Heti imacélok - február 25 - március 4. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Heti imacélok

(2018. február 25 – március 4.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy sokan részesüljenek áldásban és kerüljenek közelebb a Megváltóhoz a Nők nemzetközi imanapján az elkövetkező szombaton, 2018. március 3-án. A program segédanyagait Chantal J. Klingbeil készítette, aki az Ellen White hagyaték társigazgatója a Generál Konferenciánál. Chantal Robert és Esme Ross lánya, aki a lentebbi tapasztalat szerzője. A segédanyagok angol nyelven itt találhatók: https://women.adventist.org/international-womens-day-of-prayer

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Generál Konferencia Globális ifjúsági napja és a Globális gyermeknap eseményekért, amelyek 2018. március 17-én kerülnek megszervezésre. Imádkozzatok a sok fiatalért, hogy bekapcsolódjanak, és Jézus kezei és lábai legyenek a szükségben levő világban. Itt tudhatsz meg többet a programról angol nyelven: http://youth.adventist.org/GYD

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Diák könyvmissziós szolgálatért, amely jelenleg folyamatban van Japánban. Körülbelül 20-30 középiskolai és egyetemi diák vesz részt a programban, és könyevangélizációs szolgálatot végeznek február fennmaradó részében és március hónapban végig. Imádkozzatok azért, hogy a program bővüljön, és Isten még több fiatalt küldjön, akik csatlakoznak a kezdeményezéshez. Imádkozunk azért, hogy sok ajtó megnyíljon arra, hogy emberek eljöjjenek a Teljes tagbevonás keretében szervezett programokra Japánban, május hónapban. Imádkozzunk azért, hogy sok könyvet el tudjanak adni, és azok, akik megveszik, elolvassák és megtérjenek.

·       Imakérés. Kérünk, imádkozzatok a Befolyásközpontokért szerte az Inter-Európai Divízió területén. Kérünk, különösen a Milánó városában működő Befolyásközpontért imádkozzatok, ahol menekültek tanulnak Jézusról, és akik azt tervezik, hogy ezt a kezdeményezést kiterjesztik az egész régióra.

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Ki a sótartóból Missziótalálkozó következő alkalmáért! Az előkészületek már folynak. Előadóink Raafat Kamal és Simon Martin testvérek lesznek.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy egyházunk Magyarországon az elkövetkezendő évben meglássa Isten tervét és vezetését, és mindenben hűségesen kövesse akaratát!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyar egyház missziós tevékenységeiért! Imádkozzunk a Bibliai szabadegyetemek, evangelizációk, bibliaklubok sikeréért és áldásáért!

·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!

A titokzatos telefonhívás – Írta Esmé Ross

Boldog házasságban és családban éltünk két kisgyermekünkkel, amikor a férjem késztetést érzett arra, hogy otthagyja jól fizető állását és lelkésznek tanuljon. Egy olyan hívás volt ez, amelyet általános iskolásként is megtapasztalt a korábbi években, de nem hallgatott rá. Négy év teológiai tanulmány után, a diplomaosztó ünnepség közeledett, és mi izgatottan álltunk készen arra, hogy belevágjunk a teljes munkaidős lelkészi szolgálatba. A helyzet úgy alakult, hogy a férjem végzős osztálya olyan nagy volt, hogy nem volt hely minden új végzős számára. Nem volt a láthatáron állás a számunkra.

Hogy a helyzet még rosszabb legyen, ahogy a diplomaosztó közeledett, az egyetem vezetősége tudomásunkra hozta, hogy ki kell költöznünk a házasok diákszállójából, mert egy másik családos diákot akartak elhelyezni, aki nyári tanulmányait kezdi majd el. Nemsokára nem lesz helyünk, ahol lakjunk.

A ballagás előtt két héttel az autónkat vezettem felfele a hegyre – amely az egyedüli vagyontárgyunk volt, egy kis piros Cortina – amikor kigyulladt. Én nem sérültem meg, de az autónk teljesen porrá égett. Most már közlekedni sem tudtunk. Helyzetünk egyre reménytelenebb lett.

