Megújulás és reformáció
Az „Imában
egyesülve” heti bejegyzése és imakérései
http://100napimadsagban.blogspot.hu/
2021. március 19.
Amikor Isten azt mondta: Nem!
By Don MacLafferty
Búcsúzásképpen megöleltem és megcsókoltam
családom minden tagját és ezt mondtam: „Találkozunk 16 nap múlva!” – aztán
integettem és felszálltam a Calgary nemzetközi repülőtérre tartó helyi járatra.
2020. március 10-e volt és én egy megújulási alkalomra tartottam, amelyet a
Fülöp-szigeteki Adventista Egyetemen szerveztek. Feladatom volt az is, hogy
kiképezzem a az új Cavite misszió lelkészeit, hogy egy új nemzedéket tegyenek
tanítvánnyá Jézus Krisztusnak. Ezen kívül segédanyagokat is vittem
házaspároknak, akik meg akarták erősíteni házasságukat és tanítvánnyá szerették
volna tenni gyermekeiket.
A COVID-19 járvány épp akkor indult erőteljes
terjedésnek világviszonylatban, amikor a repülőgépem Vancouver felé vette az
irányt, majd onnan egy másik géppel egyenesen Manilába repültem. April és én
sokat beszélgettünk arról, hogy milyen veszélyes elindulni ebbe a küldetésbe és
imádkoztunk is ezért. A Szentlélek ismételten ugyanarra a következtetésre
vezetett: „Isten hívott el erre.” Isten sürgetett is, hogy most menjek. A
globális helyzet még csak megfontolásra sem került.
Fogalmam sem volt azokról a kalandokról,
amelyek rám vártak. Amikor megérkeztem a gyönyörű egyetemi kampuszra, nem is
gondoltam arra, hogy be leszek ide zárva majdnem három hónapra. El sem tudtam
képzelni, hogy lesz olyan idő, amikor a diákok órákon át fognak várakozni a
tűző napon a sürgősségi rizsadagjukra és néhány szem zöldégre. Nem láthattam
előre, hogy ezt a kampuszt minden este 18 órakor a biztonsági személyzet
bezárja a kijárási tilalom miatt.
Két nappal az érkezésem után az egész egyetemet
vesztegzár alá helyzeték. Mielőtt a kapukat lezárták volna a 3 ezer diákból 2
ezernek sikerült elhagyni az egyetem területét. Az egyetem területén maradt
ezer diák és 500-an a személyzetből és családtagjaikból.
Ahogy a megújulási programra készültem,
eldöntöttem, hogy a jelenlét nem lesz kötelező két dolog miatt: egyrészről
azért, mert a megújulásnak a szívből kell kiindulnia és másrészről azért sem,
mert sokan féltek a tömeges gyülekezéstől már akkor is, mielőtt a kormány
elrendelte a szociális távolságtartást. A félelem sokakat távol tartott. A
nyitóestén néhány százan megjelentek és úgy foglaltak helyet a tágas
előadóteremben, hogy egy padsorban ketten vagy legfennebb hárman ültek.
Az egyetem hozzászokott a nagy eseményekhez,
mint az imahát vagy az ehhez hasonlók, óriási kórusokkal és igényes
szereplésekkel sok ezer ember előtt. De ez egy egyszerű megújulási eseménynek
indult, ahol minden résztvevőt imára és interaktív bibliatanulmányozásra
hívtunk. A váltás a szemlélődő közösségről az aktív részvételre sokkoló volt
sokak számára.
Ahogy a megújulási hét haladt előre, úgy
sokasodtak a hírek is a járvány terjedéséről. A félelem lebénította az
egyetemet. A látogatók száma estéről-estére csökkent.
Néhány ember szívében erős vágy volt a
megújulásra. Estéről-estére eljöttek Istent imádni, önmagukat megalázva
megbánták bűneiket és keresték Jézust és a Szentlelket az Ige által. A március
21-i szombaton, a megújulási hét befejeződött. Azon a héten sokan kezdtek el új
életet Krisztussal.
