100 nap imádságban 28

28. nap - 2015. április 21. kedd

“'Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.' Micsoda értékes ígéret! Elhiszed? Milyen csodálatos eredmények születnének, ha ennek a közösségnek együttes, élő hittel elmondott imái felszállnának Istenhez! Jézus készen áll arra, hogy fogadja ezeket a kéréseket és bemutassa őket az Atya előtt, ezt mondván: 'Név szerint ismerem őket. Küldj választ az ő imáikra, mert belevéstem az ő nevüket a tenyerembe.'" Historical Sketches of the Foreign Missions of the Seventh-day Adventists, 152. oldal

IMACÉLOK:

1.      Imádkozzunk azért, hogy a késői eső kitöltessék Isten egyházára a Generál Konferenciai ülésszakon. Nem ismerjük Isten menetrendjét, de ismerjük Isten ígéretét. Kérjük tehát kitartóan amíg el nem jön! (És bárcsak előbb jönne, mint később!)

2.      Imádkozzunk, hogy “Ami lehetett volna” 1901-ben, az megtörténjen 2015-ben, Jézus visszajövetelének siettetése érdekében.

3.      Imádkozzunk azért, hogy mindaz megvalósuljon közöttünk, amivé az idők végén lennünk kell, Isten prófétai üzenetének pedig ki kell zendülnie a világba késedelem nélkül.

4.      Imádkozzunk, hogy az őszinte alázat lelkülete és a nyugodt, krisztusi magatartás uralkodjon az ülésszak minden előterjesztése és megbeszélése során, és hogy szeretettel és tisztelettel viseltessünk mindenki iránt.

5.      Imádkozzunk minden találkozó programfelelőséért és vezetőjéért, beleértve azt is, hogy a “ügyintéző ülések” a Lélektől vezetett legyen, a találkozók pedig életeket változtassanak meg és ne csak szokásos ügymenet legyen.

6.       Imádkozzunk azért, hogy az Úr betöltse jelenlétével az Alamodom-ot, és azért, hogy amint az emberek belépnek az ajtókon, megérezzék a Szentlélek erejét.

7.      Imádkozzunk, hogy az időjárás elviselhető legyen és ne legyen túlságosan nagy a hőség a résztvevők számára, akik az Alamodome és a szálláshelyük között oda és vissza sétálnak.

8.      Imádkozzunk, hogy az Alamodome-ban dolgozó nem adventista személyzet is érzékelje majd Isten szeretetét és jelenlétét minden adventistában és ez késztesse őket arra, hogy többet akarjanak megtudni.

9.      Imádkozzunk a Szentlélek kiáradásáért Gilbert Wari -ra (Nyugat-Közép Afrikai Divízió elnöke) és Paul Ratsara-ra (Dél-Afrika Indiai-óceáni Divízió elnöke) valamint minden unió, egyházterület és misszió elnökére divízióikban

10.    Imádkozzunk az egyház tagjaiért világviszonylatban, hogy felismerjük az idő komolyságát, amelyben élünk, és életünket összhangba hozzuk Krisztussal. 

Légy merész MÉG TÖBBET kérni

·        Bibliai szakasz elmélkedésre: Ef 3:14-21

·        Alapige: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban…” Ef 3:20

Nagy Sándor hatalmas hódító és király volt, és bár jóval Krisztus ideje előtt élt (300 körül), hírneve mindmáig közismert.

De Sándor király nem csak nagy hódító, hanem jószívű uralkodó is volt. Minden évben elkülönített egy napot, melyet a „könyörület napjának” nevezett. A történet szerint ezen a különleges napon véletlenszerűen kiválasztott egyeseket királyságának alattvalói közül, akiknek megengedte, hogy mindenféle kéréseikkel hozzá jöjjenek.

A legtöbben élelmiszert, ruhát kértek, pénzt orvosságra, és így tovább. Ám az egyik évben volt egy merész ember, aki többet kért! Egy palotát akart, de nem is akármilyet: teljesen bebútorozottat, hatalmas díszteremmel, ahol barátaival étkezhet. Mindenki legnagyobb meglepetésére Nagy Sándor megadta, amit ez az ember kért.

Amikor megkérdezték, miért engedett egy ilyen felháborító kérésnek, a király így válaszolt: „ez az ember az első, aki igazán érezteti velem, milyen király vagyok. Hiszen én vagyok az egyetlen, aki képes egy ilyen kérést teljesíteni!”

Ez a történet nagy hatással volt az életemre, mert arra emlékeztet, hogy milyen hatalmas Istent szolgálunk, mégis mily keveset kérünk Tőle. Felveti bennem azt a kérdést, hogy miért elégszünk meg oly gyakran a felületes áldásokkal, miközben az univerzum királyát szolgáljuk? Miért elégszünk meg épp csak túlélés-szintű lelkiséggel, miközben Isten arra vágyik, hogy sokkal gazdagabb és mélyebb áldásokat adjon, ahogy Vele járunk. Úgy látom, túl sok hetednapi adventista keresztény elégedett meg a lelki törpe állapottal, miközben Isten arra hív minket, a modern Izráelt, hogy lelki óriások legyünk, akik odaállnak a törésre és közbenjárnak az elveszettekért.

Isten képes és vágyik arra, hogy hatalmasan munkálkodjon, de hiányos hitünkkel korlátozzuk munkáját életünkben. Sőt, ezt olvassuk: „Minden hiba, amit Isten gyermekei elkövetnek hiányos hitüknek köszönhető”. (Pátriárkák és próféták, 657.o.)

Ne engedjük tehát többé, hogy kétségeink korlátok közé szorítsanak, hanem bízzunk a Bibliában, amely így szól: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban…” (Ef 3:20)!

Szívből jövő imádság

Drága Mennyei Atyánk, segíts nekünk, ahogy ezt a 100 napot imádságban töltjük, hogy legyünk merészek még többet kérni! Segíts, hogy merészeljünk többet kérni a Veled való személyes együtt járásban, és segíts merésznek lennünk, amikor egyházunk javára kérünk még többet! Arra van szükségünk, amit egyedül Te adhatsz meg. Arra van szükségünk, hogy hatalmasan munkálkodj értünk.  Bocsásd meg kérünk hitünk hiányosságát, és bocsásd meg, hogy imáink olyan csekély imádságok. Bocsásd meg, hogy Igédben való kételkedésünkkel korlátoztunk abban, amit tenni akarsz. Köszönjük Neked Jézus, hogy új szívet adsz nekünk, és nagyságod új távlatait tárod elénk: Te nem csak földi Király vagy, hanem az Univerzum Királya. Szeretünk Téged! Ámen!

Fordította: Erdődi Péter