100 nap imádságban 25

   25. nap - 2015. április 18. szombat

“Az ima a siker menny által kijelölt eszköze. Kérések, kérelmek,  esedezések ember és ember között megindítják az embereket és szerepet játszanak a nemzetek közötti ügyekben, de az IMA A MENNYORSZÁGOT MOZGATJA MEG." In Heavenly Places, 75. oldal

IMACÉLOK:

1.   Imádkozzunk azért, hogy egy "Felház tapasztalatban" legyen részünk a Generál Konferencián, mint a tanítványoknak pünkösdkor, hogy erőt kapjunk az egész világ eléréséhez Krisztus számára, az apostolokhoz hasonlóan. Már épp ideje, hogy haza menjünk!

2.   Imádkozzunk azért, hogy minden résztvevő közelebb kerüljön Krisztushoz, és jobban összpontosítson Isten szent Igéjének a tanulmányozására, és azért hogy a résztvevők ne úgy jöjjenek el a konferenciáról, ahogy oda mentek.

3.   Imádkozzunk azért, hogy az előadók felkészültek és a Szentlélek hatalmával felkentek legyenek, és azért, hogy a részvevők is felkészültek legyenek arra, hogy meghallják az üzenetet. 

4.   Imádkozzunk azért, hogy az igazi szelídség és alázatosság lelkülete, krisztusi modor uralkodjon az előadásokon és megbeszéléseken, hogy szeretettel és megbecsüléssel viseltessünk azok irányába, akiknek a meglátása különbözhet a mienktől.     

5.   Imádkozzunk a küldöttek gondolatainak tisztaságáért a fontos üléseken és a döntéshozatalban.

6.   Imádkozzunk azért, hogy az angyalok közöttünk legyenek, és felszólaljanak akkor, amikor erre szükség van.

7.   Imádkozzunk a Szentlélek különleges kiáradásáért a Generál Konferencia alelnökeire és családjaikra (Michael Ryan, Lowell Cooper, és Pardon Mwansa). 

8.   Imádkozzunk fiataljaink védelméért az egyre növekvő világi befolyás ellen az által, hogy Isten Igéjére és a másoknak való szolgálatra összpontosítanak.

9.   Imádkozzunk azért, hogy az angyalok őrizzék az ajtókat és a termeket, hogy semmi baleset és sérelem ne érje a küldötteket, vezetőket és résztvevőket.

10.               Imádkozzunk azért, hogy a kongresszusi központ minden területe Istennek a  szíveken végzett  különleges munkálkodásának a helye legyen, és a missziós lehetőségek helyszíne is ugyanakkor.    

Tanuljunk meg Istennel járni, mint Énok

·        Bibliai szakasz elmélkedésre: 1 Móz 5:21-24

·        Alapige: “Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” 1 Móz 5:24

A feleségemmel gyakran elmegyünk sétálni étkezéseink után. Hálásak vagyunk azért a gyönyörű környezetért, amely körülveszi otthonunkat és a friss levegőért, amelyet belélegezhetünk a csodálatos szabadtéri környezetben. Azonban rájöttem arra, hogy amikor ketten sétálunk, sokkal jobban érzékelem a környezetet, mint amikor egyedül sétálok. Ez részben azért is van, mert szeretném megvédeni a feleségemet az érkező autóktól, a tövisektől és a bogáncsoktól, amelyek utunkba kerülhetnek. És azt sem szeretném, ha beleesne azokba a nagy vízmosásokba, amelyek a földút mentén olyan gyakran előfordulnak. Így tehát jobban rá vagyok hangolódva a környezetre és arra, ami körülöttünk történik.   

Ahogy azon gondolkoztam, hogy milyen figyelmes vagyok akkor, amikor a menyasszonyommal sétálok (csak 10 hónapja vagyunk házasok), az Istennel való járásomra gondoltam, és arra a szükségletre, hogy folyamatosan kapcsolatban legyek Vele és Rá figyeljek egész napon át.  

Ellen White ezt írja: "Szeretném Isten műve minden dogozójának a figyelmét a folyamatos, buzgó ima szükségletére irányítani. Nem lehetnek folyton a térdeiken, de felemelhetik szívűket Istenhez. Így járt Énok is Istennel "(Evangélizálás 681. oldal az angolban).

A Biblia azt mondja: "Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten" (1 Móz 5:24).

Mi volt Énokban, ami arra késztette Istent, hogy hazavigye? A választ nem tudom, de arra gondolok, hogy Énok nagyon figyelmes és érzékeny volt Isten hangjára naponkénti hitéletében.

Ahogy a keresztényi utat járjuk, figyelnünk kell a kátyúkra és a tövisekre Istennel való járásunkban, ahogy Énok is tehette. Nem szeretnénk, ha bármi is megsértené isteni Barátunkat. És mégis milyen gyakran tapasztalom, hogy nem vagyok eléggé érzékeny a kicsiny dolgokra, amelyek bánthatják Istent; a negatív gondolatokra, érzésekre, szavakra vagy a kis kompromisszumokra, amelyek eltávolítanak engem Tőle.  

A figyelmes hallgatást is meg kell tanulnunk. Ahogy a feleségemmel sétálok, hallgatom őt, ahogy megosztja gondolatait és aggodalmait. De ugyanilyen figyelmes vagyok akkor is, amikor Isten az Ő Igéje által szól hozzám, a körülmények által, vagy a körülöttem lévő emberek által? Milyen szomorú elmulasztani azokat az alkalmakat, amikor egy bátorító szót mondhatok, vagy bátorítólag rámosolyoghatok embertársamra, mivel nem figyeltem oda Isten hangjára.

Naponta Isten kezébe kell helyezzük életünket, ha úgy akarunk Istennel járni, ahogy Énok. És ez egy olyan döntés, amely pillanatról-pillanatra történik, amikor a kísértések kátyúival, vagy a figyelmetlenség töviseivel találkozunk. Ne legyünk annyira érzéketlenek, hogy ne halljuk meg az Úr hangját!  

Barátom, te ma Istennel jársz, mint Énok?

Szívből jövő imádság

Drága mennyei Atyánk! Taníts minket arra, hogy mit jelent Énokhoz hasonlóan Veled járni. Taníts minket, hogy figyelmesek legyünk a Te szelíd és halk hangodra. Segíts minket figyelmesek lennünk a Te kívánságaidra, és hogy engedelmesek legyünk a Te szavadnak, hogy az ellenségnek ne legyen hol lábát megvetnie életünkben. Haza szeretnénk menni. Szeretnénk megtapasztalni a Te Lelked kiáradását egyházadra, hogy a munka befejeződjön. Tégy bennünket tanítványaiddá, akik készek a Szentlélek esőjének befogadására. Jézus drága nevében. Ámen.

Írta: Roman Ril