Heti imacélok - március 22-29 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten A NYELVEK AJÁNDÉKÁRÓL olvashatunk tapasztalatot.

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2020. március 22-29.)

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azért, hogy a koronavírus járványnak vége szakadjon, és az emberek életben maradjanak! Imádkozzunk azért, hogy amit az ellenség rossznak szánt, Isten jóra fordítsa azt!

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok azokért, akiket személyesen érint a koronavírus járvány! Imádkozzunk az orvosokért, ápolókért, az egészségügyi szakemberekért és azokért, akik szeretteik elvesztését gyászolják!

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért a gyülekezeti tagokért, akik a korlátozások miatt nem tudnak saját gyülekezeteikben istentiszteletet gyakorolni! Imádkozzunk azért, hogy Isten segítse a gyülekezeteket megtalálni annak a módját, hogy együtt maradjanak az internetes közvetítések segítségével és megfelelő módon tudjanak bizonyságot tenni ebben a helyzetben!

·       Imakérés: Imádkozzunk bölcsességért az egyházi vezetők számára, hogy a sok rájuk szakadt kihívás közepette be tudják tölteni hívatásukat!

·       Imakérés: Imádkozzunk azért, hogy sok ember tekintete Jézusra terelődjön ezekben a nehéz időkben!

Magyar imacélok:

·       Imakérés: Kérünk, imádkozzatok a magyar Unió e heti imacéljaiért: ADHSZK – Tóth Sándor munkatársai, Adventista Szociális Intézmények; Bp. Rákoscsaba – Fenyvesi Péter Pál; Gönc, Gyöngyös – Várhelyi Zoltán,Bodolai Zoltán, valamint Juhász Ernőnyugalmazott munkatársért.

·       Imakérés: Imádkozzunk gyülekezeteink evangelizációs és missziós programjaiért!

·    Imakérés: Imádkozzunk a magyarországi befolyásközpontokért (Debrecen, Miskolc és az újabb lehetőségekért)!

Aki a nyelvek ajándékát kapta imáira válaszul – Írta: Andrew McChesney

Miután egy hosszú ideig tartó betegségből felgyógyult, a Kazahsztánban élő Anatolij megígérte Istennek, hogy lelkész lesz, de semmi reménye nem volt ahhoz, hogy felvételt nyerjen egy lelkészképző főiskolára. Egy szegény faluban élő szegény családból származott, ezért nem volt pénze a tanulmányokhoz. Nehéz szívvel, de elköltözött Oroszországba, hogy ott dolgozzon.

„Istenem, mit vársz tőlem?” – imádkozta minden nap. Amint imádkozott, érzékelte Isten válaszát: „tanulj fordítónak!” Anatolij nevetett. Nem volt valami jó tanuló. Családjában mindenki mérnökként dolgozott. Senki nem beszélt idegen nyelvet. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy idegen nyelvet tanuljon, ezért visszatért édesanyjához a kazahsztáni Ushtobe-ba.

„Anya, tanulni szeretnék, hogy fordító legyek” – mondta. Az édesanyja meglepődött. „Fiam, te csak oroszul és kazah nyelven tudsz” – mondta. „Ez nem neked való munka.”

A gondolat nem hagyott nyugtot Anatolijnak, ezért édesanyjával elutazott Taldikurgába, a legközelebbi városba, amelynek főiskolája angol tanfolyamot ajánlott. Anatolijnak nem sikerült a felvételi vizsga, ezért édesanyjával együtt szomorúan hazament.

A gondolat továbbra sem hagyta nyugton. Egy napon a Bibliáját olvasta egy fa alatt, amikor rájött arra, hogy a különböző nyelveken való beszélés képessége a Szentlélek ajándéka. „Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Van, aki… a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta.” Anatolij lehajtotta a fejét és így imádkozott: „Istenem, kérlek, add nekem ezt az ajándékot!”

Egy hónappal később a vasúti sínek mellett sétált, amikor egy angol társalgási tankönyvet talált. Amikor hazatért, kinyitotta a könyvet és egyszerű mondatokat olvasott angolul és oroszul. Miután elolvasott két oldalt, becsukta a könyvet és azon gondolkodott, amit olvasott. Minden szóra emlékezett! Meglepetten ismételt magában minden angol szót, amit olvasott.

„Ez lehetetlen” – gondolta. „Ez csak képzelgés.” Kinyitotta a könyvet és elolvasott még 10 oldalt. Becsukta a könyvet és odaadta az édesanyjának.

„Anya, olvass bármit a könyvből oroszul” – mondta. Elolvasott néhány mondatot, amit Anatolij angolra fordított. Szinte sokkos állapotban elmélkedett azon, hogy vajon megkapta-e a nyelvek ajándékát, amiért imádkozott.

Anatolij elkezdett egy angol tanfolyamot szülővárosában és két hét alatt elérte a középszintet. Aztán dinnyeszüretre ment. Az itt keresett pénzen megvette első laptopját. Aztán tovább dolgozott, hogy egy okostelefont vásároljon és elő tudjon fizetni internetre. A beszerzett eszközök segítségével online tanulta tovább az angol nyelvet.

A következő évben újra jelentkezett arra a főiskolára, ahová előző évben nem jutott be. Most tökéletes felvételi vizsgát tett. Angolból olyan jó volt, hogy a főiskola elküldte őt egy országos versenyre. Az iskola igazgatója, aki addig korholta őt a szombati hiányzásokért, meggondolta magát, amikor Anatolij megnyerte az országos versenyt és ezzel együtt 200 USA dollárt is.

„Menj a gyülekezetbe” – mondta az igazgató. „Én is veled megyek.” És el is ment.

Anatolij dicsérettel végezte el tanulmányait angol és török nyelvből.

Nem állt meg az orosz, kazah, angol és török nyelveknél. Spanyolul is megtanult, amikor négy hónapig tanulmányokat folytatott a kirgizisztáni adventista iskolában. Az egyház vezetői elküldték Argentínába, hogy tökéletesítse spanyol tudását, ahol portugál nyelven is megtanult. Amikor hazatért, fordítóként és nyelvtanárként dolgozott három évig az adventista egyházban, Kirgizisztánban. És ekkor teljesedett be az álma. Kilenc évvel azután, hogy megígérte Istennek, hogy lelkész lesz, elküldték a Zaoksky teológiai főiskolára.

Anatolij rendíthetetlenül hisz abban, hogy a nyelvek ajándéka és a Szentlélek többi ajándéka nemcsak az Apostolok cselekedetei idejében élő korai egyháznak adattak. „Isten ma is ugyanaz, mint tegnap volt” – mondja. „Ha kérjük az Ő ajándékait, megadja nekünk. Miért nem rendelkezünk a Lélek ajándékaival? Egyszerűen azért, mert nem kérjük.”

Anatolij azt tervezi, hogy tanulmányai után visszatér Kazahsztánba, és ott lelkészi szolgálatot fog végezni.