Heti imacélok - március 4-11. IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Heti imacélok

(2018. március 4. – március 11.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy az emberek késztetést érezzenek arra, hogy az Adventista Világrádió részére adakozzanak 2018. március 10-én, amikor ennek a szolgálatnak gyűjtünk. Az éves adakozási naptárban ezen a szombaton Észak-Korea lakóinak elérésére adakozunk. (Nagyon szép bizonyságtételt hallhattok angolul itt: http://awr.org/offering)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok továbbra is Japánért, különösképpen a Japán Unióért, hogy Isten sokak szívét nyissa meg az evangélium befogadására, s azért is, hogy a Diák könyvmissziós szolgálat jó eszköz legyen Isten kezében arra, hogy sokakat elhozzon a májusban tartandó összejövetelekre! 

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy könyvevangélista program Japánban ne csak a fiatalok körében legyen népszerű, de végül beépüljön a Teljes tagbevonás szolgálatába is! Kérünk, imádkozzatok velünk együtt, hogy a gyülekezeti tagok mindenféle korosztálya lelkesedjen azért, hogy az irodalmi művek terjesztésében valamilyen formában részt vegyen (szórólapok, könyvek, traktátusok, stb.)

·       Imakérés. Kérünk, imádkozzatok az Észak-Ázsiai-Csendes-Óceáni Divízióért (NSD). Imádkozzunk különösképpen az új divízióelnökért, Si Young Kimért, hogy Isten adjon neki bölcsességet a divízió hatékony vezetéséhez! Emlékezzünk meg imáinkban a Lelkészegyesület vezetőjéért, Ron Clouzetért és feleségéért, Lisáért, hogy legyen áldás munkájukon, amit a lelkészekkel és a laikusokkal karöltve végeznek az NSD területén! Imádkozzunk, hogy legyen ébredés minden egyes országban, ahol képzés folyik, és tanítják az embereket arra, hogy hogyan adjanak bibliaórákat. 

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a Ki a sótartóból Missziótalálkozó következő alkalmáért! Az előkészületek már folynak. Előadóink Raafat Kamal és Simon Martin testvérek lesznek.

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy egyházunk Magyarországon az elkövetkezendő évben meglássa Isten tervét és vezetését, és mindenben hűségesen kövesse akaratát!

·       Imakérés: Imádkozzunk a magyar egyház missziós tevékenységeiért!Imádkozzunk a Bibliai szabadegyetemek, evangelizációk, bibliaklubok sikeréért és áldásáért!

·       Imakérés: Imádkozzunk a meglévő és induló befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc)!

Akiket lehetetlen volt megmérgezni – Írta: Andrew McChesney

A 18 éves Desi Natalia Ango tele volt lelkesedéssel, amikor őt és évfolyamtársnőjét megbízták egy egyéves misszionáriusi szolgálattal. Munkájuk Limbongba szólította őket az indonéziai sziget, Sulawesi déli részére.

Hosszú utat tettek meg autóval majd motorral, végül nyolc órát gyalogoltak, hogy odaérjenek a kis hegyi faluba, s amikor megérkeztek, a falubeliek hagyományos szertartással köszöntötték őket. „Nem beszéltük azt a nyelvjárást, nem tudtuk, hogy mit mondjuk, és azt sem tudtuk, mit tegyünk” – mesélte Ango. Arról sem volt fogalmuk, hogy hogyan tegyenek bizonyságot Jézus szeretetéről. Barátnőjével két napig böjtöltek és imádkoztak.

A második napon egy falubeli asszony kért segítséget tőlük. Az édesanyjához, Indo Rekóhoz vezette őket, aki betegen feküdt az ágyában. Az idős asszony vérfolyásban szenvedett, akárcsak az az asszony, akit Jézus meggyógyított (Mk 5:25-34). A misszionáriusoknak nem volt orvosi vagy ápolói gyakorlata, fogalmuk sem volt, mitévők legyenek. De volt náluk faszénpor, úgyhogy összekevertek két evőkanálnyit vízzel, és engedélyt kértek, hogy imádkozhassanak.

