Heti imacélok - július 28 - augusztus 4 - IZGALMAS TAPASZTALAT - MAGYAR IMACÉLOK

Ezen a héten EGY KUBAI CSODÁRÓL olvashatunk tapasztalatot. 

Itt találod az összes tapasztalatot és imacélt: http://100napimadsagban.blogspot.hu/

Heti imacélok

(2019. július 28 - augusztus 4.)

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok, hogy Isten még több ajtót kinyisson az Ige terjesztésére Kubában!

·       Imakérés: Kérlek, imádkozzatok az Adventista Lelkészképzőért Havannában, hogy egy nagyszerű oktató hely legyen az elkötelezett lelkészek és misszionáriusok számára!

·       Imakérés: Imádkozzunk a kubai lelkészekért, hogy megerősödjenek munkájukban, és megteljenek a Szentlélekkel! Imádkozzunk személyes szükségleteik betöltéséért! Sokan 25 dollárból élnek ott havonta. Az élet nagyon nehéz.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Világ Ifjúsági Csoportjáért, mely egy olyan szervezet, ami Kubában 44 városba küld bibliamunkásokat és egészségügyi misszionáriusokat. Imádkozzunk, hogy Isten a többi 500 városba is küldjön munkásokat, hogy elérje az ott lakó embereket!

·       Imakérés: Imádkozzunk azért a különleges fiataloknak szóló imakezdeményzésért, melyet a Krisztus Fiatal Generációja szervez, és 2019 augusztus 8-18. között kerül megrendezésre Izlandon. A terv, hogy minden ajtón bekopognak Reykjavíkban, imádkoznak az emberekkel, és a GLOW kiadványokat megosztják velük.

·       Imakérés: Imádkozzunk azokért a fiatalokért, akik részt vesznek ezen a különleges imaeseményen szerte Izlandon. Imádkozzunk odaadó szívekért, és hogy a Szentlélek munkálkodjon, és sok ajtót megnyisson.

·       Imakérés: Imádkozzunk a Reménység Televízióért Izlandon, aminek célja, hogy nagyobb erőt nyerve olyan dolgokat osszon meg az emberekkel, melyekkel Jézusra mutathatnak.

Csodák Kubában – Írta: Henry és Arleen Stubbs

Nemrégiben egy csoport, az amerikai Kalifornia államban lévő Weimari Akadémiáról, elutazott Kuba nyugati részébe, Mantua városába, hogy evangelizációs sorozatokat tartsanak ott. Az alkalmak épphogy csak elkezdődtek, amikor egy bevándorlási hivatalnok a városból eljött a házi gyülekezetünkbe, ahol az egyik csoport előadást tartott, és vehemensen elkezdett tiltakozni. „Ti nem lehettek itt. Nem lehettek ebben a házban. Ez egy ház, nem egy gyülekezet. Nem prédikálhattok itt. Nem tarthatjátok itt ezeket az eseményeket. A mai napon el kell mennetek a rendőrségre, és holnap el kell hagynotok a városunkat. Fel kell hívnunk a központi vezetőséget, még a vallási ügyek miniszterét is, Caridad Diegot, és meg kell neki mondani, hogy itt vagytok a városban, és megszegitek a szabályokat. Törvényszegők vagytok!” A csoport vezetője próbált magyarázkodni, de a hivatalnok nem hallgatott semmilyen magyarázatra. Az ő szava volt a végleges.

A Weimar Akadémia és a Világ Ifjúsági Csoport tagjai elszántan imádkoztak, mielőtt elindultak a rendőrség felé. Eközben felhívták Samuel lelkészt, aki az ifjúsági csoport lelkésze, és elmondtak neki mindent. Samuel azon nyomban felhívta Joel Labrador lelkészt, aki Pinar del Rioban az Adventista Misszió elnökhelyettese. „Joel lelkész” - mondta Samuel - „nagy problémákba ütköztünk Mantuában.” Elmondott neki mindent, amit épp megtudott. „El kell menned Mantuába, amilyen hamar csak tudsz! Nem szabad késlekedned! Nem szabad ezt a dolgot másra bíznod, magad kell elmenj, és felmérd, mit lehet tenni. Beszélned kell a hivatalnokokkal abban a városban.”

Samuel lelkész tudta, nem lenne bölcs dolog világgá kürtölni mi történik éppen, de tudta, szüksége van emberekre, akik imádkoznak a történtekért. Nagyon elővigyázatos volt, csak pár embert hívott fel, akikben bízott, hogy azonnal letérdelnek imádkozni. Elmondta nekik, hogy ez az ügy mennyire komoly, és biztatta őket, hogy imádkozzanak az Úr segítségéért a csoport számára. A weimari csoport, és a mi missziós csapatunk Mantuában is imádsággal töltötte az idejét.

