Megújulás
és reformáció
Az „Imában
egyesülve” heti bejegyzése és imakérései
http://100napimadsagban.blogspot.hu/
2020. október 17.
Egy új ember
Andrei Abramyan
Amikor 15 éves voltam, a nyarat edzéssel
töltöttem, mert bokszoló akartam lenni. Egy napon, amikor az edzésről hazafele
tartottam, ez a gondolat fordult meg a fejemben: „Te beteg vagy!”
Elhessegettem a gondolatot. Otthon azonban
levertnek éreztem magam. Kértem a szüleimet, hogy vigyenek el egy szakemberhez.
Aztán arra gondoltam, hogy kirúghatnak az iskolából, ha azt gondolják, hogy
elmebeteg vagyok. Nem mentem el a szakemberhez.
Két héttel később újabb gondolat jelent meg a fejemben:
„egy hónapon belül meghalsz!”
Egyre rosszabbul éreztem magam. Az élet
elvesztette minden jelentőségét számomra. Mindenki azt gondolta, hogy csak a
figyelmet akarom magamra vonni, de mély fájdalmat éltem át, és senki sem hitt
nekem. Nem értettem, hogy mi történik. A hónap vége felé nagymamám otthon
megnyírt. Sírtam, ahogy a hajamat vágta.
„Minden rendben van” – mondta nagymamám, aki
úgy gondolta, hogy bizonyos hormonális változásokon megyek át. „Csak befejezem
a hajvágást” – mondta.
„Meghalok” – mondtam. Nagymamám azt hitte, hogy
csak a figyelmet akarom magamra vonni. Tulajdonképpen öngyilkos akartam lenni,
de nem tudtam megcsinálni. Miután nagymamám befejezte a hajvágást, leült.
Édesanyám is ott volt mellettem. Én ülve maradtam a széken. Ahogy a mennyezetet
néztem, csendben imádkoztam: „Isten, ha létezel, segíts!” Semmi sem történt. Erős
késztetést éreztem, hogy elmenjek a fürdőszobába és megöljem magam.
Abban a pillanatban egy fényt láttam alájönni a
mennyezetről, mint egy villámlást, és behatolt a mellkasomba. Nem tudom
elmondani, hogy mit éreztem. Kellemes volt. Az örökkévalóságot éreztem
magamban. Mindez a másodperc töredéke alatt történt. Felugrottam a székről és felkiáltottam:
„Dicsőség Istennek! Isten meggyógyított!” Édesanyám és nagymamám nem látták a
fényt, ezért aggódva néztek rám.
„Nyugodj meg” – mondta nagymamám. „Minden
rendben lesz.” Örömittasan megöleltem az édesanyámat, mintha hetek óta nem
találkoztunk volna. „Isten meggyógyított” – mondtam.
Berohantam az ikertestvéremhez, Vadimhoz, aki a
számítógépen játszott. Elmeséltem neki a fényt. „Isten meggyógyított” – mondtam
neki. Nem hitt nekem. Azt gondolta, hogy csak kitaláltam az egészet.
Nagymamám úgy vélte, hogy elmebeteg vagyok. Én
tudtam, hogy majdnem megöltem magam és Valaki megmentett. Abban a pillanatban
tudtam, hogy Isten létezik.
Azon a napon egy hosszú út kezdődött el Jézus
felé.
Jelenleg tanulmányokat folytatok a Zaoksky
Adventista Egyetemen, hogy lelkész legyek. A családom nagyon boldog. Azt
mondják, hogy egy új ember lettem.
Hiszem azt, hogy Isten gyógyulást hozott az
életembe, és azóta teljesen más ember lettem. Hozzá kiáltottam és Ő
meghallgatott. Dicsőítem Őt azért, mert Ő egy olyan Isten, aki meghallgatja az
imákat, és válaszol azokra.
A világegyház
imakérései
2020. október 16. – 22.
· Kérünk, imádkozzatok az egyház vezetőiért, amint az évvégi üléseikre készülnek a saját
divíziójukkal, szerte a világon. Imádkozzunk azért, hogy tovább tudják adni azt
a lelkesedést, amit a Generál Konferencia éves ülésén szereztek. Az aratás
érett és még sok tennivalónk van.
· Imádkozzunk azokért, akik COVID-19-cel vagy más betegséggel küzdenek,
amit az ősz beköszönt az északi féltekén.
· Imádkozzunk azért, hogy ami rosszat
az ellenség eltervezett, Isten továbbra is fordítsa jóra az evangélium
terjesztésére, szerte a világon.
· Imádkozzunk az Adventista Misszió e
heti el nem ért népcsoportjáért Afganisztán népéért. Az afgán nép sok próbán
ment keresztül: háború, bizonytalanság, szegénység, munkanélküliség és
reménytelenség. Afganisztán népességének csupán 0,1%-a Jézus követője.
Imádkozzunk azért, hogy a reménység Istene töltse be Afganisztánt az élő
reménységgel, amely csak Jézusban található meg.
Ámen!
VálaszTörlés