„Urunk, hisszük, hogy meg tudod gyógyítani ezt az asszonyt a szénnel” – idézi fel az imát Ango. „Az ima után azonban törtük a fejünket, hogy ezen kívül hogyan segíthetnénk.”

Elhatározták, hogy felhívják az 1000 misszionárius mozgalom központját, azt a szervezetet, ami ebbe a faluba küldte őket. Ahhoz, hogy térerőt találjanak, még egy órát kellett felfelé baktatniuk a hegyen. A telefonhívás sikerült, és egy ápolónő azt tanácsolta nekik, hogy egy kis papayát aprítsanak össze magostól, mindenestől egy közepes méretű banánnal, és etessék meg Rekóval.

Amikor visszatértek a néni házába, Ango így szólt az asszonyhoz: „Mi keresztények vagyunk, és hisszük, hogy Jézus segít magának. Ha ezt elfogyasztja, jobban lesz…”

A misszionáriusok a következő 30 nap során naponta megetették a nénivel a papayás banánpépet. Arra is megtanították, hogy ne egyen disznóhúst és egyéb tisztátalan húsfélét. Amikor a hónap letelt, a vérzés abbamaradt, és Reko újra régi önmaga volt.

A falu lakóit lenyűgözte a gyógyulás, és kérni kezdték a lányokat, hogy gyógyítsák meg beteg gyermekeiket és rokonaikat is. A misszionáriusok a szénporra és az imára hagyatkoztak.

Aztán a lányok házról házra kezdtek járni. A falu lakói nagyra értékelték a segítségüket, de azt tanácsolták nekik, hogy egy bizonyos házba be ne menjenek, mert ott meg fogják mérgezni őket. A misszionáriusok nem hallgattak a tanácsra, mert hitték, hogy az Úr küldte őket a faluba, s ezért minden házat meg kell látogatniuk.

Amikor kopogtattak az ajtón, egy harmincas éveiben járó asszony nyitott nekik ajtót nagy örömmel, és azonnal megkínálta őket étellel és itallal. Ango kétkedve méregette a maniókát és a lila kukoricából készült levet, aztán odasúgta a barátnőjének. „Először te!” A másik lány oldalba bökte, és visszasúgta: „Nem, először te!” Ango megkérdezte a háziasszonyt, Mama Wandit, hogy imádkozhatnának-e evés előtt. „Miért akartok imádkozni?” – kérdezte Wandi. „Mert keresztények vagyunk” – válaszolta Ango. „Abban hiszünk, hogy mindenért imádkoznunk kell, bármit teszünk.”

Miután imádkoztak, a lányok elfogyasztották az ételt. Semmi sem történt velük.

Wandi meghívta másnapra is a lányokat, és vendégül látta őket. Ők imádkoztak az ételért, és ezúttal sem történt velük semmi rossz. Ez két héten át, minden nap megismétlődött. Végül Wandi bevallotta titkát a falu lakóinak. „Ezek a misszionáriusok nem hétköznapi emberek. Két héten át minden nap megmérgeztem az ételüket, és egyszer sem lettek betegek!”

A hír gyorsan terjedt a faluban, hogy a misszionáriusok ellenállóak a méreggel szemben, és az emberek özönlöttek hozzájuk, hogy halljanak az Istenükről.

„Az Úr felhasználta Mama Wandit, hogy jó hírét vigye munkánknak” – meséli Ango.

Ango ma már 21 éves, és a Klabat Egyetem végzős hallgatója általános tanári valamint angol szakon. Ez egy adventista iskola a Sulawesi-sziget északi csücskében. Egyéves ott tartózkodása óta már többször visszalátogatott a faluba, és nagyon boldog, mert Wandi már bibliaórákat vesz a körzeti lelkésztől.

Andrew McChesney az Adventist Mission főszerkesztője. Ezt a történetet engedéllyel közöljük.