A következő reggel, Joel lelkész megérkezett Mantua városágba. Abban a pillanatban, amikor besétált a kormányzati épületbe, egy magasabb kormányzati rangú ellenőr is besétált az épületbe. Az ellenőrt a helyi hivatalnokok hívták, hogy megoldja a problémát, megállítsa a prédikálást, és eltávolítsa ezeket az embereket a városból.

Az ellenőr közelebbről szemügyre vette Joel lelkészt, és kifakadt: „Én ismerem Önt!” Joel lelkész nem ismerte fel őt, ezért megkérdezte: „Honnan ismer engem? Én nem gondolom, hogy ismerem Önt.”

Az ellenőr ingathatatlan volt: „Igen, biztos vagyok benne, hogy ismerem. Megismerem a hangját és az arcát is.”

Joel lelkész továbbra sem emlékezett. „Ahhh… Sok évvel ezelőtt, egy hatalmas házat bérelt, sok-sok emberrel, elfoglalt minden szobát, hogy összejöveteleket tartsanak. Csak egyetlen szoba volt abban a hatalmas házban, amit nem bérelt ki. Ez azért volt, mert azt a szobát lefoglaltam a lányom 15. születésnapi ünnepségére, és a családunk abban a szobában tartózkodott, mikor tartottátok a találkozót a nappaliban. Van is egy képem Önről és a lányomról. Igen, emlékszek Önre tökéletesen.”

Az ellenőr így folytatta: „Előadást tartott a ház legnagyobb szobájában.  Nagyon figyeltem miről van szó, nehogy valami a kormányunk ellen hangozzon el. Minden nap arról beszélt, hogyan legyen jobb a házasságunk, boldog családunk, és erősebb kapcsolataink. Sosem hallottam még ezelőtt ilyeneket, amikről tanított. Nagyon elkezdtek érdekelni, amiket mondott. Ledöbbentem a bölcs gondolatoktól, amiket megosztott. Minden szót értékelni kezdtem. Megtartottam a szívemben ezeket a tanításokat a mai napig, és gyakoroltam az elhangzottakat otthonomban és a kapcsolataimban. Amit tanított, megváltoztatta az életemet. Ha az a csoport Mantuában, akiket el kellene távolítanom, az Ön embereiből áll, akkor nem teszem meg. Nem lesz itt semmi probléma. Mindent megoldok. Kérem, folytassák az összejöveteleket! Magam fogom felhívni központot, hogy minden rendben van.”

„Amikor mellettem sétált be ma az irodába, még nem tudtam ki Ön, de hirtelen olyan élettel telinek éreztem magam, ahogyan még sosem. Gondolkoztam miért lehet ez, és ekkor rájöttem, ki Ön. Nagyon sajnálom a kellemetlenséget. Kérem, azt szeretném, hogy továbbra is tartsa meg ezeket a fontos előadásokat! Tudjuk, hogy nem mond semmit, ami helytelen, és amit mond, minden igaz. Amiről prédikál, és amit hoz az embereknek Kubába, az pontosan az, amire szükségük van. Hálásak vagyunk, mert a munkája változást hoz az emberek életébe, biztonságot hoz, javítja városlakóink életminőségét. Sokak vannak, akik tagadásban élnek, erőszakban, bűnben és gonoszságban.”

Így folytatta: „Mostantól kezdve, csak azért vagyok itt, hogy megvédjem Önöket, hogy végezni tudják ezt a munkát, és ne legyen problémájuk miattunk, hanem még jobban tudjanak prédikálni és befejezni az alkalmakat. Az egyháznak sok jó papja van, de az Ön emberei tudják, hogyan találják meg a megtört lelkeket, a tagadásban élőket, erőszakosokat és rosszakat városainkban, és meg tudják őket változtatni a szívhez szóló előadásokkal. Kérem, folytassák a munkát. Az egyetlen kérésem, hogy még erőteljesebben prédikáljon, mint eddig. Jól kell átadnia az üzenetet, és megváltoztatni általa a várost.”

Bárcsak ott lettetek volna, hogy lássátok az örömkönnyeket és a boldogságot, amikor a missziós csapat megtudta, mi történt! A weimari és az ifjúsági csapat ezt mondta: „Olyan volt, mintha a Szentírás történetei és ígéretei életre keltek volna előttünk, és kibontakoztak volna a szemünk előtt. Isten harcol az Ő népéért. Isten megvédi népét. Isten egy lehetetlen helyzetet győzelemmé formált. Mint Jósafát idejében, a Mindenható Isten felszabadította népét!”

„Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr… mert veletek lesz az Úr! …  Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete! … az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen” (Részletek a 2Krónikák 20 fejezetéből).

Henry és Arleen Stubbs felügyelik a Világ Ifjúsági Csoportja szervezetét, ami jelenleg 44 városban munkálkodik Kubában bibliamunkásokkal és egészségügyi misszionáriusokkal. Még 500 városba nem jutottak el. Munkájukról ezen a linken többe tudhatsz meg: www.worldyouthgroup.org