100 nap imádságban 36

   36. nap - 2015. április 29. szerda

“A menny nyitott a könyörgéseinkre, és felhívtak bennünket, hogy járuljunk ‘bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.’ Hittel kell oda járulnunk, bízva abban, hogy pontosan azokat a dolgokat fogjuk megkapni, amelyeket kérünk Tőle" - Prayer, 15. oldal

IMACÉLOK:

1.   Imádkozzunk a Szentlélek különleges kitöltetéséért a soron következő generál konferenciai ülésre. Egyedül Isten tudja, hogy hogyan kellene ennek megvalósulnia és hogy mire van most a legnagyobb szükségünk!

2.   Imádkozzunk azért, hogy a résztvevők nagyra becsüljék a “Kelj fel! Világosodjál! Jézus jön!” vezérgondolatot, mint ami nem csak egészében igaz az egyházra, hanem mindegyikünkre egyenként mint hívő emberekre, miközben hirdetjük Jelenések 14. fejezetének hármas angyali üzenetét.

3.   Imádkozzunk az egyház missziójáért való lelkesedés általános és tényleges nagyra becsüléséért, ami minden más megbeszélés témáját tárgytalanná fogja tenni.

4.   Imádkozzunk azért, hogy szívből jövő hálát érezzünk a Prófétaság Lelkének írásaiért és teljesen elfogadjuk azokat, mint napjainkra vonatkoztathatóakat és hogy az egyház vezetése és tagjai rendszeresen olvassák ezeket az anyagokat.

5.   Imádkozzunk azért, hogy minden küldött és résztvevő (és mi is egyenként) napi szinten személyes közösségben járjunk Krisztussal, és ne engedjük, hogy bokros teendők kössék le az Istennel töltendő időnket, még a generálkonferenciai ülés alatt sem.

6.   Imádkozzunk azért, hogy Isten gondoskodjon megfelelő vezetőkről a világ különböző tájaira a Generál Konferenciai választásokon, majd az év végi ülésen stb. (Sokan nyugdíjba vonulnak).

7.   Imádkozzunk azért, hogy a küldöttek és vezetők szánjanak majd időt a közös imádságra és az Alamodome F termében lévő imaszoba meglátogatására is.  

8.   Imádkozzunk azért, hogy az ételek egészségesek és ízletesek legyenek, és hogy a vezetők egészségesek legyenek és jó erőben legyenek az összejövetelek során. 

9.   Imádkozzunk az Egészségügyi Osztály vezetőiért és képviselőiért a GK ülésen és világszerte az egyházban, hogy bölcsen vezessenek bennünket, hogy még inkább egészség-szemléletűek legyünk.

10.               Imádkozzunk az egyházunk tagjaiért és vezetőiért egyaránt, hogy tegyék magukévá az egészségügyi üzenetet (a helyes táplálkozástól kezdve a testmozgást, a pihenést és a többit), nem csupán elméletben, hanem a mindennapi élet gyakorlatában, a családjainkkal együtt.

Ne nyúlj a tányéromhoz!

·        Bibliai szakasz elmélkedésre: 1 Kor 6:12-20

·        Alapige: “Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” 1 Kor 6:19- 20

Rengeteget beszélünk a Lélek gyümölcseiről: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség és szelídség – de mi a helyzet a mértékletességgel, ami egy másik kifejezés az „önfegyelemre”?

Az önfegyelemről könnyű prédikálni, amíg nem érint bennünket is érzékeny pontunkon, vagy a saját tányérunkon.

A közelmúltban egy barátom és én az egészséges életmód különböző elveire jutottunk el a tanulmányozásunk során, és büszke voltam magamra az élet számos területén megnyilvánuló önfegyelmem miatt. Egészen addig, amíg tudatosulni nem kezdett bennem, hogy még mindig hosszú utat kell megtennem, amennyiben az a téma, hogy teljesen magamévá teszem-e az egészségügyi üzenetet úgy, ahogy kellene. Rengeteget tudok beszélni a Lélek „gyümölcséről” és az „önátadásról”, csakúgy mint arról a sok útról és módról, amelyen keresztül az Isten munkálkodott az életemben az évek során, csak — ne érintse az édességes tányéromat!

A legtöbb helyen engem valószínűleg meglehetősen konzervatívnak tekintenének. Vegán vagyok (legtöbbször) és egész rendszeresen fogyasztom a salátáimat és zöld ételeimet. Tehát nem kellene túlságosan keménynek lennem magammal, igaz? Végülis egész jól gondot viselek a testemről. De az utóbbi időben Isten meggyőzött a cukorhoz fűződő szerelmi viszonyomról. Igen, tényleg szeretem az édességeket. Annyira finomak, annyira felvidítanak, és bizony egy kis extrát jelentenek olykor-olykor (ahogy az édesség külön segítsége szombaton is) nem megvetendő, ugye? Vagy mégis?

Valójában tovább tanulmányoztam, és felfedeztem, hogy a cukor nem csak különleges mértékű függőséget idéz elő, hanem az agyra gyakorolt hatása is bizonyos drogokéhoz hasonlít. Amikor pedig tejtermékekkel használják, akkor még ártalmasabb. Ugyanez igaz sok nehéz ételre is, amelyeket élvezettel fogyasztunk.

Nos, lehetséges, hogy neked nem a cukor a gyenge pontod, Isten azonban felszólít bennünket, hogy tartsuk a testünket a lehető legjobb fizikai erőben, hogy teljes értékű szolgálatot végezhessünk. Valóban készek vagyunk arra, hogy egész lényünket Neki adjuk? Készek vagyunk megengedni Neki, hogy érintse még az életünk érzékeny pontjait is, még azt is, hogy mi kerül a tányérunkra? Hmmm.

Ellen White azt írja, “Krisztus pontosan ott kezdte el a megváltás munkáját, ahol a romlás kezdődött. Első megkísértése ugyanazon a ponton történt, amelyen Ádám bukása. Sátán az étvágyat célba vevő kísértéseivel győzte le az emberi nemzetség nagy hányadát, és az eredményessége azt az érzetet keltette benne, hogy ezt a bukott bolygót az ellenőrzése alatt tartja. Krisztusban azonban olyan Valakivel találkozott, Aki képes volt ellenállni neki, és egy legyőzött ellenséget hagyott maga mögött a csatatéren. Jézus azt mondja, hogy „énbennem nincsen semmije”. Az Ő győzelme a biztosítéka annak, hogy mi is győztesen kerülhetünk ki a nagy ellenséggel folytatott összecsapásainkból. Mennyei Atyánknak azonban nem az a célja, hogy anélkül mentsen meg, hogy saját erőfeszítést tennénk a Krisztussal való együttműködésre. Nekünk is be kell töltenünk a magunk helyét, az isteni hatalom pedig saját erőfeszítéseinkkel egyesítve, győzelmet hoz majd." (Counsels on Diet and Foods, 153. oldal).

Igen, Krisztus azt kéri, hogy ahol Ő is kezdte, mi is ott kezdjük, és ez az étvágyról való lemondás. Ez kedves testvéreim, lehet hogy nem könnyű, de bátorítalak benneteket, hogy “akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1 Kor. 10:31)..

Szívből jövő imádság:

Drága mennyei Atyánk, mi tényleg szolgálni akarunk Téged teljes szívünkből, de olyan nehéz elengednünk azokat a dolgokat, amelyeket szeretünk, különösen azokat, amiket megenni szeretünk. Bocsásd meg kérünk a visszaélést a testünkkel, ami a Te templomod, és hogy ezt a területét az életünknek nem engedtük át Neked. Nem vagyunk képese a győzelemre saját erőnkből, de Te azt ígéred, hogy amit mi nem vagyunk képesek megtenni, azt Te fogod megtenni, mihelyt mi átadjuk magunkat Neked és amint eldöntjük, hogy új úton járunk (Fil. 4:13). Így tehát amikor folytatjuk az egyházunkért való imádságot, és azért imádkozunk, hogy munkálj mélyreható reformációt köztünk a soron következő generálkonferenciai ülésszakon, folytatódjék a reformáció a saját szívünkben a mai napon, a saját otthonainkban, és a saját spájzunkban. Te légy Úrrá azon dolgok fölött, amelyek uralkodnak rajtunk. Jézus nevében, Ámen.

Írta: Melody Mason
Fordította: Stramszki István