Buzgón imádkoztunk: „Uram, mi a terved velünk, mit tegyünk? Szükségünk van az útmutatásodra! Nem hisszük azt, hogy otthagytuk a világi munkahelyet csak azért, hogy visszamenjünk, miután gondoskodták a lelkészi képzésről. Segíts, kérünk!”

A következő nap estéjére két járművet ajánlottak fel nekünk korlátlan időre. Isten gondoskodott a közlekedésünkről.

Két héttel később, valaki, akinek egy üres háza volt, megkérdezte, hogy beköltöznénk-e, ingyen bérleményben, csak a rezsit fizessük, mivel a tulajdonosa nem akarta, hogy a ház üresen maradjon. A mi Istenünk gondoskodott egy lakásról.

Felvállaltunk egy nagyon nehéz munkát, amit Aratási begyűjtésnek neveztek. Cégeket kerestünk meg és adományokat kértünk az olyan projektekre, mint az „Ebéd négy keréken” – idősek számára; Vakok tábora stb. Az összegyűjtött pénz egy nagyon kicsi hányadát kaptuk meg fizetésként, és ez volt az egyedüli bevételünk. Ezen kívül semmi mellékjövedelmünk sem volt, és két iskolás gyermekkel, akiket egyházi iskolába járattunk, nem tudtuk, hogyan fogunk megbirkózni. De tovább imádkoztunk. Éppen akkor egy névtelen adományozó jelentkezett, hogy kifizeti két gyermekünk tandíját, hogy továbbra is egyházi iskolába járhassanak.

Néhány hónappal azután, hogy elkezdtünk az Aratási begyűjtési programban dolgozni, a férjem nagyon beteg lett. Nem tudott dolgozni – így keresete sem volt. Imádkoztunk és Istenhez kiáltottunk, hogy segítsen rajtunk. A betegség második hónapjában a dolgok nagyon reménytelennek tűntek. Ekkor történt a csoda.

Egy reggel hat órakor, amikor kint még sötét volt, megszólalt a telefon és egy hang, amelyet nem ismertem fel, ezt mondta: „Olvasd el Ézsaiás 58-at!” Aztán a telefon elnémult. Mi teljesen összezavarodtunk. Bementem a hálószobába, elvettem a férjem Bibliáját és ezt mondtam: „Mit jelentsen mindez?”

Másnap megismétlődött a hívás ugyanazzal az üzenettel, és a harmadik nap is.

Amint azon gondolkoztunk, hogy miért érkeznek ilyen furcsa hívások, a férjem azt mondta: „Hozd be a nagy családi Bibliát a hálószobába.” Ezt a nagy Bibliát, amelyet a reggeli és estéli áhítatokhoz használtunk, a nappaliban tartottuk egy kis asztalon. Amióta a férjem betegen feküdt, nem használtuk ezt a nagy Bibliát. Elmentem, ezért a Bibliáért, és az ágyra tettem. Odalapoztunk Ézsaiás 58-hoz és egy csomó 10 randos (Dél-afrikai pénznem) bankjegyet találtunk ennél a fejezetnél. Ez a pénz elég volt ahhoz, hogy szükségleteinkről gondoskodjunk mindaddig, míg vissza nem tudtunk térni munkánkhoz.

És mi lett a titokzatos hívásokkal? Soha többé nem ismétlődtek meg. Angyal lehetett? Egy mélyen aggódó barát? Az örökkévalóságnak ezen az oldalán nem fogjuk megtudni. Csak odaát!

Néhány hónappal az események után egy hívást kaptunk az Uniótól, hogy menjünk Szváziföldre, amely misszióterületnek minősült és a Dél-afrikai Unió területéhez tartozott. Ez volt a kezdete a majdnem 40 éves lelkészi szolgálatunknak. Gazdag évek voltak ezek, tele Isten közvetlen beavatkozásaival; évek, melyek tele voltak Isten gondviselésévél gyermekei iránt, amikor Isten kiállt ígéretei mellett. Újra és újra megtapasztaltuk, hogy Isten meghallja imáinkat, és válaszol azokra.

Esmé Ross Robert Ross lelkész felesége. Jelenleg a Triadelpha Hetednapi Adventista gyülekezetben szolgálnak Clarksville-ben. Mindkét felnőtt gyermekük teljes munkaidős lelkészi szolgálatot végez.