Isten arra indított, hogy kezdjünk el minden
reggel 6 órakor egy tanítványsági képzést azoknak, akik szívből vágytak arra,
hogy Krisztus tanítványaként növekedjenek, és tanítvánnyá tevők legyenek.
Vasárnap reggel kezdtük és öt tanórát tartottam délelőttönként diákoknak, majd
Zoomon tartottam egy tanítványsági képzést az újólag megszervezett Cavite
misszió minden lelkészének, hogy majd március 26-án hazarepülhessek Kanadába.
Ez egy nagyon szoros képzésnek indult és én így is gondoltam.
Azonban néhány nappal a távozásom előtt a
járatomat törölték. A világ minden táján egyre-másra törtölték a járatokat. A
barátaim találtak nekem egy másik járatot. Egy orvos, akit egy csomó katonai
ellenőrzőponton átengedtek, gyorsan kivitt a repülőtérre, hogy elérjem az új
járatot. Beléptem a Nino Aquino nemzetközi repülőtérre Manilában, ami olyan
volt, mint egy elhagyatott raktárépület, és nem olyan, mint máskor lenni
szokott, ami egy nagy hangyabolyra hasonlított, sokezer utassal megtöltve a
folyosókat.
Izgatottan léptem a felvételi pulthoz, mert az
volt az egyetlen, ami még nyitva volt. Kedvesen köszöntöttek, és elkérték az
útlevelemet. Odaadtam. Mosolyogtak és megkértek, hogy tegyem fel a csomagomat a
futószalagra. Felvettek. Megyek haza a járvány ellenére!
Az ügyintéző zavartan tanulmányozta a
képernyőt. Elkérte a kinyomtatott jegyemet. Büszkén mutattam neki. A jegyet
előző este vásároltuk. Sokáig nézte, majd ezt mondta: „Uram, nagyon sajnálom,
de az ön jegye nem érvényes. Ön Kanadába készül utazni Hong Kongon keresztül és
ma éjfélkor a Hong Kongi nemzetközi repülőteret le fogják zárni, minden tranzit
utas számára. Az ön átszállása éjfél után lenne. Nem mehet!”
„Mikor van a következő járat” – kérdeztem
bizonytalan optimizmussal. „Talán nyáron júniusban vagy júliusban” – válaszolta
óvatosan. A reptér többi része zárva volt. Hívtam az orvost, akivel sötétedés
után értünk vissza az egyetemre, minden óvatossági intézkedést figyelembe véve.
Másnap, egész nap titokban tarottam a
jelenlétemet az egyetem területén. Este a lelkész csendesen elvezetett a
gyülekezeti terem hátsó bejáratához, ahol a diákok imaórát tartottak. A lelkész
megkérdezte a jelenlevőket: „El tudjátok képzelni, hogy Don lelkész ma este
velünk van ahelyett, hogy Kanadában lenne, ahol a gépének most kellene
leszállnia?” A diákok kórusban válaszolták: „Szeretnénk, ha itt lenne, de már
régen elment.”
Előléptem a pulpitus mögül a diákok elé, akik
el voltak szakítva otthonuktól, édesapjuktól és édesanyjuktól. A dákok hangosan
nevettek és tapsoltak. Együtt imádkoztunk azon az estén. A diákok őrültek
annak, hogy a vesztegzár idején velük leszek, de megpróbáltak őszintén azért
imádkozni, hogy Isten segítsen nekem hazajutni.
Aznap este a barátaim találtak nekem egy másik
járatot, amit szintén törtöltek. Aztán találtak egy másik járatot az utolsó
jeggyel. „Hú, micsoda gondviselés!” – gondoltam.
