Imakérés: Imádkozzunk az Indianapolisi Dóm- és Rendezvényközpont stábjáét, akikkel kapcsolatba kerülünk a közelgő Generál Konferencián! Imádkozzunk azért, hogy pozitív bizonyságok legyünk és ez arra késztesse őket, hogy életüket Krisztusnak adják és részei legyenek Krisztus végidei mozgalmának!

·       Imakérés: Imádkozzunk továbbra is a világ különböző részein található Befolyásközpontokért! Sok van ezekből. Biztos a környezetedben is van egy, amelyért konkrétan imádkozhatsz. 

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok az ázsiai és közel-keleti országokért, ahol kemény vallási üldözés folyik! Imádkozzunk azért, hogy az ott élő hívő testvéreink hűségesek maradjanak Istenhez és az Ő Igéjéhez! Imádkozzunk azért, hogy Isten küldjön még több munkást ezekre a területekre!

Csodálatos menekülésem - írta: G.T. Ng

Péntek volt és én hálás voltam, amikor a gépem leszállt a Virginia állambeli Washington Dulles nemzetközi repülőtéren, miután egy divíziót meglátogattam. Vágytam már egy szombatra otthoni gyülekezetemben, és némi pihenésre is.

Ahogy a gép a kapu felé gurult, a légiutas-kísérő bejelentette, hogy a repülőtér határátkelőinek a számítógépei leálltak és mindenkinek a gépen kell maradni, amíg a hibát el nem hárítják. Felsóhajtottam és hátradőltem a székemben, közben pedig azért imádkoztam, hogy ne tartson túl sokáig.

Eltelt egy óra, aztán kettő. Most már nagyon buzgón imádkoztam. A gépen levő több mint 300 utas egyre ingerültebb lett: „Mi tart ilyen sokáig?” – kérdezték újra és újra a légiutas-kísérőket. A válasz mindig ugyanaz volt: „dolgoznak rajta.”

Míg mi várakoztunk, több gép is leszállt, amelyek az USA-n kívülről érkeztek. Azoknak a száma, akiknek a határátkelőn be kellett lépni, egyre növekedett. Világos volt előttem, hogy ha valamilyen csoda nem történik, egyhamar nem leszek otthon.

A légiutas-kísérők egyre több innivalót osztottak a türelmetlen utasoknak. A lábaim kezdtek elgémberedni, ezért sétálnom kellett egy kicsit. Eldöntöttem, hogy felállok a székemből, és megpróbálom kinyújtani a lábaimat a gép szűk folyosóján. Föl-alá jártam, míg rövid sétáim a gép elejére nem vittek, a nyitott ajtóhoz. Egy pillanatra kihajoltam az ajtón, és körülnéztem a leszálló folyosón. Az őrt álló légiutas-kísérő megkérdezte: „Hol van a helye?”

Megmondtam neki az ülésem számát. „Van csomagja” – kérdezte. „Van” – válaszoltam.

„Hány csomagja van? Hogy néznek ki?”

Kettő, és mind a kettő fekete. Egy fedélzeti táska és egy számítógép táska.” Ideadta őket nekem, és azt súgta: „És most fusson!” És én futottam.

Végigmentem a folyosón, amelynek a végén egy hölgy állt: „Kövessen engem!” – mondta. És én engedelmeskedtem.

Gyorsan végigmentünk a repülőtéren. Hirtelen megérkeztünk egy helyre, ahol az útlevélvizsgálatra kellett lemenni. Az egész második emelet tele volt emberekkel. Az alatta levő szint is tele volt, mind az útlevélkezelésre vártak. Kiszabadultam a gépről, de világossá vált előttem, hogy az éjjel nem fogok hazaérkezni.

Egy másik reptéri alkalmazottal találkoztunk. „Kövesse őt” – mondta a hölgy. És én így tettem.

Gyorsan ment az emberek között. Én megpróbáltam közel maradni hozzá, ahogy a nagy tömegen keresztülvergődtünk. Elvitt egészen az ellenőrző fülkéig. Bemutattam az útlevelemet, ellenőrizték a csomagjaimat, és már mentem is hazafelé. Akadálytalan, teljes menekülés! Csodálkoztam azon, hogy Isten mi mindent megtett azért, hogy válaszoljon az imámra.

Nemrégen valaki megkérdezte, hogy mi a legemlékezetesebb történetem 2019-ből. Azonnal ez a tapasztalat jutott eszembe. Elmondtam ezt a történetet a körülöttem levőknek. „Gondoljátok csak el” – mondtam. „Nem csak egy, hanem három reptéri alkalmazott!” A hallgatóim szintén ámultak Isten közbelépésén. Aztán valaki megjegyezte: „Pont, mint Péter szabadulása a börtönből. Azok angyalok voltak.” Láttam, hogy sokan bólogatnak az asztal körül.

Először ráztam a fejem: „Nem, nem angyalok.” De, ahogy egyre többször visszagondolok, világosan emlékszem, hogy mind a hárman vártak rám. Egyáltalán nem lepődtek meg, hogy találkoznak velem, egy magányos utazóval, akinek bezárva kellett volna lennie egy repülőgépben! Talán csak segítők voltak, vagy esetleg angyalok. Bármelyik is igaz, egy dolog világos: Isten letekintett erre a fáradt utazóra, aki szombatra haza szeretett volna érni, hogy megpihenjen és érezze, hogy nagyon áldott.

Csodálatos szabadulásom emlékeztet sok embere szabadulására a biztos haláltól Jézus testetöltésének köszönhetően. Ő lejött erre a bűnös földre, csecsemőként megszületett, emberként élt, meghalt, mint egy bűnöző, feltámadt, hogy a mennyei szentélyben szolgálhasson, és nemsokára visszatér, hogy örökre véget vessen a bűnnek. Övé a legnagyszerűbb szabadítási történet, amit valaha elmondtak. Hallaluja!