Másnap reggel Isten felébresztett, hogy
imádkozzak és ráhangolódjak az Ő Igéjére. Alárendeltem az életem és helyzetem
Neki. „Mi van a szíveden?” A szelíd, halk hang az Apostolok cselekedetei 16-ik
fejezetéhez vezetett, amelyben a Lélek elzárta Pál útját, mielőtt meghallotta
volna a macedóniai hívást. Tanulmányoztam a fejezetet, jegyzeteltem és
bölcsességért imádkoztam.
A következő reggelen, megint odaszenteltem
magam Jézus Krisztusnak. Kértem Istent, hogy adja nekem azt a bölcsességet,
amelyet Jakab 1:5-8-ban ígért, hogy megtudjam, mit tegyek a hazautazásra
megvett jegyemmel. A Szentlélek azonnal válaszolt, hogy már meg is adta a kért
bölcsességet. Emlékeztetett az ApCsel 16 történetére, amelyet előző reggel
adott nekem.
Kimentem a mezőre imádkozni. Isten szólt a
szívemhez: „a fontossági sorrend, amelyet ebben a küldetésben adtam, még nem
került a helyére. Indítom a fiatalok szívét, és ők készek meghozni a
döntésüket. Úgy küldöm őket a kollégiumi szobáikba, vagy a szobáikba és
otthonaikba, mintha nyilakat lőnék ki a tegzemből, hogy hívják a népemet
imádkozni és hozzám térni. Elküldöm őket szerte az országba és az egész világra.”
„Mond le a foglalásodat, még ma este! Ne hagyd
el azokat, akiket felkészítettem arra, hogy tanítványaimmá tedd! Hagyd abba
annak a keresését, hogyan mehetnél el innen! Ne menj el, míg ki nem jelentem
neked és Aprilnak, hogy a munka itt mostanra be lett fejezve. Szervezd úgy a
diákokat, hogy először a szobatársaikat és az otthoni hozzátartozóikat hívják
vissza hozzám, aztán készítsd fel őket arra, hogy a gyülekezeteiket hívják
vissza hozzám.”
Lemondtam a foglalásomat – ami az utolsó
esélyem volt, hogy hazamehessek – és belekezdtem a kalandba, ami túlhaladta
minden elképzelésemet. A történet folytatását az angolul tudók itt olvashatják
el: https://www.revivalandreformation.org/uip/blog/when-god-said-%E2%80%9Cyes!%E2%80%9D
A világegyház
imakérései
2021. március 19–25.
· Imádkozzunk a Világ Ifjúsági Napért, amely 2021. március 20-án kerül megrendezésre!
Imádkozzunk azért, hogy sok fiatal bekapcsolódjon és életek változzanak meg az
örökkévalóság számára!
· Imádkozzunk a közelgő globális egyházi tábori összejövetelért, amelyet május 19-23
között rendeznek meg. Angolul tudók itt kaphatnak több információt: click here
· Imádkozzunk azért, hogy ráébredjünk az igazi reformáció és megújulás szükségességére!
· Imádkozzunk azért, hogy lelkileg készen legyünk a következő válsághelyzetre!
Magyar imacélok: Imádkozzunk a magyar
unió imacéljaiért: ADHSZK – Tóth Sándor munkatársai, Adventista Szociális
Intézmények; a DET és TET gyülekezeteiért és lelkészeiért: Bp. Pestszentlőrinc
„A” és „B” – Henter Barna; Gönc, Gyöngyös, Nagyút (szórvány) – Várhelyi Zoltán,
Bodolai Zoltán, valamint Háló Sándor nyugalmazott munkatársunkért.
· Imádkozzunk azért, hogy
ez az év megújulást hozzon gyülekezeteinknek és minden gyülekezeti tagnak!
· Imádkozzunk azért, hogy
minél hamarabb megnyithassuk gyülekezeteinket és életerős közösségekként
térjünk vissza imaházainkba!
· Imádkozzunk az online
istentiszteletek és evangélizációk áldásáért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése